| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ruhát 1 rum 1 rumot 1 s 541 saint 6 saint-james 1 saját 1 | Frequency [« »] 743 és 739 hogy 720 az 541 s 456 nem 418 volt 413 is | Verne Gyula A két Kip testvér IntraText - Concordances s |
Rész, fejezet
1 I, I | kalandorok egymást érték s még természetesebb, hogy 2 I, I | arany csábító hatalmának s mihelyt tehették, megszöktek 3 I, I | tehették, megszöktek a hajókról s beálltak aranyásóknak. A 4 I, I | napról-napra növekedett s a kikötők lassanként megteltek 5 I, I | legénységből hat megszökött s egyenesen a gyarmat belsejébe 6 I, I | kiáltott föl Flig Balt s nagyot ütött öklével az 7 I, I | kell! - felelte Vin Mod s a körülöttük dőzsölő csőcselékre 8 I, I | szigorúan, pontosan végezte s bár csak fedélzetmester 9 I, I | tőről metszett gazember volt s mivel az agyafúrt Vin Mod 10 I, I | csakhamar összeszűrte a levet, s vakmerő, bűnös tervet kovácsolt. 11 I, I | rendőrség véletlenül betoppan s az összes vendégeket kivétel 12 I, I | jöttek-mentek a vendégek, s ha egyik-másik ismerősre 13 I, I | ujjongás a viszontlátás örömére s a pintes üvegek egymást 14 I, I | vad káromkodás is hangzott s valószínű volt, hogy ez 15 I, I | szilajon dőzsölő csőcseléket s csak az alkalmat lesték, 16 I, I | szigetről-szigetre jár a Csendes-óceánon s ennek a becsületes kereskedelmi-hajónak 17 I, I | Még «bát» se mondhatnak s máris a tengerbe löktük 18 I, I | Balt, aki itt jelen van s igen jól bánik a legénységgel... 19 I, I | magának, fölvette a poharat s mikor ezt is kiitta egy 20 I, I | megivott még egy pohár pálinkát s aztán odább állt.~- Sebaj! - 21 I, I | odament az egyik asztalhoz, s ott már mindjárt előrukkolt 22 I, I | visszament cimborájához s elmondta neki, hogy mily 23 I, I | szépen kieszelt terv?... s nem lesz belőlem a James 24 I, I | Hárman-négyen mindjárt fölugrottak s elállták az ajtót, hogy 25 I, I | emberek egymást fojtogatták, s félni lehetett, hogy nemsokára 26 I, I | fölverték az egész utcát s valaki rögtön szaladt a 27 I, I | társaihoz. - Éljen a James Cook!~S mialatt a rendőrök a többi 28 I, II | építették, Tasmania fővárosában, s már tíz év óta járta a Csendes-óceánt 29 I, II | éves lehetett ezidőtájt s mióta a brigget tengerre 30 I, II | egymáshoz Hobarttownban, s mindennap együtt voltak. 31 I, II | is fölszállnak a briggre s akkor változik az arány; 32 I, II | Dunedin és Wellington közt, s Gibson igazán megörült, 33 I, II | fog jutni a mai verekedés, s ők maguk fognak könyörögni, 34 I, II | hortyogtak a hajófenékben, s a fedélzetmester másnap 35 I, II | Úgy lesz, kapitány úr. S ha Wellingtonba érünk, majd 36 I, II | fölszaladtak az árbocokra s kioldozták a vitorlákat, 37 I, II | hogy értik a mesterségüket s ugyancsak derék hajósok, 38 I, II | Még három ily derék fickó, s akkor aztán éljen Flig Balt 39 I, II | ezeket a gyanús szavakat, s szemrehányóan szólt:~- Neked 40 I, II | már nem fogta a feneket, s a vitorlák duzzadni kezdtek 41 I, II | rögtön a hajó farára szaladt s jelentette a kapitánynak, 42 I, II | kődobásnyira lesznek a parttól, s akkor a rendőrök kényelmesen 43 I, II | négy mákvirág körülnézett, s meglátván a parton a rendőröket, 44 I, II | lesomfordáltak a hajófenékbe, s mikor a James Cook elhaladt 45 I, III | a hozzá hű legénységet, s aztán a hajókorláton át 46 I, III | meredeztek ki mindenütt a vízből, s a hullámok viharos játéka 47 I, III | Új-Zéland legszélső hegyfokait, s biztos révekbe menekülhetne 48 I, III | a hajó elején sétált föl s alá, szemmel tartva matrózait; 49 I, III | mérföldet megfut óránként, s a teher, amit visz, egész 50 I, III | négyőtöket elfogtak volna, s bizonyára ingyen szállást 51 I, III | az aranymezők helyett!~- S ez a négy fickó... talán 52 I, III | Helyettesíteni kellene a kapitányt, s a parancsnokság a másodkapitányra 53 I, III | barátom - bólintott Vin Mod -, s az oly fedélzetmesterrel, 54 I, III | éjszakára.~Az idő szép volt, s az északnyugati szél egyre 55 I, III | félni semmi veszedelemtől, s legfeljebb csak az történhetett, 56 I, III | fordíttatta a vitorlákat, s egyenesen a Christchurch-szoros 57 I, III | pár lépésnyire járt föl s alá.~A hajón minden rendben 58 I, III | tenni a kapitányt láb alól, s vele együtt Hobbes, Wickley 59 I, III | felelte Len Cannon bólintva.