Rész,  fejezet

 1     I,  III |   vitorlázott. Ebéd után azonban mintha csökkent volna a szél ereje:
 2     I,  IX  |           A pápuák dühe és ereje mintha megtízszereződött volna.
 3     I,  X   |        mérföldnyire a szigettől, mintha csak horgonyt vetett volna.~
 4     I,  X   |        partokat, ahol a hullámok mintha fodrozódtak volna egy kissé.
 5     I,  X   |          a szél hirtelen elállt, mintha csak elvágták volna, a James
 6     I,  X   |       szemhatárra mutatott, ahol mintha füst gomolygott volna.~-
 7     I,  X   |       felhőből úgy ömlött a víz, mintha sajtárból öntötték volna.~
 8     I,  XII |        Balt rekedten, s a hangja mintha reszketett volna.~Gibson
 9     I,  XII |           És elfordította fejét, mintha nem merne a kapitány szemébe
10     I,  XIII|     szélei szakadozottak voltak, mintha fűrésztől eredtek volna...
11     I,  XIV |         keresztül-kasul a hajón, mintha csak ott lett volna a medre:
12     I,  XIV | tatvitorla kötele úgy elszakadt, mintha késsel vágták volna ketté,
13    II,  I   |      folyton a sarkukban járnak, mintha fölötte érdekükben állna
14    II,  IV  |    büszkén tartotta föl a fejét, mintha mondaná: »Azt hiszitek,
15    II,  IV  |  hirtelen és hevesen ugrott föl, mintha nem bírná magát türtőztetni...
16    II,  IV  |       ellen.~Nat Gibson azonban, mintha valami legyőzhetetlen ösztön
17    II,  VI  |        láthatatlan maradt.~Most, mintha valami titkos sugallat ösztönözte
18    II,  VI  |          testvér úgy ugrott föl, mintha villámütés érte volna őket
19    II,  IX  |        testvére gyanúit. Agyában mintha új világosság támadt volna...
20    II,  IX  |        égre összekulcsolt kezét, mintha onnan fölülről várna csodát,
21    II,  IX  |          gyilkosok úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket...
22    II,  X   |      gyújtót kivette a zsebéből, mintha véletlenül történt volna,
23    II,  XI  |          folytatta Péter halkan, mintha egyszerre világosság gyúlt
24    II,  XI  |           hogy kiderüljön az ég, mintha csak a tulajdon menekülésükről
25    II,  XI  |      lett volna szó... És Isten, mintha csakugyan megszánta volna
26    II,  XIII|         előrenyújtotta a nyakát, mintha hallgatóznék... s végre
27    II,  XIII|       kiáltott föl Kip Károly.~S mintha valami titkos ösztönnek
28    II,  XV  |   kapitány szemei nyitva voltak, mintha csak élt volna...~Ez a kép,
29    II,  XV  |       szemei voltak nagyobbak... mintha a gyilkosság pillanatában