Rész,  fejezet

  1     I,  I   |       kikötőben, minden áruja a hajón: de indulni nem indulhatott,
  2     I,  I   |               a kormányzóhoz futott... de hiába. Senki sem tudott
  3     I,  I   |                éjszaki szigeten épült, de több mint Wellingtoné, az
  4     I,  I   |               éves férfi volt; sovány, de csupa izom: két szeme, mint
  5     I,  I   |                arcának, mely értelmes, de furfangos is volt egyúttal.
  6     I,  I   |                 bosszúálló ember volt, de a dolgát, kötelességeit
  7     I,  I   |            hiányoztak a véghezvitelre: de a Három szarkához címzett
  8     I,  I   |              füstölgő petróleumlámpás; de nagyobb világosságra nem
  9     I,  I   |             Flig Balt türelmetlenül -, de mi lesz, ha Wellingtonban
 10     I,  I   |                 hagyta rá Flig Balt. - De vigyázz, hogy el ne járjon
 11     I,  I   |           James Cook indulni szeretne, de nincs elég legénysége...
 12     I,  I   |              előrukkolt a szándékával. De csúfosan fölsült vele. Az
 13     I,  I   |                ajtón akart kiszaladni, de már ott is elállták az útját.~
 14     I,  I   |              már különben is ismertek, de Len Cannon, Sexton, Kyle
 15     I,  I   |                menekülni igyekeztek... De hová?... Ha most kijutnak
 16     I,  II  |                 hajlékony testű férfi, de fölötte gonosz, bosszúálló
 17     I,  II  |               akkor változik az arány; de lehetséges volt, hogy Flig
 18     I,  II  |               matrózt hozott a hajóra.~De midőn Flig Balt elmondta,
 19     I,  II  |            pedig nem szökhetnek meg.~- De hát holnap?~- Holnap is
 20     I,  II  |          került a négy ember a hajóra: de az már mégis sok volt egy
 21     I,  II  |         megjavulnak?~- Lehet, lehet... de jól a körmükre kell ám nézned,
 22     I,  II  |          akarja bocsájtani őket.~- Hm, de előbb Wellingtonba kellene
 23     I,  II  |          szüksége van a négy matrózra; de ha a rendőrök meglátják
 24     I,  III | legértelmesebbnek ítélt cimborái közt, de nem találkozhatott vele,
 25     I,  III |              tied ez a hajó?~- Nem az, de az lehet - felelte Vin Mod
 26     I,  III |        gúnyosan.~- Pénzem, az nincs... de tegyük föl, hogy a kapitányt
 27     I,  III |              messzire lehet menni...~- De nem oda, ahová kellene!~-
 28     I,  III |             nem volt éppen megvetendő. De mielőtt fölcsapott volna
 29     I,  III |             halkan így szólt:~- Értem. De tálalj ki mindent!~Vin Mod
 30     I,  III |               nélkül nem lehet a hajó. De mit tesz az, ha te meg én
 31     I,  III |              jót állt, mint önmagáért. De előbb még Flig Balttal akar
 32     I,  III |            volt szolgálatban és aludt.~De se Sextont, se Bryce-t nem
 33     I,  III |            hogy le ne ihassák magukat. De Flig Baltnak nem szabad
 34     I,  III |              csak lassan bukdácsoltak, de egy tengeráramlat mégis
 35     I,  III |              kisebbfajta cirkáló volt, de még nem húzta föl a lobogóját.
 36     I,  III |             hogy csak félgőzzel halad. De miért? Talán valami baj
 37     I,  III |     üldözésükre, és nagyon megijedtek. De Flig Balt csakhamar megnyugtatta
 38     I,  III |              Szarka garázda verekedői: de annál jobban dühöngtek magukban
 39     I,  III |           mégis végrehajtják tervüket, de csakhamar átlátták, hogy
 40     I,  III |              talán meg is tette volna, de a kapitány ahelyett, hogy
 41     I,  IV  |               Hawkins úr már szürkülő, de erőteljes, zömök férfi volt,
