Rész
1 Szo| pillognak le a völgyekbe az egykor oly hősiesen védett
2 Szo| tölgyeket szaggatnak fel az oldalakban és rombolva ragadnak
3 Szo| rémületes volt e vidék, melyet az alvilág földünkre felnyúló
4 Szo| Acheron2 folyója s ezen az egy szirt-boltozat által
5 Szo| maradt e rémes vidék, s az utas messzire kerülte azt.~
6 Szo| keresztül bírta e maroknyi nép, az őt környező ellenséges roppant
7 Szo| alakjaiban és céljai eszközeiben az emberiség ördöge, érezve,
8 Szo| pártütőnek kiáltatott ki, s az ellene küldött török sereg
9 Szo| együtt, bekeríttetett. ~ Az élet viszonságai és vészei
10 Szo| feje fölött lebegő veszély, az ellene küldött roppant erő
11 Szo| remények villogtatása mellett, az elégületlenség fő fokáig
12 Szo| örömmel kötötte meg Ali az egyességet, melynél fogva
13 Szo| kendőket lobogtatott s az öröm édes mámorában gyermekké
14 Szo| buzgósággal rebegte azt utána.~ Az átadási parancs már előbb
15 Szo| parancs már előbb megérkezvén az erődök parancsnokaihoz,
16 Szo| szállt ismét a holt vidékbe. Az érkezteket nem idvezelte
17 Szo| ítéletnek" neveztek, tisztelték az öreg Hilarius atyában: a
18 Szo| eltűrték őt, mert egykor az előttük is tiszteletben
19 Szo| szerzetese volt, s hírében állott az orvoslás tudományának. Gyakran
20 Szo| őt a török parancsnokok az erődök betegei és sebesültjei
21 Szo| választás? Kiket fog juttatni az ádáz sors a hitetlen Ali
22 Szo| körmei közé? ezen tűnődtek az előkelőbbek s minden lelkesebbek;
23 Szo| Felejtitek, jó honfitársak, szólt az őgyelgő tekintetű kis férfiú,
24 Szo| Marko, Notinak unokaöccse, s az egész nép megnyugodott az
25 Szo| az egész nép megnyugodott az indítványban. Félre húzódott
26 Szo| mert csaknem délre járt már az idő, midőn a terem ajtaja
27 Szo| megnyílt és a vezérek élén az öreg Noti a nyugtalanul
28 Szo| mert a kedves hazáért esik az áldozat. Mi is rokon kezest
29 Szo| vigasztaló szavakkal élesztgették az elalélt Irént. - Menjetek!
30 Szo| várba.~ Most, miként méhraj az új kasban, a tavasz enyhületében,
31 Szo| javítgatták ki azokat; majd az újabb ivadékkal ismertették
32 Szo| neki; kijelölgették számára az alkalmasabb hajlék-helyeket,
33 Szo| tépéseket sebkötözésre; minthogy az Alival között szerződés -
34 Szo| szólította a fegyverfoghatókat.~ Az alatt a gyáva Ismail helyett,
35 Szo| miáltal tetemesen megcsökkent az ostromsereg száma. A szeraszkier
36 Szo| kedvező alkalmat, ki-kicsapott az ostromlókra, a szulióták
37 Szo| öldöklések, mikre gyászt öltött az emberiség - dühös lángokra
38 Szo| szerencsével, mely azonban az első években túlnyomólag
39 Szo| tőle hívei, s különösen az albániai számos zsoldosok
40 Szo| kincsemnek, vagy - légbe röpítés! Az alku-követek riadva törték
41 Szo| Kursid javaslatát, s ekként az ujoncróka kelepcébe ejtette
42 Szo| őt végre, s Tebelen Ali, az oly sokáig rettegett janinai
43 Szo| hurcoltattak Kursid táborába.~ Az alatt Szuli különös eseménynek
44 Szo| kancsalítása, és szája körül az olykori csalfa mosoly keblében
45 Szo| ármánnyal, s nem válogató az eszközökben, ha célt tűzött
46 Szo| előtte a szulióta szíveket az, hogy a remetével, az öreg
47 Szo| szíveket az, hogy a remetével, az öreg Hilárius atyával is,
48 Szo| minélfogva sokat tartott az álom-fejtegetésre és annak
49 Szo| több bizalmat támasztott az ifjúban, hogy fejtegetéseiért
