Rész,  fejezet

  1     I,  I   |           pedig két hét óta rostokolt már a kikötőben, minden áruja
  2     I,  I   |               pálinkát, amelynek fele már lecsúszott a torkukon. A
  3     I,  I   |               Három szarka vendéglőse már éppúgy hozzászokott, mint
  4     I,  I   |               is ritkaságszámba ment. Már éppen föl akart kelni, hogy
  5     I,  I   |          hallgatta az ajánlatot; most már maga töltött magának, fölvette
  6     I,  I   |             az egyik asztalhoz, s ott már mindjárt előrukkolt a szándékával.
  7     I,  I   |      elszédítette az arany.~Flig Balt már éppen fizetni akart, mikor
  8     I,  I   |            ajtón akart kiszaladni, de már ott is elállták az útját.~
  9     I,  I   |        egymást ölik... Tíz perc múlva már ott voltak a rendőrök, betörtek
 10     I,  I   |             akarták lefülelni, akiket már különben is ismertek, de
 11     I,  II  |               Tasmania fővárosában, s már tíz év óta járta a Csendes-óceánt
 12     I,  II  |          fedélzetmestert és Vin Modot már ismerjük. Semmiben sem hasonlítottak
 13     I,  II  |            négy ember a hajóra: de az már mégis sok volt egy kicsit,
 14     I,  II  |          mozogni kezdett. Vasmacskája már nem fogta a feneket, s a
 15     I,  II  |               sem volt, mikor a brigg már kint bukdácsolt a nyílt
 16     I,  III |            bolond verekedés, akkor ma már útban lettünk volna Otago
 17     I,  III |              gúnyosan. - Nincs ott ma már semmi, barátom! Csupa kavics,
 18     I,  III |        beleesnék a tengerbe... Hiszen már annyi kapitánnyal megtörtént!
 19     I,  III |      tulajdonosai!~- Jól van, Mod, én már a pártodon vagyok. Mihelyt
 20     I,  III |              fedélzetre jött, a brigg már vígan szelte a Christchurch-szoros
 21     I,  III |          kacsintgattak egymásra: most már mi sem állt útjába gaz tervük
 22     I,  III |              zendülésbe és Len Cannon már csak a jeladást várta.~A
 23     I,  III |           határát jelzi. A szél ugyan már annyira csökkent, hogy a
 24     I,  III |          Wellingtonba igyekszik, vagy már előbb megunja a dolgot és
 25     I,  III |               tele aggodalommal, mert már alig várták, hogy egyedül
 26     I,  III |          orgyilkosságot, holnap pedig már Wellingtonba ér a brigg.~
 27     I,  IV  |              sziget kannibáljai.~Most már, az angolok fennhatósága
 28     I,  IV  |   gyarmatosokat az Aurora hajón, s ma már a két sziget lakosságának
 29     I,  IV  |            majd Hawkins urat is, akik már alig várták megérkeztét.~
 30     I,  IV  |               megérkeztét.~Hawkins úr már szürkülő, de erőteljes,
 31     I,  IV  |            mert hisz elég gazdag volt már, hanem csak azért, mert
 32     I,  IV  |     mindnyájan egészségesek voltak, s már előre örültek a viszontlátásnak.~-
 33     I,  IV  |             ha együtt leszünk!~- Sőt, már ma is együtt ebédelünk,
 34     I,  IV  |              Nat Gibson. - Hawkins úr már meg is hívta tiszteletedre
 35     I,  IV  |               sohasem tetszett nekem: már akkor sem, mikor Hobarttownban
 36     I,  IV  |        helyben a kapitány.~Balfour úr már várta őket az irodában,
 37     I,  IV  |              irodában, s mivel az idő már délre járt, mindjárt el
 38     I,  IV  |            Legalább száz arcképem van már otthon, s neked mégsem elég?~-
 39     I,  IV  |            ismét találkoztak, s mivel már reggelig, amikor a hajó
 40     I,  IV  |              és izom mindegyik. A nők már sokkal hitványabbak, kevesebbet
 41     I,  V   |            sok eredménnyel, mert most már ők voltak kevesebben, s
 42     I,  V   |              nem hozza az ördög, most már mienk a brigg, s valahol
 43     I,  V   |               járhatnánk vele!~- Ezen már túl vagyunk - felelte Flig
 44     I,  V   |             úr meg két-három matróz - már tudniillik azok, akiket
 45     I,  V   |         Van-Diemen-fokot, amelyen túl már a nyílt tenger következett.~
 46     I,  V   |              tenger következett.~Most már csak északnyugatnak kellett
 47     I,  V   |     csalatkozott, mert a gőzös, midőn már csak két mérföldnyire volt
 48     I,  V   |          Féltizenkettő tájban a gőzös már alig volt félmérföldnyire