~S átadván a kormányt Vin Modnak, 60 I, III | volna állniuk az őrségen, s mikor Wickleytől megkérdezte, 61 I, III | tehát nyugodtan telt el, s midőn Harry Gibson másnap 62 I, III | eddig nincsen, kapitány, s azt hiszem, nem is lesz. 63 I, III | futott a kedvező szélben, s egész délelőtt a part mentén 64 I, III | hajó futása meglassúdott, s alig volt remélhető, hogy 65 I, III | megkötözik, betömik a száját, s még mielőtt kiálthatna, 66 I, III | Balt könnyen megkötözhetik, s aztán a hajósinassal együtt 67 I, III | Cook pedig legott megfordul s kelet felé nekivág a Csendes-óceánnak.~ 68 I, III | vitorláját kifeszítették, s még így is csak lassan bukdácsoltak, 69 I, III | kellett volna lefeküdnie, s ettől a pillanattól kezdve 70 I, III | támadt a brigg háta mögött, s nemsokára feltűnt egy gőzös 71 I, III | hogy csakhamar utoléri s el is hagyja őket.~A gőzösön 72 I, III | lövés dördült el fedélzetén, s egyidejűleg középső árbocára 73 I, III | gőzös lassan jött utánuk, s látszott, hogy csak félgőzzel 74 I, III | kullogni a James Cook sarkában s meghiúsítja az összeesküvés 75 I, III | ez lehetetlen. A kapitány s a hozzá hű matrózok bizonyára 76 I, III | kődobásnyira a briggtől, s pár pillanat alatt melléje 77 I, III | távozniuk a hadihajótól, s a fedélzetmester talán meg 78 I, IV | gyarmatosokat az Aurora hajón, s ma már a két sziget lakosságának 79 I, IV | Wellingtonban is, mint Dunedinben s általában Új-Zéland valamennyi 80 I, IV | társaságában itt, Wellingtonban, s ennek az irodának a vezetését 81 I, IV | mindnyájan egészségesek voltak, s már előre örültek a viszontlátásnak.~- 82 I, IV | még csak öt-hat hét, s aztán valamennyien együtt 83 I, IV | berakása, az út Karaverába, s ott is ki- és berakodás...~- 84 I, IV | Ez megint három hét.~- S aztán Karaverából haza Tasmániába...~- 85 I, IV | Utóvégre is ez a te dolgod, s ha meg vagy elégedve vele, 86 I, IV | beszélgettek még egy darabig s végre elhatározták, hogy 87 I, IV | Balthoz, mint rendesen, s aztán egyenesen a kis Jimhez, 88 I, IV | óráig maradt még a hajón, s ezalatt Gibson kapitánnyal 89 I, IV | várta őket az irodában, s mivel az idő már délre járt, 90 I, IV | poharazgatás közben ebédeltek, s mikor a gyümölcsöt behozták, 91 I, IV | arcképem van már otthon, s neked mégsem elég?~- Ez 92 I, IV | százegyedik! - felelte Nat Gibson, s még mielőtt apja felelhetett 93 I, IV | Aztán ismét találkoztak, s mivel már reggelig, amikor 94 I, V | keresztbe a Wellington-öblöt, s megkerülvén a Nicholson-fokot, 95 I, V | kovácsok, orvos, három tiszt, s mit tudom én, még micsoda -, 96 I, V | néha két évig is eltart, s a hajó örökös veszedelemben 97 I, V | már ők voltak kevesebben, s a tervezett zendülés könnyen 98 I, V | most már mienk a brigg, s valahol a Csendes-óceánon 99 I, V | tüzeskedett Vin Mod -, s légy meggyőződve, hogy nem 100 I, V | pillanatban jött fel a kapitány s meghallotta Vin Mod félig 101 I, V | közel járunk a parthoz, s ekkora széllel jobb, ha 102 I, V | volt szükség a menekülésre, s Gibson kapitány legföljebb 103 I, V | folytatta útját a part mentén, s még estének előtte megkerülte 104 I, V | látok valami füstoszlopot, s e percben nem bánnám, ha 105 I, V | elővette messzelátóját, s miután jól megnézte a hajót, 106 I, V | félmérföldnyire a briggtől, s mivel még egyre közeledett, 107 I, V | mely Aucklandból indult el, s már egy hónapja meg kellett 108 I, VI | korallzátony veszi körül, s úgy védi, mint ahogy a kőfal 109 I, VI | megtörnek a tömör korallgyűrűn, s a sziget partjához érve 110 I, VI | lehet csak odáig jutni, s a tenger alatt megbúvó korallok 111 I, VI | alapítottak fegyencgyarmatot: s bizonyos, hogy elszigetelt 112 I, VI | fegyencgyarmatot alapított rajta, s a szerencsétlen rabok munkája 113 I, VI | telepítette át fegyenceit, s a termékeny sziget vagy 114 I, VI | második kísérlet sem sikerült, s azóta senki sem törődött 115 I, VI | szigetén. Ez déltájban történt, s este öt órakor a brigg már 116 I, VI | csaknem teljesen megszűnt, s a hajó lomhán himbálózott 117 I, VI | tákoltak össze csónakokat s ezeken vágtak neki az óceánnak...~- 118 I, VI | hogy ezek az idők elmúltak, s a James Cooknak nem kellett 119 I, VI | semmit a gazfickókon kívül, s ezért Nat Gibson is gondtalanul 120 I, VI | két óráig nem áldozik le s mihelyt sötétedik, rögtön 121 I, VI | nemigen törődött velük s inkább csak azon volt, hogy 122 I, VI | nem is maradt sikertelen, s egy órai horgászás után 123 I, VI | szántják a hajók.