| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ausztráliai 2 ausztráliának 2 avval 2 az 720 azaz 2 azelott 1 azért 21 | Frequency [« »] 3398 a 743 és 739 hogy 720 az 541 s 456 nem 418 volt | Verne Gyula A két Kip testvér IntraText - Concordances az |
Rész, fejezet
1 I, I | Új-Zélandot, 1885 táján, az aranyláz még javában dühöngött 2 I, I | Új-Zélandba is. És nem csupán az ausztráliai gyarmatosok 3 I, I | kalandorok. Nem csoda, ha az aranymezők aranytermelésének 4 I, I | hogy a mesés szerencsék, az egyik napról a másikra meggazdagodott 5 I, I | nem igen bírtak ellenállni az arany csábító hatalmának 6 I, I | ahol nyomtalanul eltűnt az aranyásók veszedelmes tengerében. 7 I, I | aki kötélnek áll.~Dunedin az új-zélandi kettős sziget 8 I, I | ugyan, mint Aucklandé, mely az éjszaki szigeten épült, 9 I, I | de több mint Wellingtoné, az új-zélandi gyarmat hivatalos 10 I, I | söpredékéből kerültek ki.~Azon az estén két magában ülő vendég 11 I, I | ülő vendég húzódott meg az ivó egyik sarkában, lassan 12 I, I | felelte a matróz -, mert az italtól megjön az ész, jobban 13 I, I | mert az italtól megjön az ész, jobban hall a fül és 14 I, I | Balt s nagyot ütött öklével az asztalra.~- Csak választani 15 I, I | metszett gazember volt s mivel az agyafúrt Vin Mod hamar kiismerte 16 I, I | hogy itt meg találjuk az embereinket. Csak választani 17 I, I | rendőrség véletlenül betoppan s az összes vendégeket kivétel 18 I, I | szökött matróz; egy részük az aranyásó helyekre készült, 19 I, I | volt; egyik-másik fölállt az asztaltól, lépett egyet-kettőt, 20 I, I | pálinka mámorát.~Közben az ajtó egyre-másra nyílt: 21 I, I | pintes üvegek egymást érték az asztalon. Itt-ott heves 22 I, I | valószínű volt, hogy ez az este sem múlik el holmi 23 I, I | dőzsölő csőcseléket s csak az alkalmat lesték, hogy szóba 24 I, I | csapszékben... Vigyen el az ördög, ha akár egész tucat 25 I, I | ketten és Koa, a szakács, az hét: több mint elég a kapitány, 26 I, I | Mod a fedélzetmestere... Az első kikötőben kiegészítjük 27 I, I | tengerbe löktük őket... Az ily szerencsétlenség a legszebb 28 I, I | időben is megesik. Most az a fő, hogy megtaláljuk a 29 I, I | oda megy hozzájuk, midőn az ajtó kinyílt és egy torzonborz 30 I, I | marcona férfi lépett be az ivóba.~- Hé cimbora! - szólította 31 I, I | Akár kettőt is! - felelte az újonnan jött.~Len Cannon - 32 I, I | matróz mellé, fenékig megitta az elébetolt pálinkát és élesen 33 I, I | ajánlat, mert azt sem kérdik az embertől, hogy kicsoda és 34 I, I | Len Cannon némán hallgatta az ajánlatot; most már maga 35 I, I | egy hajtásra, csak ezzel az egy szóval felelt:~- Nem!~ 36 I, I | Vin Mod fölkelt, odament az egyik asztalhoz, s ott már 37 I, I | De csúfosan fölsült vele. Az egyik, akinek Kyle volt 38 I, I | bolondot; két másik pedig, az ír Sexton és az amerikai 39 I, I | másik pedig, az ír Sexton és az amerikai Bryce kijelentette, 40 I, I | szegődjék, még ha magát az angol királyt kellene is 41 I, I | Balt irtózatosan rácsapott az asztalra és szörnyen elkáromkodta 42 I, I | valamennyit elszédítette az arany.~Flig Balt már éppen 43 I, I | éppen fizetni akart, mikor az ivó túlsó végében veszedelmes 44 I, I | itt a csőcselék közt, mint az égő csóva a puskaporos hordóban. 45 I, I | mindjárt fölugrottak s elállták az ajtót, hogy a csaposlegény 46 I, I | de már ott is elállták az útját.~Len Cannon és Kyle 47 I, I | hisz a gazemberek elállták az ajtót!... Jobb, ha meghúzódunk 48 I, I | Jobb, ha meghúzódunk itt az asztal alatt.~Irtózatos 49 I, I | verekedés támadt. Eleinte csak az öklök dolgoztak, egy-egy 50 I, I | reccsenéssel szakadt be, az egyiknek a bordáit, a másiknak 51 I, I | szörnyű zaj, a káromkodások, az éktelen ordítás azonban 52 I, I | ordítás azonban fölverték az egész utcát s valaki rögtön 53 I, I | voltak a rendőrök, betörtek az ivóba és végét vetették 54 I, I | ajtón át szépen kisurrantak az utcára.~Félóra múlva mind 55 I, II | legjobbak közül való volt, amit az utolsó negyedszázadban építettek. 56 I, II | A James Cook negyedrésze az övé volt, a másik háromnegyed 57 I, II | briggre s akkor változik az arány; de lehetséges volt, 58 I, II | négy ember a hajóra: de az már mégis sok volt egy kicsit, 59 I, II | tengerészek ezalatt fölszaladtak az árbocokra s kioldozták a 60 I, II | kapitánynak nem tetszenek ezek az emberek és Wellingtonban 61 I, II | tengeren, dél felé hagyván el az otagói világítótornyot és 62 I, III | négyszáz tengeri mérföld. Ha az északnyugati szél állandó 63 I, III | heverésztek a lomha fókák.