| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hörögte 1 hörögve 2 hófehér 1 hogy 739 hogy-hogy 1 hogyan 14 hogyne 2 | Frequency [« »] ----- 3398 a 743 és 739 hogy 720 az 541 s 456 nem | Verne Gyula A két Kip testvér IntraText - Concordances hogy |
Rész, fejezet
1 I, I | Negyvenhat évvel azután, hogy Nagy-Britannia elfoglalta 2 I, I | emelkedett.~Természetes, hogy a mesés szerencsék, az egyik 3 I, I | érték s még természetesebb, hogy azoknak a kereskedelmi-hajóknak 4 I, I | matrózcsapszékeit bújta, hogy hátha mégis akad egy-két 5 I, I | jobb nála.~- Ideje volna, hogy végezzünk! - kiáltott föl 6 I, I | Annyi itt a mákvirág, hogy...~Flig Balt, a fedélzetmester, 7 I, I | ismételte a kormányos -, hogy itt meg találjuk az embereinket. 8 I, I | letartóztatja is, bizonyos, hogy egyetlen egy sem akad köztük, 9 I, I | szakadtából ordított, úgy, hogy a bábeli zűr-zavarban még 10 I, I | hangzott s valószínű volt, hogy ez az este sem múlik el 11 I, I | csak az alkalmat lesték, hogy szóba állhassanak egyik 12 I, I | Csendes-óceánon... mert azt hiszem, hogy ez a szándékunk még szilárdan 13 I, I | is megesik. Most az a fő, hogy megtaláljuk a négy cimborát.~- 14 I, I | Flig Balt. - De vigyázz, hogy el ne járjon a szád: előre 15 I, I | szabad elárulnod senkinek, hogy mi a szándékunk!~A kormányos 16 I, I | tökéletes gazemberpofát, hogy szinte még a Három szarkában 17 I, I | Már éppen föl akart kelni, hogy oda megy hozzájuk, midőn 18 I, I | sem kérdik az embertől, hogy kicsoda és honnan jön, mi 19 I, I | volt a neve, azt mondta, hogy keressen magának más bolondot; 20 I, I | amerikai Bryce kijelentette, hogy inkább gyalog kutyagol haza, 21 I, I | cimborájához s elmondta neki, hogy mily eredménnyel, vagyis 22 I, I | fölugrottak s elállták az ajtót, hogy a csaposlegény ki ne mehessen 23 I, I | fojtogatták, s félni lehetett, hogy nemsokára dolga akad a késnek 24 I, I | szaladt a rendőrséghez, hogy a Három Szarkában ismét 25 I, II | várták Gibson kapitányt, hogy majd vele mennek haza Hobarttownba 26 I, II | többször megakadályozta, hogy Flig Balt, aki ösztönszerűen 27 I, II | kapitány el is határozta, hogy mihelyt Hobarttownba érkeznek, 28 I, II | többször fenyegetőzött, hogy majd bosszút áll a kapitányon, 29 I, II | három matrózzal. Igaz ugyan, hogy Wellingtonban Hawkins úr, 30 I, II | arány; de lehetséges volt, hogy Flig Balt még előbb hatalmába 31 I, II | két napig tart. Bizonyos, hogy Vin Mod résen lesz és nem 32 I, II | kedvező alkalmat.~Képzelhető, hogy a dunedini veszteglés mennyire 33 I, II | midőn Flig Balt elmondta, hogy mily körülmények közt toborozta 34 I, II | Balt. Aztán meg félek, hogy úgyis megszöknek.~- Ma éjszakára 35 I, II | maguk fognak könyörögni, hogy ne tegyük partra őket.~- 36 I, II | aztán fölballagtak a hídra, hogy megmutassák magukat, Gibson 37 I, II | lehetett volna találni. Azt, hogy semmiféle írásuk, igazoló 38 I, II | mégis sok volt egy kicsit, hogy egyiknek sem volt tisztességes 39 I, II | Egyelőre úgy oszd be őket, hogy ne mind a négy legyen egyszerre 40 I, II | érünk, majd vigyázok rájuk, hogy kereket ne oldjanak. Itt 41 I, II | pedig a hajó orrára sietett, hogy fölhúzassa a vasmacskát. 42 I, II | kioldozták a vitorlákat, hogy a kellő pillanatban a hajó 43 I, II | a többiekkel. Látszott, hogy értik a mesterségüket s 44 I, II | feljebbvalójának:~- Úgy látszik, hogy embereink értik a mesterségüket.~- 45 I, II | meghökkenve nézett szét, hogy nem hallja-e valaki ezeket 46 I, II | Csakhogy attól félek, hogy mi sohasem jutunk el odáig.~ 47 I, II | szeme volt, észrevette, hogy a csoportban négy-öt rendőr 48 I, II | Ezek megszimatolták, hogy a verekedők ide menekültek - 49 I, II | jelentette a kapitánynak, hogy baj van.~Gibson kapitány 50 I, II | akkor megállítják a hajót, hogy elfoghassák a garázda verekedőket. 51 I, III | közel járt a partokhoz, hogy tisztán lehetett hallani 52 I, III | délelőtt kereste az alkalmat, hogy szóba állhasson Len Cannonnal, 53 I, III | embert úgy osztották be, hogy kettő-kettő más és más őrségbe 54 I, III | fönt volt a fedélzeten, hogy egymást fölváltsa, megjött 55 I, III | vonva.~- Annyi bizonyos, hogy én rögtön faképnél hagyom, 56 I, III | meglehetős bosszúsan.~- Hogy mondhatsz ilyet, tengerész 57 I, III | naponként, szidva önmagukat, hogy miért mentek oda.~- Én meg 58 I, III | ugyancsak nem bánták meg, hogy megszöktek a hajóról.