~Hét óra volt s a lehanyatló nap utolsó 124 I, VI | tette hozzá Hobbes -, s akkor nem lenne tanácsos 125 I, VI | el azt a kiugró sziklát, s a homályos alak eltűnt...~- 126 I, VI | szoktak fölmászni a sziklákra, s ha föltápászkodnak, messziről 127 I, VI | Mindenesetre menjünk haza, s ha a brigg holnap is itt 128 I, VI | kötöttek ki a szigeten, s Nat Gibson ezek egyikét 129 I, VI | menekültek a szigetre... s miért ne lehetnének a Wilhelmina 130 I, VI | segítenünk kell rajtuk, s nem hagyhatjuk itt őket.~- 131 I, VI | éjszaka nagyon sötét volt, s a szigetet alig lehetett 132 I, VI | hűvös szellőcske támadt, s egészen megfordította a 133 I, VI | szél iránya kedvező volt, s azonnal indulhattak volna, 134 I, VI | hatalmas máglya lobogott, s a tüzes lángnyelvek magasra 135 I, VI | fiatalember leszaladt a puskáért, s pár pillanat múlva három 136 I, VII | míg a köd szétfoszlik, s mivel friss szellő kerekedett 137 I, VII | oszladozni kezdett a köd, s a sziget sziklás partjának 138 I, VII | messzelátójával vizsgálta a szigetet, s egyszerre csak izgatottan 139 I, VII | szintén fölkapta a messzelátót s a sziget kiugró hegyfokát 140 I, VII | végképp eltisztult a köd, s most már szabad szemmel 141 I, VII | fogta körül a szigetet, s mikor megtalálták, alig 142 I, VII | lépésnyire a szirtfoktól, s a kapitány fürkészve nézte 143 I, VII | szakálluk kócos, gondozatlan, s annyira hasonlítottak egymáshoz, 144 I, VII | senki sem.~A csónak kikötött s midőn a kapitány partra 145 I, VII | hajó. Sötét éjszaka volt, s amint a léket kapott hajó 146 I, VII | nem hagyták el egymást, s még nagyobb szerencsére, 147 I, VII | ebbe kapaszkodtak meg, s ötórai hányattatás után 148 I, VII | Onnan szereztünk tüzet, s azóta megsüthettük az édes 149 I, VII | Aztán leszállt az éjszaka, s egyúttal friss szellő kerekedett... 150 I, VII | fölhasználja a kedvező szelet s még az éjszaka továbbmegy... 151 I, VII | egyszerű hajóslegények, s hogy jól sejtette, kiderült 152 I, VII | diplomás tengerésztiszt volt, s már több esztendő óta, mint 153 I, VII | tanácskozott e lesújtó hírre, s azt határozták, hogy mindenekelőtt 154 I, VII | csak a maga bőrére gondolt, s felebarátaival törődni sem 155 I, VII | lesöpörte őket a fedélzetről, s így történt, hogy mikor 156 I, VIII| északkeletnek fordította orrát, s nekivágott annak az ezernégyszáz 157 I, VIII| ismét földet láthatnak, s ez a föld Új-Kaledónia, 158 I, VIII| lehet beszélni, vagy mi?...~S látván, hogy Flig Balt hallgat, 159 I, VIII| szóljon, hogy beleegyezik-e, s akkor holnapután már ura 160 I, VIII| Gibson kapitány társaságában, s mikor úgy éjféltájban lementek 161 I, VIII| kapitány nem először járt erre, s óvatosságból lehetőleg távol 162 I, VIII| Gibson a fedélzeten sétált, s unalmában messzelátójával 163 I, VIII| meglepetve fölkiáltott, s apjához sietett, aki fönt 164 I, VIII| féloldalt dőlt hajó volt - s mivel a két Kip testvér 165 I, VIII| csak menekülni óhajtottak, s a két Kip testvéren kívül 166 I, VIII| úgyhogy félig megtelt vízzel, s a hullámok mindent kimostak 167 I, VIII| beszorult két deszka közé, s Vin Mod is úgy akadt rá, 168 I, IX | utat a vadak kenuraja közt, s csak életveszedelemmel szabadulhatott 169 I, IX | kerül haza élve egy-egy, s az is borzalmas dolgokat 170 I, IX | piróga gyorsan közeledett, s midőn vagy ötven lépésnyire 171 I, IX | lebocsátotta a kötélhágcsót, s a pápua, kezében a paradicsommadárral, 172 I, IX | majomügyességgel kúszott föl rajta, s a fedélzetre toppanva hangosan 173 I, IX | lent maradt a pirógában, s rá sem hederítve a matrózokra, 174 I, IX | egyenesen odament hozzá, s feléje nyújtván a madarat, 175 I, IX | mondta Gibson kapitány, s mindjárt fölhozatott egy 176 I, IX | maga pedig elkezdett föl s alá botorkálni a fedélzeten, 177 I, IX | mozdulatlanul maradt bámulatában - s ez az egy perc éppen elég 178 I, IX | de mentében eltévedt, s először is bekukkantott 179 I, IX | gyorsan lement a pirógába, s a következő percben már 180 I, IX | éjjel sem várhatnak szelet, s itt kell rostokolniuk. Az 181 I, IX | már hat óra tájban elállt, s a távolban cikázó villámok 182 I, IX | nem vethetett horgonyt, s viszont a felhős ég alatt 183 I, IX | talpra ugrottak valamennyien, s a hajókorláthoz rohantak... 184 I, IX | piróga tart a hajó felé, s már alig van tőle harminc 185 I, IX | kiosztott köztük a kapitány, s a következő pillanatban 186 I, IX | A pápuák fölordítottak, s valóságos nyíl- és kőzáporral 187 I, IX | fegyverek ropogva dördültek el, s a lövések nyomán fölhangzó 188 I, IX | ütődtek a hajó oldalához, s a következő percben a pápuák 189 I, IX | úgy ültek, mint a lovon, s be akartak ugrani a fedélzetre... 