Rész
1 Szo| alatta megérkezett Ali kezese Husszein, s más napra követelte átküldetését
2 Szo| annak közepette egyedül Husszein, Ali unokaöccse és kezese
3 Szo| ezen fiainál tapasztalt. Husszein a szebb ifjak egyikének
4 Szo| Azonban ennek fukarságát Husszein nem sajátította el, sőt
5 Szo| módot is nyújtott neki.~ Husszein jól érezte és fogta fel
6 Szo| természet titkos rejtelmeinek. Husszein babonás volt, és Szuliban
7 Szo| el. ~ Végre úgy látszott, Husszein egészen be kívánta magát
8 Szo| jelent meg köztök.~ Azonban Husszein ezen szuliótáskodásának
9 Szo| lehete képes ellenállani. Husszein lángoló szerelemre gyulladt
10 Szo| a török úr elő; s egykor Husszein zsarolóbb szerelmi nyilatkozatára,
11 Szo| Irén! - felelé lángolva Husszein - mibe kerül nekem, ki az
12 Szo| várni, kívánni nem lehet.~ Husszein a szerelem minden tüzével,
13 Szo| másé nem lehetek soha!~ Husszein megkísérté a lányka hiúságát
14 Szo| kérlek: kíméld jó nevemet.~ Husszein csodásan érezte magát a
15 Szo| erénynek és lélek erélyének. De Husszein ezen becsülése csak abban
16 Szo| társaságban jelent meg.~ Husszein látván, hogy egyenes úton
17 Szo| fenyegeték.~ Varnakiotis mindjárt Husszein megérkezésével Szuliba,
18 Szo| jónak látott. Ismerte ő Husszein fényes összeköttetéseit
19 Szo| Varnakiotisnak arról is, hogy Husszein nem volt valódi híve Alinak
20 Szo| elfogadva a nyújtott kezet, Husszein.~ - He nem csalatkozom,
21 Szo| barátom! - szólt szemmeresztve Husszein.~ - Mindjárt megértesz;
22 Szo| És ez? - kérdé mohósággal Husszein.~ - Az elrablás! - felelt
23 Szo| riadok vissza barátom! - mond Husszein -, de merényünk, úgy látszik,
24 Szo| vele a török tábor felé.~ Husszein kész elfogadója volt a tervezés
25 Szo| bocsátottak egész éjjel álmot Husszein szemeire; korán szökött
26 Szo| leendő sajátjának.~ Délután Husszein korán felkészült, megnyergeltette
27 Szo| útjokba állva a nőknek Husszein - én nálad nélkül nem élhetek!
28 Szo| édesanyját már megragadva tarták Husszein emberei, s míg egyike a
29 Szo| vissza, s térdre omolván Husszein lába előtt, magasra emelt
30 Szo| áldjon meg téged Allah, Husszein - szólt könyörögve - amint
31 Szo| kezeit és betömték száját, Husszein mellé lóra emelé fel a kétségbe
32 Szo| kétségbe esett hölgyet, Husszein átkarolta az édes terhet,
33 Szo| kívánt és remélt elsuhanni Husszein. De Irén segélyt sejtve,
34 Szo| egyenesen nekik hajtottak. Husszein felelet helyett rájok sütötte
35 Szo| Csakhamar fűbe harapott kettő Husszein gyalogjai közül, s maga
36 Szo| tökélettel vetette le magát Husszein mellől a lóról, s egy oldalbokor
37 Szo| szirtjeinek vette futását, Husszein lovas társa alól pedig több
38 Szo| ez is hegyeknek futott. Husszein veszve látván ügyét, nehogy
39 Szo| szürkületében, megrohanta Husszein az Orcus-híd őrcsapatát,
40 Szo| kétkedett senki, hogy ős Husszein ragadta el, kit az elsőbb
41 Szo| rokonaim legjobbika! Irént Husszein ragadta el, noha én is segítettem
42 Szo| igen veszélyes sebével, Husszein is. Ezen körülménynél fogva
43 Szo| ellenem esküsznek is! - Husszein! - felelt kétségbeeséssel
44 Szo| török úrnak.~ - Igazad van, Husszein! - szólt nyugodt hangon;
45 Szo| ellenállani. Én tied vagyok Husszein; de csak azon egy feltétel
46 Szo| kiáltott fel örvendezve Husszein -, ki is bírna melletted,
47 Szo| elől kifelé. Követte őt Husszein, égő fáklyát tartva baljában,
48 Szo| a hátul kínosan lépdelő Husszein mellének döf. Ez, ki sebesült
49 Szo| szerelmének a szulióta hölgy, Husszein! - kiált utána Irén, s kilép
50 Szo| kilép a nyíláson a szabadba. Husszein hulláját alant, a malomnál
51 Szo| ugyan előtte egészen titok Husszein szerelme és elkövetett merénye,
52 Szo| nevére tett ugyan fogadást Husszein, hogy a görög táborba kísérteti
53 Jeg| Jegyzetek ~ ~ ~1 Husszein - Ali, janinai pasa unokaöccse~
|