Rész
1 Szo| olvadásaikor zúgó víz-árak töltik meg a szűk völgyeket, s tátongó
2 Szo| szavazatot állapítottak meg. Legvitézebb és erényesebb
3 Szo| patriárchájoknak választák meg, kinek, inkább tiszteletben
4 Szo| albániai hűségeket vesztegetett meg, ármányaival pedig, fényes
5 Szo| látszának. Nem feledkezett meg szorultságában régi elleneiről,
6 Szo| vissza, örömmel kötötte meg Ali az egyességet, melynél
7 Szo| öröm-riadozással pillantá meg már távolról a szulióta-nép
8 Szo| s ellágyulva szorította meg a nők kezeit: - Nemes elhatározástok
9 Szo| fogadhatjuk el. Ali nem elégszik meg női kezesekkel, s a vad
10 Szo| után Chryze választatott meg női kezesül. Nem csekélyebb
11 Szo| kezesei nehezen látandják meg valaha Szuli határát. Nehéz
12 Szo| határozatra vergődni. - Bízzuk meg három vezérünket, Bozzaris
13 Szo| mely alig nyílhatott volna meg újra szívnyomasztóbb munkálatra.
14 Szo| szívvel egyeztem belé; de meg kell nyugodnom, mert a kedves
15 Szo| újabb ivadékkal ismertették meg a kis haza nevezetesebb
16 Szo| légbe röpítem! Mondjátok ezt meg uratoknak. Kegyelmi fermán,
17 Szo| mint tíz ember jelenjen meg a nyári mulatóban, elfogadta
18 Szo| túlnyomó török csapat rohanta meg, s noha a vén oroszlán,
19 Szo| amint először mezben jelent meg köztök.~ Azonban Husszein
20 Szo| meglehetősen értem, mint már meg is kezdém: szuliótává lennem? -
21 Szo| csak társaságban jelent meg.~ Husszein látván, hogy
22 Szo| szót.~ Husszeint nem lepte meg se az eszme újdonsága, mert
23 Szo| Irén? - e szavakkal szólítá meg őt.~ - Igen, uram, felelt
24 Szo| kíséretében, megérkezett.~ - Állj meg, szép Irén! - kiáltott,
25 Szo| anyja életéért. - Úgy áldjon meg téged Allah, Husszein -
26 Szo| nyílásnál két lovast pillantott meg velök szemközt jőni. Megfordulni
27 Szo| a török főúr vesztegette meg s bírta arra, hogy kedvelt
28 Szo| azon gondolat sem zavart meg, hogy a közelgő harc-viharok
29 Szo| eseményeivel ismertette meg az úri hölgyet, s örült,
30 Szo| Heléna, kedvesen lepetve meg, hallgatta az ifjúnak szép
31 Szo| Tódor csodálva vallotta meg magában, hogy Heléna a legbájosabb
32 Szo| magok részére nyerhetni meg, kitűzött törekvéseik közé
33 Szo| hadvezér és Bobelina: "nyerd meg részünkre, fiam, a vitéz
34 Szo| többiek szekeren érkeztek meg.~ Irén lábsebe gyógyulóban
35 Szo| képezék, sokaknak ők adták meg a győzelemre dőlést.~ Kursid,
36 Szo| az izenet; és hódoljatok meg a hatalmas padisáhnak, ki
37 Szo| felérhetnek. Nem osztott-e meg nagyobb veszélyekben a szulióta
38 Szo| napot új győzelem jelölt meg; különösen a rettenthetetlen
39 Szo| véletlenül négyezer török rohanta meg. A szulióták hősies elszántsággal
40 Szo| pénzösszeg megajánlásával előzni meg az őrsereg kétségbeesett
41 Szo| vér, házról házra újult meg a harc; több ízben vette
42 Szo| állomáson várta s rohanta meg az érkezőket, s veszteséggel
43 Szo| friss csapatokkal s újabb meg újabb rohamokkal ostromolta
44 Szo| könnyező szemekkel jártatván meg tekintetét a lankadatlan
45 Szo| Még egyszer látogatták meg, szegények, őseik és kedveseik
46 Szo| szulióták is, több ízben verte meg Omer Brionét, ki e csatázásokban
47 Szo| Bátor rohammal támadták meg a szulióták a csapatot,
48 Szo| menekült. Hasonlót kísértett meg a csapat vezére is; de Tódor
49 Szo| tábor felé.~ - Álljatok meg, vitézek! - kiált útközben
50 Szo| egy gondolat villanván meg agyában; látogassuk meg
51 Szo| meg agyában; látogassuk meg még egyszer kedves Szulinkat,
52 Szo| ez Constantin! Bocsáss meg, rokonaim legjobbika! Irént
53 Szo| még egyszer eresztették meg otthonos jó kedvöket a fiatalabbak;
54 Szo| határainak. Vezér! - így szólítá meg, kiindulás előtt, egy pezsgő
55 Szo| bennünket, hogy most egyúttal meg ne rohanjuk a két erődöt,
56 Szo| volt alá, s melyet szulióta meg nem tört soha. Búsan intettek
57 Szo| ellenállhatlan vitézséggel rohanták meg a pasa másik sátorát, melyben
58 Szo| engem, jó testvér: halhat-e meg szulióta szebb halállal,
59 Szo| napi gyásszal tisztelték meg a görögök dicső hadvezért,
60 Szo| öreget nem nyugtathatták meg annak bizakodásai. ~ Egy
61 Szo| hasított lapot gyújtván meg világító fáklyául, beindult
62 Szo| és magasságú üreg nyílt meg előttök, mely szárazabbnak
63 Szo| s az öreg - nem jelent meg! Azalatt Irén csupán hideg
64 Szo| Irén! - szólt ez - ismerd meg abból is szerelmem ellenállhatatlan
65 Szo| szívet, szerelmet osztani meg? Menjünk, kedvesem, hagyjuk
66 Szo| s baljával erősen fogva meg a kötelet, a jobb kezébe
67 Szo| engedjék-e őt hidegen tagadni meg segélyét a veszélyben forgó
68 Szo| kibékítő remény-sugárka villant meg agyában, mely hánykódó keblét
69 Szo| felé.~ Éppen akkor érkezett meg seregével Gouras is, midőn
70 Szo| Tripolisza alá; mi miatt ennek meg kelle kerülnie a várost,
71 Szo| meghatalmazottja nem vagyok. Hódoljanak meg a kormánynak Panos és Bobelina,
72 Szo| egy Kolokotroni sem adta meg ellene szabad kényére magát
73 Szo| esküre emelte föl: úgy áldjon meg istenem, kiáltott, mint
74 Szo| bajod van? az ijedés zavart meg? ki volna férjed, szegény! -
75 Szo| hitemmel játszva, fosztottál meg földi és mennyei boldogságomtól,
76 Szo| legalább szabadságomat mentéd meg; én pedig bocsánatot eszközlék
77 Szo| neked emlékezetem. Tudd meg, boldogtalan ifjú, hogy
78 Szo| számot nem tarthat! Bocsássa meg az ég ezen tetteit bőszült
79 Szo| a világból! Ki szabadít meg önmagamtól engemet?! Kétségbeesett
80 Szo| botlásainak. Mohó vággyal ragadta meg Tódor e remény-sugarat,
81 Szo| de a magáét nem találta meg sokáig; míg nem Missolonghi
82 Szo| szaporodott hadát újabb meg újabb ostromokkal rohantatta
83 Jeg| sikertelenül ostromoltak. Itt halt meg Byron.~ 27 Scutari - Szkodra,
84 Jeg| szövetségre lépett velük, akkor meg a törökök győzték le őket.
|