bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

5011 Szo|                   kétségbeesésednek, miként vérző szívem kész olykor mentegetni
5012 Szo|             lökéssel zuhantották alá. - Így vesszen minden honáruló! - kiáltották
5013 Szo|                    alkonyában fáklyavilágot vesz észre a barlang nyílásánál,
5014 Szo|                 azokat! Mikorra e levelemet veszed, én már az athoshegyi szent-Katalin
5015 Szo|                      Az élet viszonságai és vészei által megedzett nyolcvan
5016 Szo|         legborzadályosabbika - az éhenhalás veszélye fenyegette! Már csak néhány
5017 Szo|               Sürgetős segélyt kívánt a seb veszélyessége, s miután az élemedett Hilarius
5018 Szo|                érezte és fogta fel helyzete veszélyességét a szulióták között. Ismert
5019 Szo|                  aggályait, csak kedves női veszélyét és szerelmét forgatva felzajlott
5020 Szo|            nagybátyjának, Alinak eleste sem veszélyeztethetett, nem levén Varnakiotis előtt
5021 Szo|                   nem látott leányára nézve veszélyt a szegény és tekintélytelen
5022 Szo|                    gondold: két hajó valánk vészes tengeren, melyeket csak
5023 Szo|                     magában -, hogy hitemet veszítni kényszerítsen az emberiség
5024 Szo|                   megtántorodik, súlyegyent veszt, s elordítva magát, zuhan
5025 Szo|                   alá, s csaknem eszméletét veszté a mint lábai alatt, nagy
5026 Szo|                    nem hagyván Kephaloniába vesztegelni harc-edzettsége és hon iránti
5027 Szo|                 török és albániai hűségeket vesztegetett meg, ármányaival pedig,
5028 Szo|              hűtelen szolgáját a török főúr vesztegette meg s bírta arra, hogy kedvelt
5029 Szo|                   napon jegyest és testvért veszteni! - suttogták szánakozva
5030 Szo|                  sok vérontás és szenvedett veszteség után bevette a várost. A
5031 Szo|                rohamát vissza.~ A szulióták veszteségében különösen sajnos volt e
5032 Szo|                   ostrom késedelmét és nagy veszteségeit, de a szulióták szorultságát
5033 Szo|                   szeretet, ezért, a kettős vesztésre, részvevő szánalommal nyíltak
5034 Szo|                    szulióták egy állást sem vesztettek, s a törökök tavasz kezdetétől
5035 Szo|              martaléka; számosan eszméletet vesztve futkostak ide s tova, s
5036 Szo|                    Acheront is! És, uram! - veté mosolyogva utána -, ezen
5037 Szo|             szulióták fölkacagtak e parancs vételére, s azonnal elhatározták
5038 Szo|                     feselő hajnal bíborával vetélkedő kedves pírt leheltek arcája
5039 Szo|                    nem kevésbé nemes volt a vetély és készség önfeláldozásra
5040 Szo|                     remegtette őt, hogy két vetélytársnője által elhomályosíttatik,
5041 Szo|                   undokságok megfalására is vetemedtek, miktől más körülmények
5042 Szo|                 honszeretetben. Ez utóbbiba vetettem én nálatok vég reményemet.
5043 Szo|              védtelen nőkkel, kik neked nem vétettünk soha.~ Husszeint akaratlanul
5044 Szo|                      Tódor Panos paripájára veti magát, s mielőtt a csatazaj
5045 Szo|                 kiket mindenkor tisztelünk, vetjük reményünket. Ha előtted
5046 Szo|                    egyedül csak a szulióták vetnek gátat, elhatározta ezeknek
5047 Szo|                     szükségét látták, részt vettek magában a csatában is; lőttek,
5048 Szo|                     állj rá, inkább azonnal vettesd fel magadat! - tanácslák
5049 Szo|                     szép szemeiből, és erőt véve mély bánatán, hősies nyugalommal
5050 Szo|                reményében, egy török csapat vezényletét. Szerencsétlen neje, Markónak
5051 Szo|          Husszeinnal, ki egy lovas csapatot vezénylett, a szulióták ellen. Ezek
5052 Szo|              kettejét fiai, harmadikát maga vezénylette, s azokon harcosokat szállított
5053 Szo|                    katonáit francia tisztek vezénylették, négyezer ember veszteséggel
