Rész,  fejezet

 1     I,  I   |       hogy a mesés szerencsék, az egyik napról a másikra meggazdagodott
 2     I,  I   |        vendég húzódott meg az ivó egyik sarkában, lassan iszogatva
 3     I,  I   |            hogy szóba állhassanak egyik vagy másik matrózzal.~-
 4     I,  I   |           Mod fölkelt, odament az egyik asztalhoz, s ott már mindjárt
 5     I,  I   |         csúfosan fölsült vele. Az egyik, akinek Kyle volt a neve,
 6     I,  I   |    poharak röpdöstek a levegőben, egyik lámpást a másik után verték
 7     I,  VII |           a közelgő csónakról. Az egyik harminc, a másik harmincöt
 8     I,  IX  |     lépésnyire volt a hajótól, az egyik pápua fölállt és hangosan
 9     I,  IX  |       kiáltott föl Nat Gibson.~Az egyik matróz hirtelen arra fordította
10     I,  IX  | kapaszkodtak fölfelé a köteleken, egyik kezükben tartván a parangának
11     I,  XI  |        érte volna át a törzsét, s egyik másiknak a földből kinőtt
12     I,  XII |          úr azonnal előszólította egyik cselédjét, aki meggyújtotta
13     I,  XIII|           letették a földre, s az egyik így szólt:~- Végezzünk vele!~
14    II,  I   |          tisztelték, mint a város egyik legelső és leggazdagabb
15    II,  I   |      azért a gyászban, mely a cég egyik belső tagját és kapitányát
16    II,  I   |       meghalt a hajón - mondta az egyik.~- Valamelyik matróz...~-
17    II,  III |        nap a kikötőben járt-kelt, egyik kereskedő cégtől a másikig,
18    II,  VIII|     csinos kőházban lakott a part egyik magaslatán, ahonnan leláthatott
19    II,  VIII|    telepnek két osztálya volt: az egyik voltaképpen csak javítóintézet
20    II,  VIII|          láncon, mely bőven elért egyik cölöptől a másikig. Aki
21    II,  VIII|     feltöltésére.~Egyszer csak az egyik véreb hirtelen dühös ugatásra
22    II,  XI  |       gyorsan vált néhány szót az egyik őrrel... Farnhammal, aki
23    II,  XI  |        járt és levelet hagyott az egyik fa alatt...~- Vagy pedig -
24    II,  XII |           Erre, erre! - mondta az egyik.~- Eresszétek el a kutyákat!...~-
25    II,  XII |       közt? - szólt békétlenül az egyik őr. - Csak volt annyi eszük,
26    II,  XII |           dühösen ugattak, sőt az egyik bele is ugrott a vízbe,
27    II,  XIII|     egy-két ember, de szerencsére egyik sem kapott halálos sebet.