~- 59 I, III | akik nem bánták meg, hogy a sors a James Cook fedélzetére 60 I, III | akarod elhitetni velem, hogy a matróz meggazdagodhat 61 I, III | van a dunedini bankban, hogy hajót is vehetsz rajta? - 62 I, III | nincs... de tegyük föl, hogy a kapitányt valami szerencsétlenség 63 I, III | gazembernek, azon tűnődve, hogy jól hallotta-e, amit hallott, 64 I, III | Len Cannon. Az volt a fő, hogy ez az «ügylet», amit Vin 65 I, III | mindent; ezért, körülnézve, hogy nem hallgatózik-e valaki, 66 I, III | biztosítékot kívánt arra nézve, hogy a fedélzetmester is csakugyan 67 I, III | parancsol neki.~- Hát persze, hogy ő! - felelte Vin Mod. - 68 I, III | Sürgős? Hogy-hogy?~- Úgy, hogy még ma éjjel kellene...~ 69 I, III | És Vin Mod elmondta, hogy holnapután reggel Wellingtonba 70 I, III | Len Cannon megértette, hogy Vin Modnak igaza van, Megígérte 71 I, III | igaza van, Megígérte hát, hogy mihelyt bealkonyodik, azonnal 72 I, III | ahol a kapitány üldögélt, hogy megkapja parancsait az éjszakára.~ 73 I, III | legfeljebb csak az történhetett, hogy szél szüntével megáll a 74 I, III | volt erről és Harry Gibson, hogy éjszakára ne legyen nagyon 75 I, III | egyenesen a hajó orrába ment, hogy meghányja-vesse a dolgot 76 I, III | Wickleytől megkérdezte, hogy nem látta-e őket, ez csak 77 I, III | Mégis bement a hajószobába, hogy megnézze őket. Valóban holt 78 I, III | tovább.~Len Cannon átlátta, hogy nem számíthat rájuk és bosszúsan 79 I, III | a két akasztófavirágra, hogy le ne ihassák magukat. De 80 I, III | megtartjuk őket. Mert azt hiszem, hogy Wellingtonban éppoly szűkében 81 I, III | kell törnünk a fejünket, hogy honnan veszünk helyettük 82 I, III | s alig volt remélhető, hogy alkonyatig elérhetik a Cook-szoros 83 I, III | ugyan már annyira csökkent, hogy a brigg minden vitorláját 84 I, III | gyorsan ment, azt hitték, hogy csakhamar utoléri s el is 85 I, III | A gőzösön meglátszott, hogy hadihajó; kisebbfajta cirkáló 86 I, III | fedélzeten, mert úgy látszott, hogy érdekli a kis gőzös. Csak 87 I, III | aggodalommal, mert már alig várták, hogy egyedül lehessenek a fedélzeten.~ 88 I, III | kapitánynak eszébe sem jutott, hogy lemenjen. Néha egy-egy szót 89 I, III | jött utánuk, s látszott, hogy csak félgőzzel halad. De 90 I, III | lassúságának, annyi bizonyos, hogy egész éjszaka ott fog kullogni 91 I, III | eleinte még azt is hitték, hogy a gőzöst Dunedinből küldték 92 I, III | ostobaság volt föltenni, hogy kedvükért hadihajót mozgósítanak, 93 I, III | sürgönyöz Wellingtonba, hogy akkor fogják el őket, mikor 94 I, III | csónakot sem bocsátott le, hogy átvizsgálja.~E részben tehát 95 I, III | dühöngtek magukban amiatt, hogy a hadigőzös közelsége megakadályozta 96 I, III | brigg.~Gondoltak ugyan arra, hogy mégis végrehajtják tervüket, 97 I, III | de csakhamar átlátták, hogy ez lehetetlen. A kapitány 98 I, III | de a kapitány ahelyett, hogy aludni ment volna, az éjszaka 99 I, IV | horgonyt, mégpedig azért, hogy elejét vegye a legénység 100 I, IV | időzni, érdekében állt, hogy még erre a rövid időre is 101 I, IV | nem bírt élni. Most is, hogy minél jobban kiterjeszthesse 102 I, IV | munkakörét, abban fáradt, hogy fióküzletet alapít Balfour 103 I, IV | Balfour urat.~- Föltéve, hogy nincs dolgod a városban - 104 I, IV | hajóra kell visszamennem, hogy Flig Baltnak egynémely utasítást 105 I, IV | matrózom szökött meg.~- Csoda, hogy Flig Balt nem volt köztük - 106 I, IV | Hawkins úr. - Emlékszel, hogy ez az ember sohasem tetszett 107 I, IV | Flig Balt iránt. Ismétlem, hogy igen derék, kötelességtudó 108 I, IV | darabig s végre elhatározták, hogy mind a hárman fölmennek 109 I, IV | édesanyád csókoltat és reméli, hogy a kapitány meg van veled 110 I, IV | folytatta Hawkins úr -, hogy jó dolgod van: az orcád 111 I, IV | kicsattan az egészségtől...~- És hogy örömet szerezzek anyádnak - 112 I, IV | azt azonban elhatározta, hogy mihelyt Hobarttownba érnek, 113 I, IV | kell félteni; bizonyos, hogy nem szökik meg.~- Jobb is 114 I, IV | Gibson együtt mentek el, hogy megvegyenek mindent, amire 115 I, IV | majdnem egyenrangú baj az, hogy a maorik hihetetlenül részegesek, 116 I, IV | részegesek, és különös, hogy ez az undok szenvedély jobban 117 I, V | tengeren, mert azt hiszem, hogy épp oly jó üzletet csinálhatnánk 118 I, V | jegyezte meg Nat Gibson -, hogy ezen a vidéken sokkal könnyebb 119 I, V | szólt közbe Hawkins úr -, hogy legközelebb fölszereljünk 120 I, V | micsoda -, nem is említve, hogy a vadászat néha két évig 121 I, V | oly rohamosan támadnak, hogy szinte védekezni sem lehet 122 I, V | vonva. - Most csak az a fő, hogy eldöntsük: abbahagyjuk-e 123 I, V | hajót.~- Nem arról van szó, hogy mi az ő szándékuk - felelte 124 I, V | bosszúsan -, hanem arról, hogy kínálkozik-e még egyszer 125 I, V | kedvező alkalom...