Rész

 1 Szo|      élete, s nem győzte csodálni azon közelégültséget, melyet
 2 Szo|         búvárai könnyen juthatnak azon tekintélyes hírnévhez, hogy
 3 Szo|         22 egész seregéért; végre azon lángoló óhajtásban s majd
 4 Szo|        vélé, szerelemből, részint azon reményből, hogy a tisztelt
 5 Szo|       tartózkodása is a természet azon durva fiai között, kiknek
 6 Szo|          egész szívéből örvendett azon, hogy óhajtása s még burokban
 7 Szo|         igényelni.~ Ki írhatja le azon végtelen kéjt, mely a mentettnek
 8 Szo|          Az anyát útjokban lelék, azon helyen, hogy a rablók hagyták
 9 Szo|        Constantin, a jegybenjárás azon rózsás élet-szakaszában,
10 Szo|        boldogság volt, melyet még azon gondolat sem zavart meg,
11 Szo|        Patras alá. Bobelina éppen azon estére mulatságot rendezett
12 Szo|         leányát. Nem tartozott ez azon szépségek közé, melyek mindjárt
13 Szo|           is nem ügyetlenül verte azon hangszert és kitűnőleg énekelt,
14 Szo|          hozta az egymáshoz, hogy azon művészeti szenvedélyben
15 Szo| fensőbbsége előtt, s megelégedett azon dicsőséggel, hogy az általánosan
16 Szo|          magok is becsülték. Őket azon eshetőségre, mely több mint
17 Szo|     ingerelt volt fel a szulióták azon gúnyos elbizakodottsága,
18 Szo|    vitézségökkel törjenek lemosni azon szennyet, mellyel szulióta
19 Szo|       hírt adott Husszeinnak, kit azon kétszáz harcossal, viharos
20 Szo|          ki Szuliból, s egyenesen azon, végveszély esetére már
21 Szo|      albániaiakkal, kik mindenkor azon félhez szoktak volt szegődni,
22 Szo|          többen mint háromszázan, azon nehány tüzesebb ifjakon
23 Szo|         életét a görög földön, és azon év végével a szultán minden
24 Szo|         magát, s kétségbeesve már azon jártatta elméjét, hogy a
25 Szo|          vagyok Husszein; de csak azon egy feltétel alatt, hogy
26 Szo|     örökre feledhetlenek maradnak azon kellemes és szívélyes órák,
27 Szo|          Leírhatatlan volt zavara azon érzelmeknek, melyek e levél
28 Szo|         eleitől fogva kárhoztatta azon egyenetlenség-szítást, mellyel
29 Szo|    szívéhez? Eltaszítsa-e magától azon földi mennyet, mellyel őt
30 Szo|        szíved mély gyötrelmei, és azon erős kísértések, melyek
31 Szo|        még súlyosabbá teszi nekem azon gondolat, hogy én tán hitszegés
32 Szo|     némileg enyhítette fásulását, azon reményt csillogtatván lelke