190 I, IX | erőfeszítésével rohant rájuk, s a revolverek és kések csakhamar 191 I, IX | már tíz perce tarthatott, s a pápuák még mindig nem 192 I, IX | föl magát a hajókorlátra, s mielőtt a meglepett legénység 193 I, IX | vadat, aztán fölnyalábolta s roppant erővel hajította 194 I, IX | töltényét kilőtte rájuk, s a vad sikoltozás mutatta, 195 I, IX | már ezt is csak lanyhán, s midőn a legénység negyedszer 196 I, IX | megkezdték a visszavonulást, s a legénység még egyre lődözött 197 I, IX | horzsolta Gibson kapitány fejét, s kalapját is leütötte...~ 198 I, IX | célzott... Az ágyú eldördült, s a lövésre velőtrázó sikoltozás 199 I, X | ismét összeszedik magukat, s most már nagyobb számban 200 I, X | dolgot. Közben fölkelt a nap, s úgy hét óra tájban már a 201 I, X | Azonnal vitorlát bontottak, s húsz órai veszteglés után 202 I, X | testvér mindig együtt voltak, s késő éjfélig a fedélzeten 203 I, X | mondott a vállalkozásról, s elhatározta magában, hogy 204 I, X | száll és otthagyja a hajót, s ha másként nem lehet, hát 205 I, X | pápuák orozva rajtaütöttek, s legénysége egy részét lemészárolták. 206 I, X | kettőt-hármat libbentek, s aztán petyhüdten lógtak 207 I, X | behúzatta a felső vitorlákat, s az alsók közül is csak az 208 I, X | előárboc latin vitorláját, s a főárboc két alsó vitorláját 209 I, X | közt vadul fütyült a szél, s a sötét felhőből úgy ömlött 210 I, X | felkorbácsolt hullámokon, s némelykor úgy oldalt bukott, 211 I, X | fogta meg a kormánykereket, s a Kip testvérek kétoldalt 212 I, X | könyörgött, bár sokáig tartana s minél beljebb verné őket 213 I, X | fedélzetet. Ez sikerült is, s a brigg, bár szél hiányában 214 I, X | ismét föltámadt a szél, s a brigg újra visszatérhetett 215 I, X | hullámok kezdtek elsimulni, s mire bealkonyodott, nyoma 216 I, X | számban lepik el a tengert, s nem egy hajónak okozták 217 I, XI | úrnak a két Kip testvért, s a derék kereskedő megígérte, 218 I, XI | hogy kirakják a terhet s újból megrakodjanak.~- Ezt 219 I, XI | bokrok közt vezetett odáig s néhol oly keskeny volt, 220 I, XI | érte volna át a törzsét, s egyik másiknak a földből 221 I, XI | fogadta férje barátait, s mindjárt meg is mutatta 222 I, XI | megjött Gibson kapitány is, s a két Kip testvért is elhozta 223 I, XI | megszökik valaki a legénységből, s akkor itt kell vesztegelnie.~ 224 I, XI | Wilhelmináról lopott el, s amelyről a két testvér nem 225 I, XI | visszatette a kis asztalra, s nem törődvén vele tovább, 226 I, XII | terhének kirakásán dolgoztak, s Len Cannon és társai oly 227 I, XII | Praslin-kikötő környékén, s e kirándulásokon Nat Gibson 228 I, XII | alatt berakják a terhet, s ötödnapra ismét otthon lehetnek 229 I, XII | kígyó-alakú Keravara-szigetet, s déltájban már horgonyt is 230 I, XII | felelte Flig Balt rekedten, s a hangja mintha reszketett 231 I, XII | közben gyorsan telik az idő, s minden percben várták, hogy 232 I, XII | térni, mert erdőn át vezet, s különben is Gibson már annyiszor 233 I, XII | csapat lassan ment előre, s minduntalan meg-megállt 234 I, XII | közt sietett a város felé, s tíz perc múlva már a kikötő 235 I, XII | hajó tatján üldögéltek, s csak kevéssel előbb jöttek 236 I, XII | mondta, hogy oda megy...~- S én láttam is, hogy arrafelé 237 I, XIII| ebédre. Az utat jól tudta s egyenesen nekivágott a sűrű 238 I, XIII| irtózatos ütést kapott a fejére, s ugyanakkor két férfi ugrott 239 I, XIII| kapitány megtántorodott s rögtön elvesztette eszméletét, 240 I, XIII| úttól letették a földre, s az egyik így szólt:~- Végezzünk 241 I, XIII| De a hangja gyönge volt, s ő maga úgy elkábult a súlyos 242 I, XIII| állni, hogy védelmezze magát s egyúttal, már amennyire 243 I, XIII| kikutatta kapitánya zsebeit s megtalálván erszényét, nyugodtan 244 I, XIII| Félóra se telt bele s már ismét otthon voltak 245 I, XIII| egy kereskedelmi ügynök, s néhány perc múlva már mind 246 I, XIII| vesztette el a kapitányban, s ez a csapás úgy lesújtotta, 247 I, XIII| sebhely háromszögletű volt, s a szélei szakadozottak voltak, 248 I, XIII| másikat a kapitány arcáról, s egy harmadikat egész testéről, 249 I, XIII| még mindig nyitva voltak, s ekkor elvitték a halottat 250 I, XIII| fakeresztet állíttatott, s megkérte Hamburg urat, hogy 251 I, XIII| uram - felelte Flig Balt, s a hangja szinte hörgött.