Rész
1 Szo| osont ki a tanács-teremből.~ Most Chryze, Bozzaris Markónak
2 Szo| Ali őrseregéhez, a várba.~ Most, miként méhraj az új kasban,
3 Szo| liliomokat raktak fel, s melyet most gyöngéd epedés Constantin
4 Szo| is bírnia kell.~ Azonban most már őt látni is alig volt
5 Szo| ezelőtt Irén is eljött vízért, most már vagy éppen nem, vagy
6 Szo| futólag ejtette Irén, átallván most is bővebb beszélgetésbe
7 Szo| tambura-játszásra. Tódor, most még inkább lelkesülvén mint
8 Szo| halált? S kihalt volna-e most végső időben kebléből végképpen
9 Szo| nők és hajadonok között. ~ Most az erődöket látták el őrseregekkel,
10 Szo| menekülhetett közülök a hegyek közé. Most a felszabadított hídon özönlöttek
11 Szo| Varnakiotist nem vették most a szulióták oly súlyos gyanú
12 Szo| Így szólt hozzájok - tán most is bírnók azt, ha egy gaz
13 Szo| szuliótának soha; miként kívántok most engem szulióta törvény és
14 Szo| oldalában, az avarikói kis, s most elhagyott erdőcske alatt,
15 Szo| mi tilt bennünket, hogy most egyúttal meg ne rohanjuk
16 Szo| nevezte ki a görög kormány. Ő most különösebben Missolonghira
17 Szo| előnyöket vélt kivívhatónak.~ De most, miként tavaszi hóolvadáskor
18 Szo| szóltak az ifjak. Irén csak most ismert vér-, por- és füstlepte
19 Szo| szabadítva a török dúlások alól.~ Most Constantint új gond aggasztotta,
20 Szo| ember is alig jár, s hiszem, most is alig egy-két megugratott
21 Szo| és nagy prófétájára, hogy most már enyémnek kell lenned,
22 Szo| készül feláldozni; s ím most őt ezen pártos merény védelmére
23 Szo| lelkében, miknek súlyára csak most eszmélt, egyszerre elébe
24 Szo| vár udvarára, melyre éppen most vágtatott fel Panos. - Veszve
25 Szo| mindig, s marad örökre; de most már több mint sors zsarnoksága,
26 Szo| több mint sors zsarnoksága, most már kettős bűnsúly vetett
27 Szo| ellenségből, és szétverte azt. De most Ibrahim40, az egyiptomi
|