Rész,  fejezet

  1     I,  I   |          címzett csapszékben talán őket is megtalálják.~- Mondom,
  2     I,  I   |            máris a tengerbe löktük őket... Az ily szerencsétlenség
  3     I,  I   |     rendőröket hivat és lecsukatja őket.~A «rendőr» szó olyan volt
  4     I,  I   |          mely úgyis rováson tartja őket?~Len Cannon hirtelen oda
  5     I,  II  |           Ma éjszakára lecsukattam őket a hajófenékre, hadd aludják
  6     I,  II  |  könyörögni, hogy ne tegyük partra őket.~- Várjunk hát holnapig -
  7     I,  II  |       rázta, míg talpra állíthatta őket.~Ám, mikor aztán fölballagtak
  8     I,  II  |        tőlük. Egyelőre úgy oszd be őket, hogy ne mind a négy legyen
  9     I,  II  |         mihelyt lehet, kicseréljük őket - fejezte be a kapitány.~
 10     I,  II  |          szélnek akarja bocsájtani őket.~- Hm, de előbb Wellingtonba
 11     I,  II  |            ha a rendőrök meglátják őket a fedélzeten, akkor megállítják
 12     I,  II  |           szökevényekre.~- Vidd le őket a hajófenékbe, míg kiérünk
 13     I,  III |      hajókorláton át belehajigálja őket a tengerbe, még mielőtt
 14     I,  III |       James Cook fedélzetére hozta őket... az aranymezők helyett!~-
 15     I,  III |      megkérdezte, hogy nem látta-e őket, ez csak vállat vont.~-
 16     I,  III |         hajószobába, hogy megnézze őket. Valóban holt részeg volt
 17     I,  III |       rázta, rugdalta, szólítgatta őket, azok csak morogtak, egyet
 18     I,  III |           nem szabad följelentenie őket, mert akkor a kapitány lecsukatná
 19     I,  III |      Wellingtonig ki sem bocsátana őket.~Az éjszaka tehát nyugodtan
 20     I,  III |      dörzsölve -, akkor megtartjuk őket. Mert azt hiszem, hogy Wellingtonban
 21     I,  III |   csakhamar utoléri s el is hagyja őket.~A gőzösön meglátszott,
 22     I,  III |        Balt csakhamar megnyugtatta őket e tekintetben: ostobaság
 23     I,  III | Wellingtonba, hogy akkor fogják el őket, mikor a James Cook kiköt.
 24     I,  IV  |             ahol Flig Balt fogadta őket.~Hawkins úr, a kapitány
 25     I,  IV  |          teszi és világgá bocsátja őket.~Vagy egy óráig maradt még
 26     I,  IV  |     kapitány.~Balfour úr már várta őket az irodában, s mivel az
 27     I,  V   |       óriás; Hawkins úr el-elnézte őket, amint roppant farkukkal
 28     I,  V   |       eszébe sem jutott kicserélni őket.~Másnap, november 2-án,
 29     I,  VI  |            könyörületből fölszedte őket, azt vélvén, hogy hajótöröttek,
 30     I,  VI  |       rajtuk, s nem hagyhatjuk itt őket.~- Igazad van Gibson - hagyta
 31     I,  VI  |          Meg kellett hát nyugtatni őket, mert ki tudja, mily roppant
 32     I,  VII |            ketten vannak!... Látom őket!~- Többen vannak? - kérdezte
 33     I,  VII |         hevesen. - Ráérsz megnézni őket, ha kiszállunk a partra!~
 34     I,  VII |          voltaképpen hová dobta ki őket a tenger a Wilhelmina hajótörése
 35     I,  VII |            után végre ide hajtotta őket a tenger áramlata»...~-
 36     I,  VII |           midőn a hullám lesöpörte őket a fedélzetről, s így történt,
 37     I,  VIII|            Meg kell hát fosztanunk őket a kapitánytól, hogy könnyebben
 38     I,  VIII|           mely gyorsan visszavitte őket a brigg fedélzetére. Minden,
 39     I,  IX  |          talán föl is ereszthetjük őket a hajóra.~- Annál is inkább -
 40     I,  IX  |           szeretném lefotografálni őket...~- Hát csak hadd jöjjenek -
 41     I,  IX  |        közvetlen közelből lőtte le őket, mihelyt a korlát fölé emelkedtek.
