Rész

 1 Szo|        sok szenvedett vereség és jó negyvenezer harcosának feláldozása
 2 Szo|         végsőt nem hörög!~Széles jó kedvében volt mindenki;
 3 Szo| fordította szemét. - Felejtitek, jó honfitársak, szólt az őgyelgő
 4 Szo|          a nők nagy részben csak jó akaratjokkal szolgálhatnak
 5 Szo|          megbecsülő és előzékeny jó szív, jellem-szilárdság,
 6 Szo|     kioltását. A hitetlen Kursid jó eleve megtette rendeléseit.
 7 Szo|      hölgy, kinek mezei virág és jó híre minden ékszere? ha
 8 Szo|          szívesen kérlek: kíméld jó nevemet.~ Husszein csodásan
 9 Szo|         fúdogáló szelet, álnokul jó eleve érintkezésbe tette
10 Szo|       haragját, melyet már előbb jó fokig ingerelt volt fel
11 Szo|         eresztették meg otthonos jó kedvöket a fiatalabbak;
12 Szo|        szól hozzá: "hagyj engem, jó testvér: halhat-e meg szulióta
13 Szo|        rémes magányában is; de a jó öreget nem nyugtathatták
14 Szo|       nyomasztó súlyaik alatt. A jó öreg megjelent naponként
15 Szo|          örömtől kebele. - ön az jó atyám? - kiált az érkező
16 Szo|  lehetett. ~ S nem is volt ő az, jó lányka! legalább akarva
17 Szo|          Heléna. - Mit beszélsz, jó leány? - szólt ütközten
18 Szo|        de Isten bizonyságom, nem jó szántamból. - Panos neje?
19 Szo|        szemembe?~ - Csalatkozol, jó Tódor! az úri hölgy idegen
20 Szo|          mennyei boldogságomtól, jó nevemtől, s örökre lelkem
21 Szo|       baráti szíves részvétemet, jó fiú, s hidd, hogy szívem
22 Szo| gyilkosság fekszik szívemen, s a jó lelket, legdrágább kincsemet,