~- 252 I, XIII| folytatta Hawkins úr -, s a hajó vezetését önre bízom...~ 253 I, XIII| bizalmat, már ahogy tudta, s repeső örömmel távozott. 254 I, XIII| úr csak a hajó vezetését s nem a parancsnokságát bízta 255 I, XIII| Gibsont és Hawkins urat, s a feleségére bízta, hogy 256 I, XIII| fogott az új kapitánnyal s nem vette észre, hogy a 257 I, XIV | mindenki fél a megérkezéstől, s inkább szeretné, hogy a 258 I, XIV | nemigen érti a mesterségét, s ezt a fölfedezését elmondta 259 I, XIV | hogy neki ehhez semmi köze, s csak azért figyelt rá, hogy 260 I, XIV | mindenre elszánt kalandor, s ott ejtik módját valahogy, 261 I, XIV | volna venni mindenkinek, s ezért csak két fokkal fordult 262 I, XIV | két fokot is észrevette, s miután megnézte a delejtűt, 263 I, XIV | mérföldnyire vagyunk a parttól, s félóra múlva úgy is a hátunk 264 I, XIV | abban, amit Flig Balt tett, s Kip Károly éppen ezért nem 265 I, XIV | kerekedett, mely egyre nőtt, s a tenger veszedelmesen háborogni 266 I, XIV | felelni tartozom a hajóért, s nem fogadhatom el Kip úr 267 I, XIV | kormánylapát sem fogott, s minden pillanatban félni 268 I, XIV | brigg keresztbe fordul, s vagy a hullámok zúzzák szét, 269 I, XIV | össze árbocait.~Flig Balt, s a matrózok is mind átlátták 270 I, XIV | matrózok is mind átlátták ezt. S még más is eszükbe jutott: 271 I, XIV | sőt mind a három árbocába, s ezért habozott. Kip Károly 272 I, XIV | ott lett volna a medre: s a briggnek minden eresztéke, 273 I, XIV | késsel vágták volna ketté, s a nagy darab fehér vászon, 274 I, XIV | Balt odament a kormányhoz, s megparancsolta Vin Modnak, 275 I, XIV | lezuhant a hullámvölgybe, s a következő percben egy 276 I, XIV | tört elő minden torokból, s a halál meglibbentette szárnyát 277 I, XIV | akar! - felelte Hawkins úr.~S most meg lehetett látni, 278 I, XIV | ekkor felgyorsult a brigg, s az utolsó pillanatban kitért 279 I, XIV | jóval alábbhagyott a vihar, s ekkor Kip Károly ismét át 280 I, XIV | Hawkins úr nyugodtan -, s azt teszem vele, amit akarok.~ 281 II, I | csupa szabad ember lakja, s a sziget őslakói is teljesen 282 II, I | ritkaságképpen mutogatták 1884-ben, s azóta hírük-hamvuk sincs 283 II, I | leggazdagabb kereskedőjét, s azért a gyászban, mely a 284 II, I | egészen közel ért a parthoz, s midőn Gibson asszony nem 285 II, I | kapitányban, aki a hajót vezette, s midőn fia, ahelyett, hogy 286 II, I | azonnal a hajóra sietett, s miután meghallgatta Kip 287 II, I | meg is jöttek a rendőrök, s ekkor fölhozták Flig Baltot, 288 II, I | kijelentette, hogy elbocsátja őket, s egyúttal megtiltotta nekik, 289 II, I | Összeszedte a holmiját, s mit sem törődve Koával, 290 II, I | kirakatta a hajó terhét, s mivel a James Cook-on már 291 II, I | testvér egyetlen ládáját, s egy szegényes, de tiszta 292 II, II | egészen a kezükbe ragadják, s e célból Nat Gibson Wellingtonban 293 II, II | sikerül valami nyomra akadnia, s a gaz gyilkosok végre megkapják 294 II, II | álszakállt ragasztott föl, s úgy elváltoztatta az arcát, 295 II, II | két Kip testvér lakott, s olyan szobát választott, 296 II, II | ha kimászott az erkélyre, s onnan átlépett a folyosóra, 297 II, II | mivel nagyon meleg volt, s az ablakok nyitva is voltak, 298 II, II | Huszonegyedikén...~- S mikor indul a Skydnam?...~- 299 II, II | nappal később, 25-ikén. S ez még jó, mert ha a tárgyalás 300 II, II | örvendve dörzsölte kezeit.~S mialatt a két testvér lefeküdni 301 II, II | észrevétlenül kiszökött az utcára, s a kikötő felé mentében így 302 II, III | semmire sem tudott menni, s a rémes gyilkosságot éppoly 303 II, III | a börtönbe, de elítélik, s mi haszna, ha a saját bőre 304 II, III | kellett hát kitalálnia, s addig-addig törte a fejét, 305 II, III | tengerészeti hatóság börtöne volt, s összesen csak három szoba 306 II, III | e három szoba egyikébe - s a legnagyobbat a volt fedélzetmester 307 II, III | hajótörött beszélgetését, s alig várta már, hogy 20- 308 II, III | eső kezdett permetezni, s a város szűk utcáin csak 309 II, III | erkélyre, végigment a folyosón, s az ablakon át bemászott 310 II, III | ruhákat és a fehérneműt, s a láda legfenekére dugta 311 II, III | szobájába, lesietett a lépcsőn, s amily gyorsan csak tudott, 312 II, III | vagy húsz matróz iddogált, s egyik-másik már félig ittas 313 II, III | belépett, azonnal intett neki, s a két gazember félrehúzódott 314 II, III | kezdj el garázdálkodni, s addig ne is hagyd abba, 315 II, III | nekem egyéb dolgom van... S ha magam akarnék odamenni, 316 II, III | kikapta kezükből a kártyát, s addig bosszantotta őket, 317 II, III | Tántorogva föltápászkodott, s úgy vágta pofon a szegény 318 II, III | mindenütt a nyomában járt, s csak akkor ment nyugodtan 319 II, IV | föllázadt, vagy megszökött, s az angol hatóságnak érdekében 320 II, IV | közül Kyle hiányzott, mert s részegséget oly tökéletesen 321 II, IV | órai sötétzárkára ítélte, s mindjárt le is záratta.