Rész,  fejezet

 1    II,  X   |         szolgált Port-Arthurban. Farnham volt a neve, és sokkal emberségesebben
 2    II,  X   |      midőn végre április 20-ikán Farnham a következőket mondta nekik:~-
 3    II,  X   |      Walter azt mondta - felelte Farnham -, hogy kis cédulára írja,
 4    II,  X   |       csoportban voltak, amelyre Farnham ügyelt föl, a tengerpart
 5    II,  X   |     látszott!~- Mi történhetett?~Farnham is fölötte nyugtalan volt.
 6    II,  X   |         állt meg vele szemben...~Farnham megrázkódott és megdobbant
 7    II,  X   |        és ismét a zsebébe tette.~Farnham jól látta mindezt, s alig
 8    II,  X   |       Farnhamnek megmutatott.~De Farnham jól látta ezt...~Most már
 9    II,  X   |    többieknek a fákat kivágni...~Farnham elment, s félóra múlva vissza
10    II,  XI  |      kinek a kezébe került, hogy Farnham már nem találta ott, mikor
11    II,  XI  | világosság gyúlt volna agyában - Farnham a harmadik... a felügyelő,
12    II,  XI  |        hosszú sor legvégén volt. Farnham és az írek legelöl mentek,
13    II,  XI  |   izgatott volt, mint az írek és Farnham, kettőjüknek a szökés, a
14    II,  XI  |    Ezalatt O’Brien, MacCarthy és Farnham halálos aggodalmakat szenvedtek.
15    II,  XI  |     mutatta, hogy tud valamit... Farnham és a két ír reménykedni
16    II,  XI  |   izgatott volt, mint az írek és Farnham. Oly buzgón óhajtották,
17    II,  XI  |          új nehézség merült föl. Farnham folyton ott járt-kelt a
18    II,  XI  |  meghökkent: hátha csalódott, és Farnham nem barátja, hanem veszedelmes
19    II,  XI  |         tőlük tíz lépésnyire. De Farnham közvetlenül az írek mellett
20    II,  XII |         őket.~Feltűnő volt, hogy Farnham, akire az ötödik csapat
21    II,  XII |      visszamenjenek a fegyházba, Farnham egy távolabb eső fához vezette
22    II,  XII |         dolgoztak az erdőszélen, Farnham felügyelete alatt, amint
23    II,  XII |         fegyenceket, a két ír és Farnham, ahelyett, hogy a gyülekezőhelyre
24    II,  XII |   paskolták a parti szirteket.~- Farnham - kérdezte O’Brien aggódva -,
25    II,  XII |        James-fok?~- Ez - felelte Farnham, és csüggedten tekintett
26    II,  XII | megközelítse a partokat - mondta Farnham.~- S lehet, hogy a vihar
27    II,  XII |        láncokkal! - kiáltott föl Farnham.~Elővett egy kitűnő acélreszelőt,
28    II,  XII |        volt két napra való, mert Farnham, aki már gondolt a szökésre,
29    II,  XII |      derék emberek - tette hozzá Farnham -, mert nem árultak el bennünket.
30    II,  XII |          viharban?~- El - mondta Farnham. - Walter szombaton adta
31    II,  XII |          vérebek! - kiáltott föl Farnham.~Mindhármuk szívében megfagyott
32    II,  XII |          már azt is tudták, hogy Farnham szintén megszökött a fegyencekkel.~-
33    II,  XIII|          Hogyne tudná! - felelte Farnham. - Bizonyos, hogy Skirtle
34    II,  XIII|          csónakot?~E pillanatban Farnham, aki le nem vette szemét
35    II,  XIII|     bizonyára kirohant volna, ha Farnham vissza nem tartja.~Ezeken
36    II,  XIII|         Miért nem az? - kérdezte Farnham.~- Nézz oda!...~A füst iránya
37    II,  XIII|          hozzám!...~MacCarthy és Farnham lélekszakadva rohantak föl
38    II,  XIII|      várták, s most MacCarthy és Farnham is lélekzetüket visszafojtva
39    II,  XIII|        ez csónak! - kiáltott föl Farnham.~- Az Illinois küldte! -