Rész

 1 Szo|         görögöknél is rémületes volt e vidék, melyet az alvilág
 2 Szo|        századokon át lakatlan maradt e rémes vidék, s az utas messzire
 3 Szo|      vándorolt ki áldottabb zónáiból e zord vidékre, lángoló gyűlöletét
 4 Szo|             századon keresztül bírta e maroknyi nép, az őt környező
 5 Szo|             templom, szabad ég alatt e keresztnél mondott a vele
 6 Szo|       Anasztázia, s többen.~ Felállt e lelkes jelenetre ültéből
 7 Szo|               Én rövid időn elhagyom e gyűlölt fajt, és mint voltam,
 8 Szo|        sejtenék a magaslatok erődei, e szerint e tájra csak veszélyes
 9 Szo|         magaslatok erődei, e szerint e tájra csak veszélyes körülményekben,
10 Szo|              karjaiból, szép Irén? - e szavakkal szólítá meg őt.~ -
11 Szo|       erőszakhoz nyúlni kényszerít.~ E szavakra a nők éles segély-kiáltással
12 Szo|       váltságára! Irén visszafordult e szavakra, s elborzadván
13 Szo|          fölmerült kedvező alkalmat. E célból követeket küldött
14 Szo|          szerepet óhajtott játszani. E nézetből éppen nem volt
15 Szo|         Dühös lángokban csapkodtatta e válasz Kursid haragját,
16 Szo|              A szulióták fölkacagtak e parancs vételére, s azonnal
17 Szo|        martalékaiul.~ Alig repült ki e határozat híre a tanácsteremből,
18 Szo|  veszteségében különösen sajnos volt e kettő: hogy gondos előrelátással
19 Szo|           verte meg Omer Brionét, ki e csatázásokban tizenhárom
20 Szo|                 kiáltott fel Tódor - e fogásunk felér a tripoliszai
21 Szo|        hőstetten jártatta elméjét, s e célból maga körül állította
22 Szo|           egymást arcon csókolták, s e szavakkal: "győzelem vagy
23 Szo|             Musztai maga szállásolt. E körül sűrűbb és makacsabb
24 Szo|        borzadályos ugyan, de biztos; e barlangot rajtam kívül halandó
25 Szo|             hogy nemsoká fogod lakni e vad helyet.~ Az agg remete
26 Szo|                 Fogódzkodjál leányom e kötélbe, melyet biztosságod
27 Szo|      megpróbáltatás keserű óráiban!~ E szavakkal magára hagyta
28 Szo|             szállok le megmentésedre e borzasztó helyre. De esküszöm
29 Szo|        Menjünk, kedvesem, hagyjuk el e borzadályos helyet, melyet
30 Szo|             azon érzelmeknek, melyek e levél olvasása után Tódor
31 Szo|              De mily csábító varázsú e felszólítás! Helénájának
32 Szo| pártoskodásba, s tartott attól, hogy e félrelépése homályt vet
33 Szo|          hívetek maradok végpercig!~ E szavak után kirohant a szobából
34 Szo|          vissza!~ Tódor összeborzadt e szavakra lelkében, miknek
35 Szo|        rajtunk nem segíthetett, fogd e nem éppen csekély tartalmú
36 Szo|         Helénától jövök, Tódor, fogd e levélkét tőle!~ Tódor reszkető
37 Szo|           mentegetni azokat! Mikorra e levelemet veszed, én már
38 Szo|         egész szirt-hegye nehezedett e levél olvasása után Tódor
39 Szo|      esengett!~ Gouras barátsága, ki e világon csak maga értette
40 Szo|            vággyal ragadta meg Tódor e remény-sugarat, mely lelke
41 Szo|          csatázott mellette, megérte e dicső és epedve várt napot.~