Rész

 1 Szo|    kiáltott fel egy pár nevet. - Varnakiotis menjen! hangzott Bozzaris
 2 Szo|     gúnykacajra fakadt szavaira. Varnakiotis, egy mélyen besüllyedt s
 3 Szo|  mutatkozván kilátás, unottá lőn Varnakiotis előtt mind nősülése, mind
 4 Szo|   folytonos viharok fenyegeték.~ Varnakiotis mindjárt Husszein megérkezésével
 5 Szo|    veszélyeztethetett, nem levén Varnakiotis előtt titok, hogy Husszeint
 6 Szo|      nyújtván kezét Husszeinnak, Varnakiotis - szerencsétlen vagy uram
 7 Szo|            Az elrablás! - felelt Varnakiotis röviden, de megnyomva a
 8 Szo|        gyanuskodásnak - minthogy Varnakiotis rokonságát Constantinhoz
 9 Szo|    minden részletének, és miután Varnakiotis tőle ígéretet biztosított
10 Szo|  délutáni utat, azonnal ráismert Varnakiotis ármányára, és némileg forrongó,
11 Szo|         A nagy szakadékhoz érve, Varnakiotis embereit, görögösen öltözve
12 Szo|    tulajdonának ismerték fel. De Varnakiotis, noha a meghiúsult merény
13 Szo| ellenében nincs menekülés. A gaz Varnakiotis árulási fogásai végett,
14 Szo|          mint magok a szulióták. Varnakiotis ezen kémei által hírt adott
15 Szo|          nem igen közeledhetett. Varnakiotis azonban már rég török zsoldban
16 Szo|   szorongatott hazája segélyére. Varnakiotis sietett erről értesíteni
17 Szo|      széjjel.~ Ily érdemek után, Varnakiotis nem látta továbbá szükségét
18 Szo|       patrasi metropolita előtt. Varnakiotis maga helyett egy albániai
19 Szo|         volna be magát közünkbe. Varnakiotis az! tartsunk ősi szokás
20 Szo|      némi vegyületével a gúnynak Varnakiotis - ti magatok sem tartottatok
21 Szo|       veszély nem fenyegetheti.~ Varnakiotis kérő tekintettel nyújtotta