 42     I,  IV  |                bólintott Hawkins úr. - De sebaj: ez is gyorsan múlik,
 43     I,  IV  |               föl a hajóra Dunedinben. De hát nem volt más! Ha ló
 44     I,  IV  |     megfogadtad?~- Emlékszem, Hawkins: de most az egyszer tévedtél
 45     I,  IV  |                visszataszító ábrázata, de egyelőre mit sem tehetett;
 46     I,  V   |             végigsöpörte a fedélzetét, de a brigg föl se vette: mint
 47     I,  V   |                Mod egyre tanácskoztak, de nem sok eredménnyel, mert
 48     I,  V   |             esetleg a vihar szorítaná. De nem volt szükség a menekülésre,
 49     I,  V   |              szólt közbe Nat Gibson -, de amott látok valami füstoszlopot,
 50     I,  VI  |             kerülete alig hat mérföld, de mint a Csendes-óceánnak
 51     I,  VI  |            semmi sem fékezhette meg.~- De itt megszelídültek? - kérdezte
 52     I,  VI  |            Norfolk-sziget kalózaitól - de nem ugyanaz a veszély fenyegette-e
 53     I,  VI  |       növényzetének tarka pompájában - de az árnyas fák, sűrű bokrok
 54     I,  VI  |              volna a szárnyasok közül; de mivel legtöbbnek a húsa
 55     I,  VI  |      fölugrottak és visszafordultak... De a Pitt-Mount fekete árnyéka
 56     I,  VI  |               is... Talán kiáltott is, de a hangját nem hallhattuk,
 57     I,  VI  |                  felelte Nat Gibson -, de meglehet, hogy valami szerencsétlen
 58     I,  VI  |                tovább vitorlázzanak.~- De ha Nat nem csalódott - szólt
 59     I,  VI  |           megvizsgálni a partokat...~- De hátha szelet kapunk az éjjel? -
 60     I,  VI  |              Mod szintén bosszús volt, de azzal vigasztalta magát,
 61     I,  VI  |             azonnal indulhattak volna, de Gibson kapitány hallani
 62     I,  VII |                előrehajolt és angolul, de idegen kiejtéssel lekiáltott
 63     I,  VII |                 kérdezte Nat Gibson.~- De bizony gondoltunk rá - felelte
 64     I,  VII |                az idősebbik testvér -, de nem mertünk belefogni, mert
 65     I,  VII |              reméltük a szabadulást!~- De miből és hogyan éltek eddig,
 66     I,  VII |              napig tűz nélkül voltunk, de szerencsére amarra, észak
 67     I,  VII |             folytatta a fiatalabbik. - De mikor a brigg horgonyt vetett
 68     I,  VII |              tele torokból kiabáltunk, de senki sem felelt... Aztán
 69     I,  VII |         puskalövésekkel feleltek rá... De ideje is volt, mert azt
 70     I,  VII |        hallhatták csavarjának a zaját, de a következő percben már
 71     I,  VII |          mindnyájan menekülni akartak, de mindenki csak a maga bőrére
 72     I,  VII |            fedélzetén mint vendégeket; de fájdalom, Európába nem szállíthatjuk
 73     I,  VII |               Új-Írország kikötőjében, de onnan nincs összeköttetés
 74     I,  VIII|       erőszakkal foglalják el a hajót. De Vin Mod, aki sehogy sem
 75     I,  VIII|              módon eltehesse láb alól. De ez lehetetlen volt. A gyönyörű
 76     I,  VIII|              fara állt ki a tengerből, de már a hajószobában is térdig
 77     I,  VIII|             élő ember a fedélzeten?... De nem volt, azon a rémes éjszakán
 78     I,  VIII|                egyéb vagyonát kereste; de szerencsétlenségükre a kabin,
 79     I,  IX  |          Shouten is ott járt 1610-ben, de mind a kettőjüket oly nyílzáporral
 80     I,  IX  |              jelent, hogy „mészárlás”, de a többi is mind megérdemelné
 81     I,  IX  |              nagy pásztortűz lobogott, de a tenger köröskörül csöndes
 82     I,  IX  |            nesztelenül a hajó mellett, de erre nem mertek volna megesküdni...~