~- Persze, hogy kínálkozik - tüzeskedett 126 I, V | Mod -, s légy meggyőződve, hogy nem is fogjuk az alkalmat 127 I, V | elszalasztani... Tegyük föl, hogy a szigettengerben a kapitány 128 I, V | az egész.~- Azt hittem, hogy beleránt a tengerbe - tette 129 I, V | horgonyt az Auckland-öbölben, hogy kiegészítse legénységét, 130 I, V | annyira feldicsérte cinkosait, hogy a kapitánynak eszébe sem 131 I, V | ezerkilencszáz mérföldnyire volt. Hogy ezt az utat mennyi idő alatt 132 I, V | levegőben.~Úgy látszott, hogy ez a sors éri a James Cookot 133 I, V | a szél annyira csökkent, hogy a brigg csak ímmel-ámmal 134 I, V | haladt a vízen.~- Nem hiszem, hogy sokáig tartson ez a szélcsend - 135 I, V | Hawkins úr.~- Úgy látom, hogy lassan süllyed - felelte 136 I, V | mondta a kapitány. - A fő az, hogy ne hirtelen szálljon alá 137 I, V | higany, mert akkor félő, hogy ciklont jelent... az pedig 138 I, V | jegyezte meg Hawkins úr -, hogy nem ártana, ha lenne a hajónkon 139 I, V | tapasztalat azt mutatja, hogy a hajó csak akkor jó, ha 140 I, V | hajónak.~- Meglehet, apám, hogy igazad van - szólt közbe 141 I, V | megnézte a hajót, kijelentette, hogy francia gőzös. Nem is csalatkozott, 142 I, V | nyilvánvaló volt az a szándéka, hogy „beszélgetni” akar.~Ennél 143 I, V | segítsenek rajta... Meglehet, hogy a vihar valamelyik szigetre 144 I, VI | fegyencgyarmatot: s bizonyos, hogy elszigetelt helyzete, a 145 I, VI | között.~Ez volt az oka, hogy az angol kormány is máshová 146 I, VI | szigettel.~Négy nappal azután, hogy a James Cook elvesztette 147 I, VI | és semmi jel sem mutatja, hogy ismét szelet kapunk.~- Szerencse, 148 I, VI | szelet kapunk.~- Szerencse, hogy elmúlt az az idő, amikor 149 I, VI | az elvadult gonosztevők, hogy a szabadságukat visszanyerjék... 150 I, VI | fölszedte őket, azt vélvén, hogy hajótöröttek, akkor lemészárolták 151 I, VI | kalózkodásra adták magukat...~Igaz, hogy ezek az idők elmúltak, s 152 I, VI | hajót, engedd meg apám, hogy lebocsássuk a csónakot.~- 153 I, VI | s inkább csak azon volt, hogy minél több halat fogjon.~ 154 I, VI | annyi hal volt a csónakban, hogy két napra beérhette vele 155 I, VI | visszamenni a hajóra?~- Lehet, hogy napnyugta után szél is támad - 156 I, VI | tetszett Nat Gibsonnak, hogy a part kiugró szikláinak 157 I, VI | körvonalait, sőt úgy rémlett neki, hogy az alak integet a karjaival...~- 158 I, VI | Én pedig esküdni mernék, hogy nem csalódtam - erősködött 159 I, VI | Nat Gibson -, de meglehet, hogy valami szerencsétlen hajótörött 160 I, VI | Vagy még inkább lehet, hogy fóka volt - jegyezte meg 161 I, VI | apjának és Hawkins úrnak, hogy mi történt. Flig Balt, aki 162 I, VI | jelen volt, megjegyezte, hogy bizonyosan halászok kötöttek 163 I, VI | apám.~- Akkor azt hiszem, hogy Nat úr csalódott, vagy fókát 164 I, VI | éjjel, azt tanácsolnám, hogy menjünk tovább.~Érthető 165 I, VI | menjünk tovább.~Érthető volt, hogy Flig Balt, akinek terveit 166 I, VI | végrehajtásáról. Azon volt tehát, hogy mindenáron még az éjszaka 167 I, VI | kapitány -, akkor meglehet, hogy hajótöröttek menekültek 168 I, VI | Hawkins úr is. - Valószínű, hogy hajótöröttek, ha ugyan Natnak 169 I, VI | embernek, úgy is mint hajósnak, hogy tisztába jöjjek ezzel a 170 I, VI | meg a fedélzetmestert, hogy hátha Nat Gibson csakugyan 171 I, VI | akár nem, bizonyos volt, hogy emberek és segítséget kérnek. 172 I, VI | gyötörhették szegényeket, hogy vajon észreveszik-e a jeladást 173 I, VI | főárbocon, annak jeléül, hogy látták a tüzet.~Most már 174 I, VI | reggelt kellett megvárni, hogy a James Cook segítségére 175 I, VII | borult a látóhatárra, úgy hogy a Norfolk-szigetből csak 176 I, VII | délkelet felől, remélhető volt, hogy nemsokára leereszthetik 177 I, VII | kapitány parancsot adott, hogy a legénység készülődjék 178 I, VII | volt ugyanis a szándéka, hogy mihelyt a hajótörötteket 179 I, VII | fölkiáltott:~- Ott van!... Azaz hogy ketten vannak!... Látom 180 I, VII | gyötörte a kíváncsiság, hogy lássa a hajótörötteket. 181 I, VII | csónakot is úgy megingatta, hogy majd neki mentek egy korallszirtnek.~- 182 I, VII | hasonlítottak egymáshoz, hogy az első tekintetre is meglátszott 183 I, VII | tekintetre is meglátszott rajtuk, hogy testvérek.~Amint a csónak 184 I, VII | a csónak oldalt fordult, hogy a sziklát megkerülvén, kikössön 185 I, VII | a csónakba:~- Köszönöm, hogy segítségünkre jöttek... 186 I, VII | kapitány.~Csak most tudták meg, hogy voltaképpen hová dobta ki 187 I, VII | fiatalabbik. - Sőt azt hisszük, hogy az egész sziget lakatlan: 188 I, VII | ember.