 42     I,  IX  |            ezek a sebek nem tették őket harcképtelenné.~A harc már
 43     I,  IX  |           véres fejjel űzte vissza őket, lélekszakadva menekülni
 44     I,  IX  |          rájuk, ameddig csak látta őket.~E lövöldözés közben, bizonyára
 45     I,  X   |        semmi veszély sem fenyegeti őket, legalábbis egyelőre; mindamellett
 46     I,  X   |    levegőben, úgyhogy nem lehetett őket orozva megrohanni.~Flig
 47     I,  X   |           akármelyik szigetre veti őket a vihar, találnak rajta
 48     I,  X   |      tartana s minél beljebb verné őket a Salamon-szigetek közé,
 49     I,  XI  |            Ziegerné szívesen látta őket, és nagyon megindult a szíve,
 50     I,  XI  |            az indulásig - sürgette őket Vin Mod. - Ki tudja, mi
 51     I,  XII |         Kip testvér itt várják meg őket, míg visszatérnek. De ismét
 52     I,  XIII|            bízta, hogy vigasztalja őket, ő maga pedig felügyelt
 53    II,  I   |       akad-e hajó, amely hazavinné őket Európába.~A két testvér
 54    II,  I   |       szakasz rendőrt, aki elviszi őket.~Negyedóra múlva csakugyan
 55    II,  I   |        egyenesen a börtönbe vitték őket. Alighogy elmentek, Kip
 56    II,  I   |      kijelentette, hogy elbocsátja őket, s egyúttal megtiltotta
 57    II,  I   |            vele. Először elvezette őket Hawkins úr irodájába, ahol
 58    II,  II  |           mióta a hajóról elvitték őket, nem érintkezhetett társaival.
 59    II,  II  |      éjjel-nappal leste és követte őket mindenfelé, mint az árnyék.~
 60    II,  III |         ismét szabadon bocsátották őket.~Vin Mod erre számított
 61    II,  III |      kártyát, s addig bosszantotta őket, míg a csapláros odament
 62    II,  IV  |            jöjjenek be, ha hivatja őket. Aztán megkezdte a fővádlott
 63    II,  IV  |         szörnyű vád úgy lesújtotta őket, hogy szólni sem tudtak.
 64    II,  IV  |            nyilvánosan vádolhassam őket a gyilkossággal.~Kip Károly
 65    II,  V   |         súlya egészen megbénította őket, a rémület és borzalom váltakozva
 66    II,  V   | közvélemény még jobban meggyűlölte őket, mint oly megrögzött gonosztevőket,
 67    II,  V   |            kérdés, hogy elítélik-e őket?~- De el ám!... Hisz oly
 68    II,  VI  |       mintha villámütés érte volna őket és Kip Károly elkeseredetten
 69    II,  VII |          jótevőjüket, aki szerette őket!... Az a száz piaszter,
 70    II,  VII |      börtönbe. Most már nem zárták őket külön cellába, mint a tárgyalás
 71    II,  VII |    ítéletet, közös szobába csukták őket, s legalább megvolt az a
 72    II,  VII |       mindjárt másnap meglátogatta őket és jelentette nekik, hogy
 73    II,  VII |         azzal, hogy fölakasztják-e őket, vagy hogy egész életüket
 74    II,  VII |    tizenkét esküdt, akik elítélték őket. De mégis figyelemmel végighallgatta
 75    II,  VIII|            alatt. Szétválasztották őket. Mindegyiküket más csapatba
 76    II,  VIII|      csónakot, sohasem bocsátották őket, még fegyveres őrök felügyelete
 77    II,  VIII|   törzskönyvbe, külön választották őket, s mindegyiket más-más csapatba
 78    II,  VIII|         kora hajnalban kihajtották őket, s késő estig lankadatlanul
 79    II,  VIII|          és nélkülözések gyötörték őket, mint inkább a lelki fájdalom,
 80    II,  VIII|         mint ember, mégis sajnálta őket... Nem bűntette meg hát
 81    II,  IX  |       éjszaka, s nem is küldték ki őket többé az utat építeni, hanem
 82    II,  IX  |            könnyebb munkára fogták őket, sőt mivel írástudó, tanult