 83     I,  IX  |               meg az éjszaka csöndjét, de másnap reggel, az addig
 84     I,  IX  |               nem értelem nélkül való, de határozottan alattomos és
 85     I,  IX  |                   hadd kapom le hamar!~De a pápua nem akart kötélnek
 86     I,  IX  |          indult vissza a pirógájába... de mentében eltévedt, s először
 87     I,  IX  |                villant föl a szemében, de ez csak egy pillanatig tartott,
 88     I,  IX  |              fényétől káprázó szemmel, de nem messze a hajótól valami
 89     I,  IX  |                korlát fölé emelkedtek. De a támadók száma egyre szaporodott,
 90     I,  IX  |         akartak ugrani a fedélzetre... De a legénység érezvén, hogy
 91     I,  IX  |               szúrták át a parangával, de szerencsére ezek a sebek
 92     I,  IX  |             egy támadást kockáztattak, de már ezt is csak lanyhán,
 93     I,  IX  |              esetleg szükség lenne rá.~De köröskörül csöndes és nyugodt
 94     I,  IX  |              hörögte fojtott hangon. - De nem is láttam jól ebben
 95     I,  X   |      szörnyűség! - mondta Kip Péter. - De talán nem is golyó volt,
 96     I,  X   |            csakis golyó üthette rajta. De könnyen megeshetett, hogy
 97     I,  X   |             föl a XVII. század elején, de majdnem otthagyta a fogát,
 98     I,  X   |          kapunk - mondta Kip Károly.~- De szerencsére nem tart soká -
 99     I,  X   |           távolabb 40-50 mérföldnél...~De nem úgy történt. A forgószél,
100     I,  X   |                hajót és tovább rohant, de a felkorbácsolt hullámok
101     I,  X   |              forrt és háborgott ugyan, de a hullámok kezdtek elsimulni,
102     I,  XI  |               fiammal tehet amit akar, de én nem hagyhatom itt a hajót.~-
103     I,  XI  |         öntudatlanul áldozza föl érte. De másik két barátomhoz ragaszkodom...
104     I,  XI  |              ha helyre lesz szükségük, de a két testvér kijelentette,
105     I,  XI  |               szívesen eresztették el, de ő nem tudott nyugton lenni
106     I,  XI  |                bosszúsan Len Cannon.~- De várjatok legalább az indulásig -
107     I,  XI  |      közeledett a tanakodó csoporthoz. De Flig Balt észrevette és
108     I,  XI  |                alakja neki is föltűnt; de miután megnézte és megpróbálta
109     I,  XI  |                rejtélyesen mosolygott, de többet egy szót sem szólt.~ ~
110     I,  XII |             egy részét Zieger úr adta, de a másik részéért, körülbelül
111     I,  XII |                őket, míg visszatérnek. De ismét csalatkoztak, mert
112     I,  XII |               eltették volna láb alól, de most már, hogy az eddigi
113     I,  XII |             kapitány ezt engedélyezte, de a lelkére kötötte Flig Baltnak,
114     I,  XII |               árát.~Félhat már elmúlt, de Gibson kapitány nem jött...
115     I,  XII |           kapitány.~Elmúlt hét óra is, de Gibson kapitánynak sehol
116     I,  XII |             még várhatunk egy félórát.~De midőn ez a félóra is elmúlt
117     I,  XII |            kapitány lépteinek zaját...~De halálos csönd volt mindenfelé.~
118     I,  XII |             bejárták az egész kikötőt, de a kapitánynak sehol nyoma
119     I,  XII |              Hamburg úr házához vezet, de Harry Gibsont sehol sem
120     I,  XIII|           nekivágott a sűrű erdőnek... De midőn vagy fél mérföldnyire
121     I,  XIII|         Gazemberek!... Nyomorultak!...~De a hangja gyönge volt, s
122     I,  XIII|           külön nyomot lehetett látni.~De ez volt minden. Bárhogy
123     I,  XIII|             hullát, úgy amint fekszik, de különösen a sebét, hogy
