Rész,  fejezet

 1     I,  I   |               kormányos poharát.~- Mindig én! - felelte a matróz -, mert
 2     I,  II  |             körmükre kell ám nézned, mert én bizony semmi jót sem várok
 3     I,  III |              megszerzi tőle...~- Bánom is én, akárkié lesz - felelte
 4     I,  III |                      Annyi bizonyos, hogy én rögtön faképnél hagyom,
 5     I,  III |                  hogy miért mentek oda.~- Én meg tudok olyanokat, akik
 6     I,  III |                   megszöktek a hajóról.~- Én is tudok négy derék fickót -
 7     I,  III |                 De mit tesz az, ha te meg én és a többiek leszünk a hajó
 8     I,  III |             tulajdonosai!~- Jól van, Mod, én már a pártodon vagyok. Mihelyt
 9     I,  IV  |                   meg vagy elégedve vele, én csak örülhetek ennek.~Így
10     I,  V   |                  három tiszt, s mit tudom én, még micsoda -, nem is említve,
11     I,  V   |                föl Vin Mod hevesen. - Sem én nem akarom, sem a többiek...
12     I,  VI  |                   hozzá.~- Gyerekkoromban én is sokat hallottam róluk -
13     I,  VI  |                 homályos alak eltűnt...~- Én nem látok semmit - mondta
14     I,  VI  |                semmit - mondta Wickley.~- Én sem - szólt Hobbes, kimeresztve
15     I,  VI  |                  kimeresztve a szemeit.~- Én pedig esküdni mernék, hogy
16     I,  VII |                     Hát a kapitánya?~- Az én vagyok... Gibson...~- Nos,
17     I,  VIII|                   a messzelátón át.~- Ezt én sem hiszem - felelte a kapitány. -
18     I,  XI  |                  a mai naptól fogva ön az én vendégem, Gibson kapitánnyal
19     I,  XI  |               fiammal tehet amit akar, de én nem hagyhatom itt a hajót.~-
20     I,  XII |              mondta, hogy oda megy...~- S én láttam is, hogy arrafelé
21     I,  XIII|                 teljesen megbízott önben, én átvettem tőle ezt a bizalmat
22     I,  XIV |                  hátunk mögött lesz.~- Az én véleményem más - felelte
23     I,  XIV | Salamon-szigetekre vet bennünket.~- Ez az én véleményem is - helyeselte
24     I,  XIV |              hanem kissé epésen felelt:~- Én, mint kapitány, felelni
25     I,  XIV |                 el Kip úr parancsait...~- Én csak tanácsoltam - vágott
26     I,  XIV |                 hagyjuk abba ezt a vitát. Én, részemről, köszönöm Kip
27     I,  XIV |                  a hajó parancsnokává, és én az is maradok, amíg megérkezünk.~-
28    II,  II  |                    hogy a James Cookot is én hoztam haza Hobarttownba,
29    II,  II  |                 indulással, miután te meg én, mint tanúk nem utazhattunk
30    II,  III |               holnap lesz a tárgyalás, és én szeretnék valamit izenni
31    II,  IV  |                 vakmerősége határtalan!~- Én igazat mondtam.~- Ha igazat
32    II,  V   |                  hátha Hawkins úr csak az én személyes bosszúmnak tartja
33    II,  V   |             Hamburg barátunk Keravarában, én pedig Új-Mecklenburgban
34    II,  VI  |                  kiáltotta:~- A bátyám és én szörnyű véletlen áldozatai
35    II,  VII |              tünteti föl bűnösségüket, de én meg vagyok győződve az ártatlanságukról,
36    II,  VII |               közbenjárásomat?... De hisz én nem tehetek semmit!... A
37    II,  VII |               úrnak, aki így folytatta:~- Én tehát arra kérem a kegyelmes
38    II,  VII |            valószínű, hogy nem bűnösök... Én azonban meg vagyok győződve,
39    II,  VII |              Ígérem, kegyelmes uram, hogy én a magam költségére és felelősségére
40    II,  IX  |                   maradt, melyet egyelőre én kezelek.~A két testvér,
41    II,  X   |                   elejti valahol, ahonnan én fölvehetem.~- S miért nem
42    II,  XII |       meggyőződéssel kiáltott föl:~- Nem, én nem hiszem, hogy gyilkosok!~-
43    II,  XII |                 hiszem, hogy gyilkosok!~- Én sem hiszem - felelte MacCarthy.~-
44    II,  XII |            leszünk a Saint James-fokon.~- Én is azt hiszem, hogy így
45    II,  XIV |                mondta a fejét csóválva. - Én magam sohasem akartam azt
46    II,  XIV |         ártatlanok... Sem Hamburg úr, sem én nem találtunk a legcsekélyebb
47    II,  XIV |           Hobart-Townból eltávoztak.~- De én tudom - felelte Zieger úr.~-
48    II,  XV  |                   uraim - mondta aztán -, én tudom, hogy önök ártatlanok,
49    II,  XV  |               végre a bizonyíték!...~- És én... és én - kesergett Nat
50    II,  XV  |              bizonyíték!...~- És én... és én - kesergett Nat Gibson -,
51    II,  XV  |                   kesergett Nat Gibson -, én el tudtam hinni, hogy önök...~