 83    II,  IX  |            Csak egy dolog bántotta őket: az, hogy éjszakára ezentúl
 84    II,  IX  |          közös hálótermekbe zárták őket a gyilkosokkal és rablókkal.~
 85    II,  IX  |        Valósággal gyűlölni kezdték őket, s esténként, midőn a két
 86    II,  IX  |      elfojtott szitkokkal fogadták őket... Látszott, hogy csak az
 87    II,  IX  |           Hamburg úrral, sürgetvén őket, hogy nyomozzanak teljes
 88    II,  IX  |           Skirtle kapitány hivatja őket... Mi történhetett?... Ezer
 89    II,  IX  |  szobájában, ahol Hawkins úr várta őket.~A két testvér szíve megdobbant
 90    II,  IX  |         aki ártatlanoknak tartotta őket!~Kip Károly volt kettőjük
 91    II,  IX  |      mintha a föld nyelte volna el őket... Mindamellett csak legyenek
 92    II,  X   |           nem fogják veszni hagyni őket, s előbb-utóbb módját ejtik
 93    II,  X   |          vége előtt megszabadítják őket.~Ezt az üzenetet egy honfitársuk
 94    II,  X   |   korbácsolták vagy vasra verették őket.~Farnhamtól tudta meg a
 95    II,  X   |            az erdő szélére vezette őket, ő maga szép lassan, hogy
 96    II,  XI  |     végtelen keserűség szállta meg őket, hogy a levél nem nekik
 97    II,  XI  |           nem! Csak hagyjuk szökni őket, mi pedig maradjunk itt
 98    II,  XI  |           és sötétzárkába csukatja őket, Farnhamet pedig haditörvényszék
 99    II,  XI  |        értük jönnek és vasra verik őket... de nem történt semmi.~
100    II,  XI  |          íreket, akkor megfosztják őket a szabadulás lehetőségétől.~
101    II,  XI  |          csakugyan megszánta volna őket, kevéssel öt óra után szétűzte
102    II,  XII |        könnyűszerrel visszavihetik őket a fogházba.~Este hét órakor,
103    II,  XII |            biztatták és segítették őket.~Feltűnő volt, hogy Farnham,
104    II,  XII |          gondolt rájuk és sajnálta őket.~Bizonyos volt, hogy a viharos
105    II,  XII |         távolabb eső fához vezette őket, melyet ki kellett volna
106    II,  XII |        felé, ahol nem is sejthetik őket...~Eleségük volt két napra
107    II,  XII |   testvérről is. O’Brien említette őket először, s mély meggyőződéssel
108    II,  XIII|   fegyházőrök, ha nem találják meg őket az erdőben, ismét a tengerparton
109    II,  XIII|       barlangból, nehogy meglássák őket, de belülről is jókora darabot
110    II,  XIII|    Üldözőik akkor pillantották meg őket, mikor a szikláról leszaladtak,
111    II,  XIII|        utánuk eredtek, körülfogták őket a vízben és kituszkolták
112    II,  XIII|       fegyházőrök durván lökdösték őket előre...~E pillanatban ért
113    II,  XIII|            a gondolat megfosztotta őket erejüktől és bátorságuktól...~
114    II,  XIII|         két Kip testvért, beemelte őket a csónakba és gyorsan visszaevezett
115    II,  XIV |      ösztönözte, hogy kiszabadítsa őket a fogságból.~Mindenekelőtt
116    II,  XIV |       igaza van, ha bűnösnek hiszi őket.~A kormányzó ezután elmondta
117    II,  XIV |           rendőrség keresni kezdte őket az angol kormány sürgetésére,
118    II,  XIV |             már sehol sem találták őket.~E hírre Hawkins úr végképp
119    II,  XV  |            Erőszakkal hurcolták el őket, hálából a tett szívességekért...
120    II,  XV  |         úrnak, hogy miért pártolja őket annyira, mikor a vizsgálatból
121    II,  XV  |          mely egyszer már elítélte őket, noha ártatlanok voltak?...~-
122    II,  XV  |            egyhangúan fölmentették őket. Csak azt sajnálta mindenki,
123    II,  XV  |            angolok mégis legyűrték őket. Egy részük elesett a harcban -