Rész,  fejezet

 1     I,  I   |           kikötők lassanként megteltek oly hajókkal, melyek legénység
 2     I,  I   |     kiegészítjük a legénységet négy-öt oly cimborával, aki szereti
 3     I,  I   |            csakhamar talált is négy-öt oly tökéletes gazemberpofát,
 4     I,  III | Foveaux-szoroson át.~A James Cook néha oly közel járt a partokhoz,
 5     I,  III |              bólintott Vin Mod -, s az oly fedélzetmesterrel, aminő
 6     I,  V   |           cethal is, melynek vadászata oly nagy haszonnal jár. A brigg
 7     I,  V   |              mert azt hiszem, hogy épp oly jó üzletet csinálhatnánk
 8     I,  V   |                cetvadászhajót.~- Ha ez oly könnyen menne! - felelte
 9     I,  V   |             hirtelen zivatarok, melyek oly rohamosan támadnak, hogy
10     I,  V   |                a tenger sem hullámzott oly nagyon, harmadnapra pedig
11     I,  V   |                könnyebb, mert a tenger oly sima volt, mint a tükör,
12     I,  VI  |      egyetlenegy vize vagy tengere sem oly haldús, mint a Csendes-óceán,
13     I,  VIII|            száraz volt, mivel a tenger oly sima volt, hogy még fodrokat
14     I,  IX  |              ben, de mind a kettőjüket oly nyílzáporral fogadták a
15     I,  IX  |              viszont a felhős ég alatt oly rekkenő lett a hőség, hogy
16     I,  X   |         alkalom, melyet a gaz cinkosok oly sóvárogva vártak, sehogy
17     I,  X   |       segítsenek neki, ha a szél ereje oly heves lenne, hogy a kapitány
18     I,  XI  |           tréfásan Zieger úr. - Ön már oly megrögzött rabja a kötelességének,
19     I,  XI  |            közt vezetett odáig s néhol oly keskeny volt, hogy ketten
20     I,  XII |                 s Len Cannon és társai oly serényen végezték a nehéz
21     I,  XII |         azonban, nem akarván elfogadni oly szívességet, melyet viszonozni
22     I,  XII |              úr nevetve -, nem vagyunk oly túlságosan éhesek, még várhatunk
23     I,  XII |         kapitányt.~Senki sem felelt... Oly néma volt az erdő, mint
24     I,  XIII|               felügyeletére. Flig Balt oly buzgón és gondosan vezette
25     I,  XIV |           Tizenegy óra felé a villámok oly gyors egymásutánban cikáztak
26     I,  XIV |        világosság volt, a dörgés pedig oly erős és szakadatlan lett,
27     I,  XIV |              meg is jött. Egyszerre és oly hirtelen feküdt neki a vitorláknak,
28     I,  XIV |      megterhelt brigg ugyanis nem bírt oly gyorsan repülni, mint a
29     I,  XIV |           hajót, az marad a kapitánya.~Oly hangosan mondta ezt, hogy
30    II,  I   |              és egy szót sem szólt, de oly gyűlölködő pillantást vetett
31    II,  II  |                 mely a Gibson családot oly szörnyen lesújtotta, megváltoztatta
32    II,  IV  |          hiányzott, mert s részegséget oly tökéletesen színlelte, hogy
33    II,  IV  |    meggyilkolásáról beszélt, Flig Balt oly hirtelen és hevesen ugrott
34    II,  IV  |              fedélzetmester, még pedig oly szilárd, határozott hangon,
35    II,  IV  |          moraja futott végig a termen.~Oly halálos csönd lett, hogy
36    II,  V   |               kerültek meg!~A teremben oly halálos csönd volt, hogy
37    II,  V   |          jobban meggyűlölte őket, mint oly megrögzött gonosztevőket,
38    II,  V   |             hogy a két testvér, akiket oly őszinte, becsületes embernek
39    II,  V   |              őket?~- De el ám!... Hisz oly világos a bűnük, mint amilyen
40    II,  VI  |       gyilkosságról semmit, s ez a vád oly gyűlöletes, hogy ezentúl
41    II,  VI  |        tartották, hogy ekkora jóságért oly aljas hálátlansággal fizettek.~
42    II,  VII |             hogy a két testvér, akivel oly sokat érintkezett a James
43    II,  VIII|              láncoltak hozzá, mégpedig oly hosszú láncon, mely bőven
44    II,  IX  |                 A szabadulás órája!... Oly szédítő volt ez a gondolat,
45    II,  XI  |              közelébe. Ebéd után pedig oly heves zápor kerekedett,
46    II,  XI  |               mint az írek és Farnham. Oly buzgón óhajtották, hogy
47    II,  XII |                nem menekülhettek, mert oly heves volt a hullámverés
48    II,  XIII|              vannak!... De ez a remény oly gyönge volt bennük, hogy