124     I,  XIII|      fedélzetmestert sohasem szerette.~De Flig Baltnak és cinkosainak
125     I,  XIII|               az árukat a hajófenékbe.~De nem igen volt szükség a
126     I,  XIV |                mindjárt az első napon, de nemigen hozott jókedvet
127     I,  XIV |               öccsének, Péternek is -, de mindjárt hozzátette azt
128     I,  XIV |             Salamon-szigetekre jusson.~De ezt a nagy kanyarulatot
129     I,  XIV |               most csöndes a tenger!~- De ha szélroham támad észak
130     I,  XIV |                egyelőre Hawkins úrnak, de annál jobban figyelt a kapitányra.~
131     I,  XIV |               Kip úr figyelmeztetését, de nem erőltetem Flig kapitányt,
132     I,  XIV |                kell fordítani a hajót, de tudta azt is, hogy ez a
133     I,  XIV |            csak pár ölnyire volt tőle, de ekkor felgyorsult a brigg,
134     I,  XIV |               összeesküvők óhajtották, de megmenekült a biztos romlástól.~
135     I,  XIV |          parancsnokságát Flig Baltnak. De Hawkins úr hallani sem akart
136     I,  XIV |               a legénység meghallotta; de még mielőtt Kip Károly felelhetett
137     I,  XIV |                Balt elnyomta a mérgét, de bosszút esküdött. Most már,
138     I,  XIV |                 hogy mi készül ellene, de nem ijedt meg. Tudta, hogy
139     I,  XIV |                akarták kézrekeríteni - de az ajtó előtt ott találták
140     I,  XIV |           közel férkőzni Flig Balthoz, de sehogy sem ejthette szerét...
141     I,  XIV |      felelősségre vonják a lázadásért.~De nem volt rá ideje, sem alkalma.
142    II,  I   |                Port-Arthur kikötőt is. De most már csupa szabad ember
143    II,  I   |              nincsenek a fedélzeten?~- De, azt hiszem, vannak... Legalábbis
144    II,  I   |                és zokogva ölelte át, - de a szerencsétlen özvegy némán
145    II,  I   |          ajkait és egy szót sem szólt, de oly gyűlölködő pillantást
146    II,  I   |              ládáját, s egy szegényes, de tiszta fogadó előtt állt
147    II,  II  |               Balt közelébe juthasson, de minden igyekvése sikertelen
148    II,  II  |                akkor mindennek vége...~De mi volt hát az, aminek meg
149    II,  II  |                leszúrta a kapitányt... De nemcsak ezt, hanem a kapitány
150    II,  II  |               megtörtént!»... Igen ám, de hogyan? Ez a bökkenő!...~ ~
151    II,  III |              mint Hawkins úr cégtársa, de munkája közben sem feledkezett
152    II,  III |      cinkosainak közelébe férkőzhetne, de erre csak egy mód volt:
153    II,  III |               volna kerülnie. Igen ám, de mi módon?... Ha bűntettet
154    II,  III |             ugyan bejuthat a börtönbe, de elítélik, s mi haszna, ha
155    II,  III |           köztük Sexton és Bryce is -, de Kyle, akinek Vin Mod határozottan
156    II,  III |            hajtani egy pohár pálinkát, de Vin Mod megfogta a kezét.~-
157    II,  III |        hallgass ide: nem szabad innod, de azt kell színlelned, hogy
158    II,  III |             Öt-hat font sterlinget?... De miért kell ezért börtönbe
159    II,  III |               közöd hozzá.~- Jó, jó... De hát a fizetséggel hogy leszünk?...~-
160    II,  IV  |          vizsgálat során kihallgatták, de a védelem követelte, hogy
161    II,  IV  |                 vagy kérdezni valójuk, de egyiknek sem volt.~Most
162    II,  IV  |          Burnes, meg Jim, a hajósinas, de ezek mind csupa tudott dolgokat
163    II,  IV  |           nemzeti büszkeségből tettem. De volt még más is, mely az