~Az idő szép volt és a kedvező 64 I, III | Mod egész délelőtt kereste az alkalmat, hogy szóba állhasson 65 I, III | A mostani gazdája vagy az, aki megszerzi tőle...~- 66 I, III | élete, aki szabad, mint az ég madarai és mehet, ahová 67 I, III | szarkához címzett csapszékben.~- Az ám!... a rendőrség börtönében - 68 I, III | le a büntetést, akár ezen az átkozott hajón, ahonnan 69 I, III | felelte Len Cannon. - Ha nincs az a bolond verekedés, akkor 70 I, III | meggazdagodni!~- Meggazdagodni... az aranymezőkön? Na, ezt ugyan 71 I, III | fedélzetére hozta őket... az aranymezők helyett!~- S 72 I, III | nyomorúságos bérből, amit az élete örökös kockáztatásáért 73 I, III | Talán tied ez a hajó?~- Nem az, de az lehet - felelte Vin 74 I, III | ez a hajó?~- Nem az, de az lehet - felelte Vin Mod 75 I, III | Cannon gúnyosan.~- Pénzem, az nincs... de tegyük föl, 76 I, III | Éjszaka észre se veszi az ilyesmit az ember - és reggelre 77 I, III | észre se veszi az ilyesmit az ember - és reggelre hűlt 78 I, III | bólintott Vin Mod -, s az oly fedélzetmesterrel, aminő 79 I, III | sokat törődött Len Cannon. Az volt a fő, hogy ez az «ügylet», 80 I, III | Cannon. Az volt a fő, hogy ez az «ügylet», amit Vin Mod ajánlt 81 I, III | lehet a hajó. De mit tesz az, ha te meg én és a többiek 82 I, III | kézszorítás, mely megpecsételi az alkut.~A két cinkos elégedetten 83 I, III | hogy megkapja parancsait az éjszakára.~Az idő szép volt, 84 I, III | parancsait az éjszakára.~Az idő szép volt, s az északnyugati 85 I, III | éjszakára.~Az idő szép volt, s az északnyugati szél egyre 86 I, III | napszállta óta kissé csökkent az ereje. Mivel a tenger is 87 I, III | veszedelemtől, s legfeljebb csak az történhetett, hogy szél 88 I, III | Hobbes és Sexton lesznek az őrségen, Wickley pedig a 89 I, III | ott kellett volna állniuk az őrségen, s mikor Wickleytől 90 I, III | Cannon dühében.~- Elitták az eszüket: ma éjjel nem foghatunk 91 I, III | Wellingtonig ki sem bocsátana őket.~Az éjszaka tehát nyugodtan 92 I, III | Nincs semmi panaszod az új legénység ellen?~- Még 93 I, III | hiszem, nem is lesz. Ezek az emberek alighanem jobbak, 94 I, III | pedig kint kell tölteniök az éjszakát a nyílt tengeren, 95 I, III | előtt messze lesz innen, az orgyilkos Flig Balt parancsnoksága 96 I, III | érdekli a kis gőzös. Csak az volt a kérdés, meddig marad 97 I, III | lemegy aludni?~Ezen tűnődtek az összeesküvők, éspedig tele 98 I, III | csikorgatták tehetetlen dühükben. Az angol gőzös lassan jött 99 I, III | veszedelmes?~Akármi volt is az oka lassúságának, annyi 100 I, III | Cook sarkában s meghiúsítja az összeesküvés végrehajtását.~ 101 I, III | gőzöst Dunedinből küldték az ő üldözésükre, és nagyon 102 I, III | közelsége megakadályozta az éjszakai orgyilkosságot, 103 I, III | hogy aludni ment volna, az éjszaka javarészét a fedélzeten 104 I, III | befordult a kikötőbe, ahol az angol hadigőzössel egyidejűleg 105 I, IV | föl, és száz évvel később az angol James Cook, a világ 106 I, IV | kénytelen volt föláldozni az emberevőknek, két évre rá 107 I, IV | sziget kannibáljai.~Most már, az angolok fennhatósága alatt, 108 I, IV | 1849. januárban küldte ide az első gyarmatosokat az Aurora 109 I, IV | ide az első gyarmatosokat az Aurora hajón, s ma már a 110 I, IV | James Cook, mint mondtuk, az öböl közepén vetett horgonyt, 111 I, IV | legénység szökésének, mert az aranyláz éppúgy dühöngött 112 I, IV | esetleges szökési szándékát.~Az elsők, akiket a kapitány 113 I, IV | volt.~- Apám!~- Barátom!~Az apa szeretettel ölelte meg 114 I, IV | Wellingtonban, s ennek az irodának a vezetését Nat 115 I, IV | kapitányt Balfour úrnak, az apa és fiú, Hawkins úrral 116 I, IV | Hawkins úrral együtt, bementek az iroda belső szobájába, és 117 I, IV | Ó, valamivel tovább tart az út - jegyezte meg Gibson 118 I, IV | Gibson kapitány. - Először is az út Port-Praslinig...~- Körülbelül 119 I, IV | Gibson.~- Aztán a kirakodás, az új teher berakása, az út 120 I, IV | kirakodás, az új teher berakása, az út Karaverába, s ott is 121 I, IV | mennyi ideig tart ez az út?~- Legalább egy hónapig.~- 122 I, IV | Hát a többi legénység?~- Az is jó. Csak azzal a négy 123 I, IV | nem szeretném, ha itt is az a baj érne, ami Dunedinben: 124 I, IV | úr. - Emlékszel, hogy ez az ember sohasem tetszett nekem: 125 I, IV | Emlékszem, Hawkins: de most az egyszer tévedtél és igazságtalan 126 I, IV | úr -, hogy jó dolgod van: az orcád majd kicsattan az 127 I, IV | az orcád majd kicsattan az egészségtől...