~ 322 II, IV | is, köztük Vin Modot... s akkor neki is meg kellene 323 II, IV | váltania Flig Balttal... s a fedélzetmester, midőn 324 II, IV | támasztani Kip Károly ellen, s ebben a szándékában, cinkostársa, 325 II, IV | hogy távozzanak a teremből, s majd csak akkor jöjjenek 326 II, IV | maga írta alá ítéletét, s még a védekezést se kísérelte 327 II, IV | Semmivel - ismételte Flig Balt, s nyomban leült, mint akinek 328 II, IV | folytatta a vallomását, s mikor elvégezte, az elnök 329 II, IV | tengerész, mily derék kapitány, s egyúttal ócsárolni kezdte 330 II, IV | megfosztott a rangomtól, s új kapitányt nevezett ki 331 II, IV | Károly az ön kapitánya volt, s önnek nem volt rá joga, 332 II, IV | megtagadására ösztönzött, s hogy ezt a törvényszék is 333 II, V | Forrongott az egész terem, s a törvényszéki elnöknek 334 II, V | váltakozva tükröződött arcukon s még Kip Károly, aki pedig 335 II, V | oldalt döntötte a hajót, s a lökés kidobott a kabinból 336 II, V | hordott a gyilkosság napján, s amelyek soha többé nem kerültek 337 II, V | bosszúmnak tartja az egész vádat s figyelmezteti rá a gyilkosokat, 338 II, V | gyilkosság elkövetésével, s ha van bűnöm, ez a bűn csak 339 II, V | győződve bűnösségükről, s még Hawkins úr is félrefordult, 340 II, V | irományai, egész csomó piaszter, s ráadásul az a «krisz», vagy 341 II, V | gyilkosságot elkövették!... S a meggyilkolt kapitány sebén, 342 II, V | dráma tehát teljes volt, s a valódi gyilkosoktól állított 343 II, V | töredelmet sem mutatnak, s nem akarnak lelkiismeretükön 344 II, V | Mod és durván röhögött.~S valóban: a két testvér « 345 II, V | és Nat Gibsonnal együtt, s vagyok,~őszinte híve,~R. 346 II, V | ez a rézgyűrű reá illik, s a dulakodás hevében pattant 347 II, V | hevében pattant le róla... S mikor Hawkins úr, kötelességéhez 348 II, V | gyűrűt a törvényszékhez, s látta, hogy csakugyan oda 349 II, VI | volt e nevezetes napon, s a törvényszék nagyterme 350 II, VI | megtelt. Akik nem fértek be, s ezek voltak többen, az utcán 351 II, VI | többen, az utcán tolongtak, s vad ordítással rázták öklüket, 352 II, VI | maláji tőrtől származtak, s hogy egy ilyen tőrt a vádlottak 353 II, VI | vádlottak birtokában találtak, s végezetül, hogy a tőrről 354 II, VI | ügyész - a vádlottaké volt, s ők maguk sem tagadják ezt... 355 II, VI | a gyilkosságról semmit, s ez a vád oly gyűlöletes, 356 II, VI | gyilkosság előtt látta a tőrt, s akkor rajta volt ez a rézgyűrű 357 II, VI | golyó súrolta apám fejét, s kis híja, hogy meg nem ölte... 358 II, VI | elnöknek kellett közbelépnie, s a rendet és nyugalmat csak 359 II, VI | vádlottak ellen szóltak, s az egész teremben senki 360 II, VI | sincs e szörnyű vádnak, s lehetetlen, hogy a Kip testvérek 361 II, VI | múlva már visszajöttek, s ez a gyors ítélethozatal 362 II, VI | felelt minden kérdésre, s még az enyhítő körülmények 363 II, VII | Hová lett a többi?... S ha a két testvér volt a 364 II, VII | hogy árulójuk lehet?... S legfőképpen mi szükségük 365 II, VII | közös szobába csukták őket, s legalább megvolt az a vigasztalásuk, 366 II, VII | adott be az ítélet ellen, s egyúttal a főtörvényszékhez 367 II, VII | a szörnyű gyilkosságot, s különös lépésre szánta el 368 II, VII | Úgy van, kegyelmes uram, s tudom is, hogy megérdemlik 369 II, VII | győződve az ártatlanságukról, s hiszem is, hogy eljön a 370 II, VII | szívét...