Rész

  1 Szo|              emberiség ördöge, érezve, hogy határtalan hatalmának Epirusban
  2 Szo|           másikában - elhatároztatott, hogy Ali unokaöccsét, Husszeint
  3 Szo|            rángásos ajakkal, tudjátok, hogy én nem vagyok született
  4 Szo|          őgyelgő tekintetű kis férfiú, hogy Ali kötése főnökök családaiból
  5 Szo|  elhatározástok mutatja - így szólt -, hogy valódi szulióta véreink
  6 Szo|            noha köz volt köztük a hit, hogy Ali kezesei nehezen látandják
  7 Szo|             gyermek is tudta a népben, hogy őt szép szerelem köti Bozzaris
  8 Szo|               és a vitéz szulióta faj, hogy megbosszulja azt!~ Constantin
  9 Szo|      védasszonyunk a Boldogságos Szűz, hogy méltó fiai maradjatok, kísértetek
 10 Szo|        megizente pár nap múlva Alinak, hogy a szultán kegyelmi fermánja
 11 Szo|               bosszút, oly kikötéssel, hogy egy-egy részről ne több
 12 Szo|          egyszer állott hírében annak, hogy kereszténnyé lett. Azonban
 13 Szo|                a szulióta szíveket az, hogy a remetével, az öreg Hilárius
 14 Szo|            azon tekintélyes hírnévhez, hogy bölcs megfejtői a természet
 15 Szo|        bizalmat támasztott az ifjúban, hogy fejtegetéseiért semmi jutalmat
 16 Szo|            együtt étkezett velük, sőt, hogy teljes legyen az ámítása,
 17 Szo|         elégült mosollyal az öregek -, hogy Husszeinben derék szulióta
 18 Szo|           szilárdsággal tudatta ezzel, hogy jegyes, és hogy gyalázat
 19 Szo|         tudatta ezzel, hogy jegyes, és hogy gyalázat bélyegét süti egész
 20 Szo|               csak abban határozódott, hogy ezentúl megkímélte Irént
 21 Szo|       sikertelen ostromaival; továbbá, hogy Constantint magában a legboldogabb
 22 Szo|                szilárd elhatározásban, hogy a lánykát, a tengerek legbecsesebb
 23 Szo|          jelent meg.~ Husszein látván, hogy egyenes úton nem boldogul
 24 Szo|                részint azon reményből, hogy a tisztelt Bozzaris családba
 25 Szo|    ellenkezésének is - kik azt tarták, hogy albániaiak frigyével nem
 26 Szo|               Varnakiotis előtt titok, hogy Husszeint atyja, Alinak,
 27 Szo|         valószínűséget nyert az által, hogy Alitól mindkét fia elpártolt
 28 Szo|               Varnakiotisnak arról is, hogy Husszein nem volt valódi
 29 Szo|               kiábrándulás után látom, hogy életem köztük kilátás nélküli,
 30 Szo|                De uram, ha azt hiszed, hogy a szulióta hölgyet bármi
 31 Szo|               szívéből örvendett azon, hogy óhajtása s még burokban
 32 Szo|               nyomta azt, midőn látta, hogy nála tapasztaltabb férfiú
 33 Szo|        mosolyogva a ravasz albániai -, hogy a mindenfelé dühöngő forradalom
 34 Szo|               lásd uram! de ne feledd, hogy hosszas habozásra nincs
 35 Szo|              én álhírt viszek Irénnek, hogy a remete visszaérkezvén
 36 Szo|           biztosított magának a felől, hogy barátjáról, alkalomkor,
 37 Szo|             korán szökött fel ágyáról, hogy a tavaszi derült hajnal
 38 Szo|         szokott, csak múlólag érzette, hogy mélyebben hágott már be
 39 Szo|        sziklafalnak vetették hátjokat, hogy be ne keríttessenek, s gyakorlott
 40 Szo|           útjokban lelék, azon helyen, hogy a rablók hagyták volt. Teljes
 41 Szo|               az anyáé annál kitörőbb, hogy végképp elvesztettnek hitt
 42 Szo|              és indokolt volt a gyanú, hogy abban keze játszott Varnakiotisnak
 43 Szo|               szörnyülködve állította, hogy hűtelen szolgáját a török
 44 Szo|          vesztegette meg s bírta arra, hogy kedvelt lován segítse elő
 45 Szo|               gondolat sem zavart meg, hogy a közelgő harc-viharok őt
 46 Szo|             tudósításai valának arról, hogy a görög felkelőket is megszállta