 49     I,  V   |              Aucklandból indult el, s már egy hónapja meg kellett
 50     I,  VI  |               a sziget partjához érve már nincs erejük.~Ugyancsak
 51     I,  VI  |              s este öt órakor a brigg már ott állt a sziget északkeleti
 52     I,  VI  |               a szigettől.~- Na, most már igazán megrekedtünk - mondta
 53     I,  VI  |               egy órai horgászás után már annyi hal volt a csónakban,
 54     I,  VI  |        végignézett a szigeten, melyre már kezdett ráborulni az esthomály
 55     I,  VI  |             Flig Balt, akinek terveit már Hawkins úr és Nat Gibson
 56     I,  VI  |             hogy látták a tüzet.~Most már csak a reggelt kellett megvárni,
 57     I,  VII |              eltisztult a köd, s most már szabad szemmel is jól lehetett
 58     I,  VII |        árbocára.~Közben a nagy csónak már lent ringott a vizen. A
 59     I,  VII |          készült a korallzátonytól... Már esteledett... tele torokból
 60     I,  VII |       diplomás tengerésztiszt volt, s már több esztendő óta, mint
 61     I,  VII |                de a következő percben már nyomtalanul eltűnt a sötét,
 62     I,  VIII|            órával később a James Cook már északkeletnek fordította
 63     I,  VIII|     beleegyezik-e, s akkor holnapután már ura lesz a briggnek.~- Nos,
 64     I,  VIII|               állt ki a tengerből, de már a hajószobában is térdig
 65     I,  IX  |               lavírozott a partoktól, már csak azért is, mert a Csendes-óceánnak
 66     I,  IX  | megcsinálhassa róla a felvételt.~Most már Gibson kapitány is eleresztette
 67     I,  IX  |       pirógába, s a következő percben már versenyt evezett másik társával...~-
 68     I,  IX  |             következik...~Ámde az eső már hat óra tájban elállt, s
 69     I,  IX  |            piróga tart a hajó felé, s már alig van tőle harminc lépésnyire!~-
 70     I,  IX  |      revolvert, a töltényeket, amiket már a délután folyamán kiosztott
 71     I,  IX  |               a következő pillanatban már mind ott álltak a hajókorlátnál,
 72     I,  IX  |                Csak akkor lőjetek, ha már kapaszkodnak fölfelé a hajóra!~
 73     I,  IX  |          eladni.~Ám a hajón is voltak már sebesültek: Kip Péternek
 74     I,  IX  |           őket harcképtelenné.~A harc már tíz perce tarthatott, s
 75     I,  IX  |       körülbelül tizenöt-húsz emberük már elesett vagy súlyos sebet
 76     I,  IX  |             támadást kockáztattak, de már ezt is csak lanyhán, s midőn
 77     I,  IX  |               sugárágyúhoz.~A pirógák már kődobásnyira lehettek a
 78     I,  IX  |               az egy lövés, másodszor már nem volt kedvük megkóstolni
 79     I,  X   |           összeszedik magukat, s most már nagyobb számban rohanják
 80     I,  X   |             nap, s úgy hét óra tájban már a szél is annyira megerősödött,
 81     I,  X   |       esküdött. Len Cannon lassanként már le is mondott a vállalkozásról,
 82     I,  X   |         vitorlákat, mikor a forgószél már lecsapott a hajóra. A tenger
 83     I,  X   |       bealkonyodott, nyoma sem maradt már a délelőtti nagy viharnak.~
 84     I,  X   |               nem egy hajónak okozták már a vesztét.~Negyednap reggel,
 85     I,  XI  |              tréfásan Zieger úr. - Ön már oly megrögzött rabja a kötelességének,
 86     I,  XI  |            újból megrakodjanak.~- Ezt már szeretem - örült Gibson
 87     I,  XII |           kint volt a parton, ahonnan már csak Zieger úr raktáraiba
 88     I,  XII |            kellett beszállítani. Most már csak az volt hátra, hogy
 89     I,  XII |             hajóval Keravarába, mivel már rég nem látta barátját,
 90     I,  XII |               volna láb alól, de most már, hogy az eddigi ellenségek
 91     I,  XII |       kapitány.~És csakugyan, 30-ikán már kora hajnalban megpillantották
 92     I,  XII |        Keravara-szigetet, s déltájban már horgonyt is vetettek biztos,
 93     I,  XII |        kirándulást tettek a szigeten, már mind együtt voltak Hamburg
 94     I,  XII |            fölvett teher árát.~Félhat már elmúlt, de Gibson kapitány
 95     I,  XII |           vezet, s különben is Gibson már annyiszor járt nálam, hogy
 96     I,  XII |                világítani.~Az erdőben már koromsötét volt. A kis csapat