5054 Szo|                 visszariadva ismert a török vezérben - a gaz Varnakiotisra. -
5055 Szo|             Hasonlót kísértett meg a csapat vezére is; de Tódor utolérvén őt,
5056 Szo|            hitszegés bír végképp lesújtani. Vezéreljen titeket Isten és védasszonyunk
5057 Szo|                kiegyenlítés helyett, Gouras vezérét küldi ellenünk, mint pártütők
5058 Szo|                    ki mát férfi-kort ért és vezérkedő fiait is folyvást kiskorúságban
5059 Szo|                     miután jól ismerte ezen vezérnek a görög nemzet előtti tekintélyét,
5060 Szo|                     átalkodottsággal védték vezéröket és sátora félholdját. Övedzve
5061 Szo|                álltak tisztelt és szeretett vezéröknek. Számban alig nyolcszázból
5062 Szo|                     elesem, te vedd által a vezérséget, és fejezd be merényemet.~
5063 Szo|                     férfiakat főnöküknek és vezérüknek, mint nevezték patriárchájoknak
5064 Szo|                vergődni. - Bízzuk meg három vezérünket, Bozzaris Notit, Tzavellast
5065 Szo|                     szellemetek és sorsotok vezet, s hagyjatok veszni engemet!~
5066 Szo|                     melyre keskeny ösvényke vezetett föl; a kőszirt mintegy egyenesre
5067 Jeg|                Botzarisz, (?-1831) szulióta vezető, Markosz Botzarisz nagybátyja,
5068 Jeg|                    egyes városok, területek vezetője~ 41 Rhigas - Rigasz, Konsztantinosz, (
5069 Szo|                     Acheron. Néma csendben, vezették fel a szulióták Varnakiotist
5070 Szo|                    némi homályos sejtelem a vidám lakománál; mert alatta megérkezett
5071 Szo|                    nehezült pusztán hagyott vidékedre, gyász sírja felett egy
5072 Szo|               vadászat a helyek legvadonabb vidékeiben, nyújtott bajának némi szórakozást.~
5073 Szo|                   közelebbről jellemzi azt. Vidékének szélén egy kis Regniossa
5074 Szo|                 tisztogat, tatarozgat benn, vidékkel és ennek virágaival ismerkedik
5075 Szo|                   áldottabb zónáiból e zord vidékre, lángoló gyűlöletét hozván
5076 Szo|                megszállni keblét, kerülte a vidorabb társalgást, nem lelte sehol
5077 Szo|                    az öreg Hilárius atyához viendem a leányt, kinél - mert hű
5078 Szo|              kitűrésre mindenkor új erőt és vigaszt öntött keblébe.~ Azonban
5079 Szo|                     szabadságért halunk el! vigasztalák és edzék magokat, valahányszor
5080 Szo|                  erejét, a remetének minden vigasztalásait elő kelle vennie, hogy el
5081 Szo|            összeütődve zúzzák szét egymást! Vigasztaljon bennünket az, hogy az élet
5082 Szo|                   azt!~ Constantin és Tódor vigasztaló szavakkal élesztgették az
5083 Szo|                       Rettenetes, leányom - vígasztalta őt az öreg - de nem Isten-hagyott,
5084 Szo|              melyeket csak azért ragadott a vihar egymás közelébe, hogy összeütődve
5085 Szo|                    sanyarú életét folytonos viharok fenyegeték.~ Varnakiotis
5086 Szo|                     azon kétszáz harcossal, viharos éjjel, a hegyek járatlan
5087 Szo|                  bírod irgalomra hajlítani, viharozd fel az alvilág folyóját
5088 Szo|                    népét és határait nehéz, viharral terhes méhű fellegek fenyegették,
5089 Szo|            elfogadására; de Panos egyszerre vihartól felzaklatott tenger lőn. -
5090 Szo|                   aljasságoktól ment helyre vihesse a nőket. Amint a vár folyosójára
5091 Szo|               pusztaság lett előtte élet és világ, s keblének minden vágya
5092 Szo|           legdrágább kincsemet, száműztem a világból! Ki szabadít meg önmagamtól
5093 Szo|                 hasított lapot gyújtván meg világító fáklyául, beindult a nyíláson. -
5094 Szo|                     ez Isten-hagyott zuga a világnak, atyám! - kiáltott fel borzadozva
5095 Szo|                      Gouras barátsága, ki e világon csak maga értette őt, s
5096 Szo|              eresztett be a barlangba annyi világot, hogy sejteni engedje: nappal
5097 Szo|                szögletében, elzárva a többi világtól, fekszik egy körülbelől
