Rész

 1 Szo|      míg megjöttök; de szulióta hölgy vagyok, kit csak gyalázat
 2 Szo|      Irén, a bájteljes szulióta hölgy. A lányka sugártermete,
 3 Szo|       szólt mosolyogva a lelkes hölgy -, de jellemben, vallásban,
 4 Szo|       köszönöm szegény szulióta hölgy létemre főúri becsülésedet;
 5 Szo|        uram, én szegén szulióta hölgy, kinek mezei virág és jó
 6 Szo|         sőt fényes jövendőre. A hölgy előbb jajveszékelni és átkozódni,
 7 Szo|     felelt könnyű bólintással a hölgy; délelőtt kell megvinnem
 8 Szo|    kiáltott fel a hegyre illanő hölgy után - anyádat kardom döfi
 9 Szo|   fáradt lovaik, s a megmentett hölgy is még további segélyöket
10 Szo|       hogy Heléna a legbájosabb hölgy, kit valaha látott; és viszont
11 Szo|       lelke előtt a nemes keblű hölgy, ki fénynek és bőségnek
12 Szo| remegett ugyan a bátor szulióta hölgy, rémes magányában is; de
13 Szo| megmenthetne tőled s a szulióta hölgy nem remeg a haláltól; de
14 Szo|    görög s különösen a szulióta hölgy borzad a több feleség-tartástól! -
15 Szo|       hű szerelmének a szulióta hölgy, Husszein! - kiált utána
16 Szo|   Csalatkozol, jó Tódor! az úri hölgy idegen s üvegházi növény