~- Nem jutott eszükbe, hogy átkutassák a sziget belsejét? - 189 I, VII | belefogni, mert féltünk, hogy eltévedünk a sűrű őserdőben. 190 I, VII | Itt mégis remélhettük, hogy téved erre hajó...~- Aminthogy 191 I, VII | mégiscsak jól cselekedtünk, hogy itt vártuk és reméltük a 192 I, VII | kerekedett... Halálra ijedtünk, hogy a brigg fölhasználja a kedvező 193 I, VII | közbe a kapitány. - Tudom, hogy önök éhesek és ruhájuk sincs... 194 I, VII | bátorság: majd meglátjuk, hogy mit tehetünk.~Gibson kapitány 195 I, VII | Gibson kapitány látta, hogy a két hajótörött nem közönséges, 196 I, VII | műveletlen ember: sejtette, hogy nem egyszerű hajóslegények, 197 I, VII | egyszerű hajóslegények, s hogy jól sejtette, kiderült a 198 I, VII | hírre, s azt határozták, hogy mindenekelőtt hazamennek 199 I, VII | gondatlanságának áldozatait, hogy kibújhasson az anyagi felelősség 200 I, VII | fedélzetről, s így történt, hogy mikor a szerencsés véletlen 201 I, VII | Hobart-Townba. A fő az, hogy Norfolk-szigetéről megszabadultunk.~ ~ 202 I, VIII| elválasztja. Úgy számították, hogy ha jó szelük lesz, öt napig 203 I, VIII| nem is gondolhattak arra, hogy erőszakkal foglalják el 204 I, VIII| magyarázgatta rejtélyesen -, hogy valami véletlen szerencsétlenség 205 I, VIII| kapitányától... Tegyük föl, hogy valamelyik sötét, viharos 206 I, VIII| harangöntéshez... És akkor, ahelyett, hogy Flig Balt kapitány Hobarttownba 207 I, VIII| beszélni, vagy mi?...~S látván, hogy Flig Balt hallgat, nagyot 208 I, VIII| fosztanunk őket a kapitánytól, hogy könnyebben elbánhassunk 209 I, VIII| Cannonnak az volt a véleménye, hogy hat elszánt ember könnyen 210 I, VIII| Balt mester szóljon, hogy beleegyezik-e, s akkor holnapután 211 I, VIII| lekiáltott érte a hajóhídról, hogy menjen föl hozzá.~Len Cannon 212 I, VIII| kijelentette Vin Modnak, hogy ha Port-Praslinig nem történik 213 I, VIII| leste a kedvező alkalmat, hogy a kapitányt valamilyen módon 214 I, VIII| körülfognak minden oldalról, hogy úgyszólván csak egyetlen 215 I, VIII| vízen.~- Annyi bizonyos, hogy nem zátony - mondta Kip 216 I, VIII| zátonyról.~- Nekem úgy tetszik, hogy úszik és libeg - szólt Péter, 217 I, VIII| közt.~- Akkor meglehet, hogy hajóroncs! - kockáztatta 218 I, VIII| óra múlva világos volt, hogy az az úszó holmi csakugyan 219 I, VIII| testvér valószínűnek tartotta, hogy a Wilhelmina lehet, mely 220 I, VIII| Gibson kapitány elhatározta, hogy megnézi az elpusztult hajót.~ 221 I, VIII| a tenger oly sima volt, hogy még fodrokat is alig vetett.~ 222 I, VIII| Mindenekelőtt azt keresték, hogy nincs-e élő ember a fedélzeten?... 223 I, VIII| Vin Mod is úgy akadt rá, hogy megbotlott benne a víz alatt. 224 I, VIII| tolvajösztönből, maga se tudta, hogy miért...~Nem lévén egyéb 225 I, IX | fogadták a bennszülöttek, hogy partra sem szállhattak. 226 I, IX | neve, ami annyit jelent, hogy „mészárlás”, de a többi 227 I, IX | az őrt álló matrózoknak, hogy néhány kenu siklik tova 228 I, IX | álló matróz jelentette, hogy egy piróga közeledik... 229 I, IX | Ez annyit jelent, hogy „madár”, ha jól tudom - 230 I, IX | Gibson kapitány. - Lehet, hogy valami madarat hoztak.~Valóban 231 I, IX | megnézegette az üveget, hogy tele van-e, aztán a hóna 232 I, IX | kamrájába, ez annyira meglepte, hogy egy pillanatig mozdulatlanul 233 I, IX | egy perc éppen elég volt, hogy Nat Gibson megcsinálhassa 234 I, IX | hirtelen.~Ami azt jelentette, hogy „dörgés” - tehát jele volt 235 I, IX | tehát jele volt annak, hogy a pápua jól ismeri ezt a 236 I, IX | másik társával...~- Látták, hogy szemügyre vette ez a haramia 237 I, IX | Gibson kapitány. - Fogadok, hogy egy óra múlva holtrészeg 238 I, IX | akkor megfontolhatják, hogy mindjárt folytassák-e a 239 I, IX | cikázó villámok jelezték, hogy vihar közeledik... A kapitány 240 I, IX | oly rekkenő lett a hőség, hogy senki sem gondolt a lefekvésre.~ 241 I, IX | tehetetlen dühükben, látván, hogy az urak mind a hajó farán 242 I, IX | mindnyájan megdöbbenve látták, hogy egész csomó piróga tart 243 I, IX | jajgatás, sikoltozás mutatta, hogy néhány golyó jó helyre talált. 244 I, IX | De a legénység érezvén, hogy a bőréről van szó, a kétségbeesés 245 I, IX | repült a hajó hátulja felé, hogy ott kíséreljék meg a fölkúszást, 246 I, IX | vad sikoltozás mutatta, hogy nem eredménytelenül.~Midőn 247 I, IX | Midőn a pápuák látták, hogy főnökük elesett, elvesztették 248 I, IX | megtöltötték, nem azért, hogy lőjenek vele, hanem, hogy 249 I, IX | hogy lőjenek vele, hanem, hogy ismét készen legyen, ha 250 I, IX | sötétben!... Hanem esküszöm, hogy ha még egyszer módomban 251 I, X | mindnyájan azt nézték, hogy hol vannak. A James Cook 252 I, X | éjjel.