Rész
1 Szo| Marko öcsém nejével, sógora Constantin öcsém, továbbá Tzavella
2 Szo| büszkeségüknek tartották. Constantin pedig nem bírt ugyan kitűnő
3 Szo| hogy megbosszulja azt!~ Constantin és Tódor vigasztaló szavakkal
4 Szo| fel magadat! - tanácslák Constantin és Tódor, s a többi szulióta
5 Szo| melyet most gyöngéd epedés Constantin után még érdekesebbé varázsolt,
6 Szo| meglátta Bozzaris Marko és Constantin bájos nővérét, s részint,
7 Szo| s óvatosan haladt vele Constantin után. Az anyát útjokban
8 Szo| szerelmeseiket, s mint gondolhatni, Constantin és Irén vágyaik sem voltak
9 Szo| rövidítgették unalmát. Constantin, a jegybenjárás azon rózsás
10 Szo| Kursidnak elfogott háremjeért, s Constantin és Tódor, Kursidtól nyert
11 Szo| a görög nemzet, s közte Constantin és Tódor, s mondhatni, hogy
12 Szo| Tódor, és leányának jegyese, Constantin, minden megtámadott állomásnál,
13 Szo| senki mondani nem tudott, Constantin és Tódor lázas kebellel
14 Szo| nem. A szülék fájdalma s Constantin és Tódor dühe leírhatatlan
15 Szo| jobb volt a többinél - ez Constantin! Bocsáss meg, rokonaim legjobbika!
16 Szo| szentelt vitézei előre; s Constantin és Tódor egymás oldala mellett,
17 Szo| nőveszékelések hatottak füleikbe, Constantin, áthatólag a harci zajon,
18 Szo| még tart, sőt élénkül!~ Constantin Tódorra bízván a nők biztosítását,
19 Szo| fölemelésére és ápolására Constantin; de a hős haldokló hangon
20 Szo| fejezd be a mai győzelmet." Constantin bús szívvel vitette ki a
21 Szo| arccal, adta ki hős lelkét.~ Constantin, miként fogadá, s miként
22 Szo| látni. Isten kegyelmes és Constantin szerelme erősítsenek, édes
23 Szo| testében és lelkében; de Constantin ölelő karjai közt, miként
24 Szo| kedvderűre éledezett.~ Constantin, megsokallva már szerelme
25 Szo| őt vissza.~ Néhány napra Constantin elutazása után Kephaloniába
26 Szo| Görögország függetlenségét. Constantin, ki mindvégig hűn és dicsőségesen
27 Jeg| megemlékeznek.~ 13 Bozzaris Constantin - (?-1853) Markosz Botzarisz
|