Rész
1 Szo| a riadozott hadi kürtöt, s ormaidról búsan pillognak
2 Szo| töltik meg a szűk völgyeket, s tátongó szakadékokat képeznek
3 Szo| erdőségek aljaiban; vad s különösen a szirthágó zerge,
4 Szo| kitörő Acheron2 folyója s ezen az egy szirt-boltozat
5 Szo| is fenntartják magokat - s a vidéknek természettől
6 Szo| lakatlan maradt e rémes vidék, s az utas messzire kerülte
7 Szo| harcra szólították fel, s magok közt patriarchális
8 Szo| kicsapások török birtokokra s azoknak kizsákmányolása
9 Szo| pártütőnek kiáltatott ki, s az ellene küldött török
10 Szo| megvesztegetésekre töméntelen kincsei, s ravasz ármányokra leleményes
11 Szo| porta ellen mindenfelé, s forradalmat idézett nálok
12 Szo| léptekkel haladt előre, s amint ki hazája határát
13 Szo| zászlókat, kendőket lobogtatott s az öröm édes mámorában gyermekké
14 Szo| a visszavándorolt sereg, s nem lévén templom, szabad
15 Szo| azokból a török őrsereg, s be a szuliótáké. Élet szállt
16 Szo| hegynek szerzetese volt, s hírében állott az orvoslás
17 Szo| kéjeitől minden gond és aggály, s vidor lakoma zárta azt be.
18 Szo| vágattak le, és a szomszéd, s rokonos pargaiak szívességéből
19 Szo| megegyengette annak húrjait, s lelkesülve és lelkesítve,
20 Szo| Ha hős honért ver a szív.~S szabad honért él a görög,~
21 Szo| Nincs szabadságnak ára;~S szabad honért él a görög,~
22 Szo| megérkezett Ali kezese Husszein, s más napra követelte átküldetését
23 Szo| tűnődtek az előkelőbbek s minden lelkesebbek; mert
24 Szo| Kínteljes volt ez, de dicső, s régi görög hősökhöz méltó.
25 Szo| mondá megvetőleg Noti, s a nép gúnykacajra fakadt
26 Szo| Varnakiotis, egy mélyen besüllyedt s csalfán hunyorgó szemű,
27 Szo| volt magát a szuliótáknak, s Bozzaris Marko11 testvérét
28 Szo| méreggel harapott ajakába, s dühösen fúrta át magát a
29 Szo| fúrta át magát a népen, s elrohant, Neje aléltan borult
30 Szo| Marko testvérének mellére, s föld alá kívánta magát égető
31 Szo| neje, Drakos Anasztázia, s többen.~ Felállt e lelkes
32 Szo| jelenetre ültéből Noti, s ellágyulva szorította meg
33 Szo| elégszik meg női kezesekkel, s a vad oroszlán gyanúját
34 Szo| Marko, Notinak unokaöccse, s az egész nép megnyugodott
35 Szo| Félre húzódott a sokaság, s a három vezér magára hagyatott
36 Szo| váró nép közé kilépett, s a határozatot kikiáltotta: -
37 Szo| jóformán korlátoltak valának, s társaságokban szótlan volt
38 Szo| szív, jellem-szilárdság, s hon, nemzet, rokonok és
39 Szo| felkeresték egykori lakaikat s kegyeletesen javítgatták
40 Szo| vakbuzgóság idézett elő, s melyeknek a sztambuli legelőkelőbb
41 Szo| görög fanarióták és papok s ezek közt a köztiszteletben
42 Szo| patriárcha köntöseinek foltjait, s ahol tehették, mint Tripolisza
43 Szo| a bátor szívű Miaulis20 s a gyújtó sajkák vakmerő
44 Szo| csillagának elhomályosodása, s majdan kialvása, új fordulatot
45 Szo| már bevettek a törökök, s így Ali frigye semmi előnnyel
46 Szo| pártoltak el tőle hívei, s különösen az albániai számos
47 Szo| hagyták cserben seregét, s a hű szuliótákon kívül alig