~Úgy látszott hát, hogy semmi veszély sem fenyegeti 253 I, X | mert nem volt lehetetlen, hogy a pápuák ismét összeszedik 254 I, X | Ebből azt következtette, hogy a szél nem sokáig várat 255 I, X | Gibson kapitány megemlítette, hogy az éjszakai viadalban majdhogy 256 I, X | megvizsgálták. Kétségtelen volt, hogy a két szemközt álló lyukat 257 I, X | De könnyen megeshetett, hogy a sötét éjszakában, a verekedés 258 I, X | is annyira megerősödött, hogy az indulásra gondolhattak. 259 I, X | kérdezte Hawkins úr.~- Hogy eszünkbe jusson róla ez 260 I, X | s elhatározta magában, hogy a legelső kikötőben partra 261 I, X | némelykor úgy oldalt bukott, hogy árbocainak a vége szinte 262 I, X | kétoldalt álltak mellette, hogy segítsenek neki, ha a szél 263 I, X | szél ereje oly heves lenne, hogy a kapitány egymaga nem bírna 264 I, X | Csak az volt a kérdés, hogy elég soká tart-e, és lesz-e 265 I, X | tart-e, és lesz-e elég ereje, hogy egész odáig kergesse a hajót?...~ 266 I, X | alkalmas lett volna arra, hogy a tervezett gyilkosságot 267 I, X | és szinte bizonyos volt, hogy akármelyik szigetre veti 268 I, X | kormányozni; most azonban, hogy a szél elrohant, a rá következő 269 I, X | igyekezett legalább azt elérni, hogy a hullámok minduntalan el 270 I, XI | mutassa meg a poggyászát, hogy azonnal haza vitethessem, 271 I, XI | rabja a kötelességének, hogy a kényelmét szinte öntudatlanul 272 I, XI | Semmi áron nem engedem meg, hogy itt maradjanak a hajón.~ 273 I, XI | derék kereskedő megígérte, hogy gondoskodni fog róluk, ha 274 I, XI | két testvér kijelentette, hogy egyelőre a hajón óhajt maradni, 275 I, XI | maradni, mert az a szándékuk, hogy Hobarttownba érve, onnan 276 I, XI | Ennyi épp elég arra, hogy kirakják a terhet s újból 277 I, XI | kapitánnyal pedig megígértette, hogy ebédre szintén utánuk jön 278 I, XI | néhol oly keskeny volt, hogy ketten sem fértek el egymás 279 I, XI | egynémelyike olyan vastag volt, hogy öt-hat ember sem igen érte 280 I, XI | hajótól távol, mert aggódott, hogy esetleg megszökik valaki 281 I, XI | elkeseredetten könyörgött nekik, hogy ne tegyék ezt... hogy várjanak 282 I, XI | nekik, hogy ne tegyék ezt... hogy várjanak addig, míg Hobarttownba 283 I, XI | szólt közbe Vin Mod -, hogy a Kip testvérek szobáját 284 I, XI | két testvér nem is tudta, hogy megvan... Miért volt itt 285 I, XI | Len Cannont és cimboráit, hogy legalább addig ne szökjenek 286 I, XII | végezték a nehéz munkát, hogy Gibson kapitány lassankint 287 I, XII | látott, mert azt hitte, hogy az övék, Vin Mod pedig, 288 I, XII | visszalopta. Neki elég volt, hogy Jim látta a kriszt a Kip 289 I, XII | Kip testvérek birtokában. Hogy mi volt a szándéka tovább, 290 I, XII | már csak az volt hátra, hogy berakja új terhét, melyet 291 I, XII | Flig Balt arra számítottak, hogy e rövid útra csak Gibson 292 I, XII | Zieger úr is csatlakozott, hogy elmegy a hajóval Keravarába, 293 I, XII | volna láb alól, de most már, hogy az eddigi ellenségek még 294 I, XII | meghívást és azt mondták, hogy inkább majd sétálnak egyet 295 I, XII | arra kérte a kapitányt, hogy engedje meg, hogy azon az 296 I, XII | kapitányt, hogy engedje meg, hogy azon az estén ők is kimehessenek 297 I, XII | nem kellett attól félni, hogy bármelyikük is megszökik, 298 I, XII | lelkére kötötte Flig Baltnak, hogy vigyázzon az emberekre, 299 I, XII | kellett fölvennie a bankban, hogy kifizethesse Hamburg úrnak 300 I, XII | s minden percben várták, hogy majd csak betoppan a kapitány.~ 301 I, XII | már annyiszor járt nálam, hogy bekötött szemmel is ide 302 I, XII | meg-megállt hallgatózni, hogy nem hallja-e a közelgő Gibson 303 I, XII | Pedig itt azt mondta, hogy oda megy...~- S én láttam 304 I, XII | megy...~- S én láttam is, hogy arrafelé ment - tette hozzá 305 I, XII | szétküldte az összes révkalauzt, hogy keressék Gibson urat...~ 306 I, XIII| lelkére kötötte Flig Baltnak, hogy mindent készítsen elő a 307 I, XIII| mindenekelőtt a bankba sietett, hogy fölvegye a kétezer arany 308 I, XIII| elvesztette eszméletét, úgy hogy nem láthatta, nem ismerhette 309 I, XIII| elkábult a súlyos ütéstől, hogy alig érezte tagjait.