~- És hogy 128 I, IV | vigyázok a legénységre. Az eleséget, ami kell, majd 129 I, IV | Balfour úr már várta őket az irodában, s mivel az idő 130 I, IV | őket az irodában, s mivel az idő már délre járt, mindjárt 131 I, IV | sétálgattak a városban.~Az utcákon lépten-nyomon találkoztak 132 I, IV | marcona alakok, arcukról lerí az elszántság és bátorság; 133 I, IV | ezzel majdnem egyenrangú baj az, hogy a maorik hihetetlenül 134 I, IV | részegesek, és különös, hogy ez az undok szenvedély jobban 135 I, V | állandóan kedvező marad.~Az első nap kellemesen telt 136 I, V | jókora halat, amiből Koa, az új-zélandi szakács, pompás 137 I, V | csinálhatnánk ezzel is, mint az áruszállítással.~- Wellingtonban 138 I, V | felelte a kapitány -, mert az itt elterjedt bálnafajnak 139 I, V | meg roppant költséges is az ily hajó fölszerelése - 140 I, V | mellett: a mi mesterségünk az áruszállítás és a kereskedés: 141 I, V | A szél egyre erősödött az éjszaka folyamán és a James 142 I, V | Cook elhagyta Wellingtont, az összeesküvők reménye nagyon 143 I, V | vesztüket okozhatja.~- Mindennek az az átkozott hadigőzös az 144 I, V | okozhatja.~- Mindennek az az átkozott hadigőzös az oka! - 145 I, V | az az átkozott hadigőzös az oka! - káromkodott Vin Mod 146 I, V | Ha utunkba nem hozza az ördög, most már mienk a 147 I, V | vállat vonva. - Most csak az a fő, hogy eldöntsük: abbahagyjuk-e 148 I, V | Nem arról van szó, hogy mi az ő szándékuk - felelte a 149 I, V | meggyőződve, hogy nem is fogjuk az alkalmat elszalasztani... 150 I, V | csakhogy eszedre tértél, az áldóját! - kiáltott föl 151 I, V | Mod kezéből a kormányt; ez az egész.~- Azt hittem, hogy 152 I, V | vethetett volna horgonyt az Auckland-öbölben, hogy kiegészítse 153 I, V | mérföldnyire volt. Hogy ezt az utat mennyi idő alatt teszik 154 I, V | mondta a kapitány. - A fő az, hogy ne hirtelen szálljon 155 I, V | hogy ciklont jelent... az pedig talán még irtózatosabb, 156 I, V | hajónkon egy kis gőzgép, mely az ilyen esetekben pótolná 157 I, V | hajónkról szállna föl...~Az északnyugati szemhatáron 158 I, V | fölvonta hátulsó árbocára az Egyesült Államok csillagos 159 I, V | közeledett, nyilvánvaló volt az a szándéka, hogy „beszélgetni” 160 I, VI | mint ahogy a kőfal védi az erős várakat. A tenger hullámai 161 I, VI | a hullámok is rávethetik az éles korallszirtre.~A szó 162 I, VI | Mindamellett igen becses darab föld az angol gyarmatok sorában. 163 I, VI | virágos kertjeit megrabolta.~Az angol kormány mindjárt a 164 I, VI | Új-Zéland között.~Ez volt az oka, hogy az angol kormány 165 I, VI | között.~Ez volt az oka, hogy az angol kormány is máshová 166 I, VI | Új-Zéland végső hegyfokait, az őrt álló matróz megpillantotta 167 I, VI | Szerencse, hogy elmúlt az az idő, amikor a Norfolk-sziget 168 I, VI | Szerencse, hogy elmúlt az az idő, amikor a Norfolk-sziget 169 I, VI | sem rettentek vissza ezek az elvadult gonosztevők, hogy 170 I, VI | csónakokat s ezeken vágtak neki az óceánnak...~- Vagy a biztos 171 I, VI | magukat...~Igaz, hogy ezek az idők elmúltak, s a James 172 I, VI | növényzetének tarka pompájában - de az árnyas fák, sűrű bokrok 173 I, VI | mely bizonnyal folytatná az útját.~- Mindjárt mehetünk - 174 I, VI | melyre már kezdett ráborulni az esthomály árnyéka. A két 175 I, VI | esthomály árnyéka. A két matróz az evezőkkel foglalatoskodott 176 I, VI | sőt úgy rémlett neki, hogy az alak integet a karjaival...~- 177 I, VI | messziről egészen olyanok, mint az ember.~- Igazad lehet, Wickley - 178 I, VI | Balt. - És ha szelet kapunk az éjjel, azt tanácsolnám, 179 I, VI | megszaporodik, mert ebben az esetben végképp le kellett 180 I, VI | tehát, hogy mindenáron még az éjszaka tovább vitorlázzanak.~- 181 I, VI | De hátha szelet kapunk az éjjel? - szólt közbe a fedélzetmester. - 182 I, VI | kapitány, kár volna ezért az agyrémért elszalasztani 183 I, VI | látott...~Újhold lévén, az éjszaka nagyon sötét volt, 184 I, VI | Merre ég?...~- Ugyanabban az irányban, ahol este az embert 185 I, VI | Ugyanabban az irányban, ahol este az embert láttam - felelte 186 I, VII | a legénység készülődjék az utazásra. Az volt ugyanis 187 I, VII | készülődjék az utazásra. Az volt ugyanis a szándéka, 188 I, VII | Nat Gibson, aki fölmászott az árbóckosárba, messzelátójával 189 I, VII | Egyidejűleg Flig Balt fölhúzatta az angol lobogót a hajó hátulsó 190 I, VII | hajótörötteket. Ezzel azonban nemcsak az evezést vétette el, hanem 191 I, VII | mentek egy korallszirtnek.