Rész,  fejezet

  1     I,  II  |       fiúk volt, a huszonegy éves Nat Gibson, aki kereskedőnek
  2     I,  II  |           úr, a hajótulajdonos és Nat Gibson, a kapitány fia is
  3     I,  III |           ér, ahol Mr. Hawkins és Nat Gibson is a hajóra szállnak;
  4     I,  III |        Flig Balt fogcsikorgatva - Nat Gibson és a hajó gazdája
  5     I,  IV  |      meglátogatott, Hawkins úr és Nat Gibson voltak. Éppen nyolc
  6     I,  IV  |           az irodának a vezetését Nat Gibsonra akarta bízni.~Ez
  7     I,  IV  |          három hét - vágott közbe Nat Gibson.~- Aztán a kirakodás,
  8     I,  IV  |     ebédelünk, apám! - szólt most Nat Gibson. - Hawkins úr már
  9     I,  IV  |  szerezzek anyádnak - tette hozzá Nat Gibson -, mindjárt le is
 10     I,  IV  |     milyen derék fia van.~Mialatt Nat Gibson csakugyan lefényképezte
 11     I,  IV  |      mikor a gyümölcsöt behozták, Nat Gibson ünnepélyesen így
 12     I,  IV  |          a százegyedik! - felelte Nat Gibson, s még mielőtt apja
 13     I,  IV  |           Ebéd után Hawkins úr és Nat Gibson együtt mentek el,
 14     I,  IV  |         Hawkins úr, a kapitány és Nat Gibson megvacsoráztak, aztán
 15     I,  V   |           beszélik - jegyezte meg Nat Gibson -, hogy ezen a vidéken
 16     I,  V   | vállalkozást, mivel Hawkins úr és Nat Gibson is a hajón vannak?~-
 17     I,  V   |          lassan süllyed - felelte Nat Gibson, miután megnézte.~-
 18     I,  V   |          igazad van - szólt közbe Nat Gibson -, de amott látok
 19     I,  VI  |        megszelídültek? - kérdezte Nat Gibson.~- Szó sincs róla!
 20     I,  VI  |     biztos halálnak - szólt közbe Nat Gibson.~- És néha mégis
 21     I,  VI  |        gazfickókon kívül, s ezért Nat Gibson is gondtalanul mondta:~-
 22     I,  VI  |         perc múlva gyorsan vitték Nat Gibsont a korállgyűrű felé,
 23     I,  VI  |        pipára gyújtottak, mialatt Nat Gibson bevetette horgait
 24     I,  VI  |    hangversenyt csaptak rajta.~Ha Nat Gibson elhozta volna a puskáját,
 25     I,  VI  |          fantasztikus gerincét.~- Nat úr - kérdezte Wickley -,
 26     I,  VI  |       Mindjárt mehetünk - felelte Nat Gibson -, csak fölhúzom
 27     I,  VI  |         Egyszer csak úgy tetszett Nat Gibsonnak, hogy a part kiugró
 28     I,  VI  |        nem csalódtam - erősködött Nat Gibson. - Egy ember állt
 29     I,  VI  |        Lakni nem laknak - felelte Nat Gibson -, de meglehet, hogy
 30     I,  VI  |          Wickley - hagyta helyben Nat Gibson. - Hátha csakugyan
 31     I,  VI  |     partjait.~Húsz perccel később Nat Gibson a fedélzeten volt
 32     I,  VI  |         kötöttek ki a szigeten, s Nat Gibson ezek egyikét látta.~-
 33     I,  VI  |            Akkor azt hiszem, hogy Nat úr csalódott, vagy fókát
 34     I,  VI  |         terveit már Hawkins úr és Nat Gibson jelenléte is keresztezte,
 35     I,  VI  |     tovább vitorlázzanak.~- De ha Nat nem csalódott - szólt a
 36     I,  VI  |       fedélzetmestert, hogy hátha Nat Gibson csakugyan csalódott
 37     I,  VI  |           midőn úgy féltíz tájban Nat Gibson fölkelt, a sziget