 97     I,  XII |          város felé, s tíz perc múlva már a kikötő főterére ért.~A
 98     I,  XII |          dőzsöltek, a többiek azonban már otthon voltak a fedélzeten.
 99     I,  XII |            Gibson, aki előre szaladt, már a partról fölkiabált a hajóra:~-
100     I,  XII |              minden erejét elvette: ő már megsejtette a szörnyű valót,
101     I,  XIII|          védelmezze magát s egyúttal, már amennyire bírta, hangosan
102     I,  XIII|         kétezer arany piasztert.~- Ez már kellemes meglepetés! - kiáltott
103     I,  XIII|                 Félóra se telt bele s már ismét otthon voltak a fedélzeten.
104     I,  XIII|           ügynök, s néhány perc múlva már mind ott voltak az áldozat
105     I,  XIII|               megköszönte a bizalmat, már ahogy tudta, s repeső örömmel
106     I,  XIII|             fölöttébb nagy volt, most már Len Cannon is megnyugodott.
107     I,  XIII|               hogy midőn a James Cook már útra készen állt, a legénység
108     I,  XIV |          pedig hátrafeszíttette. Most már csak a vihart várta, hogy
109     I,  XIV |              az orkán szárnyain.~Most már nem lehetett tovább habozni.
110     I,  XIV |           vége!~És a másik hullámhegy már közeledett... Zöldeskék
111     I,  XIV |                  A roppant hullámhegy már csak pár ölnyire volt tőle,
112     I,  XIV |               tatvitorlát is, és most már nem kellett félniük, hogy
113     I,  XIV |             de bosszút esküdött. Most már, ha meg akarták szerezni
114     I,  XIV |              alkalma. Mindjárt másnap már megpillantották a Tillar-fokot,
115    II,  I   |       Port-Arthur kikötőt is. De most már csupa szabad ember lakja,
116    II,  I   |      következő pillanatban Nat Gibson már ott volt mellette és zokogva
117    II,  I   |               s mivel a James Cook-on már semmi dolga sem volt, öccsével
118    II,  I   |        tisztában volt mindennel: most már nem menekülnek!~ ~
119    II,  II  |           Hawkins úr terveit is. Most már szó sem lehetett arról,
120    II,  II  |               kellett történnie, vagy már meg is történt?... Tudni
121    II,  II  |             felelte a bátyja. - Mivel már tudta, hogy a James Cookot
122    II,  III |      szerencsés hírt, hogy Kip Károly már talált állást a Skydnam
123    II,  III |           Gibson is csatlakozott, aki már szintén bent dolgozott az
124    II,  III |           beszélgetését, s alig várta már, hogy 20-ikán beesteledjék.~
125    II,  III |               iddogált, s egyik-másik már félig ittas volt - köztük
126    II,  III |            bár vagy fél pint pálinkát már ő is felöntött a garatra.~
127    II,  III |          pajtás - mondta halkan. - Ma már ne igyál többet, különben
128    II,  III |           irtózott a börtöntől. - Na, már abból semmi sem lesz!~-
129    II,  III |             emelhet?... Ki ellen?~- Ő már tudja, hogy ki ellen...
130    II,  IV  |         foglalkozott a James Cookkal, már előre elítélte Flig Baltot
131    II,  IV  |               jósoltak a zendülőknek, már csak azért is, mert az ausztráliai
132    II,  IV  |              meg Jimet, a hajósinast, már a vizsgálat során kihallgatták,
133    II,  IV  |              szakács Koát.~A közönség már kilenc óra előtt zsúfolásig
134    II,  IV  |         nagyot dobbant örömében. Most már nem kételkedhetett: Kyle
135    II,  IV  |              a fedélzetmesterrel, aki már, úgy hitte, fölégette a
136    II,  V   |           szerencsétlent. Lehet, hogy már hinni kezdett a bűnösségükben.~
137    II,  V   |              December 25-ikén, amikor már nem voltam kapitány, alkonyat
138    II,  V   |         ellenük fordult... Nat Gibson már meg is volt győződve bűnösségükről,
139    II,  V   |              de eredménytelenül. Most már szinte bizonyos, hogy a
140    II,  V   |              hogy a «gyilkos fegyver» már megkerült és a törvényszék
141    II,  VI  |              gyűlöletes, hogy ezentúl már egy szóval sem tartjuk érdemesnek
142    II,  VI  |               Jim elbeszélte, amit mi már tudunk: hogy azon a reggelen,
143    II,  VI  |                amikor te láttad, vagy már akkor is hiányzott róla?~-
144    II,  VI  |       véletlen volt az egész, de most már meg vagyok győződve, hogy
145    II,  VI  |     tanácskozni... Alig öt perc múlva már visszajöttek, s ez a gyors
