Rész

 1 Szo|             napokon feltűnt neki Cervas Irén, a bájteljes szulióta hölgy.
 2 Szo|              lennék képes tenni - mondá Irén - annál kevésbé, pedig irányodban,
 3 Szo|                való! - Ez nem gát, szép Irén! - felelé lángolva Husszein -
 4 Szo|                szólt végre határozottan Irén; - köszönöm szegény szulióta
 5 Szo|               drága nyakkendőt hozatott Irén számára. Felkacagott kedveskedéseire
 6 Szo|            nyerte vizét, s hová ezelőtt Irén is eljött vízért, most már
 7 Szo|               egyenes úton nem boldogul Irén szilárd jellemével, görbéken
 8 Szo|                forró szerelmedet Cervas Irén iránt, s megvallom, már
 9 Szo|                 az álom karjaiból, szép Irén? - e szavakkal szólítá meg
10 Szo|                 közben, futólag ejtette Irén, átallván most is bővebb
11 Szo|                a szorongó várásban, míg Irén, édesanyja kíséretében,
12 Szo|          megérkezett.~ - Állj meg, szép Irén! - kiáltott, útjokba állva
13 Szo|               szegezve a nő mellének: - Irén - kiáltott fel a hegyre
14 Szo|           vissza nem térsz, váltságára! Irén visszafordult e szavakra,
15 Szo|              arccal felelé: - Anyádnak, Irén, bántása nem leend; de téged
16 Szo|           remélt elsuhanni Husszein. De Irén segélyt sejtve, egyszerre
17 Szo|           sebéből vérezni kezdett; mire Irén, tágulni érezvén az őt szorítva
18 Szo|             Útnak indultak hazafelé; de Irén nem volt egy lépést is tenni
19 Szo|              gondolhatni, Constantin és Irén vágyaik sem voltak ellenére
20 Szo|                 rokonok óhajtásának. De Irén sebe, dacára Hilárius minden
21 Szo|                  mint nyert csatákban.~ Irén lábfájdalmait és fekvési
22 Szo|                 szekeren érkeztek meg.~ Irén lábsebe gyógyulóban volt,
23 Szo|              fenn, továbbá, hogy Cervas Irén, a csatázások zajában, nyom
24 Szo|         áthatólag a harci zajon, kiáltá Irén nevét. - Itt vagyok! - kiáltott
25 Szo|             rohant be abba. Szulejka és Irén léptek fáklya-világnál elejökbe. -
26 Szo|           Semmitől se tarts, asszonyom! Irén kegyasszonyát tisztelni
27 Szo|             fogjuk! - szóltak az ifjak. Irén csak most ismert vér-, por-
28 Szo|                kegyéről és barátságáról Irén nem győzte magasztalásaival
29 Szo|           megcsúszás, halállal határos! Irén, a kivont kötél és a másik
30 Szo|                 kiáltott fel borzadozva Irén. - Rettenetes, leányom -
31 Szo|                a folyó kábító zuhogása. Irén helyzete és kedélyhangulata
32 Szo|                 nem jelent meg! Azalatt Irén csupán hideg eledelével
33 Szo|                    Ez úttal más, kedves Irén! - szól ez az üreghez érve;
34 Szo|                ismerve fel. - Én vagyok Irén! - szólt ez - ismerd meg
35 Szo|         Szerelemmel, vagy anélkül, szép Irén! az idő és szerelem ostromló
36 Szo|             hatalma legyőznek mindent!~ Irén szótlanul merengett kis
37 Szo| feleség-tartástól! - Ezer örömmel, szép Irén! - kiáltott fel örvendezve
38 Szo|          jövővel váltani fel számodra!~ Irén remete-botját fogván egyik
39 Szo|                fogódzva. Már közel volt Irén a barlang nyílásához, amint
40 Szo|                 Husszein! - kiált utána Irén, s kilép a nyíláson a szabadba.
41 Szo|            malomnál fogta ki a molnár.~ Irén egyenesen a remete-laknak
42 Szo|             kegyelet nem gátolta soha.~ Irén, remete-gúnyában és álszakállal,