 38     I,  VI  |           embert láttam - felelte Nat Gibson diadalmasan. - Tehát
 39     I,  VI  |        jeladást a hajón?~- Hamar, Nat, hozd föl a puskádat - mondta
 40     I,  VII |         egymásután előtünedeztek. Nat Gibson, aki fölmászott az
 41     I,  VII |    korallzátony felé, ahol tegnap Nat Gibson halászott; óvatosan
 42     I,  VII |       sziget belsejét? - kérdezte Nat Gibson.~- De bizony gondoltunk
 43     I,  VII |        fegyver nélkül? - kérdezte Nat Gibson.~- Amit találtunk
 44     I,  VII |     emberek! - szánakozott rajtuk Nat Gibson.~- Most pedig menjünk
 45     I,  VIII|     mester... A hajótulajdonos és Nat Gibson annyit értenek a
 46     I,  VIII|      gyönyörű estéket Hawkins úr, Nat Gibson, a két Kip testvér
 47     I,  VIII|         November 9-ike délutánján Nat Gibson a fedélzeten sétált,
 48     I,  VIII|      továbbá a két Kip testvér és Nat Gibson.~A hajóroncs valóban
 49     I,  VIII| hajószobában is térdig ért a víz.~Nat Gibson, a két Kip testvér
 50     I,  IX  |          még semmi! - szólt közbe Nat Gibson, midőn apja elvégezte
 51     I,  IX  |     inkább - vágott közbe élénken Nat Gibson -, mert szeretném
 52     I,  IX  |    Állítsd csak meg, apám - kérte Nat Gibson -, hadd kapom le
 53     I,  IX  |   nyugodtan állni... mégis, mikor Nat Gibson bedugta fejét a gép
 54     I,  IX  |        perc éppen elég volt, hogy Nat Gibson megcsinálhassa róla
 55     I,  IX  |             hátul! - kiáltott föl Nat Gibson.~Az egyik matróz
 56     I,  IX  |       kapitány és Hawkins úr, míg Nat Gibson, észrevévén a hajó
 57     I,  X   |          róla! - szólt most közbe Nat Gibson. - Itt van apám kalapja:
 58     I,  X   |           az orrát.~Előbb azonban Nat Gibson odaállt a hajókorláthoz
 59     I,  X   |      Gibson kapitány, Hawkins úr, Nat Gibson és a két Kip testvér
 60     I,  XI  |   vendégem, Gibson kapitánnyal és Nat barátommal együtt...~- Arról
 61     I,  XI  |     magával vitte Hawkins urat és Nat Gibsont, a kapitánnyal pedig
 62     I,  XII |         hajó terhének kirakására, Nat Gibson, Hawkins úr, a két
 63     I,  XII |     környékén, s e kirándulásokon Nat Gibson több, igen szép tájat
 64     I,  XII |           kapitány megy velük, és Nat Gibson, Hawkins úr meg a
 65     I,  XII |      Hawkins urat, a kapitányt és Nat Gibsont, valamint a két
 66     I,  XII |         Öt óra tájban Hawkins úr, Nat Gibson és Zieger úr, akik
 67     I,  XII |     sürgős dolga a hajón - mondta Nat Gibson. - Másképp nem bírom
 68     I,  XII |       elébe mennénk? - szólt most Nat Gibson.~- Ez lesz a legjobb -
 69     I,  XII |     jártak egy kicsit a városban.~Nat Gibson, aki előre szaladt,
 70     I,  XII |          sehol nyoma sem volt!...~Nat Gibson majd megőrült izgatottságában...
 71     I,  XII |           föld nyelte volna el...~Nat Gibson keservesen zokogva
 72     I,  XIII|       hiányoztak.~A szerencsétlen Nat fájdalma leírhatatlan volt.
 73     I,  XIII|        csak vigasztalni sem bírta Nat Gibsont, akit pedig fiaként
