Rész,  fejezet

  1     I,  I   |            legszebb időben is megesik. Most az a fő, hogy megtaláljuk
  2     I,  I   |                hallgatta az ajánlatot; most már maga töltött magának,
  3     I,  I   |           igyekeztek... De hová?... Ha most kijutnak is innen, hol rejtőzzenek
  4     I,  II  |              aki kereskedőnek készült. Most éppen Wellingtonban volt
  5     I,  II  |               kereket ne oldjanak. Itt most nincs mitől félnünk, mert
  6     I,  III |              hála? Tudod-e, hol lennél most, ha mi föl nem veszünk a
  7     I,  III | fedélzetmesternek és lement kabinjába.~Most aztán Flig Balt pár szót
  8     I,  III |                kacsintgattak egymásra: most már mi sem állt útjába gaz
  9     I,  IV  |              föl a sziget kannibáljai.~Most már, az angolok fennhatósága
 10     I,  IV  |            munka nélkül nem bírt élni. Most is, hogy minél jobban kiterjeszthesse
 11     I,  IV  |               ebédelünk, apám! - szólt most Nat Gibson. - Hawkins úr
 12     I,  IV  |                 Emlékszem, Hawkins: de most az egyszer tévedtél és igazságtalan
 13     I,  IV  |              ünnepélyesen így szólt:~- Most pedig, apám, akár akarod,
 14     I,  V   |              nem sok eredménnyel, mert most már ők voltak kevesebben,
 15     I,  V   |            utunkba nem hozza az ördög, most már mienk a brigg, s valahol
 16     I,  V   |              Flig Balt vállat vonva. - Most csak az a fő, hogy eldöntsük:
 17     I,  V   |              nyílt tenger következett.~Most már csak északnyugatnak
 18     I,  V   |         segítünk rajta.~- Köszönöm!... Most pedig szerencsés utat, Gibson
 19     I,  VI  |        mérföldnyire a szigettől.~- Na, most már igazán megrekedtünk -
 20     I,  VI  |                ember állt ott... éppen most...~- Ott... azon a sziklán...
 21     I,  VI  |           lehet - mondta Hawkins úr -, most van a fóka- és a cetvadászat
 22     I,  VI  |             Igazad van, Gibson - szólt most Hawkins úr is. - Ne is beszéljünk
 23     I,  VI  |           jeléül, hogy látták a tüzet.~Most már csak a reggelt kellett
 24     I,  VII |            végképp eltisztult a köd, s most már szabad szemmel is jól
 25     I,  VII |           nagyon el volt keseredve; ha most ismét megszaporodik a legénység
 26     I,  VII |               felelte a kapitány.~Csak most tudták meg, hogy voltaképpen
 27     I,  VII |             miféle hajó ez? - kérdezte most az idősebbik. - Mi a neve?...~- „
 28     I,  VII |       szánakozott rajtuk Nat Gibson.~- Most pedig menjünk a fedélzetre -
 29     I,  IX  |      Louisiada-szigetcsoportnak, ahová most ért a James Cook, igen rossz
 30     I,  IX  |       megcsinálhassa róla a felvételt.~Most már Gibson kapitány is eleresztette
 31     I,  IX  |          hajóra.~- Vigyázz! - kiáltott most Gibson kapitány. - Csak
 32     I,  IX  |               megtízszereződött volna. Most egyszerre öten-hatan vad
 33     I,  X   |           ismét összeszedik magukat, s most már nagyobb számban rohanják
 34     I,  X   |                Szó sincs róla! - szólt most közbe Nat Gibson. - Itt
 35     I,  X   |              brigget.~Ennek a helyzete most még talán veszedelmesebb
 36     I,  X   |        úgy-ahogy lehetett kormányozni; most azonban, hogy a szél elrohant,
 37     I,  XII |       raktáraiba kellett beszállítani. Most már csak az volt hátra,
 38     I,  XII |        csalatkoztak, mert a többiekhez most még Zieger úr is csatlakozott,
 39     I,  XII |            eltették volna láb alól, de most már, hogy az eddigi ellenségek
 40     I,  XII |           Hátha elébe mennénk? - szólt most Nat Gibson.~- Ez lesz a
 41     I,  XII |         halálos csönd volt mindenfelé.~Most hangos szóval hívták Gibson
 42     I,  XIII|             öröme fölöttébb nagy volt, most már Len Cannon is megnyugodott.
 43     I,  XIII|               láb alól azokat is, akik most még útjukban állnak...~Port-Praslinba
 44     I,  XIV |             kerülőt a parttól?... Hisz most csöndes a tenger!~- De ha
 45     I,  XIV |            Flig Balt.~- Miért? - szólt most Kip Károly. - Ameddig lehet,
 46     I,  XIV |            vihar elől... annál kevésbé most, mert ez a vihar, ha vele
 47     I,  XIV |             Flig Balt.~- Uraim - szólt most Hawkins úr -, hagyjuk abba
 48     I,  XIV |                pedig hátrafeszíttette. Most már csak a vihart várta,
 49     I,  XIV |         pengtek-lengtek, mint a húrok.~Most tűnt csak ki, hogy Kip Károlynak
 50     I,  XIV |               tova az orkán szárnyain.~Most már nem lehetett tovább
 51     I,  XIV |        szárnyát a James Cook fölött...~Most Kip Károly odaugrott Hawkins
 52     I,  XIV |                  felelte Hawkins úr.~S most meg lehetett látni, mire
