Rész,  fejezet

 1    II,  V  |   gyilkosoktól állított verembe ártatlanok estek... Mit használt e
 2    II,  VII|       meg vagyok győződve, hogy ártatlanok... De ártatlanságuk kiderítésére
 3    II,  VII| kegyelmes uram: hátha csakugyan ártatlanok?...~A kormányzó nem felelt
 4    II,  IX |    vajon igazán bűnösök-e, vagy ártatlanok.~A két Kip testvér roppant
 5    II,  IX |         méltók vagyunk rá, mert ártatlanok vagyunk!~A két testvér mély
 6    II,  XI |         megszökni, míg mi, akik ártatlanok vagyunk...~- Ezek nem rablók,
 7    II,  XI |       ez a gyilkosság, amelyben ártatlanok vagyunk... Nem, nem! Csak
 8    II,  XI |        senki el nem hiszi, hogy ártatlanok, még ezek a féniek sem,
 9    II,  XII|     holott szentül hiszem, hogy ártatlanok!~A vihar egész éjszaka tartott,
10    II,  XIV|    ember!... Ön azt hitte, hogy ártatlanok, s már-már magam is kezdtem
11    II,  XIV|       Nekem szilárd hitem, hogy ártatlanok.~Zieger úr kissé elgondolkozott
12    II,  XIV|  bizonyos, hogy a bennszülöttek ártatlanok... Sem Hamburg úr, sem én
13    II,  XV |       kétségtelenné tette, hogy ártatlanok. Mert miért is jöttek volna
14    II,  XV |    aztán -, én tudom, hogy önök ártatlanok, s hiszem, hogy nemsokára
15    II,  XV |         már elítélte őket, noha ártatlanok voltak?...~- És talán másodszor
16    II,  XV |        kér tőlük... Miért?...~- Ártatlanok!... Ártatlanok! - kiáltott
17    II,  XV |      Miért?...~- Ártatlanok!... Ártatlanok! - kiáltott most Hawkins