164    II,  IV  |            szólni, tiltakozni akartak, de a szörnyű vád úgy lesújtotta
165    II,  V   |             testvér szelíd, jó lelkét, de Nat Gibson, akinek tehetetlen
166    II,  V   |                pénzt és az okmányokat, de mihelyt rátekintettem az
167    II,  V   |          szörnyű gyilkosság tetteseit; de aztán habozni kezdtem. Megállított
168    II,  V   |           addig, míg a kikötőbe érünk, de viszont egy percig sem akartam
169    II,  V   |        tengerészeti hatóság börtönébe, de az elnök azonnal elrendelte
170    II,  V   |      bűnösségében. Ez Hawkins úr volt. De még ő sem merte hangosan
171    II,  V   |               a James Cook fedélzetén, de most elvette másodszor is,
172    II,  V   |                hogy elítélik-e őket?~- De el ám!... Hisz oly világos
173    II,  V   |               szállásán megtaláltak... De ez a kétség is eloszlott,
174    II,  V   |              rémes titok földerítésén, de eredménytelenül. Most már
175    II,  V   |             haszna ennek a rézgyűrűnek de mégis kötelességemnek tartom
176    II,  VI  |          Károly. - A tőr a miénk volt, de a Wilhelmina hajótörésekor
177    II,  VI  |               került ismét a ládánkba, de ha odakerült, bizonyos,
178    II,  VI  |              megdöbbent és ingadozott. De hiába, - a bizonyítékok
179    II,  VI  |                  ismételte Jim halkan, de szilárdan.~- Mikor láttad?~-
180    II,  VI  |              roppant izgalmat keltett, de a szenzáció még fokozódott,
181    II,  VI  |            összejátszása volt világos: de a kéz, mely a pokoli cselszövényt
182    II,  VI  |                véletlen volt az egész, de most már meg vagyok győződve,
183    II,  VI  |               meri ezt mondani?... Ön?~De a hallgatóság hangosan zúgott
184    II,  VI  |                életüket megmentette... De ezzel csak még jobban a
185    II,  VII |     bizonyítékok mind ellenük szóltak: de Hawkins úr hiába kereste
186    II,  VII |       hallgatta az ügyvéd biztatásait, de mit sem felelt... Voltaképpen
187    II,  VII |                lelket önteni bátyjába, de Kip Károlyt végképp összetörte
188    II,  VII |             ikén fogadta Hawkins urat, de sejtelme sem volt, hogy
189    II,  VII |           esküdt, akik elítélték őket. De mégis figyelemmel végighallgatta
190    II,  VII |              tünteti föl bűnösségüket, de én meg vagyok győződve az
191    II,  VII |            pozitív tartalmuk nem volt, de a meggyőződés ereje mégis
192    II,  VII |       meggyőződését, kedves Hawkins... De most mondja meg, kérem,
193    II,  VII |                  A közbenjárásomat?... De hisz én nem tehetek semmit!...
194    II,  VII |           győződve, hogy ártatlanok... De ártatlanságuk kiderítésére
195    II,  VII |               ma még nem határozhatok. De szívesen látom holnap, vagy
196    II,  VIII|              sem válthattak egymással, de még csak látni is ritkán
197    II,  VIII|                mehettek ahová akartak: de legtöbbjük a szigeten maradt,
198    II,  VIII|             gyűltek össze mindannyian. De ekkor sem beszélhettek egymással,
199    II,  VIII|                tűrte a nehéz rabságot, de Péter nagyon lefogyott,
200    II,  VIII|               megtorlatlanul hagyni... De Skirtle kapitány ezúttal
201    II,  VIII|          bűntette meg hát Kip Károlyt, de nem is felelt semmit a kérelmére:
202    II,  VIII|     lélekszakadva szaladt a nyomukban.~De alig érték el az első fákat,
203    II,  VIII|               magát vetni a fenevadra, de két izmos kar visszarántotta...
204    II,  VIII|           katonák kiabálva közeledtek: de mi lesz addig, amíg ide
