Rész,  fejezet

 1     I,  I   |                   Gyerünk, cimborák! - szólt Len Cannon a társaihoz. -
 2     I,  II  |              szavakat, s szemrehányóan szólt:~- Neked mindig eljár a
 3     I,  III |       hallgatózik-e valaki, halkan így szólt:~- Értem. De tálalj ki mindent!~
 4     I,  IV  |              együtt ebédelünk, apám! - szólt most Nat Gibson. - Hawkins
 5     I,  IV  |                Gibson ünnepélyesen így szólt:~- Most pedig, apám, akár
 6     I,  V   |        közeledését.~- Eggyel több ok - szólt közbe Hawkins úr -, hogy
 7     I,  V   |               tartson ez a szélcsend - szólt a kapitány Hawkins úrhoz,
 8     I,  V   |                apám, hogy igazad van - szólt közbe Nat Gibson -, de amott
 9     I,  VI  |               Vagy a biztos halálnak - szólt közbe Nat Gibson.~- És néha
10     I,  VI  |             mondta Wickley.~- Én sem - szólt Hobbes, kimeresztve a szemeit.~-
11     I,  VI  |              De ha Nat nem csalódott - szólt a kapitány -, akkor meglehet,
12     I,  VI  |              szelet kapunk az éjjel? - szólt közbe a fedélzetmester. -
13     I,  VI  |                   Igazad van, Gibson - szólt most Hawkins úr is. - Ne
14     I,  VII |              hegyfokát vizsgálván, így szólt:~- Úgy van!... ketten vannak
15     I,  VII |           pedig menjünk a fedélzetre - szólt közbe a kapitány. - Tudom,
16     I,  VII |       Norfolk-szigeten...~- Barátaim - szólt Hawkins úr meghatva, miután
17     I,  VIII|              Nézzék csak, mi az ott! - szólt kelet felé mutatva, ahol
18     I,  VIII|         tetszik, hogy úszik és libeg - szólt Péter, akinek legjobb szeme
19     I,  IX  |             tőlük...~- Az még semmi! - szólt közbe Nat Gibson, midőn
20     I,  IX  |                messzelátójával, és így szólt:~- Egyenesen felénk tart...
21     I,  IX  |                nyújtván a madarat, így szólt:~- Vobba... vobba...~- Inni
22     I,  IX  |             ugyan nyugodtan alhatunk - szólt Gibson kapitány. - Fogadok,
23     I,  X   |                      Szó sincs róla! - szólt most közbe Nat Gibson. -
24     I,  XI  |               nem akarunk oda menni! - szólt bosszúsan Len Cannon.~-
25     I,  XI  |              semmi dolgod?~- Fogadok - szólt közbe Vin Mod -, hogy a
26     I,  XI  |                 de többet egy szót sem szólt.~ ~
27     I,  XII |          megbarátkozott velük.~Jim nem szólt a Kip testvéreknek arról
28     I,  XII |                Talán a bankban késik - szólt közbe Hawkins úr.~- Ej,
29     I,  XII |                 Hátha elébe mennénk? - szólt most Nat Gibson.~- Ez lesz
30     I,  XIII|               a földre, s az egyik így szólt:~- Végezzünk vele!~E percben
31     I,  XIII|       révedezve bámult a halottra, így szólt:~- Talán jó lenne kereket
32     I,  XIII|               a fedélzetmestert és így szólt:~- Flig Balt, a James Cooknak
33     I,  XIII|             legénység jelenlétében így szólt a fedélzetmesterhez:~- Flig
34     I,  XIV |              Károly éppen ezért nem is szólt egyelőre Hawkins úrnak,
35     I,  XIV |          felelte Flig Balt.~- Miért? - szólt most Kip Károly. - Ameddig
36     I,  XIV |          feleselt Flig Balt.~- Uraim - szólt most Hawkins úr -, hagyjuk
37    II,  I   | összeszorította ajkait és egy szót sem szólt, de oly gyűlölködő pillantást
38    II,  IV  |                a szájából...~- Elég! - szólt közbe az elnök fölháborodva. -
39    II,  IV  |                és tartózkodás nélkül - szólt most az elnök - a törvény
40    II,  IV  |            holland, akár nem holland - szólt az elnök -, Kip Károly az
41    II,  VI  |         mentőtanú?...~- Jól nézd meg - szólt az ügyész, fölmutatva a
42    II,  VI  |               fölugrott és hevesen így szólt:~- Önök is tudják, uraim,
43    II,  VII |                Látom, kedves Hawkins - szólt a kormányzó -, hogy ön nagyon
44    II,  VII |              gondolkozott, s aztán így szólt:~- Értem az ön meggyőződését,
45    II,  IX  |                körülmény és bizonyíték szólt ellenük, másokkal nem hitethették
46    II,  IX  |         szerencsétlen testvért, de nem szólt. Neki, mint a törvény hivatalos
47    II,  XI  |                ők csak ketten vannak - szólt Károly - a levél pedig háromról
48    II,  XI  |                 hogy a levél nem nekik szólt.~- Mindamellett - szólt
49    II,  XI  |                szólt.~- Mindamellett - szólt Károly halkan - embertelenség
50    II,  XII |               szűnik meg...~- Csitt! - szólt hirtelen MacCarthy. - Mi
51    II,  XII |            tudják, hogy megszöktünk! - szólt O’Brien.~- De nem tudták,
52    II,  XII |       keresnének itt a sziklák közt? - szólt békétlenül az egyik őr. -
53    II,  XIII|           bennük, hogy már egyikük sem szólt, s az idő némán, halálos
54    II,  XIV |             elgondolkozott s aztán így szólt:~- Nem tudom, mit feleljek...
55    II,  XV  |          gyanús körülmény, ami ellenük szólt, az volt, hogy sokat költöttek,
56    II,  XV  |       cellájukba.~- Bocsássanak meg! - szólt fuldokló hangon.~A két testvér