48 Szo| barlangot völgyeltetett ki, s abba rakatta be halmozott
49 Szo| kanóccal sétáltatta fel s alá a barlang szája előtt,
50 Szo| alá a barlang szája előtt, s végsőre szánva el magát,
51 Szo| kegyelmes nagyúr irányában; s végre tehát Alinak egy közel
52 Szo| tanácslák Constantin és Tódor, s a többi szulióta kezesek
53 Szo| elfogadta Kursid javaslatát, s ekként az ujoncróka kelepcébe
54 Szo| török csapat rohanta meg, s noha a vén oroszlán, még
55 Szo| pisztolyaival leterített közülök s a szulióták is vitézül harcoltak
56 Szo| sokaság megnyomta őt végre, s Tebelen Ali, az oly sokáig
57 Szo| sanyarúnak tetsző élete, s nem győzte csodálni azon
58 Szo| harcos, tele ármánnyal, s nem válogató az eszközökben,
59 Szo| félholdra, se keresztre, s nem egyszer állott hírében
60 Szo| ingerlenti őt ezek kezesei iránt, s ez esetben őt fogná érni
61 Szo| fejtegette ennek álmait; s annál több bizalmat támasztott
62 Szo| világos színű kacagányt, s turbán helyett föltevé a
63 Szo| és liliomokat raktak fel, s melyet most gyöngéd epedés
64 Szo| olykor élces társalgása, s különösen nőiséggel párosult
65 Szo| zárkózott szenvedélyével, s csak halkan lépett fel azzal
66 Szo| kedvtelőleg simul fajához, s kit az öregek is becsülni
67 Szo| nyájasan felelt szavaira, s illemes enyelgéseit nem
68 Szo| célzással állt a török úr elő; s egykor Husszein zsarolóbb
69 Szo| Constantinom jegyese vagyok, s másé nem lehetek soha!~
70 Szo| amint annak szilárd jelleme s tiszta erénye mindinkább
71 Szo| iránt; mert a legmíveltebb s durvább kebelben is ritkán
72 Szo| azon lángoló óhajtásban s majd szilárd elhatározásban,
73 Szo| lányka gondosan kikerülte őt, s az öt kútnál is, melyből
74 Szo| egész Szuli nyerte vizét, s hová ezelőtt Irén is eljött
75 Szo| ingadozott, habozott, kétkedett, s a határozatlanság állapota
76 Szo| akadt szembe. Ezen előkelő s nem éppen vagyontalan, de
77 Szo| vagyontalan, de nagyra vágyó s kitűnő szerepjátszhatás
78 Szo| Constantin bájos nővérét, s részint, mint vélé, szerelemből,
79 Szo| megkérte a lányka kezét, s annak hajlamánál fogva,
80 Szo| hitszegők - megnyerte azt, s pénzzé téve vagyonát Szuliba
81 Szo| évek mámorai elpárologván, s a remélt főnökséghez sem
82 Szo| nem bírta megnyerni soha, s kiknek sanyarú életét folytonos
83 Szo| kegyben álló szaloniki basával s egy pár főúrral a dívánban,
84 Szo| Alitól mindkét fia elpártolt s ellenséges lábon állt vele,
85 Szo| macska-ravaszsággal simult hozzá, s előzgető kedvkeresésénél,
86 Szo| illedékesb társalgásánál s kissé míveltebb modoránál
87 Szo| oly férfiúnak társalgása s mintegy bevezetése, ki nyelvében
88 Szo| helyett sógor a nevezetem, s emlékezhetel: mindjárt megérkezésed
89 Szo| szerelmedet Cervas Irén iránt, s megvallom, már égő bosszúmból
90 Szo| örvendett azon, hogy óhajtása s még burokban feküdt gondolatja
91 Szo| tisztességes szenvedély ment, s mely - jól fogván fel a
92 Szo| kézre került, Ali elesett, s a szulióta-kezesek néhány
93 Szo| táborában tartatnak foglyul, s ezek csere útján, vagy más