146    II,  VII |              Miért nem égették el, ha már elhozták magukkal, hisz
147    II,  VII |           visszatért a börtönbe. Most már nem zárták őket külön cellába,
148    II,  VII |            Így is, úgy is halottak ők már, és becsületüket, melyet
149    II,  VII |              boldogan ment haza. Most már volt ideje, hogy megkezdhesse
150    II,  VII |             semmisségi panaszát. Most már csak az igazságügyminisztériumhoz
151    II,  VII |             még egy hét, s a közönség már nyugtalankodni kezdett,
152    II,  VIII|         hónappal később a kér testvér már Port-Arthur fegyenctelepén
153    II,  VIII|              Port-Arthurt is, mely ma már éppúgy megszűnt fegyenctelep
154    II,  VIII|       lefogyott, s úgy látszott, hogy már nem sokáig bírja a sok szenvedést...~
155    II,  VIII|             első fákat, mikor a kutya már sarkukban volt... Hörgött
156    II,  VIII|             katonák odaértek, a véreb már utolsót hörgött, a kapitány
157    II,  IX  |            kellett, és pár perc múlva már ott álltak a kapitány szobájában,
158    II,  IX  |             Szinte bizonyos volt most már, hogy a gyilkos még a Wilhelmina
159    II,  IX  |               Károly hirtelen. - Most már mindent értek, hiszen ez
160    II,  IX  |               Ebben az időben azonban már sem Flig Balt, sem Vin Mod
161    II,  X   |            alól.~Két század óta folyt már a küzdelem Írország katolikus
162    II,  X   |               nyolc év óta sínylődött már a két szerencsétlen fogoly
163    II,  X   |          magát a fegyházőrök közé, és már tizennyolc hónap óta szolgált
164    II,  X   |         Farnham jól látta ezt...~Most már minden gondja az volt, hogy
165    II,  X   |       göngyölte, ott volt, de a levél már nem volt benne!~ ~
166    II,  XI  |           kezébe került, hogy Farnham már nem találta ott, mikor a
167    II,  XI  |          szinte észre sem vette, hogy már alkonyodik. Hat órakor a
168    II,  XI  |               mindhármuk szívét: most már O’Brien és MacCarthy is
169    II,  XI  |               hogy az elveszett levél már Skirtle kapitány kezében
170    II,  XI  |            mert közelebb menni, pedig már alig volt tőlük tíz lépésnyire.
171    II,  XII |           felügyelete alatt, amint ez már annyiszor megtörtént.~Midőn
172    II,  XII |           félhét tájban érkeztek meg.~Már sötétedett, s a parton és
173    II,  XII |           fegyházban ágyúztak!~- Most már tudják, hogy megszöktünk! -
174    II,  XII |               való, mert Farnham, aki már gondolt a szökésre, lassanként
175    II,  XII |             csillapodni kezdett.~Most már megkísérelhette volna a
176    II,  XII |           kapitányt, hogy hétfőn este már itt leszünk a Saint James-fokon.~-
177    II,  XII |          hárman... A fegyházban tehát már azt is tudták, hogy Farnham
178    II,  XIII|              nyomozásunkra. Ott tehát már az egész város tud a szökésről.
179    II,  XIII|               tört ki O’Brien. - Most már öt óra van... Nemsokára
180    II,  XIII|            közeledett s fél óra múlva már látniuk kell a gőzöst is.~
181    II,  XIII|              gyönge volt bennük, hogy már egyikük sem szólt, s az
182    II,  XIII|              közeledett feléjük... De már késő volt: a fegyházőrök
183    II,  XIV |       semmiféle gyanús vendégre - sőt már azt is elfelejtette, hogy
184    II,  XIV |            Hawkins úrnak azt is, hogy már megállapították: a szökevények
185    II,  XIV |               fedélzetén vannak. Most már az angol kormány megvárja,
186    II,  XIV |            angol kormány sürgetésére, már sehol sem találták őket.~
187    II,  XV  |                tette hozzá Péter - ön már régen tudja, hogy nem mi
188    II,  XV  |       fiatalember, bár szintén tudott már a két Kip testvér visszatértéről,
189    II,  XV  |       szívében annyira meggyökerezett már a bizonyosság a két testvér
190    II,  XV  |         törvényszék elé, mely egyszer már elítélte őket, noha ártatlanok
191    II,  XV  |              alakja!~A tudomány előtt már régóta nem titok, hogy ama
192    II,  XV  |         halála pillanatában látott...~Már most az a fénykép, melyet
193    II,  XV  |      boldogsága határtalan volt. Most már mi sem állt útjában pörük