205    II,  VIII|                egymáshoz... Szótlanul, de keserves zokogással ölelték
206    II,  IX  |           többet is megengedett volna: de, fájdalom! ő csak a törvény
207    II,  IX  |          sóhajtott Károly szomorúan. - De hogyan remélhessük, hogy
208    II,  IX  |           megtalálják a gyilkosokat?~- De bizonyos vagy-e abban -
209    II,  IX  |               pillanatig gondolkodott, de aztán csüggedten felelt:~-
210    II,  IX  |               Úgy van, a miénk volt... de ellopták!~- Ellopták?...
211    II,  IX  |                azt hiszem, ott volt... De egész bizonyosan nem állíthatom...
212    II,  IX  |           bizonyosan nem állíthatom... De akár ő, akár más megtalálhatta
213    II,  IX  |        gyilkosok személyében tévedett. De mindez csak föltevés volt,
214    II,  IX  |              hogy így történt a dolog, de mivel egész sereg gyanús
215    II,  IX  |                a védelmet a két írnek, de ezek mogorván csak annyit
216    II,  IX  |              bűnük - sóhajtott Péter - de bizonyos, hogy nem gyilkosok,
217    II,  IX  |            nemegyszer tódult ajkára... De mindez csak puszta gyanú
218    II,  IX  |          föltevés cikázott át agyukon, de úgyszólván még reménykedni
219    II,  IX  |     ártatlanságuk bizonyítékait hozza, de csalódtak.~- Uraim - kezdte
220    II,  IX  |        eredmény nem túlságosan fényes, de mindenesetre nagyon kedvező:
221    II,  IX  |                 ő szólalt meg először, de az ő hangja is reszketett,
222    II,  IX  |             bár meghálálni nem tudjuk. De méltók vagyunk rá!... Esküszöm
223    II,  IX  |                szerencsétlen testvért, de nem szólt. Neki, mint a
224    II,  IX  |         találni az igazi gyilkosokat - de hát kik lehetnek azok?...
225    II,  IX  |                 kutattak mindenfelé... De ha nem bennszülöttek voltak,
226    II,  IX  |            aztán megint visszalopta... De ugyanez a valaki ismét belophatta
227    II,  IX  |           Gibson kapitányt leszúrta... De ki volt hát ez a gyilkos?...
228    II,  IX  |             Len Cannon nem volt ott... de ott volt Vin Mod...~- Ah,
229    II,  X   |              protestáns Anglia között, de minden erőlködést, lázongást
230    II,  X   |         kitűzték a zendülés zászlaját, de az angolok ismét diadalmaskodtak,
231    II,  X   |               feledkeztek meg róluk!~- De hogyan és mikor tudjuk meg
232    II,  X   |                vizsgálták a láthatárt.~De hajó sehol se látszott!~-
233    II,  X   |     legmagasabb dombra és körülnézett, de sehol semmit sem látott.
234    II,  X   |            látott. A tenger sima volt, de közel és távol egyetlen
235    II,  X   |                megtömte és rágyújtott. De mikor a gyújtót kivette
236    II,  X   |                Farnhamnek megmutatott.~De Farnham jól látta ezt...~
237    II,  X   |        megkaparinthassa az üzenetet... De hogyan? A helyét nem hagyhatta
238    II,  X   |                elejtette a papirost...~De másként történt!~A két Kip
239    II,  X   |           nézett körül a gazos földön, de kis híja volt, hogy össze
240    II,  X   |           levelet göngyölte, ott volt, de a levél már nem volt benne!~ ~
241    II,  XI  |               eljött a szökevényekért. De abból, hogy „Írország”-ot
242    II,  XI  |                 hogy lássák a jelet...~De ekkor, két gyökér között
243    II,  XI  |               nem lehet, csak ők!...~- De ők csak ketten vannak -
244    II,  XI  |               is megszökhetnénk velük. De akkor mindenki azt hinné,
245    II,  XI  |          jönnek és vasra verik őket... de nem történt semmi.~Másnap