50 Szo| segített apró munkákban az öregnek és nőknek, együtt
51 Szo| sőt, hogy teljes legyen az ámítása, felölté a szulióta
52 Szo| mondogaták elégült mosollyal az öregek -, hogy Husszeinben
53 Szo| mint pusztán aggály. Már az első napokon feltűnt neki
54 Szo| kedvtelőleg simul fajához, s kit az öregek is becsülni látszanak;
55 Szo| Husszein - mibe kerül nekem, ki az albániaival rokonos nyelvetöket
56 Szo| mely akaratlanul is hódol az erénynek és lélek erélyének.
57 Szo| gondosan kikerülte őt, s az öt kútnál is, melyből egész
58 Szo| korlátolt esze nem bírt azzal az ügyességgel, mely tervet,
59 Szo| sem habozó jelleme azzal az eréllyel, melyet a merészebb
60 Szo| emelkedett hegy derekáról az alj erdejébe ereszkedett,
61 Szo| családba rokonulása által, az egész Görögországban becsült
62 Szo| sok valószínűséget nyert az által, hogy Alitól mindkét
63 Szo| Búsan vonított vállat az ifjú: nem csalatkoztál barátom!~ -
64 Szo| tanácsolta egykor, szólt vontatva az albániai róka: ha az isteneket
65 Szo| vontatva az albániai róka: ha az isteneket nem bírod irgalomra
66 Szo| hajlítani, viharozd fel az alvilág folyóját az Acheront
67 Szo| fel az alvilág folyóját az Acheront is! És, uram! -
68 Szo| Ilyesmit nem egy könnyen felejt az ember. Én rövid időn elhagyom
69 Szo| mohósággal Husszein.~ - Az elrablás! - felelt Varnakiotis
70 Szo| Husszeint nem lepte meg se az eszme újdonsága, mert megfordult
71 Szo| újdonsága, mert megfordult már az elméjében, se annak undoksága,
72 Szo| mindenfelé elállva tartják az utakat, és szoros vizsgálatra
73 Szo| bejárások és védelmi pontok; de az ellenkező oldal, a remete
74 Szo| felfrissítse magát. Szokása szerint az öt kútnak vette sétáját,
75 Szo| hajladozni. - Ily korán az álom karjaiból, szép Irén? -
76 Szo| délelőtt kell megvinnem az esti vizet is, mert délutánra
77 Szo| szakadnak is rám!~ Azalatt az előbbi gaz szolga, hirtelen
78 Szo| hölgyet, Husszein átkarolta az édes terhet, s az anyát
79 Szo| átkarolta az édes terhet, s az anyát sorsának hagyva, tova
80 Szo| volt a nyílás, tehát csak az idegenek mellett kívánt
81 Szo| ki a találkozók között. Az idegenek, látván öt ellen
82 Szo| mire Irén, tágulni érezvén az őt szorítva tartott kezet,
83 Szo| csata kimenetelét. Nem volt az többé kétes; a harmadik
84 Szo| harmadik gyalog albániai az erdő sűrűjének és hegyek
85 Szo| elárasztotta, midőn amaz az idegenben, jegyesére Constantinra
86 Szo| egymás nyakába, s kéjöket az édes ömledezések és értesítések
87 Szo| haladt vele Constantin után. Az anyát útjokban lelék, azon
88 Szo| Teljes volt minden részről az öröm, az anyáé annál kitörőbb,
89 Szo| minden részről az öröm, az anyáé annál kitörőbb, hogy
90 Szo| Varnakiotisnak is, mert az egyik elesett harcosban,
91 Szo| egyik elesett harcosban, az ő albániai származású szolgájára
92 Szo| ismertek, s a megölt lovat is az ő tulajdonának ismerték
93 Szo| szulióta-zsargon nélkül az újabb görögöt; jártas volt
94 Szo| Kursid érezte magában az ifjúban lelki felsőbbségét,
95 Szo| megszállta már őseiknek átka, az egymás közti viszály és
96 Szo| iparkodjanak, biztatván őt mind az Ali-féle kincs egy részével,
97 Szo| Tódort is csatlani, kiben, az ismert szulióta szavatartó
98 Szo| jellemnél fogva - melynek az Ali irányában tántoríthatlan
99 Szo| részéről telhetően mulattatni az estvén a lelkes leánykát.
