Rész,  fejezet

 1     I,  I   |    asztaltól, lépett egyet-kettőt, aztán elbukott. Ezeket Adam Fry,
 2     I,  I   |      rekedt hangon kérdezte:~- Hát aztán?~Vin Mod megmagyarázta a
 3     I,  I   |           még egy pohár pálinkát s aztán odább állt.~- Sebaj! - vigasztalta
 4     I,  I   |            a másik után verték le, aztán fölkapták a székeket, a
 5     I,  II  |           garázda embereket, Balt. Aztán meg félek, hogy úgyis megszöknek.~-
 6     I,  II  |         állíthatta őket.~Ám, mikor aztán fölballagtak a hídra, hogy
 7     I,  II  |           ily derék fickó, s akkor aztán éljen Flig Balt kapitány!~
 8     I,  III |            hozzá hű legénységet, s aztán a hajókorláton át belehajigálja
 9     I,  III |         tálalj ki mindent!~Vin Mod aztán ki is tálalt mindent, amit
10     I,  III |     megváltoztatják a brigg nevét, aztán nekivágnak a tenger végtelenjének,
11     I,  III |          jól nyisd ki a füled...~- Aztán ő lenne a hajó kapitánya? -
12     I,  III |          és lement kabinjába.~Most aztán Flig Balt pár szót váltott
13     I,  III |    szabaduljunk meg. Holnap reggel aztán végzünk a többiekkel.~-
14     I,  III |           könnyen megkötözhetik, s aztán a hajósinassal együtt szintén
15     I,  IV  |             még csak öt-hat hét, s aztán valamennyien együtt leszünk
16     I,  IV  |         vágott közbe Nat Gibson.~- Aztán a kirakodás, az új teher
17     I,  IV  |           Ez megint három hét.~- S aztán Karaverából haza Tasmániába...~-
18     I,  IV  |          Balthoz, mint rendesen, s aztán egyenesen a kis Jimhez,
19     I,  IV  |    átvizsgálta a hajó számadásait. Aztán mind a hárman ismét kimentek
20     I,  IV  |            kikötőparancsnokságnál. Aztán ismét találkoztak, s mivel
21     I,  IV  |         Nat Gibson megvacsoráztak, aztán elbúcsúztak Balfour úrtól,
22     I,  V   |         aránylag lassú volt. Délig aztán össze is fogtak 30-40 jókora
23     I,  V   |         van ám, amit tanulni kell, aztán meg roppant költséges is
24     I,  VI  |      hajmeresztő vállalkozás... Ha aztán a nyílt tengeren összetalálkoztak
25     I,  VII |       eltévedünk a sűrű őserdőben. Aztán meg miből éltünk volna ott?~-
26     I,  VII |     gyümölcse olyan, mint az alma, aztán találtunk madártojásokat,
27     I,  VII |             de senki sem felelt... Aztán leszállt az éjszaka, s egyúttal
28     I,  VIII|           is csak hatan lesznek... Aztán így végezte beszédét:~-
29     I,  IX  |     fedezte föl a portugál Serano, aztán a holland Shouten is ott
30     I,  IX  |           üveget, hogy tele van-e, aztán a hóna alá csapta, a madarat
31     I,  IX  |           amely éppen nyitva volt, aztán pedig fölszaladt a hajó
32     I,  IX  |            egy pillanatig tartott, aztán egykedvűen megfordult, gyorsan
33     I,  IX  |      golyóval leterítette a vadat, aztán fölnyalábolta s roppant
34     I,  X   |      Gibson kapitány életét.~Ebben aztán megnyugodtak, és nem is
35     I,  X   |         kettőt-hármat libbentek, s aztán petyhüdten lógtak alá.~Ez
36     I,  XIII|            aki csak egyet hörgött, aztán erőtlenül roskadt vissza
37     I,  XIII|             kiáltott föl örvendve.~Aztán, megveregetve cinkosa vállát,
