Rész

  1 Szo|          utas messzire kerülte azt.~ De a szabadság szelleme nem
  2 Szo|              földfalatok termelései, de különösebben kicsapások
  3 Szo|               eléggé mostohán ugyan, de a független szabadság ölében,
  4 Szo|               kitartókká, ügyesekké, de ezek mellett nagyobb erő
  5 Szo|          szulióták határain betörni. De a múlt század vége felé,
  6 Szo|          által emelt kereszt állott, de mely időközben pogány kéz
  7 Szo|        tartottak. Kínteljes volt ez, de dicső, s régi görög hősökhöz
  8 Szo|              és nem sógorok vagytok; de ajánlkozástokat legföllebb
  9 Szo|             menjen közületek is egy, de a többi kezes legyen férfi.
 10 Szo|        nyíltak feléje minden szívek. De önszemélyeikért is különösen
 11 Szo|          szótlan volt és tartózkodó; de tiszta fogalmú józan ész,
 12 Szo|          fájó szívvel egyeztem belé; de meg kell nyugodnom, mert
 13 Szo|            fogom enni míg megjöttök; de szulióta hölgy vagyok, kit
 14 Szo|      elhagyottságban hevert vidékbe, de a belrendezés gondjait csakhamar
 15 Szo|       kegyelmi fermánja megérkezett; de annak átadására és elfogadására,
 16 Szo|              maradt ez a faj mindig. De Ali, szorultságában nem
 17 Szo|             gyulladt a lányka iránt; de nem ismerve a szulióta hölgyeket
 18 Szo|   enyelgéseit nem utasította vissza; de egyszerre komoly és hidegen
 19 Szo|         mosolyogva a lelkes hölgy -, de jellemben, vallásban, hon
 20 Szo|          létemre főúri becsülésedet; de én szívem teljességéből,
 21 Szo|      Köszönöm, uram, szívességeidet, de el nem fogadhatván azokat,
 22 Szo|         erénynek és lélek erélyének. De Husszein ezen becsülése
 23 Szo|    megszerezte volt Ali iskolájában; de korlátolt esze nem bírt
 24 Szo|             s nem éppen vagyontalan, de nagyra vágyó s kitűnő szerepjátszhatás
 25 Szo|           szenvedély sodort közéjök, de kiábrándulás után látom,
 26 Szo|      portának ismét, és neked, uram; de nyíltan lépnem fel, nem
 27 Szo|       bosszúmból is örvendtem annak. De uram, ha azt hiszed, hogy
 28 Szo|          felelt Varnakiotis röviden, de megnyomva a szót.~ Husszeint
 29 Szo|              iránt, ám te lásd uram! de ne feledd, hogy hosszas
 30 Szo|          barátom! - mond Husszein -, de merényünk, úgy látszik,
 31 Szo|         bejárások és védelmi pontok; de az ellenkező oldal, a remete
 32 Szo|      ármányára, és némileg forrongó, de egyszersmind gyönyörrel
 33 Szo|     valószínűséggel menekülhet vala. De édesanyját már megragadva
 34 Szo|  angyal-tisztaságú lányka esdeklése, de csak egy percre, s mint
 35 Szo|             Irén, bántása nem leend; de téged bírnom kell, ha ég
 36 Szo|           remélt elsuhanni Husszein. De Irén segélyt sejtve, egyszerre
 37 Szo|            rájok sütötte pisztolyát, de nem talált. Azonnal dühös
 38 Szo|             Útnak indultak hazafelé; de Irén nem volt egy lépést
 39 Szo|           tulajdonának ismerték fel. De Varnakiotis, noha a meghiúsult
 40 Szo|              és rokonok óhajtásának. De Irén sebe, dacára Hilárius
 41 Szo|        testvére és barátja kéjeiben, de nem titkolható búsongás
 42 Szo|    legvitézebbje, a tisztelt erélyű, de nyersesége mellett legnagyravágyóbbja
 43 Szo|             ugyan a hős nő keblében, de ezek mellett nyugtalan hírszomj
 44 Szo|            tartatott Görögországban, de noha vitéz bátorságot tőle
 45 Szo|       mindjárt első látásra igéznek; de a nemes arcvonások, a lelkességet
 46 Szo|              udvarlója Panos felett, de az eddig ismert görög ifjak
 47 Szo|             török küldöttség célját, de minden nagyravágyása mellett
 48 Szo|            már elhagyhatá fekhelyét; de szívét újabb seb vérezé.
 49 Szo|          képesek állítni ki ellenök, de kiknek hős szellemök nem
 50 Szo|   fegyver-edzettek is mint a tietek, de a hon és szabadság védelmében
 51 Szo|             sebeket nemcsak kötözni, de osztani is, s tapasztalásból
 52 Szo|             területből elsajátítni.~ De házi tolvaj ellenében nincs
