Rész

 1 Szo|      lett volna érdemes! Lesz-e még, árva Szuli, valaha lakód,
 2 Szo| földfalat, a teremtési kaósznak még eredeti maradványa. Száznál
 3 Szo|      mámorában gyermekké lettek még ördögei is. Oda érve, hol
 4 Szo|        néhány tömlő bor fokozta még felebb a kedélyek derűjét.
 5 Szo| Barátnéim, nő-vérségeim! ki áll még közületek mellém? És ím
 6 Szo|      további útjokra. Nem lévén még a tengeri oldalról bekerítve
 7 Szo|        falak, lakok között. Kik még életben valának a régi lakosokból,
 8 Szo|        megmaradt kevés híveivel még birtokában levő legerősebb
 9 Szo|     nehogy Alinak eszébe jusson még válasz előtt teljesedésbe
10 Szo|          s noha a vén oroszlán, még végperceiben is rettenthetlenül
11 Szo|       és vadászott a hegyekben. Még inkább megnyitotta előtte
12 Szo|       babonás volt, és Szuliban még inkább, mint otthon, minélfogva
13 Szo|        vérszín posztó-sipkát. - Még megérjük - mondogaták elégült
14 Szo|  gyöngéd epedés Constantin után még érdekesebbé varázsolt, könnyű,
15 Szo|     miket titok fátylával fedni még jónak látott. Ismerte ő
16 Szo| örvendett azon, hogy óhajtása s még burokban feküdt gondolatja
17 Szo|       részleteiről, jónak látta még a kétkedőt játszani barátja
18 Szo|    volna Husszeinra nézve lenni még akkor is, ha már előbb nem
19 Szo|  kullogván a rónáig gyalogjai.~ Még nem értek ki a hegyalj sűrűjéből,
20 Szo|         s a megmentett hölgy is még további segélyöket látszott
21 Szo|       élet-szakaszában, melyben még bírálás által ki nem elégített
22 Szo|       és boldogság volt, melyet még azon gondolat sem zavart
23 Szo|         hogy a kötendő rokonság még inkább egyesítendi köztök
24 Szo|  tambura-játszásra. Tódor, most még inkább lelkesülvén mint
25 Szo|         a fiatal szíveket pedig még közelebb hozta az egymáshoz,
26 Szo|    felett környezetében. Iránta még Bobelina is, a szintén parancsos,
27 Szo|         a küldöttséget, s ekkor még néhány napi határidőt tűzött
28 Szo|        török küldöttséget, hogy még nem látja idejét a nyílt
29 Szo|        különben kardra hányatom még nőiteket és csecsemőiteket
30 Szo|    maradunk fogytig; a szulióta még legyőzése után sem adja
31 Szo|      elestével borított rája; a még fennmaradottakat a veszélyek
32 Szo|  semmiféle! És atyafiak! bírunk még néhány férfi-karral, melyeket
33 Szo|      kell fenntartanunk; vannak még gyermekeink, kiket bosszúra
34 Szo|       alatt álló Kephaloniába.~ Még egyszer látogatták meg,
35 Szo|         agyában; látogassuk meg még egyszer kedves Szulinkat,
36 Szo|        Marko a maga vitézeinek; még egyszer hangoztatta Tódor
37 Szo| szülőföldön Rhigas harci dalát, még egyszer merengtek vissza
38 Szo|  hazájok múltjába az öregebbek, még egyszer eresztették meg
39 Szo|  eszmélteté őket Tódor; a csata még tart, sőt élénkül!~ Constantin
40 Szo|  előrelátó aggályom kényszerít, még nagyobb mérvben venni igénybe
41 Szo|    egytől egyig elleneim? Soha! Még egy Kolokotroni sem adta
42 Szo|     Panos s néhány híve tartott még fenn, felsietet a várba,
43 Szo|         anyáddal ki a várból, a még szabad keleti oldalon, az
44 Szo|     bosszúm ellenében! - felelt még tartó dühében ez; és Panos
45 Szo|     életnek rám nehezült terhét még súlyosabbá teszi nekem azon