38     I,  XIII|        ahogy a bokrok közt feküdt.~Aztán Hawkins úr lezárta a kapitány
39     I,  XIV |     segített megfordítani a hajót. Aztán fölhúzatta az alsó tatvitorlát
40     I,  XIV |   hűségében!~December 30-ikán este aztán ki is tört a lázadás. Flig
41    II,  I   |      Dunedinben vetődtek be... Van aztán még három-négy, akik szintén
42    II,  II  |       barátja sem ismert volna rá. Aztán ugyanabba a fogadóba szállt,
43    II,  III |          csöndet és rendet.~Reggel aztán, mikorra kialudtak a mámorukat,
44    II,  III |       leszúrta Gibson kapitányt...~Aztán egyenesen odament a két
45    II,  III |            piasztereket és a tőrt. Aztán ismét becsukta a ládát és
46    II,  III |      kezdesz itt, a csapszékben... Aztán engeded, hogy elhurcoljanak...
47    II,  III |            tengelye körül... Ebből aztán olyan parázs verekedés támadt,
48    II,  IV  |           Kip Károly váltotta föl, aztán elmondta, hogy a letett
49    II,  IV  |      jöjjenek be, ha hivatja őket. Aztán megkezdte a fővádlott kihallgatását.~-
50    II,  V   |           gyilkosság tetteseit; de aztán habozni kezdtem. Megállított
51    II,  VI  |        eredményeit és a vádiratot.~Aztán a vádlottak kihallgatására
52    II,  VII |              Kissé gondolkozott, s aztán így szólt:~- Értem az ön
53    II,  VII |          titokban az egész dolgot, aztán pedig kijelentette, hogy
54    II,  VIII|          erőszakoskodott, s ezeket aztán úgy lőtték le, mint a veszett
55    II,  VIII|     más-más csapatba osztották be. Aztán megkezdődtek a sanyarúság
56    II,  VIII|            meghökkenve állt meg, s aztán vad csaholással jobbra kanyarodott,
57    II,  IX  |        pillanatig gondolkodott, de aztán csüggedten felelt:~- Ha
58    II,  IX  | meggyilkolását, ezzel ölték meg, s aztán visszalopták a mi poggyászunkba...~
59    II,  IX  |         hogy valaki belopta oda, s aztán megint visszalopta... De
60    II,  X   |            nem törte-e csontját, s aztán kissé sántítva elbicegett
61    II,  X   |            munkát ott, ahol van, s aztán úgy intézi a dolgot, hogy
62    II,  XI  |     elejtette, előbb körüljárta, s aztán le akarta bántani a háncsát,
63    II,  XI  |     gondolkozott pár pillanatig, s aztán így felelt:~- Igazad van.
64    II,  XII |          hét hosszú évig viseltek.~Aztán ismét kimentek mind a hárman
65    II,  XII |          volt?...~S mi sorsuk lesz aztán?... Kettős lánc és magánzárka
66    II,  XII |           szökevények hallottak... Aztán eltávozott az egész csapat,
67    II,  XIII|            a homályosodó tengerre, aztán előrenyújtotta a nyakát,
68    II,  XIII|           mint a fegyházőröktől, s aztán vad elszántsággal rohantak
69    II,  XIV |          úr kissé elgondolkozott s aztán így szólt:~- Nem tudom,
70    II,  XIV |          később elvitorlázott.~- S aztán?...~- Aztán nem hallottam
71    II,  XIV |     elvitorlázott.~- S aztán?...~- Aztán nem hallottam többé a hajóról...~-
72    II,  XV  |            Úgy van, uraim - mondta aztán -, én tudom, hogy önök ártatlanok,
73    II,  XV  |          nagyobb méretben mutatta. Aztán előhívta a képet, rászögezte
74    II,  XV  |         nézte, mély fájdalommal...~Aztán letörölte könnyeit, odalépett