| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Verne Gyula A két Kip testvér IntraText CT - Text |
A távolság Dunedin és Wellington közt, azon a szűk szoroson át, mely a két szigetet elválasztja, alig négyszáz tengeri mérföld. Ha az északnyugati szél állandó marad, a James Cook harmadnap reggelre Wellingtonban lehet.
Sikerül-e Flig Baltnak e rövid utazás alatt hatalmába keríteni a hajót, eltenni láb alól a kapitányt és a hozzá hű, derék matrózokat?
Tudjuk, mily módon akart Vin Mod célt érni: orozva meglepi Mr. Gibsont meg a hozzá hű legénységet, s aztán a hajókorláton át belehajigálja őket a tengerbe, még mielőtt védhetnék magukat. Mindenekelőtt azonban szükséges volt beavatni e tervbe Len Cannont és cimboráit, akiknek segítségében egyébként Vin Mod egy percig sem kételkedett.
Vesztegetni való ideje azonban nem volt, mert a brigg negyvennyolc óra alatt Wellingtonba ér, ahol Mr. Hawkins és Nat Gibson is a hajóra szállnak; akkor pedig aligha fog menni a dolog. Tehát a mai, vagy legkésőbb a holnapi éjszakán kell munkához látni, mert ehhez hasonló kedvező alkalom később aligha kínálkozik.
A part, melynek mentében a brigg vitorlázott, nagyon tépett és szaggatott volt; roppant sziklák meredeztek ki mindenütt a vízből, s a hullámok viharos játéka bizarr, fantasztikus formákra tördelte a sziklapartot. Jaj lenne a hajónak, melyet a szél a sziklákhoz verne: dióhéjként törnék darabokra a szirteken. Szerencsére akár keletről, akár nyugatról hajtaná erre a vihar, mindenképpen megkerülhetné Új-Zéland legszélső hegyfokait, s biztos révekbe menekülhetne mind a Cook-szoroson, mind a Foveaux-szoroson át.
A James Cook néha oly közel járt a partokhoz, hogy tisztán lehetett hallani a madarak dallamos énekét, amelybe belevegyült a tarka papagályok rikácsolása, meg a víz fölött röpdöső tengeri madarak sikongatása. Lent a vízben pedig egymást kergették a pajkos delfinek, gyors szökkenéssel térve ki a habokat szelő hajó elől; odább, a messze szemhatáron magasra lövellő vízsugarak jelezték a cetek ottlétét, míg a lapos parti sziklákon egymás hátán heverésztek a lomha fókák.
Az idő szép volt és a kedvező szél gyorsan hajtotta a brigget. Tizenegy óra felé föltűnt a Herbert-hegység, melynek legmagasabb csúcsa ötezer lábnyira emelkedik a tengerszint fölé.
Vin Mod egész délelőtt kereste az alkalmat, hogy szóba állhasson Len Cannonnal, akit a legértelmesebbnek ítélt cimborái közt, de nem találkozhatott vele, mert a kapitány rendeletéből a négy új embert úgy osztották be, hogy kettő-kettő más és más őrségbe került és Len Cannon éppen akkor állott szolgálatba, mikor Vin Mod aludni tért.
Végre délben, amikor a legénységnek mind a két fele fönt volt a fedélzeten, hogy egymást fölváltsa, megjött a kedvező pillanat. Flig Balt a hajó elején sétált föl s alá, szemmel tartva matrózait; Koa, a szakács, akit a kölcsönös elvetemültség rejtélyes varázsa vonzott Len Cannon cimboráihoz. Sexton és Kyle társaságában lopta a napot, mutogatván nekik a testére tetovált utálatos rajzokat; Vin Mod pedig odasomfordált Len Cannonhoz és megveregetve a vállát barátságosan vigyorogva megszólította:
- No, öreg hát itt vagy a hajón, mi?
- Itt ám - felelte a másik egykedvűen.
- Tudom, örülsz is neki! - folytatta Vin Mod behízelgően. - Nem mindennap találsz ilyen derék hajót, amelyik tizenkét mérföldet megfut óránként, s a teher, amit visz, egész vagyont ér!
- Ennek legföljebb csak a gazdája örülhet.
- Úgy van, a gazdája... A mostani gazdája vagy az, aki megszerzi tőle...
- Bánom is én, akárkié lesz - felelte Len Cannon vállat vonva.
- Annyi bizonyos, hogy én rögtön faképnél hagyom, mihelyt partot ér.
- Rosszul tennéd, ha megtennéd, barátom - csóválta Vin Mod a fejét. - Mert van-e szebb élet, mint a hajós élete, aki szabad, mint az ég madarai és mehet, ahová neki tetszik?