~- Az eveződre vigyázz, Vin Mod, 192 I, VII | szemüket a közelgő csónakról. Az egyik harminc, a másik harmincöt 193 I, VII | hasonlítottak egymáshoz, hogy az első tekintetre is meglátszott 194 I, VII | megkerülvén, kikössön a szigeten, az idősebbik előrehajolt és 195 I, VII | Hol vagyunk? - kérdezte az idősebbik.~- Norfolk-szigetén - 196 I, VII | Két héttel ezelőtt, mondta az idősebbik, vagy három-négy 197 I, VII | Sőt azt hisszük, hogy az egész sziget lakatlan: legalább 198 I, VII | gondoltunk rá - felelte az idősebbik testvér -, de 199 I, VII | ez a remény - fejezte be az idősebbik.~- Ebben igazuk 200 I, VII | hajó ez? - kérdezte most az idősebbik. - Mi a neve?...~- „ 201 I, VII | brigg.~- Hát a kapitánya?~- Az én vagyok... Gibson...~- 202 I, VII | Nos, kapitány úr - felelte az idősebbik hálásan: - lássa, 203 I, VII | a gyümölcse olyan, mint az alma, aztán találtunk madártojásokat, 204 I, VII | tüzet, s azóta megsüthettük az édes banána gyökeret, amely 205 I, VII | felelt... Aztán leszállt az éjszaka, s egyúttal friss 206 I, VII | fölhasználja a kedvező szelet s még az éjszaka továbbmegy... Gyorsan 207 I, VII | Károly és Péter volt. Károly, az idősebbik, diplomás tengerésztiszt 208 I, VII | hazájabeli hajókon. Péter, az öccse, a gröningai Kip-kereskedőház 209 I, VII | szerencsétlenségükre. Mert az október 19-ről 20-ra virradó 210 I, VII | áldozatait, hogy kibújhasson az anyagi felelősség és kártérítés 211 I, VII | felebarátaival törődni sem akart.~Az általános zűrzavarban Károly 212 I, VII | mindenesetre jobb lesz, mint azon az átkozott szigeten, ahonnan 213 I, VII | tehát Hobart-Townba. A fő az, hogy Norfolk-szigetéről 214 I, VIII| orrát, s nekivágott annak az ezernégyszáz mérföldnek, 215 I, VIII| fegyencgyarmata lesz.~Flig Balt és az összeesküvők végtelenül 216 I, VIII| belefordul a tengerbe... Ki lesz az utódja?... a James Cook 217 I, VIII| módját nem látom... Ezekkel az átkozott hollandusokkal 218 I, VIII| Ezzel szemben Len Cannonnak az volt a véleménye, hogy hat 219 I, VIII| váltakozó sokasága lappang az örökké tajtékos és hullámzó 220 I, VIII| úrral.~- Nézzék csak, mi az ott! - szólt kelet felé 221 I, VIII| múlva világos volt, hogy az az úszó holmi csakugyan 222 I, VIII| múlva világos volt, hogy az az úszó holmi csakugyan hajóroncs; 223 I, VIII| elhatározta, hogy megnézi az elpusztult hajót.~Keresztbe 224 I, VIII| Féloldalt hevert a vízben, az eleje egészen víz alatt 225 I, VIII| két testvér mindenekelőtt az okmányait és egyéb vagyonát 226 I, VIII| víz alatt. Önkéntelenül az inge alá dugta - csupa tolvajösztönből, 227 I, IX | szabadulhatott meg tőlük...~- Az még semmi! - szólt közbe 228 I, IX | elolvasni Carteret, Hunter és az amerikai Morell utazásait, 229 I, IX | kerül haza élve egy-egy, s az is borzalmas dolgokat tud 230 I, IX | vigyázott. A Rodney-fokon túl, az egész part hosszában több 231 I, IX | éjféltájban rémlett úgy az őrt álló matrózoknak, hogy 232 I, IX | Semmi egyéb nem zavarta meg az éjszaka csöndjét, de másnap 233 I, IX | csöndjét, de másnap reggel, az addig elég friss szellő 234 I, IX | déli tizenkét óra előtt az őrt álló matróz jelentette, 235 I, IX | lépésnyire volt a hajótól, az egyik pápua fölállt és hangosan 236 I, IX | vállú, izmos férfi volt, az orra kissé lapos, az ajkai 237 I, IX | volt, az orra kissé lapos, az ajkai duzzadtak és kifelé 238 I, IX | madaras pápua jól megnézegette az üveget, hogy tele van-e, 239 I, IX | maradt bámulatában - s ez az egy perc éppen elég volt, 240 I, IX | mellőle.~Délután beborult az ég és finom eső kezdett 241 I, IX | Ha ez így tart, akkor még az éjjel sem várhatnak szelet, 242 I, IX | s itt kell rostokolniuk. Az összeesküvők, akiknek malmukra 243 I, IX | többiekkel -, ki is főzték az éjszakai gaztettet ily módon:~... 244 I, IX | fölváltják többi társaikat, az alkalmas pillanatban megrohanják 245 I, IX | magától következik...~Ámde az eső már hat óra tájban elállt, 246 I, IX | sem gondolt a lefekvésre.~Az összeesküvők a fogukat csikorgatták 247 I, IX | tehetetlen dühükben, látván, hogy az urak mind a hajó farán ülnek 248 I, IX | hajókorláthoz rohantak... Az éjszaka koromsötét volt, 249 I, IX | kiáltott föl Nat Gibson.~Az egyik matróz hirtelen arra 250 I, IX | kapitány mit sem törődött ezzel az „ügyetlenséggel”, mely kis 251 I, IX | ügyetlenséggel”, mely kis híján az életébe került, hanem a 252 I, IX | Gibson kapitány célzott... Az ágyú eldördült, s a lövésre 253 I, IX | pápuát ölt meg a kartács!