Rész

 1 Szo|               szelíd légű téli nap volt ez. Fenndobogó kebellel és
 2 Szo|               tartottak. Kínteljes volt ez, de dicső, s régi görög
 3 Szo|     Engedelmetökkel, honfitársak! szólt ez halálsápadtan és hosszú
 4 Szo|                Irént. - Menjetek! szólt ez - csakhamar megemberelve
 5 Szo|                 hitetlen volt és maradt ez a faj mindig. De Ali, szorultságában
 6 Szo|                őt ezek kezesei iránt, s ez esetben őt fogná érni a
 7 Szo|               lépett fel azzal Irénnél. Ez nem tartotta illendőnek
 8 Szo|           halálos ellenei közül való! - Ez nem gát, szép Irén! - felelé
 9 Szo|         szabadság lángoló szeretetében, ez oly sok és nehéz áldozat,
10 Szo| szerepjátszhatás után sóvárgó albániai, ez előtt négy évvel, a szomszédos
11 Szo|                egy út áll nyitva.~ - És ez? - kérdé mohósággal Husszein.~ -
12 Szo|              bocsátkozni a török úrral. Ez jól sejtette a délutáni
13 Szo|               nálad nélkül nem élhetek! ez mentse ki előttem tettemet,
14 Szo|                rogyott a ló össze, mire ez is hegyeknek futott. Husszein
15 Szo|            bájos leányát. Nem tartozott ez azon szépségek közé, melyek
16 Szo|        rabigájába ős hazáját, hogy csak ez lehet átka utódainak is,
17 Szo|               volt amaz, nemes oroszlán ez. Csodákat tett a maroknyi
18 Szo|             erről értesíteni a törököt; ez túlerővel és kedvező állomáson
19 Szo|             mérgesen vágott Tódor felé. Ez kikerülvén a vágást, szintén
20 Szo|                 az ellen fejének, amint ez felemelvén Balját: "irgalmazz
21 Szo|           hozzám jobb volt a többinél - ez Constantin! Bocsáss meg,
22 Szo|        nyújtotta Constantinnak kezét, s ez érzelmei felzajlásában,
23 Szo|         feláldozni kész honszeretetben. Ez utóbbiba vetettem én nálatok
24 Szo|              egymással, s a pap Markót, ez egyik vitézét, s a vitézek
25 Szo|                rohant. Nagy része ennek ez éji álmát örök álommal cserélte
26 Szo|                  Itt vagyok! - kiáltott ez ki a sátorból, és a két
27 Szo|            lenni, annyival inkább, hogy ez útban más török erő is állott;
28 Szo|          seregnél tartani sem, minthogy ez sátrak nélkül, csak szabadon
29 Szo|             szólt a remete halk hangon; ez lesz menhelyed; borzadályos
30 Szo|            bírták kivenni. - Rettenetes ez Isten-hagyott zuga a világnak,
31 Szo|                kiált az érkező elébe. - Ez úttal más, kedves Irén! -
32 Szo|                más, kedves Irén! - szól ez az üreghez érve; s a lányka
33 Szo|                 Én vagyok Irén! - szólt ez - ismerd meg abból is szerelmem
34 Szo|            halálos mérget rejt zárában; ez egy nyeléssel megmenthetne
35 Szo|          lépdelő Husszein mellének döf. Ez, ki sebesült kezével a kötelet
36 Szo|        beleegyezett Tódor szándékába, s ez, anélkül, hogy Helénáját
37 Szo|      befolyásommal megnyerni igyekezem. Ez határozatom. Egy órai időt
38 Szo|              Veszve minden! - kiáltotta ez Tódornak - mindjárt nyomunkban
39 Szo|                felelt még tartó dühében ez; és Panos ütközten, habozásban
40 Szo|            Tódor balkeze vérzett, amint ez félre szökve vett állásából,
41 Szo|               dühhel csap Panos felé, s ez élet nélkül omol össze.
42 Szo|             táborral.~ - Tódor! - szólt ez az ifjúhoz - te életemet
43 Szo|            férjem gyilkosa bírhatásomra ez életben többé számot nem