246    II,  XI  |          rendesen, szintén jelen volt, de semmi jel sem mutatta, hogy
247    II,  XI  |               egymással beszélgetniük, de az írek mindenkitől félrevonultak
248    II,  XI  |       csüggedten ültek egy fa alatt... De ekkor ismét új nehézség
249    II,  XI  |             volt tőlük tíz lépésnyire. De Farnham közvetlenül az írek
250    II,  XI  |               vissza akarta rántani... de mikor érezte a papirost,
251    II,  XII |               tért vissza a fegyházba; de sem a főfelügyelő, sem a
252    II,  XII |               tudott az egész fegyház. De míg a nyomorult gonosztevők
253    II,  XII |        megszöktünk! - szólt O’Brien.~- De nem tudták, merre! - mondta
254    II,  XII |          barlangban, ahol meghúzódtak. De, ha a hajó nem jön idejében
255    II,  XII |          közeledést a nyílt tengerről, de csónak nem volt sehol. A
256    II,  XII |                bele is ugrott a vízbe, de a főfelügyelő ügyet se vetett
257    II,  XIII|               veszély csak távolodott, de nem szűnt meg. A szökevények
258    II,  XIII|                 nehogy meglássák őket, de belülről is jókora darabot
259    II,  XIII|                csapdosták a szirteket, de a gőzösnek nyoma sem volt
260    II,  XIII|           üzenetét itthagyta nekünk.~- De akkor hol a hajó? - tört
261    II,  XIII|         hajónak a kéménye onthatott.~- De ez az?... Az Illinois? -
262    II,  XIII|              látniuk kell a gőzöst is.~De egyszer csak O’Brien kétségbeesetten
263    II,  XIII|                akkor mentve vannak!... De ez a remény oly gyönge volt
264    II,  XIII|            kint dolgozó fegyenceket... De mit törődtek ők most ezzel!~
265    II,  XIII|           ujjongani, kiabálni kezdtek: de ugyanekkor zűrzavaros lármát,
266    II,  XIII|          csónak szinte repült a vizén, de a fegyházőrök közelebb voltak,
267    II,  XIII|      nyílsebesen közeledett feléjük... De már késő volt: a fegyházőrök
268    II,  XIII|                elbukott egy-két ember, de szerencsére egyik sem kapott
269    II,  XIV |             testvér poggyásza közé?...~De a fogadós, akit Hawkins
270    II,  XIV |             ugyan bántotta ez a dolog, de azért nem csüggedt.~Május
271    II,  XIV |            kételkedni a bűnösségükben, de a szökésük igazolta az ítéletet.
272    II,  XIV |            volna perük újrafölvételét; de úgy látszik, semmi okuk
273    II,  XIV |             testvérek ártatlanságáról, de érezte, hogy ez a szökés
274    II,  XIV |                 hogy ők a gyilkosok... de most?!...~- Most sem szabad
275    II,  XIV |           Hobart-Townból eltávoztak.~- De én tudom - felelte Zieger
276    II,  XV  |          kapott koholmánynak tetszett, de a részletek csakhamar egész
277    II,  XV  |             újrafölvételét... Igen ám: de mily alapon?... A törvény
278    II,  XV  |    elősegítették a két ír menekülését, de nekik eszük ágában sem volt,
279    II,  XV  |                mi vagyunk a gyilkosok. De azt akartuk, hogy ország-világ
280    II,  XV  |     kézrekerítése győzhette volna meg.~De hol voltak és mindenekelőtt:
281    II,  XV  |            volt, hogy sokat költöttek, de ezt nem lehetett fontos
282    II,  XV  |          rablott pénzből tivornyáztak, de bebizonyítani nem tudta,
283    II,  XV  |               ügyünk igazságosságában!~De nem sok reményük és okuk
284    II,  XV  |             látott valamit a képen?... De mit?...~Nat Gibson hirtelen
285    II,  XV  |              kerülik el az akasztófát, de az angolok mégis legyűrték
286    II,  XV  |                a szigetekre menekülni, de azóta senki sem hallott