94 Szo| szorítva Varnakiotissal; s már csak a kivitel módja
95 Szo| Constantinról és testvéréről, s csalatkoznám ha mindjárt
96 Szo| te lovadra emeled Irént, s elszáguldasz vele a török
97 Szo| leheltek arcája havára, s könnyű léptei alatt a fű
98 Szo| fölfegyverkezése. Paripája csak lassan s több helyütt horkolva a
99 Szo| kellőleg fölfegyverkezve, s már rája várva találta.~
100 Szo| segély-kiáltással igyekeztek menekülni, s a lányka gondolatnál sebesebben
101 Szo| tarták Husszein emberei, s míg egyike a gyalogoknak
102 Szo| visszafordult e szavakra, s elborzadván a szívrázó látványra,
103 Szo| sikoltással tért vissza, s térdre omolván Husszein
104 Szo| esdeklése, de csak egy percre, s mint rossz szellemeknél
105 Szo| átfogá a lányka karjait, s a többiek segélyével, miután
106 Szo| átkarolta az édes terhet, s az anyát sorsának hagyva,
107 Szo| elaléltságban zsibbadozott erejét, s oly éles sikoltással, mint
108 Szo| kiáltának a hölgyrablókra, s egyenesen nekik hajtottak.
109 Szo| hogy be ne keríttessenek, s gyakorlott ügyességgel és
110 Szo| Husszein gyalogjai közül, s maga is balkezén kapott
111 Szo| Husszein mellől a lóról, s egy oldalbokor mellé vánszorogva,
112 Szo| megfordított paripáját, s átkozódások közt vágtatott
113 Szo| nem értek fáradt lovaik, s a megmentett hölgy is még
114 Szo| borultak egymás nyakába, s kéjöket az édes ömledezések
115 Szo| Tódor, lovára emelte őt, s óvatosan haladt vele Constantin
116 Szo| leányán felül, szeretett fiát s leendő vejét is visszanyeré.~
117 Szo| származású szolgájára ismertek, s a megölt lovat is az ő tulajdonának
118 Szo| török főúr vesztegette meg s bírta arra, hogy kedvelt
119 Szo| egybekeletni szerelmeseiket, s mint gondolhatni, Constantin
120 Szo| tudományának és szorgalmának, s szülék, testvér és jegyes
121 Szo| ápolásainak, csak lassan gyógyult, s ezenkívül Szuli népét és
122 Szo| szabadság megmentéséről, s egyébben keresni örömet,
123 Szo| sejtenek, remélnek, előérzenek s a kölcsönös szerelem által
124 Szo| a szerelmesek édelgését, s titkos sóhajok keltek szíve
125 Szo| kíméletes bánásban részesültek, s köztök Tódor különösebben
126 Szo| nemzetének ifjúsága bírt, s ennélfogva előnyösen tűnt
127 Szo| mesterül verte a tamburát, s annak hangjait szép csengő
128 Szo| kormányi intézkedéssel, s el van határozva, saját
129 Szo| tekintélyes rokonságát, s pártjának nevezetes súlyát:
130 Szo| miután Tripolitszát bevette s annak kincseit legnagyobb
131 Szo| harmadikát maga vezénylette, s azokon harcosokat szállított
132 Szo| illemmel közelített hozzája, s feladatául tevé, maga részéről
133 Szo| ismertette meg az úri hölgyet, s örült, hogy a többi társalgók
134 Szo| szép és érdekes előadásait s az újabb görög nyelven válogatott
135 Szo| mélyen besüllyedt szemeivel s átható meredt nézésével,
136 Szo| ellenszegülésnek teljesíttettek, s vas akaratával határtalan
137 Szo| szellemi fensőbbsége előtt, s megelégedett azon dicsőséggel,
138 Szo| ostromában általa gátoltassék, s külön célja lévén a szuliótákkal