 53 Szo|             keskeny ösvények között, de mégis észrevétlenül csempésztek
 54 Szo|            vitézül védték állásukat; de a túlerő elnyomta őket,
 55 Szo|        Venerandát rohammal venni be; de mindkettőnek vitéz őrserege
 56 Szo|         megrohanta ezen háromszöget; de Bozzaris Noti és Tzavellas,
 57 Szo|            ki mindenfelé a vidékben; de a lánykának nem volt se
 58 Szo|             csatákban többen láttak, de a későbbiekben nem. A szülék
 59 Szo|             ezer harcosukba került.~ De a kis sereg hős sorai naponként
 60 Szo|          tehát magunkat adni, fiaim! de csak oly föltételek mellett,
 61 Szo|     késedelmét és nagy veszteségeit, de a szulióták szorultságát
 62 Szo|           erődjeiket, helyiségeiket, de oly tisztesség és jog fenntartása
 63 Szo|     tizenhárom ezer embert vesztett; de a vitéz szulióták is igen
 64 Szo|              meg a csapat vezére is; de Tódor utolérvén őt, mielőtt
 65 Szo|            te csak gaz sógor voltál; de álszínnel becsempészted
 66 Szo|     balvégzetem hatalmatokba ejtett; de ne véljétek, hogy kegyelem-
 67 Szo|            úton-útfélen gyaláztatok; de van köztetek egy, ki iránt
 68 Szo|              elő némiképp a rablást; de ne aggódjál, jegyesed a
 69 Szo|        előnyöket vélt kivívhatónak.~ De most, miként tavaszi hóolvadáskor
 70 Szo|        gondoltam én, mi sikert ígér, de mi férfiakat kíván a gátra,
 71 Szo|              ebbe is a két Bozzaris; de midőn Marko éppen foglyul
 72 Szo|             és ápolására Constantin; de a hős haldokló hangon szól
 73 Szo|      szolgáltatta Musztainak vissza. De mit tegyen jegyesével? A
 74 Szo|              szorítva valának ugyan, de mégis túlnyomó számban szállongván
 75 Szo|            török szállongóval össze; de kik inkább előlök elvonulni,
 76 Szo|              könnyen elárulhatná őt. De csakhamar átlátta a jámbor
 77 Szo|          hölgy, rémes magányában is; de a jó öreget nem nyugtathatták
 78 Szo|              ismerlek ugyan leányom, de megbocsáss, hogy előrelátó
 79 Szo|        menhelyed; borzadályos ugyan, de biztos; e barlangot rajtam
 80 Szo|             vígasztalta őt az öreg - de nem Isten-hagyott, ki mindenütt
 81 Szo|    megmentésedre e borzasztó helyre. De esküszöm Alláhra és nagy
 82 Szo|          hölgy nem remeg a haláltól; de az ét végzésének, melyet
 83 Szo|             Én tied vagyok Husszein; de csak azon egy feltétel alatt,
 84 Szo| zsákmányra-valót nem tartalmazott -, de benne egy lelket sem. Leült
 85 Szo|          szokatlan lovas vala ugyan, de az öszvér eléggé biztos
 86 Szo|      szerelme és elkövetett merénye, de azzal nyugtatgatta a jámbor
 87 Szo|             táborba kísérteti Irént; de őt szenvedélyei kielégítéseiben
 88 Szo|        merülve testében és lelkében; de Constantin ölelő karjai
 89 Szo|           védelmére szólították fel! De mily csábító varázsú e felszólítás!
 90 Szo|       mutatkozott azok elfogadására; de Panos egyszerre vihartól
 91 Szo|       hódolok, mert gyöngébb vagyok; de csak azonnali teljes amnestia
 92 Szo|          számának, Gouras győzelmét, de harc derekán megfutamodván
 93 Szo|         hetek óta Panos neje vagyok? de Isten bizonyságom, nem jó
 94 Szo|       csináltam titkot szerelmemből; de Panos, céljaihoz képest,
 95 Szo|              mindig, s marad örökre; de most már több mint sors
 96 Szo|            vitézséggel osztotta azt, de a magáét nem találta meg
 97 Szo|       ellenségből, és szétverte azt. De most Ibrahim40, az egyiptomi
 98 Szo|            ostrom alól Missolonghit. De a mindvégig hű szulióták
 99 Szo|            veszni a görög szabadság! De a könyörületes ég mást végzett.
100 Szo|                Göröghon szabad lett; de a hős szulióta néptörzs,
101 Szo|              árva családokban nyoma; de a történelem arany betűkkel
102 Jeg|              egyiptomi Mehemed Alit, de 1810-ben és 1813-ban győzött
103 Jeg|          legyőzte Ali janinai pasát, de mikor Misszolungit nem tudta
104 Jeg|       visszatért a görögök oldalára, de azok elfogták és valószínűleg