~Az ágyút rögtön újra megtöltötték, 254 I, IX | a pápuáknak elég volt ez az egy lövés, másodszor már 255 I, X | a pirógáknak, csak annak az egynek a darabjait ringatták 256 I, X | a sugárágyú fenékbe lőtt az éjjel.~Úgy látszott hát, 257 I, X | kapitány megemlítette, hogy az éjszakai viadalban majdhogy 258 I, X | verekedés közben sült el az a revolver, melynek eltévedt 259 I, X | annyira megerősödött, hogy az indulásra gondolhattak. 260 I, X | északnyugatnak fordította az orrát.~Előbb azonban Nat 261 I, X | szigetet, melynek partjain az emlékezetes támadást visszaverték.~- 262 I, X | támadást visszaverték.~- Minek az? - kérdezte Hawkins úr.~- 263 I, X | a mai éjszaka.~A nap és az éjszaka minden nevezetesebb 264 I, X | fedélzeten beszélgettek az enyhe levegőben, úgyhogy 265 I, X | lemészárolták. Ez idő szerint az angoloké a sziget, melynek 266 I, X | brigg pár órára elvesztette az eddigi jó szelet. Bár az 267 I, X | az eddigi jó szelet. Bár az ég derült, a tenger pedig 268 I, X | semhogy ne sejtette volna az időjárás megváltozását.~ 269 I, X | behúzatta a felső vitorlákat, s az alsók közül is csak az előárboc 270 I, X | s az alsók közül is csak az előárboc latin vitorláját, 271 I, X | Salamon-szigetek felé. Csak az volt a kérdés, hogy elég 272 I, X | Ezen a vidéken mindig sok az elszánt, lelkiismeretlen 273 I, X | veszedelmesebb volt, mint az imént, a forgószél viharában. 274 I, XI | mert a mai naptól fogva ön az én vendégem, Gibson kapitánnyal 275 I, XI | hajón óhajt maradni, mert az a szándékuk, hogy Hobarttownba 276 I, XI | árnyas erdő közepén épült; az út mindenütt fák és bokrok 277 I, XI | De várjatok legalább az indulásig - sürgette őket 278 I, XI | Kip testvérek kabinjába.~Az első dolog, ami a szemébe 279 I, XI | dolog, ami a szemébe ötlött, az a maláji tőr volt, melyet 280 I, XI | távollétében?~Jim kezébe vette az éles tőrt, melynek furcsa, 281 I, XII | látott, mert azt hitte, hogy az övék, Vin Mod pedig, aki 282 I, XII | beszállítani. Most már csak az volt hátra, hogy berakja 283 I, XII | kereskedő, raktárában volt az áru.~Vin Mod és Flig Balt 284 I, XII | Ez volt a kegyelemdöfés az összeesküvők terveinek, 285 I, XII | volna a hajót Keravarába, az úton bizonyára eltették 286 I, XII | alól, de most már, hogy az eddigi ellenségek még eggyel 287 I, XII | szándékuk megvalósítására.~Az indulást november 29-ikére 288 I, XII | november 29-ikére tűzték ki. Az út csak 24 óráig tarthatott, 289 I, XII | hogy engedje meg, hogy azon az estén ők is kimehessenek 290 I, XII | Baltnak, hogy vigyázzon az emberekre, nehogy leigyák 291 I, XII | beszélgetés közben gyorsan telik az idő, s minden percben várták, 292 I, XII | semmi nyoma!~- Bizonyosan az utolsó percben akadt valami 293 I, XII | tűnődött Zieger úr.~- Az lehetetlen - felelte Hamburg 294 I, XII | felelte Hamburg úr. - Az út egyenes, le sem lehet 295 I, XII | kézilámpását és előttük ment az úton, világítani.~Az erdőben 296 I, XII | ment az úton, világítani.~Az erdőben már koromsötét volt. 297 I, XII | felelt... Oly néma volt az erdő, mint nyári éjszakán 298 I, XII | révkapitányság, megtudván az esetet, rögtön szétküldte 299 I, XII | esetet, rögtön szétküldte az összes révkalauzt, hogy 300 I, XII | Rövid félóra alatt bejárták az egész kikötőt, de a kapitánynak 301 I, XII | fáklyákkal a kikötőben, azon az úton, mely Hamburg úr házához 302 I, XII | keservesen zokogva roskadt össze az erdőben. Részint a halálos 303 I, XII | Harry Gibson holttestét az erdőben vagy fél mérföldnyire 304 I, XIII| napszállat előtt indult el az ebédre. Az utat jól tudta 305 I, XIII| előtt indult el az ebédre. Az utat jól tudta s egyenesen 306 I, XIII| ismerhette meg támadóit.~Az orgyilkosok fölkapták áldozatukat 307 I, XIII| Vagy ötszáz lépésnyire az úttól letették a földre, 308 I, XIII| úttól letették a földre, s az egyik így szólt:~- Végezzünk 309 I, XIII| elszánták magukat erre az utolsó szörnyű lépésre is, 310 I, XIII| szúrta a boldogtalan embert.~Az éles krisz markolatig belement 311 I, XIII| múlva már mind ott voltak az áldozat hozzátartozói. Kétségtelen 312 I, XIII| kétségbeesését még növelte az a szorongó, kínos gyötrelem 313 I, XIII| és megállapította, hogy az egyetlen sebet, mely halálát 314 I, XIII| szúrta le áldozatát.