Rész,  fejezet

 1     I,  III |               is tálalt mindent, amit ő, meg Flig Balt közösen kifőztek.
 2     I,  III |           nyisd ki a füled...~- Aztán ő lenne a hajó kapitánya? -
 3     I,  III |              neki.~- Hát persze, hogy ő! - felelte Vin Mod. - Kapitány
 4     I,  III |          gőzöst Dunedinből küldték az ő üldözésükre, és nagyon megijedtek.
 5     I,  V   |             arról van szó, hogy mi az ő szándékuk - felelte a fedélzetmester
 6     I,  VII |             két-három emberrel, akkor ő meg a cimborái újra kisebbségben
 7     I,  VIII|   Port-Praslinig nem történik valami, ő és társai megszöknek a briggről,
 8     I,  IX  |        madarat odaadta Hawkins úrnak, ő maga pedig elkezdett föl
 9     I,  XI  |           szívesen eresztették el, de ő nem tudott nyugton lenni
10     I,  XII |          talán Flig Balton kívül csak ő maga tudta.~Mialatt Gibson
11     I,  XII |      kimerülés minden erejét elvette: ő már megsejtette a szörnyű
12     I,  XIII|               a hangja gyönge volt, s ő maga úgy elkábult a súlyos
13     I,  XIII|                hogy vigasztalja őket, ő maga pedig felügyelt arra,
14     I,  XIV |              kötelén lassan engedjen, ő maga pedig forgatni kezdte
15    II,  I   |                míg a terhét kirakják. Ő viszont majd utána néz,
16    II,  III |         szerezni a jövőre, mikor majd ő lesz a Kip cég feje Gröningában.~
17    II,  III |                   Szükség esetén vagy ő - vagy más valaki - részegséget
18    II,  III |            vagy fél pint pálinkát már ő is felöntött a garatra.~
19    II,  III |               emelhet?... Ki ellen?~- Ő már tudja, hogy ki ellen...
20    II,  IV  |        eseményeket, melyeknek kapcsán ő váltotta föl a hajó vezetésében
21    II,  V   |             és bátor férfiú volt, még ő sem talált hirtelen szavakat
22    II,  V   |               Hawkins úr volt. De még ő sem merte hangosan nyilvánítani
23    II,  VI  |           Ebben igaza is volt Jimnek: ő még a gyilkosság előtt látta
24    II,  VII |               gyalázatba!~- Miért?... Ő nem hinné el, hogy gyilkosok
25    II,  VIII|       kételkedik bűnösségükben: s bár ő maga csak két elítéltet
26    II,  VIII|               fájdalom láttára még az ő szívük is megmozdult.~ ~
27    II,  IX  |      megengedett volna: de, fájdalom! ő csak a törvény végrehajtója
28    II,  IX  |             nem állíthatom... De akár ő, akár más megtalálhatta
29    II,  IX  | harmincöt-negyven évesek: az egyiknek O’Brien, a másiknak MacCarthy
30    II,  IX  |             kettőjük közt az erősebb, ő szólalt meg először, de
31    II,  IX  |            szólalt meg először, de az ő hangja is reszketett, mikor
32    II,  IX  |         belőle az őszinteség.~...Nem, ő sem hitte, hogy Gibson kapitányt
33    II,  IX  |             csak legyenek türelmesek: ő hiszi, hogy előbb-utóbb
34    II,  X   |           szerencsétlen ország sorsán O’Connell Dániel sem, aki
35    II,  X   |     ítéltetett. Ez utóbbiak közt volt O’Brien és MacCarthy is -
36    II,  X   |            erdő szélére vezette őket, ő maga szép lassan, hogy föl
37    II,  XI  |              hogy csakis MacCarthy és O’Brien megszöktetéséről lehetett
38    II,  XI  |              két ír politikai fogoly: O’Brien és MacCarthy... Senki
39    II,  XI  |           mindhármuk szívét: most már O’Brien és MacCarthy is tudták,
40    II,  XI  |           előtt, akiknek szól, kivált O’Brien és MacCarthy előtt,
41    II,  XI  |            jobbra fordulását!~Ezalatt O’Brien, MacCarthy és Farnham
42    II,  XI  |               két írhez és megragadta O’Brien kezét, aki az első
43    II,  XI  |         Holnapig még van idejük...~Se O’Brien, se MacCarthy nem
44    II,  XII |            csapatból kettő hiányzott: O’Brien és MacCarthy. Rögtön
45    II,  XII |       szirteket.~- Farnham - kérdezte O’Brien aggódva -, csakugyan
46    II,  XII |             hogy megszöktünk! - szólt O’Brien.~- De nem tudták,
47    II,  XII |              a két Kip testvérről is. O’Brien említette őket először,
48    II,  XII |            volna mondanom - folytatta O’Brien -, mikor átadták a
49    II,  XII |              történt - hagyta helyben O’Brien. - Mert ha Walter
50    II,  XIII|           akkor hol a hajó? - tört ki O’Brien. - Most már öt óra
51    II,  XIII|              Illinois? - kiáltott föl O’Brien, s bizonyára kirohant
52    II,  XIII|            gőzöst is.~De egyszer csak O’Brien kétségbeesetten kiáltott
53    II,  XIII|          fölötte sötétnek ígérkezett.~O’Brien, nem tudván magát
54    II,  XIII|            Onnan... A gát mögül...~És O’Brien északnyugat felé mutatott.~
55    II,  XIII|            Illinois küldte! - felelte O’Brien.~E pillanatban nem
56    II,  XIII|               Kip testvér odakiáltott O’Briennek:~- Meg vagytok
57    II,  XIII|              Ti is! - kiáltott vissza O’Brien.~S mielőtt még idejük
58    II,  XIII|         idejük lett volna tiltakozni, O’Brien intésére három matróz
59    II,  XIV |               nem tudott mit felelni, ő maga ugyan még most is meg
60    II,  XIV |          dologról. Mikor meghallotta, ő is nagyon megdöbbent.~-
61    II,  XIV |         diadallal fogadta MacCarthyt, O’Brient és Farnhamot, szent
62    II,  XV  |         megpillantotta... Oh, ez volt ő: az áldott, jó szívű, derék