139 Szo| hallgatta ki a küldöttséget, s ekkor még néhány napi határidőt
140 Szo| tartózkodási napok alatt, s Tódor kész örömmel ajánlkozott
141 Szo| tekintélyét Görögországban, s azok vitézségét és szilárd
142 Szo| csakhamar megértették egymást, s az elválást megelőzött estvén,
143 Szo| és szívesen köszöntünk, s hálánktól fényes jutalom
144 Szo| nomádja felé hajlott szívvel; s a hon iránti szent kötelesség
145 Szo| Kursidnak elfogott háremjeért, s Constantin és Tódor, Kursidtól
146 Szo| lábsebe gyógyulóban volt, s már elhagyhatá fekhelyét;
147 Szo| többfelé a görög nemzet, s közte Constantin és Tódor,
148 Szo| közte Constantin és Tódor, s mondhatni, hogy a legtöbb
149 Szo| hősök viszont válasza; " s azok maradunk fogytig; a
150 Szo| fölkacagtak e parancs vételére, s azonnal elhatározták annak
151 Szo| hogy a töröktől nem függnek s rájok semmit sem hajtanak,
152 Szo| küldte húszezer harcossal s közte Husszeinnal, ki egy
153 Szo| fáradalmat, csatát és halált? S kihalt volna-e most végső
154 Szo| Adjatok fegyvert kezeinkbe, s mi nem fogunk tágítni mellőletek;
155 Szo| kötözni, de osztani is, s tapasztalásból tudjátok,
156 Szo| meghaláshoz csak egy perc kell s mindenkor marad idő! Fegyvert,
157 Szo| kiáltották egyhangúlag a nők; s az ellágyult Bozzaris Notinak
158 Szo| Miklós, Cervas Sándor30 s alatta fia, Tódor, és leányának
159 Szo| verték vissza a törököt, s minden napot új győzelem
160 Szo| csak alig menekülhetett, s a szulióták drága és kedves
161 Szo| veszteséggel az ellenséget, s ennek föladási sürgetéseire
162 Szo| pénzsegélyre, mind harcosokra, s átlátván, hogy a roppant
163 Szo| Ezt megtudván a szulióták, s gyalázatos árulásnak, vagy
164 Szo| elválásról gondolkoztak, s csak a mérsékeltebb Bozzaris
165 Szo| vitézségét, a roppant ellen-erőt s a pénzösszegnek nem megvesztegetésképpen,
166 Szo| előharcosokul álljanak, s kitűnő vitézségökkel törjenek
167 Szo| kivívott hírnév és tekintély, s a szabadság végveszélye
168 Szo| egy állást sem vesztettek, s a törökök tavasz kezdetétől
169 Szo| a túlerő elnyomta őket, s alig néhány menekülhetett
170 Szo| özönlöttek be a török csordák, s noha a csatazajra magokat
171 Szo| vette be a török a várost s több ízben veretett ki abból
172 Szo| csatázva vonultak ki Szuliból, s egyenesen azon, végveszély
173 Szo| által vagy felégettettek, s csak az erődökéi maradtak
174 Szo| zajában, nyom nélkül eltűnt s róla bizonyost senki mondani
175 Szo| lánykának nem volt se híre, s pora. Végre nem kétkedett
176 Szo| későbbiekben nem. A szülék fájdalma s Constantin és Tódor dühe
177 Szo| kedvező állomáson várta s rohanta meg az érkezőket,
178 Szo| rohanta meg az érkezőket, s veszteséggel ugrasztotta
179 Szo| szükségét az álarc-viselésnek, s első alkalommal átment a
180 Szo| lábszáraira a sárga bugyogót, s átvevé bővebb megjutalmaztatás
181 Szo| a görögök megveretésével s táboriszereik és poggyászaik
182 Szo| sereg friss csapatokkal s újabb meg újabb rohamokkal
183 Szo| intéztek az ostromlókra, s halmokba dőlt a török csapásaik