~Ez volt az első nyom, a második az 315 I, XIII| az első nyom, a második az volt, hogy a gyilkosok ketten 316 I, XIII| utána, olyan volt, mint az élő halott... legjobb szerette 317 I, XIII| Flig Baltnak és cinkosainak az öröme fölöttébb nagy volt, 318 I, XIII| gondosan raktározzák be az árukat a hajófenékbe.~De 319 I, XIII| hajótulajdonos kezet fogott az új kapitánnyal s nem vette 320 I, XIV | szél meg is jött mindjárt az első napon, de nemigen hozott 321 I, XIV | bandita nagy bosszúságára.~Az összeesküvők ugyanis azt 322 I, XIV | a hátunk mögött lesz.~- Az én véleményem más - felelte 323 I, XIV | délután hirtelen elborult az ég. Heves szél kerekedett, 324 I, XIV | álltak.~- Mindjárt elér az orkán - mondta Hawkins úr.~- 325 I, XIV | Salamon-szigetekre vet bennünket.~- Ez az én véleményem is - helyeselte 326 I, XIV | Semmi esetre se térjünk el az útiránytól addig, míg csak 327 I, XIV | nem szükséges.~Flig Balt az ajkába harapott, mert Kip 328 I, XIV | fölbukott a hatalmas lökéstől, az árbocok recsegve hajladoztak, 329 I, XIV | eszükbe jutott: hogy ha ez az orkán eltart harminchat 330 I, XIV | Hawkins úr aggodalmasan nézte az orkán dühének növekedését. 331 I, XIV | vészmadár, libegve repült tova az orkán szárnyain.~Most már 332 I, XIV | megparancsolta Vin Modnak, hogy az előárboc vitorláinak kötelén 333 I, XIV | lehetett látni, mire képes az igazi tengerész, akinek 334 I, XIV | ekkor felgyorsult a brigg, s az utolsó pillanatban kitért 335 I, XIV | hajót. Aztán fölhúzatta az alsó tatvitorlát is, és 336 I, XIV | Salamon-szigetek felé, ahogy az összeesküvők óhajtották, 337 I, XIV | Aki megmentette a hajót, az marad a kapitánya.~Oly hangosan 338 I, XIV | hajó parancsnokává, és én az is maradok, amíg megérkezünk.~- 339 I, XIV | amíg megérkezünk.~- A hajó az enyém - felelte Hawkins 340 I, XIV | kockáztatniuk kellett - még az életet is, és a gaz banditák 341 I, XIV | akarták kézrekeríteni - de az ajtó előtt ott találták 342 I, XIV | mert ki akarta oktatni az exkapitányt, hogy mit valljon 343 II, I | Anglia birtokába, abban az időtájban, mikor az angol 344 II, I | abban az időtájban, mikor az angol kivándorlók mostani 345 II, I | őslakói is teljesen kihaltak. Az utolsó tasmániai bennszülöttet, 346 II, I | tagját és kapitányát érte, az egész város osztozott. Hogy 347 II, I | meghalt a hajón - mondta az egyik.~- Valamelyik matróz...~- 348 II, I | visszatántorodva.~- Meggyilkolták!...~Az ájult Gibson asszonyt kocsin 349 II, I | egyenes, őszinte lelke miatt az egész városban szerettek...~ 350 II, I | testvér szívesen fogadta ezt az ajánlatot és Kip Károly 351 II, I | azt kérdezte:~- Hol van az a fedélzetmester?~- Vasra 352 II, I | fogcsikorgatva fenyegette az öklével és úgy káromkodott, 353 II, I | szolgálataikat és Kip Károlynak, az egyhavi kapitányi fizetésen 354 II, I | Kip-testvérek ott foglaltak lakást, az első emeleten.~- Helyes - 355 II, II | megállapodtak Zieger úrral, hogy az újzélandi kereskedelmet 356 II, II | Egyelőre azonban minden gondját az a vizsgálat foglalta le, 357 II, II | és cinkosai fülébe, azt az egy szót, hogy: «Megtörtént!» - 358 II, II | mindennek vége...~De mi volt hát az, aminek meg kellett történnie, 359 II, II | követte őket mindenfelé, mint az árnyék.~Mindenekelőtt álszakállt 360 II, II | föl, s úgy elváltoztatta az arcát, hogy még a legjobb 361 II, II | Mod tehát, ha kimászott az erkélyre, s onnan átlépett 362 II, II | mivel nagyon meleg volt, s az ablakok nyitva is voltak, 363 II, II | derék fiatalembernek ez volt az első elégedett estéje Hobarttownban. 364 II, II | meg vagyok győződve, hogy az a Vin Mod éppoly bűnös, 365 II, II | Majd meglátjuk! - dünnyögte az ablak alatt Vin Mod és dühösen 366 II, II | is várnia kellett volna az indulással, miután te meg 367 II, II | észrevétlenül kiszökött az utcára, s a kikötő felé 368 II, II | Tehát jöjjünk tisztába az esettel... 21-ikén lesz 369 II, III | már szintén bent dolgozott az irodában, mint Hawkins úr 370 II, III | izgatottabb lett és egyre kereste az utat, amelyen bebörtönzött 371 II, III | duhajságukkal megzavarták az éjjeli csöndet és rendet.~ 372 II, III | megviszi neki a hírt, az utasítást, hogy mit cselekedjék 373 II, III | Fölsurrant a szobájába, kimászott az ablakon az erkélyre, végigment 374 II, III | szobájába, kimászott az ablakon az erkélyre, végigment a folyosón, 375 II, III | végigment a folyosón, s az ablakon át bemászott a két 376 II, III | a láda legfenekére dugta az irományokat, a piasztereket 377 II, III | Megtörtént!