5098 Jeg|                    az ugyanilyen nevű török vilajet központja~ 28 Janina - ma
5099 Szo|                   jutalom fog reád várni."~ Villámcsapás valának ezen szavak Tódor
5100 Szo|                   barlang nyílásához, amint villámnál sebesebben megfordult, s
5101 Szo|                     kibékítő remény-sugárka villant meg agyában, mely hánykódó
5102 Szo|               egyszerre Marko, egy gondolat villanván meg agyában; látogassuk
5103 Szo|               muszka segély iránti remények villogtatása mellett, az elégületlenség
5104 Szo|          Husszeinnak, ki a háremi üvegházak virágaihoz volt szokva, meglepőleg
5105 Szo|                     benn, vidékkel és ennek virágaival ismerkedik künn: akként
5106 Szo|                  megbosszulása is sarkallá, virradtig tartó csatázásban, a török
5107 Szo|                  ellenében szükséges éjjeli virrasztások, szinte a szánalom-gerjesztésig
5108 Szo|                    alatt csak az ég oltalma virrasztott a lányka felett. Nem remegett
5109 Szo|                    a világos színű köntösök viselését, a szakáll-növesztést, felnyergelt
5110 Szo|                     simasággal és előzéssel viseltetett a gazdag és szellemdús matrona
5111 Szo|                  rendesen a másik nem iránt viseltetni szokott; mit a maga érdekei
5112 Szo|                    kiköltözködési útjoknak; vissza-vissza tekintgetve szorult sóhajok
5113 Szo|                kezei közt tartott, azonnali visszaadását.~ Egyszerre lángba csapott
5114 Szo|                 vagy más módon, minden áron visszaérkezhetnek; amidőn neked is menned
5115 Szo|               viszek Irénnek, hogy a remete visszaérkezvén onnan, hírt hozott Constantinról
5116 Szo|                     térsz, váltságára! Irén visszafordult e szavakra, s elborzadván
5117 Szo|                     a bűn ösvényén, mintsem visszaléphessen; elfordult arccal felelé: -
5118 Szo|            szeretett fiát s leendő vejét is visszanyeré.~ A hölgyrablás eseménye,
5119 Szo|                   künn: akként rendezgetett visszanyert új honában Szuli népe mindenfelé,
5120 Szo|                     csatában tenni magát, s visszariadva ismert a török vezérben -
5121 Szo|               nagyszerű undokságai közt oly visszariasztónak találsz egy kisszerű hölgyrablást,
5122 Szo|           lefordított fegyverrel fogadták a visszatérő őrcsapatot, gúnynevekkel
5123 Szo|                     korsókkal kezeiben, már visszatérőben találta. Soha sem tetszett
5124 Szo|              hevenyében újra felállította a visszavándorolt sereg, s nem lévén templom,
5125 Szo|                    tágultával, Kephalóniába visszük húgomat, ott összekelsz
5126 Szo|              őseiknek átka, az egymás közti viszály és egyenetlenség. Nevezetesen
5127 Szo|                   csatába szólították a hon viszályai. Vitéz elszántsággal csatázott
5128 Szo|                    megsokallva már szerelme viszályait, nem bízta azt tovább ádáz
5129 Szo|      közelégültséget, melyet ily sanyarú és viszályteljes élet mellett a szabadság
5130 Szo|             el-elfordul Janinába; én álhírt viszek Irénnek, hogy a remete visszaérkezvén
5131 Jeg|                     melyen a holtakat Karón viszi át~ 8 Tebelin - lásd Tepelent~
5132 Szo|                kikerülvén a vágást, szintén viszonozta néma feleletét, s jól intézett
5133 Szo|                    bekeríttetett. ~ Az élet viszonságai és vészei által megedzett
5134 Szo|                  rokonok, barátok, érdekek, viszonyok csatáztak a sokaság nyilatkozataiban
5135 Szo|                    venni minden nemzetiségi viszonyokat.~ Kursidnak biztos tudósításai
5136 Szo|                    magok közt patriarchális viszonyt és tanácskozásban egyenlő
5137 Szo|                     kelle lenni a választás vitájának és eldöntésének, mert csaknem
5138 Szo|                      Constantin bús szívvel vitette ki a haldoklót a csata-térből
5139 Szo|                    után a szulióták foglyul vitetvén Kursid táborába, ennek,
5140 Szo|              lakomát csapatott Marko a maga vitézeinek; még egyszer hangoztatta