100 Szo| hamar találkoznak. Tódor az ős görög történelméből hordott
101 Szo| eseményeivel ismertette meg az úri hölgyet, s örült, hogy
102 Szo| társalgók üres fecsegései közt az szegzett figyelemmel csüggött
103 Szo| kedvesen lepetve meg, hallgatta az ifjúnak szép és érdekes
104 Szo| és érdekes előadásait s az újabb görög nyelven válogatott
105 Szo| udvarlója Panos felett, de az eddig ismert görög ifjak
106 Szo| pedig még közelebb hozta az egymáshoz, hogy azon művészeti
107 Szo| amelyek minden nesze nélkül az ellenszegülésnek teljesíttettek,
108 Szo| megelégedett azon dicsőséggel, hogy az általánosan ünnepelt hadvezérnek
109 Szo| ajánlatait. Mindazáltal az ármányosnak érdekében fekvén
110 Szo| ki a teendő határozatra. Az alatt Tódor csaknem otthonos
111 Szo| ajánlkozott erre, nem hiányzott az alkalom a két rokonszív
112 Szo| közt kitörésre kerülhet az egyenetlenség, magok részére
113 Szo| csakhamar megértették egymást, s az elválást megelőzött estvén,
114 Szo| idejét a nyílt kijelentésnek; az események menete szülendi
115 Szo| egyetértés nyújthat idvet az elnyomott nemzetnek, hogy
116 Szo| szívét újabb seb vérezé. Az ifjakat újabb csatába szólították
117 Szo| szulióták, fegyvereiteket, volt az izenet; és hódoljatok meg
118 Szo| a végpercekig védendik; az áruló vagy hátráló, vagy
119 Szo| és irányozva küldözgetjük az ellenre golyóinkat, míg
120 Szo| kiáltották egyhangúlag a nők; s az ellágyult Bozzaris Notinak
121 Szo| hajadonok között. ~ Most az erődöket látták el őrseregekkel,
122 Szo| sziklákat hengergettek az ellenségre, vagy egyes törököt
123 Szo| hősies elszántsággal védték az erődöt, két ízben verték
124 Szo| vissza nem kis veszteséggel az ellenséget, s ennek föladási
125 Szo| föladási sürgetéseire is az erőd felvettetésével fenyegetőztek.
126 Szo| megajánlásával előzni meg az őrsereg kétségbeesett szándékát!
127 Szo| tarthatja fenn magát és az erődöt, elfogadta az ajánlást.
128 Szo| és az erődöt, elfogadta az ajánlást. Ezt megtudván
129 Szo| gyáva nyúlszívűségnek vevén az erőd feladását, a nők gyászban
130 Szo| hányták. Oly nagy volt ellenök az ingerültség, hogy nejeik
131 Szo| szürkületében, megrohanta Husszein az Orcus-híd őrcsapatát, melyet
132 Szo| harcosok is megtámadtak. Az álomból felriasztott és
133 Szo| tárgyaik vagy elfoglaltattak az ellenség által vagy felégettettek,
134 Szo| vagy felégettettek, s csak az erődökéi maradtak a nép
135 Szo| Husszein ragadta el, kit az elsőbb csatákban többen
136 Szo| állomáson várta s rohanta meg az érkezőket, s veszteséggel
137 Szo| látta továbbá szükségét az álarc-viselésnek, s első
138 Szo| alkalommal átment a törökhez az albániaiakkal, kik mindenkor
139 Szo| vitézséggel védelmeztek. Az erődök őrseregei ilyenkor
140 Szo| alkalmas kirohanásokat intéztek az ostromlókra, s halmokba
141 Szo| megrohanásaikkal buktatták a szulióták az alanti mélységben hullámzó
142 Szo| veszélyek legborzadályosabbika - az éhenhalás veszélye fenyegette!
143 Szo| néhány napi eleséggel bírtak az erődök kamrái az egész nép
144 Szo| bírtak az erődök kamrái az egész nép számára, s a legszűkebb
145 Szo| szem és gyomor irtózik. Az éhség lankasztásai, a nappali
146 Szo| hús leesett tagjaikról, az élet színe arcaikról, szemeik,
147 Szo| Végre egy reggel, fővezérök, az öreg Bozzais Noti, könnyező