 47 Szo|      egyenetlenség. Nevezetesen tudta, hogy a görög vezérek és kapitányok
 48 Szo|                hadi működéseit; tudta, hogy Kolokotronival minden órán
 49 Szo|       sajátjaiul zsákmányolta el, úgy, hogy maga a hon azokból csak
 50 Szo|                folyvást remegtette őt, hogy két vetélytársnője által
 51 Szo|               éppen nem volt ellenére, hogy Kolokotroni egyik fia, Panos
 52 Szo|             Heléna leányának, remélve, hogy a kötendő rokonság még inkább
 53 Szo|               az úri hölgyet, s örült, hogy a többi társalgók üres fecsegései
 54 Szo|         csodálva vallotta meg magában, hogy Heléna a legbájosabb hölgy,
 55 Szo|                viszont Heléna érzette, hogy Tódor, nemcsak udvarlója
 56 Szo|           közelebb hozta az egymáshoz, hogy azon művészeti szenvedélyben
 57 Szo|         megelégedett azon dicsőséggel, hogy az általánosan ünnepelt
 58 Szo|    közelítésében, annyival is kevésbé, hogy a lányka előtt sem vala
 59 Szo|           lányka körében; mert tudták, hogy Tódor szoros rokonságban
 60 Szo|                valószínű volt előttök, hogy köztük és a görög kormány
 61 Szo|           vissza a török küldöttséget, hogy még nem látja idejét a nyílt
 62 Szo|               szítsa rokonit, barátit, hogy Heléna kezét megnyerje?
 63 Szo|         megnyerje? mert nem kétkedett, hogy csak erre célozhatott a
 64 Szo|             erős meggyőződéssel hitte, hogy csak egyetértés nyújthat
 65 Szo|                az elnyomott nemzetnek, hogy egyenetlenség hajtotta volt
 66 Szo|            Róma rabigájába ős hazáját, hogy csak ez lehet átka utódainak
 67 Szo|      Constantin és Tódor, s mondhatni, hogy a legtöbb csaták derekát
 68 Szo|             hajdan Ali, belátta végre, hogy Epirusban határtalan uralomra
 69 Szo|               gúnyos elbizakodottsága, hogy török foglyaikat, némely
 70 Szo|            tenni; sőt bebizonyították, hogy a töröktől nem függnek s
 71 Szo|             kiabálással határozták el, hogy kedves hazájokat a végpercekig
 72 Szo|         szulióta nők nektek okot arra, hogy gyáváknak tekintsetek bennünket,
 73 Szo|               tapasztalásból tudjátok, hogy mi, szulióta nők, a lőfegyver
 74 Szo|          férfiak! hadd bizonyítsuk be, hogy hozzátok, és a szulióta-névhez
 75 Szo|           rohamoknak zúdított seregét, hogy maga is csak alig menekülhetett,
 76 Szo|                harcosokra, s átlátván, hogy a roppant erő ellenében
 77 Szo|                ellenök az ingerültség, hogy nejeik elválásról gondolkoztak,
 78 Szo|         tekintélyének vala köszönhető, hogy mindnyája kardra nem hányatott.~
 79 Szo|             kieszközölte a népnél azt, hogy a lesújtó és égető szégyenbe
 80 Szo|        ígértessék, oly feltétel alatt, hogy a legközelebbi csatákban
 81 Szo|              szulióta néppel, annyira, hogy siker nélkül lefolyt hónapok
 82 Szo|              kiáltott fel: "már látom, hogy Allah elvette a muzulmánoktól
 83 Szo|         különösen sajnos volt e kettő: hogy gondos előrelátással megtöltött
 84 Szo|             nép számára fenn, továbbá, hogy Cervas Irén, a csatázások
 85 Szo|             Végre nem kétkedett senki, hogy ős Husszein ragadta el,
 86 Szo|              bágyadoztak, s félő volt, hogy harcosaik kiejtik csatázás
 87 Szo|               jog fenntartása mellett, hogy fegyvereikkel, síppal, dobbal
 88 Szo|        megfogytak a hosszú harc alatt, hogy a kivándoroltak alig voltak
 89 Szo|             arról értesíttetett Marko, hogy egy török csapat görög foglyokat
 90 Szo|             Már felhaladt délen a nap, hogy a törökök a domb alatti
 91 Szo|         becsempészted Szuliba magadat, hogy ellenünk annál biztosabban