5141 Szo|              foglalkozásai, rettenthetetlen vitézekké, erős izmúakká, kitartókká,
5142 Szo|                    s a pap Markót, ez egyik vitézét, s a vitézek egymást arcon
5143 Szo|                    kitartó bátorság, edzett vitézség, forró honszeretet, független
5144 Szo|           törökökkel, ők számban erősek, mi vitézségben és mindent feláldozni kész
5145 Szo|                 száma. Annyiszor tanúsított vitézségén, makacs kitartásán és mintegy
5146 Szo|                   elvette a muzulmánoktól a vitézséget, és a hitetlen gyauroknak
5147 Szo|            előharcosokul álljanak, s kitűnő vitézségökkel törjenek lemosni azon szennyet,
5148 Szo|                   zuhant alá. Eszméletlenül vitték be a keményen megzúzott
5149 Szo|                   Titius tépő saskeselyűjét vive szívében!~ A táborban hátrariadt
5150 Szo|                     önbecsülés odadobásával vívja ki szerelmi boldogságát?
5151 Szo|                   számtalan nyert csatáival vívott ki magának, ismerte széles
5152 Szo|                   tanúságaival bizalmat nem vívtam kik magamnak nálatok, és
5153 Szo|                  tavaszok olvadásaikor zúgó víz-árak töltik meg a szűk völgyeket,
5154 Szo|                cserépedény, italod számára. Vizedhez úgy fogsz juthatni, lányom,
5155 Szo|                 gyomraiban folytonosan zúgó vizek moraja, amazok aljaiból
5156 Szo|                 hová ezelőtt Irén is eljött vízért, most már vagy éppen nem,
5157 Szo|                  melyből egész Szuli nyerte vizét, s hová ezelőtt Irén is
5158 Szo|                     eledelével és szivacsai vizével tengette magát, s kétségbeesve
5159 Szo|               könnyű öltönyében ma, mikor a vízmerítés és járás hevülete, a hegyek
5160 Szo|                  szabad; mert a szakadékok, vízmosások, folyók és magas szirtek
5161 Szo|                tartják az utakat, és szoros vizsgálatra bocsátnak minden be- és
5162 Szo|                 szakadékok és keskeny sötét völgyek választnak el egymástól,
5163 Szo|              ormaidról búsan pillognak le a völgyekbe az egykor oly hősiesen védett
5164 Szo|                  víz-árak töltik meg a szűk völgyeket, s tátongó szakadékokat
5165 Szo|                alatt Ali egy mély barlangot völgyeltetett ki, s abba rakatta be halmozott
5166 Szo|                     Igaz! te csak gaz sógor voltál; de álszínnel becsempészted
5167 Szo|               Eleitől fogva halálos ellenei voltunk a töröknek és neked Kursid, "
5168 Szo|                    a szerelemben is?~ Búsan vonított vállat az ifjú: nem csalatkoztál
5169 Szo|            fölemésztették kevés lovaikat és vonó szamaraikat, gyökerekkel,
5170 Szo|                   melyet biztosságod végett vontam ki, szólt az utánalépő lánykához;
5171 Szo|                    tanácsolta egykor, szólt vontatva az albániai róka: ha az
5172 Szo|               legerősebb várába, Karystróba vonult, mely egy kősziklás hegy
5173 Szo|             gyermekeiket, folyvást csatázva vonultak ki Szuliból, s egyenesen
5174 Szo|                 intézgette a görög ügyeket, Ypsilonti Döme fővezérkedett, ő pedig
5175 Szo|             szerepelt ekkor Görögországban: Zacharias Constantia, ki csaknem elsőként
5176 Szo|              táborban elcsendesedett minden zaj, minden nesz. A törökök,
5177 Szo|                   Cervas Irén, a csatázások zajában, nyom nélkül eltűnt s róla
5178 Szo|                 haldoklót a csata-térből és zajból egy dombocska oldalába,
5179 Szo|            választás - mond Noti a panaszos zajgásra -, csak fájó szívvel egyeztem
5180 Szo|             súrlódásokat, egymást ölelgeté, zajgott, ujjongott, zászlókat, kendőket
5181 Szo|               Constantin, áthatólag a harci zajon, kiáltá Irén nevét. - Itt
5182 Szo|                     atyát folytonos ide-oda zaklatásban igen kimerültnek tudták,
5183 Szo|              ármányt koholsz? - kiáltott rá zaklatólag Tódor. - Oh, nem Szuli pór
5184 Szo|                  örök munkásságban tartotta zaklatott kedélyét. Szövetkezése és