~Megint kimászott az ablakon, visszament a szobájába, 378 II, III | különben nem megyünk semmire.~- Az nem járja, Vin Mod, hogy 379 II, III | ígérnék neked öt fontot...~- Az előbb hatot mondtál!~- Hát 380 II, III | kétszer ennyit kapsz.~- Az kilenc font - számolta Kyle 381 II, III | játszott, öklével verte az asztalt, házsártoskodott, 382 II, III | fölszólította, hogy menjen ki az utcára.~Kyle csak ezt várta. 383 II, III | parázs verekedés támadt, hogy az utca túlsó végére elhallatszott 384 II, IV | már csak azért is, mert az ausztráliai aranymezők felfedezése 385 II, IV | föllázadt, vagy megszökött, s az angol hatóságnak érdekében 386 II, IV | érdekében volt, hogy ezeket az eseteket szigorú, erős büntetéssel 387 II, IV | Balttal és elmondta neki az üzenetet... különben a fedélzetmester 388 II, IV | volt. Kylenak aznap reggel, az utolsó pillanatban csakugyan 389 II, IV | mely apróra részletezte az eseményeket: hogyan lett 390 II, IV | vádirat felolvasása után az elnök megkérte a tanúkat, 391 II, IV | menteni a tettét? - kérdezte az elnök újra.~- Semmivel - 392 II, IV | fedélzetére, röviden összefoglalta az eseményeket, melyeknek kapcsán 393 II, IV | türtőztetni... úgy, hogy még az elnök is megkérdezte:~- 394 II, IV | vallomását, s mikor elvégezte, az elnök a törvény értelmében 395 II, IV | mentőtanúkra került a sor. Az első Vin Mod volt, aki avval 396 II, IV | Elég! - szólt közbe az elnök fölháborodva. - Az 397 II, IV | az elnök fölháborodva. - Az ily hazugságokra nem kíváncsi 398 II, IV | kötelességét és nem izgatott az új kapitány ellen.~Be lévén 399 II, IV | fejezve a tanúk kihallgatása, az elnök újra a vádlottakhoz 400 II, IV | és szemeit lesütve várta az elnök további kérdéseit.~- 401 II, IV | tartózkodás nélkül - szólt most az elnök - a törvény mindenkinek 402 II, IV | vállaljam el a hajó vezetését. Az első utazás után, meg lévén 403 II, IV | akár nem holland - szólt az elnök -, Kip Károly az ön 404 II, IV | szólt az elnök -, Kip Károly az ön kapitánya volt, s önnek 405 II, IV | rá joga, hogy megtagadja az engedelmességet.~- Jól van - 406 II, IV | De volt még más is, mely az engedelmesség megtagadására 407 II, IV | teremben e szavakra támadt. Az undor és megdöbbenés érzése 408 II, IV | közönségen, mely elképedt arra az arcátlan vakmerőségre, hogy 409 II, IV | hogy szólni sem tudtak. Az elnök pedig, erősen megrázván 410 II, IV | vádlottra:~- Flig Balt, az ön vakmerősége határtalan!~- 411 II, V | kijelentése okozott. Forrongott az egész terem, s a törvényszéki 412 II, V | kezdett a bűnösségükben.~Az izgalom csillapultával a 413 II, V | két Kip testvér kabinjának az ajtaja nyitva volt. Éppen 414 II, V | ajtaja nyitva volt. Éppen az ajtó előtt mentem el, midőn 415 II, V | hogy fölszedjem a pénzt és az okmányokat, de mihelyt rátekintettem 416 II, V | de mihelyt rátekintettem az utóbbiakra, azonnal rájuk 417 II, V | azonnal rájuk ismertem: azok az okmányok voltak, melyeket 418 II, V | habozni kezdtem. Megállított az a gondolat, hogy hátha Hawkins 419 II, V | hogy hátha Hawkins úr csak az én személyes bosszúmnak 420 II, V | személyes bosszúmnak tartja az egész vádat s figyelmezteti 421 II, V | van bűnöm, ez a bűn csak az lehet, hogy mindeddig vártam.~ 422 II, V | tengerészeti hatóság börtönébe, de az elnök azonnal elrendelte 423 II, V | csomó piaszter, s ráadásul az a «krisz», vagy maláji tőr 424 II, V | lelkiismeretükön könnyíteni az őszinte vallomással.~Flig 425 II, V | gyilkosság döntő bizonyítékait.~Az egész városban talán csak 426 II, V | véleményét, hanem szorongva várta az események fejlődését... 427 II, V | kereket oldjunk.~- Csak az a kérdés, hogy elítélik-e 428 II, V | fényesebben bebizonyult. Az egyetlen kétséges pont az 429 II, V | Az egyetlen kétséges pont az volt, hogy a gyilkosságot 430 II, V | volna, ha nem egyébnek, hát az elrablott pénznek, vagy 431 II, V | tudomást szerezvén erről az új bizonyítékról, odament 432 II, VI | VI. FEJEZET~Az ítélet~Gibson kapitány gyilkosainak 433 II, VI | tűzték ki a tárgyalást. Az egész város talpon volt 434 II, VI | be, s ezek voltak többen, az utcán tolongtak, s vad ordítással 435 II, VI | Megnyitván a tárgyalást, az elnök mindenekelőtt megkérdezte 436 II, VI | megismételte vallomását. Az elnök kérdésére, hogy van-e 437 II, VI | fedélzetmester vallomása az első szótól az utolsóig 438 II, VI | vallomása az első szótól az utolsóig hazugság!