184 Szo| már hidegedni a törökökre, s mégsem boldogulhattak a
185 Szo| fogytak a hosszú harc alatt, s minden nap egy-két kedves
186 Szo| kamrái az egész nép számára, s a legszűkebb adagokban osztották
187 Szo| tengetésre valának elegendők; s ezeknek is már fogyatékán
188 Szo| ámítgatták maró éhségöket, s ennek kínai közt oly undokságok
189 Szo| besüllyedve üregeikbe bágyadoztak, s félő volt, hogy harcosaik
190 Szo| hős népnek se harcosánál, s öregénél, aprajánál vagy
191 Szo| mindent, amivel a honnak s ennek szent ügyének tartoztunk;
192 Szo| eleségünk végfogyatékán van, s a roppant túlerő ellenébe
193 Szo| mert az élet mégis édes, s annak vágya kebleinkből
194 Szo| prevesai34 angol consullal35, s ennek közbenjárására megköttetett
195 Szo| fegyvereikkel, síppal, dobbal s a kék-veres görög zászlókkal
196 Szo| indítja szulióta harcosait, s a Szuli-határhoz közel,
197 Szo| viszonozta néma feleletét, s jól intézett csapásával
198 Szo| a csatában tenni magát, s visszariadva ismert a török
199 Szo| fogadtatott a javaslat, s bekanyarodtak a hegyek közé,
200 Szo| az egész szulióta sereg, s nem kelt az áruló védelmére
201 Szo| Szulióták! - szólt halk hangon s némi vegyületével a gúnynak
202 Szo| hangzott ismét a sokaságban, s az határozattá lett. - Ám
203 Szo| nyújtotta Constantinnak kezét, s ez érzelmei felzajlásában,
204 Szo| oldalában, az avarikói kis, s most elhagyott erdőcske
205 Szo| kőszirtre, bekötötték szemeit, s a csúcs szélére állítva,
206 Szo| kiáltották egyhanggal, s visszatértek az aljba, hol
207 Szo| kedvöket a fiatalabbak; s aztán szedkőzést parancsolt
208 Szo| szedkőzést parancsolt Marko s kiindultak, búcsút mondva
209 Szo| védjeivel könnyen elbánnánk, s újra elfoglaljuk szeretett
210 Szo| hónappal írtunk volt alá, s melyet szulióta meg nem
211 Szo| kezdett a görög honfi kebele, s balsejtelmekkel tekintett
212 Szo| Epirusban, nyomasztott, s ellentől elárasztott hazáján,
213 Szo| ellentől elárasztott hazáján, s nagyszerű elszánt hőstetten
214 Szo| hőstetten jártatta elméjét, s e célból maga körül állította
215 Szo| menekülhetésre rendkívüli eszközöket, s ezekhez merész elhatározást
216 Szo| tenne pusztításokat bennünk, s elvesztenők a csatát. Mást
217 Szo| bennem bízik, álljon mellém!~ S ím a szulióták egytől egyig
218 Szo| cseréltek ezek egymással, s a pap Markót, ez egyik vitézét,
219 Szo| Markót, ez egyik vitézét, s a vitézek egymást arcon
220 Szo| egymást arcon csókolták, s e szavakkal: "győzelem vagy
221 Szo| ruhadarabját tűzte fel köntösére, s magasztos nyugalommal így
222 Szo| merényemet.~ Közeledett az éjfél, s a török táborban elcsendesedett
223 Szo| minden megtámadás ellen s mély álomnak eredtek. Marko
224 Szo| rohant az ellen táborára, s lekoncolván az előőröket,
225 Szo| mámorában kapkodott fegyveréhez, s mielőtt használhatta volna
226 Szo| eszméletet vesztve futkostak ide s tova, s tömör csapatokba
227 Szo| vesztve futkostak ide s tova, s tömör csapatokba verve össze
228 Szo| rémülten fordítottak hátat, s miként ölyvtől riasztott