5185 Szo|                görög család, kétségbeesésig zaklattatva a török zsarnokság által,
5186 Szo|                    mely halálos mérget rejt zárában; ez egy nyeléssel megmenthetne
5187 Szo|                   hűség oldaláról, ravaszul zárkózott szenvedélyével, s csak halkan
5188 Szo|                 érdemel. Nézd: ím ujjamon a záros gyűrű, melyet Szulejka kegyéből
5189 Szo|                   és aggály, s vidor lakoma zárta azt be. Török zsákmányú
5190 Szo|               ölelgeté, zajgott, ujjongott, zászlókat, kendőket lobogtatott s
5191 Szo|                  dobbal s a kék-veres görög zászlókkal mehessenek ki a Szuli vidéke
5192 Szo|               Bobelina."~ Leírhatatlan volt zavara azon érzelmeknek, melyek
5193 Szo|                 hevennyel.~ - Igen! - felel zavarodással az amazon.~ - S te mégis
5194 Szo|                    megelőzött estvén, előbb zavarodott, majd szívélyesebb, végre
5195 Szo|                megszokott kilovaglása, és a zavaros időkben, biztalan, hegyes,
5196 Jeg|                Tzavellas Photos - vagy Fotó Zavella~ 3 Kolokotronisz, Panosz -
5197 Szo|               nyilvánítá oktatást vehetni a zenében Tódortól a tartózkodási
5198 Szo|                  megtudván Heléna, Tódornak zenészi jártasságát, fölkérte tambura-játszásra.
5199 Szo|                     s különösen a szirthágó zerge, a vidék majd minden gazdagsága,
5200 Szo|                     hazája határát átlépte, zokogva borult arcra annak földén,
5201 Szo|                      vándorolt ki áldottabb zónáiból e zord vidékre, lángoló
5202 Szo|                  felér a tripoliszai gazdag zsákmánnyal! Elvevén fegyverét a szulióták,
5203 Szo|                 tova!~ Az imént nyert török zsákmányból telhető nemzeti lakomát
5204 Szo|                  magunk szőjük, fonjuk vagy zsákmánykelmékből varrogatjuk ruházatunkat.
5205 Szo|               legnagyobb részben sajátjaiul zsákmányolta el, úgy, hogy maga a hon
5206 Szo|                 nyitva találta ugyan - mert zsákmányra-valót nem tartalmazott -, de benne
5207 Szo|                  lakoma zárta azt be. Török zsákmányú ürük, kecskék vágattak le,
5208 Szo|                    A görög bitor kormánynak zsarnoki gázlásait minden jogon,
5209 Szo|          kétségbeesésig zaklattatva a török zsarnokság által, és független szabadság
5210 Szo|                     most már több mint sors zsarnoksága, most már kettős bűnsúly
5211 Szo|                   úr elő; s egykor Husszein zsarolóbb szerelmi nyilatkozatára,
5212 Szo|             összeszedé minden elaléltságban zsibbadozott erejét, s oly éles sikoltással,
5213 Szo|             juthatni, lányom, hogy két erős zsinórra kötözött szivacsot adok
5214 Szo|              folyvást tartott a hegyek közt zsoldjában egypár albániai kémet görög
5215 Szo|               tavasz enyhületében, munkásan zsong, tisztogat, tatarozgat benn,
5216 Szo|             megverte Omer Brione rohamoknak zúdított seregét, hogy maga is csak
5217 Szo|                 Rettenetes ez Isten-hagyott zuga a világnak, atyám! - kiáltott
5218 Szo|                 Acheron folyónak oly rémítő zúgása hallatszott fel hozzájok,
5219 Szo|                      amazok aljaiból kábító zúgással kitörő Acheron2 folyója
5220 Szo|             öregénél, aprajánál vagy nőinél zúgolódás hallható. - Hazáért, szabadságért
5221 Szo|                 kebellel kutattak ki minden zugot a hegyekben, hű embereik
5222 Szo|                   veszt, s elordítva magát, zuhan a síkos hágcsókon le a mélységben
5223 Szo|                megbotolván, ülőjével együtt zuhant alá. Eszméletlenül vitték
5224 Szo|              ellenségre, vagy egyes törököt zuhantattak le a szakadékok mélységeibe.
5225 Szo|                     állítva, izmos lökéssel zuhantották alá. - Így vesszen minden
5226 Szo|                 vagy éj - és a folyó kábító zuhogása. Irén helyzete és kedélyhangulata
5227 Szo|                   hágcsókon le a mélységben zuhogó Acheronba. - Így áldozik
5228 Szo|                  közelébe, hogy összeütődve zúzzák szét egymást! Vigasztaljon