~Mégis 310 I, XIII| Mégis föl akart állni, hogy védelmezze magát s egyúttal, 311 I, XIII| hozzátartozói. Kétségtelen volt, hogy gyilkosság, éspedig rablógyilkosság 312 I, XIII| szorongó, kínos gyötrelem is, hogy szegény anyját is neki kell 313 I, XIII| a csapás úgy lesújtotta, hogy még csak vigasztalni sem 314 I, XIII| halottat, és megállapította, hogy az egyetlen sebet, mely 315 I, XIII| Ebből azt következtette, hogy a gyilkos krisszel, maláji 316 I, XIII| nyom, a második az volt, hogy a gyilkosok ketten lehettek, 317 I, XIII| bennszülöttek gyilkolták meg, hogy kirabolhassák. Elfogni a 318 I, XIII| fekszik, de különösen a sebét, hogy esetleg ennek a formájáról 319 I, XIII| s megkérte Hamburg urat, hogy emeltessen majd fölébe sírkövet.~ 320 I, XIII| folytatta Hawkins úr -, hogy szegény barátom teljesen 321 I, XIII| bízta rá, sőt elhatározta, hogy mihelyt Hobart-Townba érnek, 322 I, XIII| majd csak akad alkalom, hogy eltegyék láb alól azokat 323 I, XIII| urat, s a feleségére bízta, hogy vigasztalja őket, ő maga 324 I, XIII| maga pedig felügyelt arra, hogy a James Cookon lelkiismeretesen 325 I, XIII| berakodás nehéz munkáját, hogy Zieger úr nem győzte eléggé 326 I, XIII| annyira hatott Hawkins úrra, hogy midőn a James Cook már útra 327 I, XIII| kapitánnyal s nem vette észre, hogy a gaz orgyilkos keze reszketett!...~ 328 I, XIV | lehetett volna mondani, hogy mindenki fél a megérkezéstől, 329 I, XIV | megérkezéstől, s inkább szeretné, hogy a rossz idő minél inkább 330 I, XIV | hamar meggyőződött arról, hogy a fedélzetmesterből lett 331 I, XIV | mindjárt hozzátette azt is, hogy neki ehhez semmi köze, s 332 I, XIV | s csak azért figyelt rá, hogy esetleg valami fenyegető 333 I, XIV | ugyanis azt határozták, hogy nem Hobarttownba mennek, 334 I, XIV | ott ejtik módját valahogy, hogy megszabaduljanak a két Kip 335 I, XIV | fordítania a hajó orrát, hogy a Salamon-szigetekre jusson.~ 336 I, XIV | délnek, úgy okoskodván, hogy majd éjjel, mikor úgy sem 337 I, XIV | erősödő égzengés jelezte, hogy a vihar csakhamar utoléri 338 I, XIV | keresztül-kasul a sötét éjszakában, hogy úgyszólván állandóan nappali 339 I, XIV | erős és szakadatlan lett, hogy egymás szavát is alig hallották 340 I, XIV | erőltetem Flig kapitányt, hogy eszerint cselekedjék. Rábíztam 341 I, XIV | parancsnokságát, joga van tehát, hogy maga viselje tetteinek felelősségét.~ 342 I, XIV | parancsot adott a kormányosnak, hogy szél mentében forduljon, 343 I, XIV | már csak a vihart várta, hogy együtt repüljön vele a Salamon-szigetek 344 I, XIV | feküdt neki a vitorláknak, hogy a hajó majd fölbukott a 345 I, XIV | húrok.~Most tűnt csak ki, hogy Kip Károlynak igaza volt, 346 I, XIV | volt, mikor azt tanácsolta, hogy ne szél mentében kormányozzák 347 I, XIV | pillanatban félni lehetett, hogy a brigg keresztbe fordul, 348 I, XIV | még más is eszükbe jutott: hogy ha ez az orkán eltart harminchat 349 I, XIV | elvesztette a fejét. Tudta, hogy mindenáron meg kell fordítani 350 I, XIV | hajót, de tudta azt is, hogy ez a fordulat könnyen belekerülhet 351 I, XIV | közel a kormánykerékhez, hogy a legvégső veszedelem esetén 352 I, XIV | megparancsolta Vin Modnak, hogy az előárboc vitorláinak 353 I, XIV | forgatni kezdte a kereket, hogy megfordítsa a hajót...~A 354 I, XIV | vízhegy omlott le rá, úgy, hogy a fedélzeten levők nyakig 355 I, XIV | vízben!...~Érezni lehetett, hogy a hajó egész teste remeg 356 I, XIV | már nem kellett félniük, hogy ismét megbénul a hajó, mert 357 I, XIV | hullámok utolérik.~Igaz, hogy a brigg nem ment a Salamon-szigetek 358 I, XIV | Oly hangosan mondta ezt, hogy a legénység meghallotta; 359 I, XIV | Számítok hűségetekre és arra, hogy engedelmeskedni fogtok Kip 360 I, XIV | gaz banditák elhatározták, hogy nyíltan föllázadnak.~Kip 361 I, XIV | föllázadnak.~Kip Károly jól látta, hogy mi készül ellene, de nem 362 I, XIV | de nem ijedt meg. Tudta, hogy három matróz és a becsületes 363 I, XIV | képmutató és óvatos volt, hogy Kip Károly nem is kételkedett 364 I, XIV | oktatni az exkapitányt, hogy mit valljon a törvényszék 365 II, I | kikötőjének legfőbb előnye, hogy a szelektől nagyon védett 366 II, I | az egész város osztozott. Hogy a hajót valami baj érte, 367 II, I | szintén azon tűnődtek, hogy mi történhetett a fedélzeten.~- 368 II, I | fedélzeten.~- Bizonyos, hogy valaki meghalt a hajón - 369 II, I | Legalábbis úgy volt, hogy Wellingtonban Hawkins úr 370 II, I | s midőn fia, ahelyett, hogy elébe szaladt volna, csüggedten, 371 II, I | előtt megkérte Kip Károlyt, hogy legalább addig tartsa meg 372 II, I | viszont majd utána néz, hogy nem akad-e hajó, amely hazavinné 373 II, I | tengerészeti hatóságot, hogy a hajón zendülők vannak. 374 II, I | pillantást vetett Kip Károlyra, hogy maguk a rendőrök is meghökkentek; 375 II, I | öklével és úgy káromkodott, hogy a rendőrök kénytelenek voltak 376 II, I | megtalálják nála!