 53     I,  XIV |                alsó tatvitorlát is, és most már nem kellett félniük,
 54     I,  XIV |           mérgét, de bosszút esküdött. Most már, ha meg akarták szerezni
 55    II,  I   |               voltak, ők alapították a most elsőrangú Port-Arthur kikötőt
 56    II,  I   |             Port-Arthur kikötőt is. De most már csupa szabad ember lakja,
 57    II,  I   |               szintén gyanúsak, ezeket most elbocsátjuk, a többiek azonban
 58    II,  I   |              tisztában volt mindennel: most már nem menekülnek!~ ~
 59    II,  II  |  megváltoztatta Hawkins úr terveit is. Most már szó sem lehetett arról,
 60    II,  III |       gyilkosságot éppoly homály födte most is, mint elkövetése napján.
 61    II,  IV  |               nagyot dobbant örömében. Most már nem kételkedhetett:
 62    II,  IV  |            semmi mondani valója nincs.~Most Len Cannon kihallgatása
 63    II,  IV  |         valójuk, de egyiknek sem volt.~Most egymás után következtek
 64    II,  IV  |             tartózkodás nélkül - szólt most az elnök - a törvény mindenkinek
 65    II,  V   |               zártak be a hajófenékbe. Most volt tehát csak alkalmam,
 66    II,  V   |              James Cook fedélzetén, de most elvette másodszor is, és
 67    II,  V   |      földerítésén, de eredménytelenül. Most már szinte bizonyos, hogy
 68    II,  V   |           Hawkins úr: kételkedik-e még most is e nyomorultak bűnösségén?...~
 69    II,  VI  |               a két testvér egyszerre.~Most a jegyző fölolvasta a vizsgálat
 70    II,  VI  |               vennie a rendzavarásnak.~Most a királyi ügyész a bizonyítékokat
 71    II,  VI  |             rézgyűrű: ez ni, amelyiket most ráillesztek... Gondolkozzál:
 72    II,  VI  |            szőtte, láthatatlan maradt.~Most, mintha valami titkos sugallat
 73    II,  VI  |             véletlen volt az egész, de most már meg vagyok győződve,
 74    II,  VI  |                 ha le nem csillapodik.~Most a közvádló állott föl. Hálás
 75    II,  VII |         ezalatt visszatért a börtönbe. Most már nem zárták őket külön
 76    II,  VII |    meggyőződését, kedves Hawkins... De most mondja meg, kérem, hogy
 77    II,  VII |         jóságát és boldogan ment haza. Most már volt ideje, hogy megkezdhesse
 78    II,  VII |           testvér semmisségi panaszát. Most már csak az igazságügyminisztériumhoz
 79    II,  VIII|         visszatartani... Hét hónap óta most történt először, hogy a
 80    II,  IX  |         találtak.~Szinte bizonyos volt most már, hogy a gyilkos még
 81    II,  IX  |             föl Kip Károly hirtelen. - Most már mindent értek, hiszen
 82    II,  X   |               Farnham jól látta ezt...~Most már minden gondja az volt,
 83    II,  X   |            kivágandó fákat jelölte ki, most ért arra a helyre, ahol
 84    II,  X   |            vissza is tért a csapattal. Most egyenesen az erdő szélére
 85    II,  XI  |    Ösztönszerűen lehajolt érte, s csak most látta, hogy írás is van
 86    II,  XI  |            zsebébe rejtette a levelet.~Most odaért Károly is, és mialatt
 87    II,  XI  |          szorította mindhármuk szívét: most már O’Brien és MacCarthy
 88    II,  XI  |               könnyen feltűnhetett, ha most Péter mindenáron szóba akar
 89    II,  XI  |              azonnal mennie kellett...~Most volt itt az idő! Kip Péter
 90    II,  XI  |               nem vagyunk gyilkosok, s most azt is láthatják, hogy árulók
 91    II,  XII |               A fegyházban ágyúztak!~- Most már tudják, hogy megszöktünk! -
 92    II,  XII |            tenger csillapodni kezdett.~Most már megkísérelhette volna
 93    II,  XIII|             hajó? - tört ki O’Brien. - Most már öt óra van... Nemsokára
 94    II,  XIII|              csakugyan onnan várták, s most MacCarthy és Farnham is
 95    II,  XIII|      fegyenceket... De mit törődtek ők most ezzel!~Lerohantak a nyaktörő
 96    II,  XIII|               szikláról leszaladtak, s most kiabálva futottak utánuk:~-
 97    II,  XIV |              felelni, ő maga ugyan még most is meg volt győződve a Kip
 98    II,  XIV |         fegyencek a fedélzetén vannak. Most már az angol kormány megvárja,
 99    II,  XIV |              hogy ők a gyilkosok... de most?!...~- Most sem szabad ezt
100    II,  XIV |            gyilkosok... de most?!...~- Most sem szabad ezt hinnie -
101    II,  XV  |             pillanatában látott...~Már most az a fénykép, melyet Hawkins
102    II,  XV  |                gyilkos alakját, s ezek most, a megnagyított kép recehártyáján,
103    II,  XV  |                 Ártatlanok! - kiáltott most Hawkins úr ujjongva. - Megvan
104    II,  XV  |            boldogsága határtalan volt. Most már mi sem állt útjában
105    II,  XV  |              pörük újrafelvételének. A most fölfedezett bizonyíték súlya