Rész

 1 Szo|              ajakkal, tudjátok, hogy én nem vagyok született szulióta,
 2 Szo|    családaiból követel kezeseket, és én nem vagyok szerencsés ezekhez
 3 Szo|         kezesség hazafiúi áldozatát. Én megyek kezesül Alihoz! Barátnéim,
 4 Szo|      csakhamar megemberelve magát -, én ugyan bánat kenyerét fogom
 5 Szo|         frigy-szavát megszegi. - Ezt én szulióta ifjú irányában
 6 Szo|       létemre főúri becsülésedet; de én szívem teljességéből, mint
 7 Szo|              kezdenék ezekkel, uram, én szegén szulióta hölgy, kinek
 8 Szo|         előtted nincs okom rejtőzni. Én nem vagyok szulióta, szerencsétlen
 9 Szo|             könnyen felejt az ember. Én rövid időn elhagyom e gyűlölt
10 Szo|          szavaimban. Régen sejtettem én forró szerelmedet Cervas
11 Szo|       időnként el-elfordul Janinába; én álhírt viszek Irénnek, hogy
12 Szo|         anyjával, a remete-lak felé. Én egy lovas és három gyalog
13 Szo|            állva a nőknek Husszein - én nálad nélkül nem élhetek!
14 Szo|            Husszein ragadta el, noha én is segítettem elő némiképp
15 Szo| honszeretetben. Ez utóbbiba vetettem én nálatok vég reményemet.
16 Szo|             a csatát. Mást gondoltam én, mi sikert ígér, de mi férfiakat
17 Szo|        szulióta szebb halállal, mint én: te csak arra gondolj, hogy
18 Szo|          felfegyverzett szuliótát, s én az öreg Hilárius atyához
19 Szo|             Husszeint ismerve fel. - Én vagyok Irén! - szólt ez -
20 Szo|           akarok tovább ellenállani. Én tied vagyok Husszein; de
21 Szo|              Kolokotroni, fia Panos, én és többen a kapitányok közül
22 Szo|      kötelezettem, mert egy csatában én mentettem ki török kezekből,
23 Szo|        fölöttük a kormány határoz; s én nemcsak ellenség nem leszek
24 Szo|      felzaklatott tenger lőn. - Mit? én szabad kényére bízzam magamat
25 Szo|         szabad kényére magát soha; s én sem teszem! Ám legyen! hódolok,
26 Szo|              Szuli zord hegyei közt. Én becses jutalmat ígértem
27 Szo|            szabadságomat mentéd meg; én pedig bocsánatot eszközlék
28 Szo|            nekem azon gondolat, hogy én tán hitszegés gyanújában
29 Szo|               boldogtalan ifjú, hogy én sem sürgető anyám, sem sarkalló
30 Szo|             nem pedig szívemre is; s én, ki önakarathoz nem voltam
31 Szo|          Mikorra e levelemet veszed, én már az athoshegyi szent-Katalin