229 Szo| szentelt vitézei előre; s Constantin és Tódor egymás
230 Szo| és füstlepte jegyesére, s örömsikoltással borult keblére. -
231 Szo| testvérét, Markót kereste fel, s együtt ellenállhatlan vitézséggel
232 Szo| török hullákkal a sátor, s végre betört ebbe is a két
233 Szo| pisztolylövés durran be a sátorba, s - Bozzaris Marko, újabb
234 Szo| Constantin, miként fogadá, s miként bátyja megbosszulása
235 Szo| megverve és szétugrasztva, s támadó állásból védőre szorítva
236 Szo| csak szabadon táborozott, s folytonos csatázásnak nézett
237 Szo| felé ember is alig jár, s hiszem, most is alig egy-két
238 Szo| felfegyverzett szuliótát, s én az öreg Hilárius atyához
239 Szo| élelmiszereket és költséget, s megajánlván lelkiismeretes
240 Szo| pihenése. Folytak a csatázások, s görög részről oly szerencsével,
241 Szo| ápoldát ígértek a többinél; s ezen utóbbiban feküdt, jobb
242 Szo| eszközölt a bokrokon keresztül, s a lányka borzadó szemei
243 Szo| az utánalépő lánykához; s nagy óvatossággal ejtsd
244 Szo| borzadállyal telve hágdosott alá, s csaknem eszméletét veszté
245 Szo| egyelőre szükséged lehet, s mi nyomasztott körülmények
246 Szo| az alant folyó Acheronba, s felvonván azokat, edényedbe
247 Szo| remetei konyhámról telni fog, s más élelmiszerekkel, ha
248 Szo| elviselhetetlenül kínos volt, s lelkének minden erejét,
249 Szo| meleg élelmiszerrel is, s unott magányában őt a lányka
250 Szo| nap egymás után maradt ki, s Irént nyugtalan aggály fogta
251 Szo| hatod napokon keresztül, s az öreg - nem jelent meg!
252 Szo| vizével tengette magát, s kétségbeesve már azon jártatta
253 Szo| remete tilalma ellenére, s dacára a törököktől hemzsegő
254 Szo| észre a barlang nyílásánál, s nemsokára láb-kopogást hall
255 Szo| szól ez az üreghez érve; s a lányka éles sikoltással
256 Szo| nem mindennapi tünemény, s méltatást érdemel. Nézd:
257 Szo| vég-eshetőségekre nyertem volt, s mely halálos mérget rejt
258 Szo| nyeléssel megmenthetne tőled s a szulióta hölgy nem remeg
259 Szo| bocsásd el; mert a görög s különösen a szulióta hölgy
260 Szo| villámnál sebesebben megfordult, s baljával erősen fogva meg
261 Szo| megtántorodik, súlyegyent veszt, s elordítva magát, zuhan a
262 Szo| Husszein! - kiált utána Irén, s kilép a nyíláson a szabadba.
263 Szo| durva faragású karszékre, s bús gondolatokba merülve
264 Szo| ő árulóm nem lehetett. ~ S nem is volt ő az, jó lányka!
265 Szo| kívánt a seb veszélyessége, s miután az élemedett Hilarius
266 Szo| a robajra félreszökött, s szöktében megbotolván, ülőjével
267 Szo| is nem kevéssé aggódott, s minthogy az erődbe mással
268 Szo| fölfedezte ennek titkát s a barlang fekvését. Nem
269 Szo| ellenünk, mint pártütők ellen, s minden órán tarthatunk ennek
270 Szo| erejéhez képest csekély, s ennek is egy részét felfogadott
271 Szo| érdekeknek készül feláldozni; s ím most őt ezen pártos merény
272 Szo| kétszer fordul elő a levélben, s anyja becses jutalommal
273 Szo| lekötelező szép bizalom s lovagiasság engedjék-e őt