148 Szo| mindnyájára Noti szavai; mert az élet mégis édes, s annak
149 Szo| Brionéval - ki maga is átallotta az ostrom késedelmét és nagy
150 Szo| hajókon költözhessenek ki az angol véduralom alatt álló
151 Szo| nők, gyermekek kíséretét az ősz Noti vállalta el; a
152 Szo| csapását szánta volna Tódor az ellen fejének, amint ez
153 Szo| magát közünkbe. Varnakiotis az! tartsunk ősi szokás szerint,
154 Szo| kiáltott egyhangúlag az egész szulióta sereg, s
155 Szo| szulióta sereg, s nem kelt az áruló védelmére senki. Szulióták! -
156 Szo| hangzott ismét a sokaságban, s az határozattá lett. - Ám töltsétek
157 Szo| mint méltányos megtorlása az idegenszerű és gúnyos sógor
158 Szo| a fővezér favoritjának, az erényes Szulejkának, ki
159 Szo| egy hegynek oldalában, az avarikói kis, s most elhagyott
160 Szo| mély mederben, hullámzott az Acheron. Néma csendben,
161 Szo| egyhanggal, s visszatértek az aljba, hol borzadva szemlélték:
162 Szo| szemlélték: miként ragadták az árulónak hulláját a habok
163 Szo| hulláját a habok tova!~ Az imént nyert török zsákmányból
164 Szo| vissza hazájok múltjába az öregebbek, még egyszer eresztették
165 Szo| minden alkalmat is, hol az ellenségen előnyöket vélt
166 Szo| lovasaival kis seregünket az ellenség, vagy kartácsaival,
167 Szo| merényemet.~ Közeledett az éjfél, s a török táborban
168 Szo| merész elszántsággal rohant az ellen táborára, s lekoncolván
169 Szo| táborára, s lekoncolván az előőröket, mielőtt zajt
170 Szo| tisztelni fogjuk! - szóltak az ifjak. Irén csak most ismert
171 Szo| Constantint új gond aggasztotta, az, hogy mi tévő legyen a nőkkel?
172 Szo| felfegyverzett szuliótát, s én az öreg Hilárius atyához viendem
173 Szo| Hilárius atya szívesen fogadta az érkezőket, átvevé a hozott
174 Szo| részről oly szerencsével, hogy az 1823. évben húszezer török
175 Szo| események adták elő magokat. Az öreg Hilárius atya azonnal
176 Szo| Ezen körülménynél fogva az orvosló remetének nem volt
177 Szo| remete-laktól, mi alatt csak az ég oltalma virrasztott a
178 Szo| bátor elszántságodat; hiszen az Isten és szent angyalai
179 Szo| veled lesznek. Jer velem!~ Az öreg előlmenve, a remete-laktól
180 Szo| fogod lakni e vad helyet.~ Az agg remete hársfából hasított
181 Szo| végett vontam ki, szólt az utánalépő lánykához; s nagy
182 Szo| leányom - vígasztalta őt az öreg - de nem Isten-hagyott,
183 Szo| ki mindenütt jelen van az árva erény segélyére!~ Néhány
184 Szo| Néhány hágcsó lehágása után, az első barlang oldalában,
185 Szo| mely szárazabbnak látszott az első barlangnál, és melynek
186 Szo| tett deszkával látta el az öreg.~ - Ezen üreg lesz
187 Szo| szivacsot fogod leeresztgetni az alant folyó Acheronba, s
188 Szo| szavakkal magára hagyta az öreg a lánykát, martalékul
189 Szo| kínjait, a magányon kívül, az üreg sötétsége is, mert
190 Szo| helyzete és kedélyhangulata az első napokban csaknem elviselhetetlenül
191 Szo| hatod napokon keresztül, s az öreg - nem jelent meg! Azalatt
192 Szo| ezekre örömtől kebele. - ön az jó atyám? - kiált az érkező
193 Szo| ön az jó atyám? - kiált az érkező elébe. - Ez úttal
194 Szo| kedves Irén! - szól ez az üreghez érve; s a lányka
195 Szo| sikoltással riad vissza, az érkezőben Husszeint ismerve
196 Szo| vagy anélkül, szép Irén! az idő és szerelem ostromló
197 Szo| nem remeg a haláltól; de az ét végzésének, melyet senki