~A közönség 439 II, VI | méltatlankodva zúgott, úgyhogy az elnöknek csöngetéssel kellett 440 II, VI | odakerült, bizonyos, hogy csak az igazi gyilkosok csempészhették 441 II, VI | csempészhették oda.~- Úgy van: az igazi gyilkosok - hagyta 442 II, VI | ügyész is. - Csakhogy ezek az igazi gyilkosok - önök!~ 443 II, VI | érdemesnek védekezni ellene!~Az őszinteségnek akkora ereje 444 II, VI | ellenállhatatlanul billentette le az ítélet mérlegét a szerencsétlen 445 II, VI | Jim - figyelmeztette az elnök a fiút -, mindent 446 II, VI | arra felé fordult, hátha az utolsó percben jön a szabadító, 447 II, VI | Jól nézd meg - szólt az ügyész, fölmutatva a tőrt - 448 II, VI | fölmutatva a tőrt - ez az a fegyver!... Azt mondod, 449 II, VI | két Kip testvér kabinján, az asztalon találta ezt a furcsa 450 II, VI | szenzáció még fokozódott, midőn az ügyész tovább folytatta 451 II, VI | Erről a tőrről hiányzik az utolsó rézgyűrű: ez ni, 452 II, VI | hogy csak véletlen volt az egész, de most már meg vagyok 453 II, VI | meg vagyok győződve, hogy az is gyilkossági kísérlet 454 II, VI | két testvér ellen. Ismét az elnöknek kellett közbelépnie, 455 II, VI | vádlottak ellen szóltak, s az egész teremben senki sem 456 II, VI | ítéletet kért, hivatkozott az esküdtszék megtorló hivatására 457 II, VI | hálátlansággal fizettek.~Az esküdtek, megkapván a kérdéseket, 458 II, VI | ítélethozatal rosszat sejtetett.~Az esküdtek elnöke fölolvasta 459 II, VI | felelt minden kérdésre, s még az enyhítő körülmények alkalmazását 460 II, VI | verdikt alapján kimondta az ítéletet, melyet a közönség 461 II, VI | Péter, bűnösnek találtatván az előre megfontolt rablógyilkosság 462 II, VI | közönség tapssal fogadta az ítéletet, a két szerencsétlen 463 II, VII | voltak.~Hawkins úr volt az egyetlen ember egész Hobart-Townban, 464 II, VII | Hawkins úr hiába kereste az okot, mely rávehette volna 465 II, VII | jótevőjüket, aki szerette őket!... Az a száz piaszter, amit náluk 466 II, VII | őket, s legalább megvolt az a vigasztalásuk, hogy együtt 467 II, VII | semmisségi panaszt adott be az ítélet ellen, s egyúttal 468 II, VII | testvér szomorúan hallgatta az ügyvéd biztatásait, de mit 469 II, VII | és becsületüket, melyet az esküdtek ítélete megölt, 470 II, VII | megrendült, ha arra gondolt, hogy az akasztófán fognak meghalni... 471 II, VII | akasztófán fognak meghalni... az akasztófán, a legmegátalkodottabb 472 II, VII | ténybeli bizonyítéka sem volt az elítéltek ártatlansága mellett, 473 II, VII | de én meg vagyok győződve az ártatlanságukról, s hiszem 474 II, VII | aztán így szólt:~- Értem az ön meggyőződését, kedves 475 II, VII | benyújtották, várjuk meg tehát az eredményét...~- Azt vissza 476 II, VII | megkérte, hogy tartsa titokban az egész dolgot, aztán pedig 477 II, VII | hivatalos sürgönyt küldött az igazságügyminiszterhez Londonba, 478 II, VII | ideje, hogy megkezdhesse az új vizsgálatot, mely esetleg 479 II, VII | panaszát. Most már csak az igazságügyminisztériumhoz 480 II, VII | igazságügyminisztériumhoz kellett fölterjeszteni az ítéletet, hogy a végrehajtás 481 II, VII | végrehajtás idejét meghatározza...~Az igazságügyminisztérium azonban 482 II, VII | távirat jött Londonból, az igazságügyminisztertől. 483 II, VIII| fegyenctelepén dolgozott, az angol felügyelők korbácsai 484 II, VIII| különbek a fenevadaknál. Ebben az időben az angolok, hogy 485 II, VIII| fenevadaknál. Ebben az időben az angolok, hogy némi hasznát 486 II, VIII| jobbak és különbek, mint az emberevő pápuák.~Ausztráliának 487 II, VIII| telepnek két osztálya volt: az egyik voltaképpen csak javítóintézet 488 II, VIII| telep másik osztályában volt az angol társadalom söpredéke: 489 II, VIII| akiknek elemük a bűn, a vér, az erőszakosság -, úgyhogy 490 II, VIII| használt, halállal is büntették az engedetleneket.~Természetes, 491 II, VIII| arról szintén gondoskodtak az angolok.~A fegyenctelep 492 II, VIII| dolgozniuk kellett azon az országúton, melyet az angol 493 II, VIII| azon az országúton, melyet az angol kormány a sziget belseje 494 II, VIII| erősebb testalkatú volt, mint az öccse, elég jól tűrte a 495 II, VIII| be abba a csapatba, ahol az öccse is dolgozik...~Ez 496 II, VIII| homokot és követ talicskázott az út feltöltésére.~Egyszer 497 II, VIII| feltöltésére.~Egyszer csak az egyik véreb hirtelen dühös 498 II, VIII| egyenesen feléjük rohant! Az őrtálló katonák lekapták 499 II, VIII| jobbra kanyarodott, egyenesen az erdőszélnek, ahol Skirtle 500 II, VIII| családjával!~- Gyorsan, be az erdőbe! - kiáltott föl a