274 Szo| mellyel őt a szerelem kínálja, s melyet hála készül biztosítni
275 Szo| között.~ Felkészült azonnal, s egy csapat önkéntes szuliótát
276 Szo| nyájassággal fogadták őt, s az amazon, miután Panos
277 Szo| kiegyezkedés lehetősége felől; s Bobelina arca látszólag
278 Szo| kormány-elleni pártoskodásba, s tartott attól, hogy e félrelépése
279 Szo| eddig kivívott érdemére s tetemes áldozataira, mik
280 Szo| beleegyezett Tódor szándékába, s ez, anélkül, hogy Helénáját
281 Szo| nyájassággal fogadta Tódort s végig kihallgatta egyezkedési
282 Szo| fölöttük a kormány határoz; s én nemcsak ellenség nem
283 Szo| szabad kényére magát soha; s én sem teszem! Ám legyen!
284 Szo| megküldeni határozatát Gourasnak, s az óra elteltével megriadt
285 Szo| felzajlott lelke előtt, s megfogván a nyújtott kezet,
286 Szo| esküjének iszonyatossága, s nem merte tartóztatni a
287 Szo| szellemetek és sorsotok vezet, s hagyjatok veszni engemet!~
288 Szo| Tódor, melyet mér csak Panos s néhány híve tartott még
289 Szo| bőszülve ütötte homlokba magát, s mintegy ébredést éreztetve
290 Szo| álmából; hetek óta Panos neje? s magán kívül rohan be Bobelinához.~ -
291 Szo| zavarodással az amazon.~ - S te mégis jutalmul csillogtatád
292 Szo| Tódor! az úri hölgy idegen s üvegházi növény fogott volna
293 Szo| boldogságomtól, jó nevemtől, s örökre lelkem nyugalmától!
294 Szo| feledve, rántja ki fegyverét, s csapására vérben fetrengve
295 Szo| csatának soha! - mond Panos, s leszállván paripájáról s
296 Szo| s leszállván paripájáról s futtában megkötvén azt,
297 Szo| ritka ügyességű bajnok, s már Tódor balkeze vérzett,
298 Szo| dühhel csap Panos felé, s ez élet nélkül omol össze.
299 Szo| Panos paripájára veti magát, s mielőtt a csatazaj a vár
300 Szo| a részvevők kérdésének, s került ismerőst és barátot.~
301 Szo| szíves részvétemet, jó fiú, s hidd, hogy szívem inkább
302 Szo| kézzel törte fel a levelet, s ezt olvasván ki belőle: "
303 Szo| gyanújában állok előtted s átkos neked emlékezetem.
304 Szo| nem pedig szívemre is; s én, ki önakarathoz nem voltam
305 Szo| Szívem tied volt mindig, s marad örökre; de most már
306 Szo| klastrom apácája vagyok; s imádkozom roncsolt lelkedért,
307 Szo| gyilkosság fekszik szívemen, s a jó lelket, legdrágább
308 Szo| lett előtte élet és világ, s keblének minden vágya csak
309 Szo| világon csak maga értette őt, s volt képes felfogni kínait,
310 Szo| Reschid roppant táborába s kilencezret pusztított el
311 Szo| vissza a szulióta vezérek; s ezúttal már ötödször szabadították
312 Szo| rohantatta a kis védseregre, s végre sok vérontás és szenvedett
313 Szo| egyig elestek a végcsatában, s köztük sebbel rakottan Tódor
314 Szo| csatákat vesztett a török, s a porta, 1830. év tavaszán,
315 Szo| fenntartani független szabadságát, s mely méltó lett volna ős
316 Jeg| Janina (Joánina) pasája lett, s miután leverte a szuliótákat,
317 Jeg| pasa körülzárta Janinában, s a kitört éhínség miatt kénytelen
318 Jeg| Kereskedelmi hajó kapitánya volt, s csatlakozott a görög felkelőkhöz.
|