Rész

 1 Szo|            én nem vagyok született szulióta, kinek kezességét tehát
 2 Szo|            te csak sógor vagy, nem szulióta! mondá megvetőleg Noti,
 3 Szo|     férfiak! nehéz időket élünk, a szulióta ágyát nem vetették puhára,
 4 Szo|           így szólt -, hogy valódi szulióta véreink és nem sógorok vagytok;
 5 Szo|          Ali táborában, és a vitéz szulióta faj, hogy megbosszulja azt!~
 6 Szo|       fogom enni míg megjöttök; de szulióta hölgy vagyok, kit csak gyalázat
 7 Szo|           Nikitás, a rettenthetlen szulióta vezérek Bozzaris Noti, Marko
 8 Szo|     Constantin és Tódor, s a többi szulióta kezesek Alinak, kik hozzá
 9 Szo|             halva rogyott össze. A szulióta kezesek, nem könnyű védelem
10 Szo|        hitetlenségét, gyűlöletét a szulióta faj irányában, mely minden
11 Szo|        inkább megnyitotta előtte a szulióta szíveket az, hogy a remetével,
12 Szo|            kívánta magát találni a szulióta életbe, segített apró munkákban
13 Szo|       legyen az ámítása, felölté a szulióta világos színű kacagányt,
14 Szo|             hogy Husszeinben derék szulióta újoncot nyerünk. "Csinos
15 Szo|           újoncot nyerünk. "Csinos szulióta levente lett belőle" sugdosták
16 Szo|           Cervas Irén, a bájteljes szulióta hölgy. A lányka sugártermete,
17 Szo|            melyet a testhez simuló szulióta öltöny igézőleg emelt ki,
18 Szo|            iránt; de nem ismerve a szulióta hölgyeket a szerelmi hűség
19 Szo|    frigy-szavát megszegi. - Ezt én szulióta ifjú irányában nem lennék
20 Szo|           Irén; - köszönöm szegény szulióta hölgy létemre főúri becsülésedet;
21 Szo|           ezekkel, uram, én szegén szulióta hölgy, kinek mezei virág
22 Szo|          valami jós cigánynéra. Mi szulióta nők, hajadonok magunk szőjük,
23 Szo|           érzette kelni keblében a szulióta lányka iránt; mert a legmíveltebb
24 Szo|     becsült és tekintélyben állott szulióta nép feje, úgynevezett polemarchja
25 Szo|             mint milyennel a többi szulióta bírt, csakhamar magnyerte
26 Szo|            rejtőzni. Én nem vagyok szulióta, szerencsétlen szenvedély
27 Szo|        uram, ha azt hiszed, hogy a szulióta hölgyet bármi epedezésekkel,
28 Szo|             több mint veszélyes. A szulióta őrök mindenfelé elállva
29 Szo|         fenyegették, melyek közt a szulióta levente árulási bűnnek tekinté
30 Szo|          képesek elfojtani benne a szulióta vér és jellem alapjait,
31 Szo|         csatlani, kiben, az ismert szulióta szavatartó jellemnél fogva -
32 Szo|       szokásait rajzolgatá; vagy a szulióta élet és forradalom némely
33 Szo|          szegény és tekintélytelen szulióta ifjú közelítésében, annyival
34 Szo|   közbenjárására, kicseréltettek a szulióta foglyok Kursidnak elfogott
35 Szo|           azok maradunk fogytig; a szulióta még legyőzése után sem adja
36 Szo| elszántsággal rohantak elő és be a szulióta nők és hajadonok Moschóval,
37 Szo|            Moscho; mikor adtunk mi szulióta nők nektek okot arra, hogy
38 Szo|         meg nagyobb veszélyekben a szulióta nő veletek mindenkor fáradalmat,
39 Szo|            kebléből végképpen ezen szulióta vér, szulióta becsület?
40 Szo|       végképpen ezen szulióta vér, szulióta becsület? Adjatok fegyvert
41 Szo|  tapasztalásból tudjátok, hogy mi, szulióta nők, a lőfegyver kezelésében
42 Szo|           Csodákat tett a maroknyi szulióta sereg. Tzavellas Miklós,
43 Szo|         hősies halálát.~ Azalatt a szulióta népet mély gyász érte, mely
44 Szo|            nem volt, csak 53 főnyi szulióta őrsereg tartott megszállva.
45 Szo|     lemosni azon szennyet, mellyel szulióta nevöket bemocskolták; mit
46 Szo|       csodákat tétettek a maroknyi szulióta néppel, annyira, hogy siker
47 Szo|        föltételek mellett, miket a szulióta elfogadhat; vagy egytől-egyig
48 Szo|        Marko azonnal útnak indítja szulióta harcosait, s a Szuli-határhoz
49 Szo|        kiáltott fel esdő hangon és szulióta nyelven! Tódor megütközéssel
50 Szo|    állította embereit. - Szeretett szulióta földünkön vagyunk, vitézek! -
51 Szo|      kiáltott egyhangúlag az egész szulióta sereg, s nem kelt az áruló
52 Szo|         miként kívántok most engem szulióta törvény és szokás szerint
53 Szo|          írtunk volt alá, s melyet szulióta meg nem tört soha. Búsan
54 Szo|            magát és választottait; szulióta szokás szerint fegyvert
55 Szo|           jó testvér: halhat-e meg szulióta szebb halállal, mint én:
56 Szo|         Nem remegett ugyan a bátor szulióta hölgy, rémes magányában
57 Szo|   nyeléssel megmenthetne tőled s a szulióta hölgy nem remeg a haláltól;
58 Szo|         mert a görög s különösen a szulióta hölgy borzad a több feleség-tartástól! -
59 Szo|           áldozik hű szerelmének a szulióta hölgy, Husszein! - kiált
60 Szo|         vár előtt felállva találta szulióta csapatját. - Tódor! - kiálták
61 Szo|        görög csatáz görög ellen; a szulióta, tudod, nem emel kart és
62 Szo|       veszteséggel verték vissza a szulióta vezérek; s ezúttal már ötödször
63 Szo|     Göröghon szabad lett; de a hős szulióta néptörzs, mely maroknyi
64 Szo|            már a fogytig hű és hős szulióta fajnak egyes elszórt, árva
65 Jeg|          Notho Botzarisz, (?-1831) szulióta vezető, Markosz Botzarisz
66 Jeg|        Botzarisz (1788 körül-1823) szulióta hős. Előbb francia katonai