198 Szo| Áruló volt volna-e irántam az öreg? - gondolá magában -,
199 Szo| hitemet veszítni kényszerítsen az emberiség iránt? Ő oly jónak,
200 Szo| lehetett. ~ S nem is volt ő az, jó lányka! legalább akarva
201 Szo| veszélyessége, s miután az élemedett Hilarius atyát
202 Szo| szokatlan lovas vala ugyan, de az öszvér eléggé biztos hordozó
203 Szo| volt kísérőjével messze az erődtől, amint egy domb
204 Szo| vad riadt ki fekhelyéből. Az öszvér a robajra félreszökött,
205 Szo| keményen megzúzott öreget az erődbe. ~ Néhány nap múlva,
206 Szo| kevéssé aggódott, s minthogy az erődbe mással ismeretsége
207 Szo| választhatóbb sors, mint az éhenhalás, vagy fogság és
208 Szo| parancsainak felmondani az engedelmességet. A kormány
209 Szo| nyájassággal fogadták őt, s az amazon, miután Panos a védelmi
210 Szo| órai időt engedek nekik az elhatározásra, melynek elteltével
211 Szo| határozatát Gourasnak, s az óra elteltével megriadt
212 Szo| behatott harsogására, Bobelina az ifjúhoz, kezét nyújtván
213 Szo| zsoldosok, egész feléje halott az.~ Látva a vesztett csatát
214 Szo| még szabad keleti oldalon, az erdős helyek felé. - Előbb
215 Szo| ütközten Tódor - tán bajod van? az ijedés zavart meg? ki volna
216 Szo| férjed, szegény! - Tódor! az egekért! nem tudod, hetek
217 Szo| Igen! - felel zavarodással az amazon.~ - S te mégis jutalmul
218 Szo| Csalatkozol, jó Tódor! az úri hölgy idegen s üvegházi
219 Szo| Tódor, megvetéssel dobva el az erszényt - tehát ravasz
220 Szo| táborral.~ - Tódor! - szólt ez az ifjúhoz - te életemet vagy
221 Szo| Szerencsétlen barátom! Az életnek rám nehezült terhét
222 Szo| eszméletlenül hurcoltattam az oltárhoz. Szívem tied volt
223 Szo| nem tarthat! Bocsássa meg az ég ezen tetteit bőszült
224 Szo| levelemet veszed, én már az athoshegyi szent-Katalin
225 Szo| Vigasztaljon bennünket az, hogy az élet rövid, és
226 Szo| Vigasztaljon bennünket az, hogy az élet rövid, és szívűnk végdobbanásával
227 Szo| végbástyáját, hogy magát az ellenséget is bámulatra
228 Szo| kilencezret pusztított el az ellenségből, és szétverte
229 Szo| azt. De most Ibrahim40, az egyiptomi alkirály fia,
230 Szo| ügynek, közbevetették magokat az európai egyesült fejedelmek,
231 Jeg| görög mitológiában Acheron az alvilágot körülvevő folyó,
232 Jeg| idején pedig rablásból éltek. Az 1821-ben kitört görög szabadságharc
233 Jeg| kénytelen volt megadni magát. Az ígért kegyelem ellenére
234 Jeg| 1806-ban nem tudta megverni az egyiptomi Mehemed Alit,
235 Jeg| sziget a Jón-tengerben, az Epiruszi partok közelében~
236 Jeg| philhellén - filhellén, az 1821-24-i görög szabadságharccal
237 Jeg| kikötőváros, 1913 előtt az ugyanilyen nevű török vilajet
238 Jeg| hasonló nevű tó partján, az egykor híres jóshely Dodona
239 Jeg| uralom alá. Ali pasa alatt az újgörögök szellemi központjává
240 Jeg| Épierosz: "száraz föld", az ókori Görögország Észak-Nyugati
241 Jeg| Szpétsze, sziklasziget az Argoliszi-öböl bejáratánál~
242 Jeg| Ypszilanti Sándor tábornok öccse. Az orosz seregben harcolt,
243 Jeg| Kiosz, kisázsiai sziget, az 1822-i görög felkelés idején
244 Jeg| Görögország felszabadítására. Az osztrák kormány kiszolgáltatta
245 Jeg| Natpliosz, görög város az Argoliszi-öböl mentén. Velencei
246 Jeg| alkirály, kiváló hadvezér, az egyiptomi flotta főparancsnoka.
|