~Világos volt, hogy Vin Mod valami módon mégiscsak 377 II, I | magyarázat nélkül kijelentette, hogy elbocsátja őket, s egyúttal 378 II, I | egyúttal megtiltotta nekik, hogy bármi ürüggyel a hajóra 379 II, I | Brycenek és Sextonnak intett, hogy menjenek vele. Először elvezette 380 II, I | közben észre sem vették, hogy Vin Mod és Bryce lopva folyton 381 II, I | érdekükben állna megtudni, hogy a két testvér hol talál 382 II, II | megállapodtak Zieger úrral, hogy az újzélandi kereskedelmet 383 II, II | Gibsonnak sem volt semmi kedve, hogy visszamenjen Wellingtonba 384 II, II | meggyilkolták. Azt határozták tehát, hogy Nat Gibson Hobart-Townban 385 II, II | Wellingtonból, még mindig remélte, hogy a derék kormányzónak sikerül 386 II, II | ugyan többször megkísérelte, hogy Flig Balt közelébe juthasson, 387 II, II | fontos okai lettek volna, hogy legalább csak egy szót, 388 II, II | fülébe, azt az egy szót, hogy: «Megtörtént!» - Mert ha 389 II, II | tudhatjuk, csak sejtjük, hogy összefüggésben kellett lennie 390 II, II | elváltoztatta az arcát, hogy még a legjobb barátja sem 391 II, II | bátyja. - Mivel már tudta, hogy a James Cookot is én hoztam 392 II, II | Károly: rosszul tetted, hogy szaladni hagytad Flig Balt 393 II, II | Például, meg vagyok győződve, hogy az a Vin Mod éppoly bűnös, 394 II, II | értesítenem kell Flig Baltot is, hogy: «megtörtént!»... Igen ám, 395 II, III | hallotta a szerencsés hírt, hogy Kip Károly már talált állást 396 II, III | elkövetett Wellingtonban, hogy a gyilkosoknak nyomára jusson, 397 II, III | neki a hírt, az utasítást, hogy mit cselekedjék és hogyan 398 II, III | beszélgetését, s alig várta már, hogy 20-ikán beesteledjék.~Hét 399 II, III | határozottan megparancsolta, hogy ne igyék, még józan volt, 400 II, III | Az nem járja, Vin Mod, hogy még innom se hagysz - panaszkodott 401 II, III | Mire való ez?~- Arra való, hogy... Szóval, hallgass ide: 402 II, III | de azt kell színlelned, hogy részeg vagy... Fél óra múlva 403 II, III | kísérnek...~- Micsoda!... hogy bekísérjenek? - hökkent 404 II, III | csapszékben... Aztán engeded, hogy elhurcoljanak... A börtönben 405 II, III | mondjak neki?~- Csak annyit, hogy «Megtörtént!»~- Semmi egyebet?~- 406 II, III | Semmi egyebet?~- Meg azt, hogy: «Vádat emelhet.»~- Vádat 407 II, III | Ki ellen?~- Ő már tudja, hogy ki ellen... Neked meg semmi 408 II, III | De hát a fizetséggel hogy leszünk?...~- Először is 409 II, III | hozzá és fölszólította, hogy menjen ki az utcára.~Kyle 410 II, III | pofon a szegény kocsmárost, hogy a boldogtalan ember hármat 411 II, III | parázs verekedés támadt, hogy az utca túlsó végére elhallatszott 412 II, III | ellenkezett, mert félt, hogy eldöngetik... Rekedten ordítozva 413 II, III | nyugodtan haza, mikor látta, hogy cimborája mögött csakugyan 414 II, IV | egyre gyakoribb eset volt, hogy a legénység föllázadt, vagy 415 II, IV | hatóságnak érdekében volt, hogy ezeket az eseteket szigorú, 416 II, IV | de a védelem követelte, hogy a tárgyalásra idézzék meg 417 II, IV | oly tökéletesen színlelte, hogy a révkapitány negyvennyolc 418 II, IV | esetleg megtörténhetnék, hogy Flig Balt, ha látná, hogy 419 II, IV | hogy Flig Balt, ha látná, hogy mindenki elhagyta, megnevezné 420 II, IV | esett fenevad, mely érzi, hogy nincsen menekvés semerre.~ 421 II, IV | mondaná: »Azt hiszitek, hogy hurokra kerültem?... Nagyon 422 II, IV | váltotta föl, aztán elmondta, hogy a letett kapitány bosszúból 423 II, IV | elnök megkérte a tanúkat, hogy távozzanak a teremből, s 424 II, IV | dacosan.~- Tehát nem tagadja, hogy elkövette azt, amit a vádirat 425 II, IV | megérteni. Úgy látszott, hogy számításból teszi ezt: nem 426 II, IV | magát türtőztetni... úgy, hogy még az elnök is megkérdezte:~- 427 II, IV | megkérdezte a vádlottaktól, hogy van-e valami mondani, vagy 428 II, IV | volt, aki avval kezdte, hogy földicsérte Flig Baltot, 429 II, IV | ócsárolni kezdte Kip Károlyt, hogy csupa irigységből fondorkodott 430 II, IV | nyilatkozott, olyan formán, hogy Flig Balt legjobb tudása 431 II, IV | Flig Balt, ön is hallotta, hogy mivel vádolják... Van-e 432 II, IV | szilárd, határozott hangon, hogy a meglepetés moraja futott 433 II, IV | Oly halálos csönd lett, hogy a legyek zümmögését is hallani 434 II, IV | volna. A közönség érezte, hogy válságos fordulat következik. 435 II, IV | mindenkinek biztosítja a jogot, hogy védhesse magát.~Flig Balt 436 II, IV | Hawkins úr szólított föl arra, hogy vállaljam el a hajó vezetését. 