 92 Szo|                ejtett; de ne véljétek, hogy kegyelem- vagy bocsánat-kérésre
 93 Szo|            Markót - mi tilt bennünket, hogy most egyúttal meg ne rohanjuk
 94 Szo|           sehonnan erősödést, átlátta, hogy csak kétségbeesett merény
 95 Szo|         Constantinhoz: - Öcsém! tudod, hogy a török táborban jegyesed;
 96 Szo|              én: te csak arra gondolj, hogy fejezd be a mai győzelmet."
 97 Szo|               új gond aggasztotta, az, hogy mi tévő legyen a nőkkel?
 98 Szo|                lenni, annyival inkább, hogy ez útban más török erő is
 99 Szo|              részről oly szerencsével, hogy az 1823. évben húszezer
100 Szo| remete-kalappal fején, meghagyva neki, hogy jövők-menők előtt némának
101 Szo|          tetesse magát, attól tartván, hogy a lányka női hangja könnyen
102 Szo|               átlátta a jámbor férfiú, hogy ezen óvatoskodás sem elegendő
103 Szo|                leányom, de megbocsáss, hogy előrelátó aggályom kényszerít,
104 Szo|               ismeri. Bízzál Istenben, hogy nemsoká fogod lakni e vad
105 Szo|              hallatszott fel hozzájok, hogy attól egymás szavait is
106 Szo|                fogsz juthatni, lányom, hogy két erős zsinórra kötözött
107 Szo|               adok neked által, miket, hogy bemerülhessenek, vas nehezékekkel
108 Szo|               barlangba annyi világot, hogy sejteni engedje: nappal
109 Szo|       vigasztalásait elő kelle vennie, hogy el ne aléljon nyomasztó
110 Szo|             már azon jártatta elméjét, hogy a remete tilalma ellenére,
111 Szo|             ellenállhatatlan hatalmát, hogy jobb karom veszélyes sebével
112 Szo|           Alláhra és nagy prófétájára, hogy most már enyémnek kell lenned,
113 Szo|               azon egy feltétel alatt, hogy kívülöttem egész háremedet
114 Szo|             öreg? - gondolá magában -, hogy hitemet veszítni kényszerítsen
115 Szo|          küldtek alája, oly izenettel, hogy telhetőleg siessen. A remete
116 Szo|             nem volt mint Husszeinnal, hogy a lánykát megmentse, sok
117 Szo|              jámbor gyötrő aggodalmát, hogy egy kényelmes török háremi
118 Szo|               ugyan fogadást Husszein, hogy a görög táborba kísérteti
119 Szo|            bátorít fel bennünket arra, hogy nagy szorultságunkban hozzád,
120 Szo|               szuliótát vevén magához, hogy általuk több súlyt adhasson
121 Szo|               kelle kerülnie a várost, hogy a várba juthasson. Bobelina
122 Szo|               meggyőzték Tódort arról, hogy a pártosok részére sikerhez
123 Szo|        pártoskodásba, s tartott attól, hogy e félrelépése homályt vet
124 Szo|             szándékába, s ez, anélkül, hogy Helénáját láthatta volna,
125 Szo|              hanem arra is ajánlkozom, hogy a kormányt a pártosok részére
126 Szo|               fenn, felsietet a várba, hogy biztos és rablási aljasságoktól
127 Szo|           valál. Mentségedre szolgált, hogy a pártütők fejei kezed által
128 Szo|           részvétemet, jó fiú, s hidd, hogy szívem inkább menteni, mint
129 Szo|             teszi nekem azon gondolat, hogy én tán hitszegés gyanújában
130 Szo|            Tudd meg, boldogtalan ifjú, hogy én sem sürgető anyám, sem
131 Szo|               a vihar egymás közelébe, hogy összeütődve zúzzák szét
132 Szo|             Vigasztaljon bennünket az, hogy az élet rövid, és szívűnk
133 Szo|             csillogtatván lelke elébe, hogy a hon szabadsága melletti
134 Szo|          szabadsága ezen végbástyáját, hogy magát az ellenséget is bámulatra
135 Szo|               véres harcok alatt, úgy, hogy a védsereg már csak kétezerre
136 Szo|             47aurocordato jövendölése, hogy Missolonghinál veszni fog
137 Jeg|           törökök avval gyanúsították, hogy támogatja a görög függetlenségi