Rész,  fejezet

 1     I,  I   |      tagbaszakadt, roppant erős ember volt, egy csöppet sem különb,
 2     I,  I   |   Gyűlölködő, irigy, bosszúálló ember volt, de a dolgát, kötelességeit
 3     I,  II  |  körülmények közt került a négy ember a hajóra: de az már mégis
 4     I,  II  |    oldalán kis csoport kíváncsi ember leste, nézte a hajó indulását
 5     I,  III |         se veszi az ilyesmit az ember - és reggelre hűlt helye
 6     I,  IV  |        pontos és kötelességtudó ember: soha sem volt ellene egyetlen
 7     I,  IV  |           Emlékszel, hogy ez az ember sohasem tetszett nekem:
 8     I,  IV  |      igen derék, kötelességtudó ember, és érti is a dolgát.~-
 9     I,  V   |         csónak, harminc-negyven ember, szigonyosok, kovácsok,
10     I,  VI  |    erősködött Nat Gibson. - Egy ember állt ott... éppen most...~-
11     I,  VI  |        egészen olyanok, mint az ember.~- Igazad lehet, Wickley -
12     I,  VII |       voltunk, sohase látogatta ember.~- Nem jutott eszükbe, hogy
13     I,  VII |      nem közönséges, műveletlen ember: sejtette, hogy nem egyszerű
14     I,  VII |         pár esztendő óta özvegy ember volt, öt hónappal előbb
15     I,  VIII|     véleménye, hogy hat elszánt ember könnyen végezhet nyolc ellenféllel,
16     I,  VIII|     fővárosa is.~- Mennyi derék ember sanyarog ott! - sóhajtott
17     I,  VIII|      keresték, hogy nincs-e élő ember a fedélzeten?... De nem
18     I,  XI  |        vastag volt, hogy öt-hat ember sem igen érte volna át a
19     I,  XI  | alkottak, melyek alatt féltucat ember is meghúzhatta magát szükség
20     I,  XII |  izgatottságában... Egész sereg ember kereste a kapitányt lámpásokkal,
21    II,  I   |        De most már csupa szabad ember lakja, s a sziget őslakói
22    II,  III |  kocsmárost, hogy a boldogtalan ember hármat fordult a tengelye
23    II,  V   |         ami a két szerencsétlen ember bűnösségét bizonyíthatta!~
24    II,  V   |    akarattal követelte a «derék ember» szabadon bocsátását, ami
25    II,  V   |    városban talán csak egyetlen ember volt, aki kételkedett a
26    II,  VII |     Hawkins úr volt az egyetlen ember egész Hobart-Townban, aki
27    II,  VIII|       felnőtt korára becsületes ember lett; ők voltak a később
28    II,  VIII|   elítéltet látott bennük, mint ember, mégis sajnálta őket...
29    II,  IX  |    Hawkins úr volt, az egyetlen ember, aki nem akart hinni a két
30    II,  IX  |      hisz a bűnösségükben - egy ember tehát mégis volt, aki ártatlanoknak
31    II,  XIII|        részről elbukott egy-két ember, de szerencsére egyik sem
32    II,  XIV |    Lássa, hogy csalódik néha az ember!... Ön azt hitte, hogy ártatlanok,
33    II,  XV  |         Következésképpen a holt ember recehártyáján mindig az