~Kissé gondolkozott, s aztán így szólt:~- Értem 371 II, VII | ártatlan a két elítélt, s a törvényszék végzetesen 372 II, VII | Március 7-ikén híre járt, s ez igaz is volt, hogy a 373 II, VII | jóváhagyással. Eltelt egy hét, s a rendelet még mindig nem 374 II, VII | meg, eltelt még egy hét, s a közönség már nyugtalankodni 375 II, VII | halálra ítélt Kip testvéreknek s büntetésüket életfogytig 376 II, VIII| más csapatba osztották be, s nem csak hogy szót sem válthattak 377 II, VIII| fegyencgyarmatokat alapítottak rajta: s e gyarmatok lakói egy szikrával 378 II, VIII| Melbournet és Hobarttownt, s 1842-ben Port-Arthurt is, 379 II, VIII| Port-Arthur katonai parancsnoka, s a fegyenctelep igazgatója 380 II, VIII| fiatal bűnösök számára, s ebben néhány száz 12-16 381 II, VIII| gyilkolt, erőszakoskodott, s ezeket aztán úgy lőtték 382 II, VIII| büntetéseket szabtak ki, s ha a testi fenyíték, a sötétzárka 383 II, VIII| mindegyikéhez kutyaólat építettek, s egy-egy hatalmas, szilaj 384 II, VIII| fegyenctelepre szokott menni, s rendesen ott is maradt estig; 385 II, VIII| külön választották őket, s mindegyiket más-más csapatba 386 II, VIII| hajnalban kihajtották őket, s késő estig lankadatlanul 387 II, VIII| egymással, nagyon távol álltak, s különben is a beszéd a legszigorúbban 388 II, VIII| Péter nagyon lefogyott, s úgy látszott, hogy már nem 389 II, VIII| fölött, kilépett a sorból, s alázatosan kérte, hogy osszák 390 II, VIII| kételkedik bűnösségükben: s bár ő maga csak két elítéltet 391 II, VIII| ismét nekirugaszkodott - s a lánc elszakadt!~A fegyencek 392 II, VIII| mely meghökkenve állt meg, s aztán vad csaholással jobbra 393 II, VIII| kiáltott föl a kapitány, s megfogván felesége kezét, 394 II, VIII| nyelve kilógott szájából s a fogait rémesen csattogtatta... 395 II, IX | mellett alhattak éjszaka, s nem is küldték ki őket többé 396 II, IX | ártatlanságuk előbb-utóbb kiderül, s elmúlik tőlük a szenvedésnek 397 II, IX | kideríti ártatlanságunkat, s az igazi gyilkosok hurokra 398 II, IX | horgonyzott akkor!...~- Úgy van, s köztük volt a James Cook 399 II, IX | erdejében Hamburg úrhoz ment?...~S vajon nem ők voltak-e a 400 II, IX | még megmenthető volt.~- S ugyan ki lopta volna el?~- 401 II, IX | meggyilkolását, ezzel ölték meg, s aztán visszalopták a mi 402 II, IX | Valósággal gyűlölni kezdték őket, s esténként, midőn a két testvér 403 II, IX | tudta, hogy mi volt a bűnük, s ők maguk soha sem beszéltek 404 II, IX | félre vonultak a többiektől, s mivel roppant erejük volt, 405 II, IX | rohanni a két Kip testvért, s a két ír a védelmükre kelt, 406 II, IX | ijedten hátráltak vissza, s még a haja szálát sem merték 407 II, IX | gyöngéket a sok támadó ellen - s ezzel hátat fordítottak 408 II, IX | múlt el az első esztendő, s mialatt a két testvér hol 409 II, IX | lehetnek a Kip testvérek...~S mivel e nyomozásokból nem 410 II, IX | úr nem volt hivatalnok, s a két testvér mély fájdalmának 411 II, IX | igazi gyilkosok nyomára s akkor végre ütni fog a szabadulás 412 II, IX | Hawkins úr kockáztatta meg, s arra alapozta, hogy ha Jim 413 II, IX | hogy valaki belopta oda, s aztán megint visszalopta... 414 II, IX | nem volt Hobarttownban, s ki tudja, hová széledtek 415 II, X | a londoni parlamentben, s ország-világ előtt nyíltan 416 II, X | képviselő 1847-ben halt meg, s ettől fogva az egyetlen 417 II, X | angolok ismét diadalmaskodtak, s az összeesküvés öt vezérét, 418 II, X | örökös veszélyben forgott, s alig múlt el nap, hogy valami 419 II, X | jusson e titkos szövetségnek, s ahány tagját csak elfogták 420 II, X | töltötték ki büntetésüket, s megvédték a Kip testvéreket 421 II, X | volt, hogy féniek voltak, s részt vettek az 1879-iki 422 II, X | fogják veszni hagyni őket, s előbb-utóbb módját ejtik 423 II, X | egyelőre még nem kínálkozott, s a két ír már-már aggódni 424 II, X | begöngyöli egy falevélbe s majd elejti valahol, ahonnan 425 II, X | ahonnan én fölvehetem.~- S miért nem szóval mondja 426 II, X | értesítést sem küldött, s a két elítélt aggódni kezdett.~... 427 II, X | Illinoist érte baj útközben, s meg sem érkezett Hobarttownba?...~ 428 II, X | meglehetős hűvös idő volt, s a fegyencek, több csapatra 429 II, X | Farnham jól látta mindezt, s alig észrevehetően biccentett 430 II, X | hogy nem törte-e csontját, s aztán kissé sántítva elbicegett 431 II, X | nagy falevélbe göngyölte, s a fatörzs elé dobta azt 432 II, X | a munkát ott, ahol van, s aztán úgy intézi a dolgot, 433 II, X | kivágni...~Farnham elment, s félóra múlva vissza is tért 434 II, X | vizsgálgatta a kivágandó fákat, s így jutott el ahhoz is, 435 II, XI | az idő rosszra fordulna s a gőzös nem jöhetne azonnal, 436 II, XI | elejtette, előbb körüljárta, s aztán le akarta bántani 437 II, XI | Ösztönszerűen lehajolt érte, s csak most látta, hogy írás 438 II, XI | fürkészve tekintett körül, s látván, hogy senki se néz 439 II, XI | főfelügyelő megfújta a sípját, s az őrök összeterelték a 440 II, XI | rendekben indultak hazafelé, s a két Kip testvér a hosszú 441 II, XI | vége volt reménységüknek, s ha esetleg valamelyik felügyelő 442 II, XI | menekülés járt az eszében, s végtelen keserűség szállta 443 II, XI | kezükbe adom a levelet.