Rész,  fejezet

 1     I,  III | Mindamellett biztosítékot kívánt arra nézve, hogy a fedélzetmester
 2     I,  III |     Holnap majd jobban vigyázunk arra a két akasztófavirágra,
 3     I,  III |         a brigg.~Gondoltak ugyan arra, hogy mégis végrehajtják
 4     I,  VIII|        volt, nem is gondolhattak arra, hogy erőszakkal foglalják
 5     I,  IX  |         Az egyik matróz hirtelen arra fordította a lámpást, és
 6     I,  X   |      fölötte alkalmas lett volna arra, hogy a tervezett gyilkosságot
 7     I,  XI  |      Zieger úr. - Ennyi épp elég arra, hogy kirakják a terhet
 8     I,  XII |        áru.~Vin Mod és Flig Balt arra számítottak, hogy e rövid
 9     I,  XII |         a kikötőben.~A legénység arra kérte a kapitányt, hogy
10     I,  XIII|           ő maga pedig felügyelt arra, hogy a James Cookon lelkiismeretesen
11     I,  XIV |          Számítok hűségetekre és arra, hogy engedelmeskedni fogtok
12     I,  XIV |        ugyan eleget settenkedett arra, és minden módon igyekezett
13    II,  II  |       Nem eresztem oda a fiamat, arra a szörnyű helyre! - tiltakozott
14    II,  III |          Kyle. - Mire való ez?~- Arra való, hogy... Szóval, hallgass
15    II,  IV  |  tekintetét magán érezte, lassan arra fordult és alig észrevehetően
16    II,  IV  |         Hawkins úr szólított föl arra, hogy vállaljam el a hajó
17    II,  IV  |        közönségen, mely elképedt arra az arcátlan vakmerőségre,
18    II,  V   |      Éppen kétezer... Bőven elég arra, hogy a tárgyalás után kereket
19    II,  VI  |         Még a két Kip testvér is arra felé fordult, hátha az utolsó
20    II,  VI  |     rajta volt ez a rézgyűrű is. Arra persze senki sem gondolt,
21    II,  VII |     Lelke mélyéig megrendült, ha arra gondolt, hogy az akasztófán
22    II,  VII |        így folytatta:~- Én tehát arra kérem a kegyelmes urat:
23    II,  IX  |    Hawkins úr kockáztatta meg, s arra alapozta, hogy ha Jim csakugyan
24    II,  X   |       fákat jelölte ki, most ért arra a helyre, ahol az üzenet
25    II,  XI  |        látván, hogy senki se néz arra, hirtelen zsebébe rejtette
26    II,  XI  |        vele beszélni. Farnhamnek arra sem volt ideje, hogy megsúgja,
27    II,  XII |    ítéletidőben nem számíthatunk arra, hogy az Illinois megközelítse
28    II,  XV  |        bizonyítékok merülnek föl arra, hogy az elmarasztaló ítélet
29    II,  XV  |     szerencsétlen kapitányról, s arra is emlékezünk, hogy a felvételkor