437 II, IV | kapitánynak is... Azután, hogy micsoda befolyások és ármánykodások 438 II, IV | lobogó alatt, nem tűrhettem, hogy holland kapitány parancsoljon 439 II, IV | önnek nem volt rá joga, hogy megtagadja az engedelmességet.~- 440 II, IV | megtagadására ösztönzött, s hogy ezt a törvényszék is méltányolja, 441 II, IV | bennünket, nyomorul?...~- Avval, hogy ti vagytok Gibson kapitány 442 II, IV | az arcátlan vakmerőségre, hogy ez a hitvány bandita a legsúlyosabb 443 II, IV | vád úgy lesújtotta őket, hogy szólni sem tudtak. Az elnök 444 II, IV | juttatnak a törvényszék elé, hogy nyilvánosan vádolhassam 445 II, V | láza annyira csillapodott, hogy a tárgyalást folytatni lehetett.~ 446 II, V | két szerencsétlent. Lehet, hogy már hinni kezdett a bűnösségükben.~ 447 II, V | fölszólította a fedélzetmestert, hogy folytassa vallomását és 448 II, V | erejétől a láda felborult, úgy, hogy tartalmának egy része a 449 II, V | földön. Megdöbbentem. Tudtam, hogy a két testvérnek nem lehetett 450 II, V | pusztulásakor. Lehajoltam, hogy fölszedjem a pénzt és az 451 II, V | oly halálos csönd volt, hogy még a légy röptét is hallani 452 II, V | Hawkins úrhoz akartam sietni, hogy fölfedezzem neki a szörnyű 453 II, V | Megállított az a gondolat, hogy hátha Hawkins úr csak az 454 II, V | eltüntetni. Elhatároztam, hogy várok a följelentéssel addig, 455 II, V | volt tehát csak alkalmam, hogy nyilvánosan megvádolhassam 456 II, V | ez a bűn csak az lehet, hogy mindeddig vártam.~E vallomás 457 II, V | világosan látható volt, hogy csakis ettől, vagy ehhez 458 II, V | ártott is nekik annyiban, hogy a közvélemény még jobban 459 II, V | Nem hitte, nem hihette, hogy a két testvér, akiket oly 460 II, V | másodszor is, és azt hiszem, hogy ezt a második helyet nem 461 II, V | kétezer... Bőven elég arra, hogy a tárgyalás után kereket 462 II, V | oldjunk.~- Csak az a kérdés, hogy elítélik-e őket?~- De el 463 II, V | egyetlen kétséges pont az volt, hogy a gyilkosságot csakugyan 464 II, V | arról akarok beszámolni, hogy minden kutatásunk, fáradozásunk, 465 II, V | Most már szinte bizonyos, hogy a kapitányt nem a bennszülöttek 466 II, V | markolatáról való. Lehet, hogy a gyilkosok vesztették el, 467 II, V | nincs meg, nem hiszem ugyan, hogy legyen valami haszna ennek 468 II, V | mint bizonyítékát annak, hogy valóban fáradtam és mindent 469 II, V | kinyomozására.~Megígérvén, hogy kutatásaimat folytatni fogom, 470 II, V | derék Zieger úr nem tudta, hogy a «gyilkos fegyver» már 471 II, V | van, nem tudta azt sem, hogy ez a rézgyűrű reá illik, 472 II, V | törvényszékhez, s látta, hogy csakugyan oda való a markolatára, 473 II, VI | megkérdezte a két vádlottól, hogy bűnösöknek vallják-e magukat 474 II, VI | vallomását. Az elnök kérdésére, hogy van-e valami megjegyzése 475 II, VI | így felelt:~- Esküszöm, hogy a fedélzetmester vallomása 476 II, VI | kezdte fölsorolni. Elmondta, hogy a meggyilkolt kapitány sebei 477 II, VI | maláji tőrtől származtak, s hogy egy ilyen tőrt a vádlottak 478 II, VI | birtokában találtak, s végezetül, hogy a tőrről hiányzó rézgyűrűt 479 II, VI | elveszett. Megesküszünk rá, hogy abban a ládában, amit a 480 II, VI | ha odakerült, bizonyos, hogy csak az igazi gyilkosok 481 II, VI | ez a vád oly gyűlöletes, hogy ezentúl már egy szóval sem 482 II, VI | meg ebben a kijelentésben, hogy a közönség önkénytelenül 483 II, VI | és padokra kapaszkodtak, hogy jobban lássanak. Még a két 484 II, VI | fegyver!... Azt mondod, hogy láttad?~- Láttam, igenis.~- 485 II, VI | elbeszélte, amit mi már tudunk: hogy azon a reggelen, mikor takarított, 486 II, VI | megnézegette és látta, hogy éles... Csak azt nem mondhatta 487 II, VI | Csak azt nem mondhatta el, hogy Vin Mod, aki a tőrt odacsempészte, 488 II, VI | Határozottan emlékszem, hogy még rajta volt - felelte 489 II, VI | persze senki sem gondolt, hogy a fegyver sem a gyilkosság 490 II, VI | Önök is tudják, uraim, hogy a Bismarck-szigetek táján 491 II, VI | apám fejét, s kis híja, hogy meg nem ölte... Mindeddig 492 II, VI | Mindeddig azt hittem, hogy csak véletlen volt az egész, 493 II, VI | már meg vagyok győződve, hogy az is gyilkossági kísérlet 494 II, VI | úgy tudta helyreállítani, hogy a terem kiürítésével fenyegette 495 II, VI | megkísérelte bizonyítani, hogy semmi erkölcsi alapja sincs 496 II, VI | szörnyű vádnak, s lehetetlen, hogy a Kip testvérek gyilkolták 497 II, VI | gonoszságnak tartották, hogy ekkora jóságért oly aljas 498 II, VII | csodálatos ösztön azt súgta neki, hogy a két testvér nem lehet 499 II, VII | nem lehet a gyilkos. Igaz, hogy a bizonyítékok mind ellenük 500 II, VII | nem volt rá semmi okuk, hogy eltegyék láb alól jótevőjüket,