~- S miért ne szökhetnénk meg 444 II, XI | gondolkozott pár pillanatig, s aztán így felelt:~- Igazad 445 II, XI | kik voltak a szökevények, s akkor csak megkettőzteti 446 II, XI | istentiszteletet hallgattak, s azután az udvarokon sétálgattak. 447 II, XI | fújta el azt a levelet, s úgy elvitte, hogy nyoma 448 II, XI | fegyencek ebédelni mentek, s ez alkalommal a két Kip 449 II, XI | sürgetett: ma negyedike volt, s az üzenet másnapra, ötödikére 450 II, XI | fellegeket, a nap kisütött, s a fegyenceket kibocsátották 451 II, XI | járt-kelt a két ír körül, s egy percre se vette le róluk 452 II, XI | Mi nem vagyunk gyilkosok, s most azt is láthatják, hogy 453 II, XII | fegyház magas falairól, s ezt a villanást erős dörrenések 454 II, XII | A jelzőágyú szólalt meg, s hangjára megelevenedett 455 II, XII | elbocsátották láncaikról, s nem lesz egy bokor vagy 456 II, XII | tengeren nem menekülhetnek, s a szerencsétleneknek ott 457 II, XII | nem jöhet értük a csónak. S ki tudja, hogy holnap estig 458 II, XII | beljebb osontak az erdőbe, s megvárták, míg a csapatok 459 II, XII | lábaira vert bilincseket, s mind a hárman futva igyekeztek 460 II, XII | érkeztek meg.~Már sötétedett, s a parton és a tengeren semmi 461 II, XII | alakban nyúlt be a tengerbe, s észak felé kis öblöt alkotott. 462 II, XII | hevertek rajta össze-vissza, s itt-ott mély üregeket, szakadékokat 463 II, XII | partokat - mondta Farnham.~- S lehet, hogy a vihar holnap 464 II, XII | mind a hárman a barlangból, s a sziklákon mászkálva kutatták, 465 II, XII | csillapodik másnap sem, s akkor rájuk akadnak az üldözők. 466 II, XII | erdőt fogják átkutatni, s csak akkor jönnek erre, 467 II, XII | említette őket először, s mély meggyőződéssel kiáltott 468 II, XII | látszott az orkán ereje, s mire a nap fölkelt, a szél 469 II, XII | fölkelt, a szél is megszűnt, s a tenger csillapodni kezdett.~ 470 II, XII | nem számíthatnak csónakra, s ezért egyelőre megreggeliztek. 471 II, XII | szombaton adta át az üzenetet, s bizonyos, hogy még azon 472 II, XII | semmi fegyverük sem volt?...~S mi sorsuk lesz aztán?... 473 II, XII | inkább a tengerbe ugranak, s ott halnak meg, semhogy 474 II, XII | az ösvényen járni lehet, s a főfelügyelő türelmetlen 475 II, XIII| darabot láthattak a tengerből, s megpillanthatták a hajót, 476 II, XIII| hallják a sziklák között, s a hajónak, sőt még a füstjének 477 II, XIII| kiáltott föl:~- Füstöt látok!~S valóban, északkelet felé, 478 II, XIII| kiáltott föl O’Brien, s bizonyára kirohant volna, 479 II, XIII| rendesen sok gőzös megfordul, s kérdés volt, hogy csakugyan 480 II, XIII| tehát feléjük közeledett s fél óra múlva már látniuk 481 II, XIII| éjszaka előtt itt lesz a gőzös s akkor mentve vannak!... 482 II, XIII| hogy már egyikük sem szólt, s az idő némán, halálos csöndben 483 II, XIII| sötétedni napnyugta után, s mivel a hold is utolsó negyedében 484 II, XIII| utolsó negyedében volt, s az eget is fellegek borították, 485 II, XIII| mintha hallgatóznék... s végre hirtelen, hevesen 486 II, XIII| csakugyan onnan várták, s most MacCarthy és Farnham 487 II, XIII| mint lemenni a partra, s megvárni a csónakot, míg 488 II, XIII| Lerohantak a nyaktörő úton, s mire leértek a partra, nemcsak 489 II, XIII| kiáltott föl MacCarthy.~S megfordulva rémülten látták, 490 II, XIII| a szikláról leszaladtak, s most kiabálva futottak utánuk:~- 491 II, XIII| megfeszítésével eveztek, s a csónak szinte repült a 492 II, XIII| fegyházőrök közelebb voltak, s a szökevények helyzete válságosra 493 II, XIII| kiáltott föl Kip Károly.~S mintha valami titkos ösztönnek 494 II, XIII| szökevény meg volt kötözve, s a fegyházőrök durván lökdösték 495 II, XIII| levő fegyencek föllázadtak, s ez a gondolat megfosztotta 496 II, XIII| nagy roppanással partot ért s az amerikaiak hanyatt-homlok 497 II, XIII| mint a fegyházőröktől, s aztán vad elszántsággal 498 II, XIII| visszafelé a sziklák közt, s magukkal hurcolták a szökevényeket 499 II, XIII| gőzerővel sietett a part felé, s még egy csónakot eresztett 500 II, XIII| Ebben tizenöt matróz ült, s ez a csapat éppen az utolsó