 74     I,  XIII|          a hajóra ment és elhozta Nat Gibson fényképező gépét,
 75     I,  XIII|    elvitték a halottat a városba. Nat Gibson lélektelenül, megtörve
 76     I,  XIII|           úr azonnal elvitte haza Nat Gibsont és Hawkins urat,
 77     I,  XIV |      inkább visszatartsa a hajót.~Nat Gibson roppant fájdalma
 78     I,  XIV |        testvértől, Hawkins úrtól, Nat Gibsontól és a négy becsületes
 79     I,  XIV |    agyonlövi!~Ezalatt Hawkins úr, Nat Gibson, Hobbes, Wickley
 80    II,  I   |       Wellingtonban Hawkins úr és Nat Gibson is a hajóra szállnak...~
 81    II,  I   |           A következő pillanatban Nat Gibson már ott volt mellette
 82    II,  I   |    rémülten.~- Meghalt! - felelte Nat Gibson tompán.~- Meghalt?! -
 83    II,  II  |      kezükbe ragadják, s e célból Nat Gibson Wellingtonban telepedik
 84    II,  II  |        Gibson asszony hevesen.~És Nat Gibsonnak sem volt semmi
 85    II,  II  |        Azt határozták tehát, hogy Nat Gibson Hobart-Townban marad,
 86    II,  III |       födélzetén. Jó kívánataihoz Nat Gibson is csatlakozott,
 87    II,  IV  |      koronatanúkat, Hawkins urat, Nat Gibsont, Kip Károlyt és
 88    II,  IV  |          többi tanúk: Hawkins úr, Nat Gibson, Kip Péter, a három
 89    II,  IV  |         becsületes testvér ellen.~Nat Gibson azonban, mintha valami
 90    II,  V   |     testvér szelíd, jó lelkét, de Nat Gibson, akinek tehetetlen
 91    II,  V   |    közhangulat ellenük fordult... Nat Gibson már meg is volt győződve
 92    II,  V   |           barátom, családjával és Nat Gibsonnal együtt, s vagyok,~
 93    II,  V   |           rémületében...~És midőn Nat Gibson, tudomást szerezvén
 94    II,  VI  |        sugallat ösztönözte volna, Nat Gibson hirtelen fölugrott
 95    II,  VI  |        kiáltott föl:~- Hogyan!... Nat Gibson... Ön meri ezt mondani?...
 96    II,  IX  |         vitte a két Kip testvért, Nat Gibsonon kívül még három
 97    II,  XV  |         után Hawkins úr egyenesen Nat Gibsonhoz sietett. A fiatalember,
 98    II,  XV  |          úrnak minden igyekezete: Nat Gibson makacsságán nem diadalmaskodhatott.
 99    II,  XV  |      Hawkins úr leverten távozott Nat Gibsontól és egyenesen a
100    II,  XV  |        délutánra meghívta magához Nat Gibsont meg Zieger urat.~
101    II,  XV  |          a nagy fölindulást, mely Nat Gibsont elfogta, midőn apjának
102    II,  XV  |         reá törő orgyilkosokat...~Nat Gibson zokogva állt meg
103    II,  XV  |      Talán a fájdalom zavarta meg Nat Gibsont, s azt sem tudja,
104    II,  XV  |    valamit a képen?... De mit?...~Nat Gibson hirtelen fölkapott
105    II,  XV  |         és Flig Balt követték el.~Nat Gibson végkép meg volt törve.
106    II,  XV  |     beszélgettek a jövőről, midőn Nat Gibson belépett cellájukba.~-
107    II,  XV  |      Bocsássanak meg! - ismételte Nat Gibson és könyörögve nyújtotta
108    II,  XV  |         nem értette mi történt... Nat Gibson bocsánatot kér tőlük...
109    II,  XV  |           én... és én - kesergett Nat Gibson -, én el tudtam hinni,