- Vagyis inkább oda, ahova viszik - felelte Len Cannon meggyőződéssel.
- Ugyan, ugyan!... Hát ez a hála? Tudod-e, hol lennél most, ha mi föl nem veszünk a hajóra?
- Alighanem a Három szarkához címzett csapszékben.
- Az ám!... a rendőrség börtönében - felelte Vin Mod halkabban. - Mind a négyőtöket elfogtak volna, s bizonyára ingyen szállást is kaptatok volna pár hónapra Dunedinben.
- A börtön csak börtön, akár a városban üljük le a büntetést, akár ezen az átkozott hajón, ahonnan nincsen szabadulás, hacsak meg nem szökünk - viszonzá Len Cannon meglehetős bosszúsan.
- Hogy mondhatsz ilyet, tengerész létedre?! - kiáltott föl Vin Mod álmélkodva.
- Nekem eszemágában sem volt hajóra szállni - felelte Len Cannon. - Ha nincs az a bolond verekedés, akkor ma már útban lettünk volna Otago felé.
- És mentetek volna a nyomorba, veszedelembe, éhen halni...
- Meggazdagodni... az aranymezőkön? Na, ezt ugyan eltaláltad! - felelte Vin Mod gúnyosan. - Nincs ott ma már semmi, barátom! Csupa kavics, értéktelen kődarab! Százan meg ezren jönnek vissza naponként, szidva önmagukat, hogy miért mentek oda.
- Én meg tudok olyanokat, akik ugyancsak nem bánták meg, hogy megszöktek a hajóról.
- Én is tudok négy derék fickót - felelte Vin Mod ravaszul kacsintva -, akik nem bánták meg, hogy a sors a James Cook fedélzetére hozta őket... az aranymezők helyett!
- S ez a négy fickó... talán mi vagyunk? - kérdezte Len Cannon kételkedve.
- Tán csak nem akarod elhitetni velem, hogy a matróz meggazdagodhat abból a nyomorúságos bérből, amit az élete örökös kockáztatásáért kap?
- No és te kinek dolgozol? Talán tied ez a hajó?
- Nem az, de az lehet - felelte Vin Mod rejtélyesen.
- Hát annyi pénzed van a dunedini bankban, hogy hajót is vehetsz rajta? - kérdezte Len Cannon gúnyosan.
- Pénzem, az nincs... de tegyük föl, hogy a kapitányt valami szerencsétlenség érné... Véletlenül beleesnék a tengerbe... Hiszen már annyi kapitánnyal megtörtént! Éjszaka észre se veszi az ilyesmit az ember - és reggelre hűlt helye van a kapitánynak...
Len Cannon élesen szemébe nézett a gazembernek, azon tűnődve, hogy jól hallotta-e, amit hallott, Vin Mod pedig suttogva folytatta:
- Nos, mi történnék akkor? Helyettesíteni kellene a kapitányt, s a parancsnokság a másodkapitányra szállna; ahol nincs másodkapitány, ott a hadnagy venné át a hajó vezetését...
- Ahol pedig hadnagy sincs - vágott közbe Len Cannon halkan -, ott a fedélzetmester lenne a hajó ura.
- Eltaláltad, barátom - bólintott Vin Mod -, s az oly fedélzetmesterrel, aminő Flig Balt, jó messzire lehet menni...
- Nem, hanem oda, ahová a legénység akarná, ahol vígan és szabadon élhetnénk mindannyian, mert a Little Girl...
- Hát ez lenne a neve a briggnek. Mindenesetre szebb, mint a James Cook, a mostani neve!
A névvel nem sokat törődött Len Cannon. Az volt a fő, hogy ez az «ügylet», amit Vin Mod ajánlt neki, nem volt éppen megvetendő. De mielőtt fölcsapott volna a kalandos vállalkozás segítőjének, tudni akart mindent; ezért, körülnézve, hogy nem hallgatózik-e valaki, halkan így szólt:
- Értem. De tálalj ki mindent!
Vin Mod aztán ki is tálalt mindent, amit ő, meg Flig Balt közösen kifőztek. Len Cannonnak tetszett a terv és habozás nélkül vállalkozott a gaztettre... Elteszik a kapitányt láb alól, megváltoztatják a brigg nevét, aztán nekivágnak a tenger végtelenjének, a maguk szakállára... Mindamellett biztosítékot kívánt arra nézve, hogy a fedélzetmester is csakugyan egyetért-e Vin Moddal a dologban.
- Ma éjjel nyolc óra után, ha majd te leszel a kormánynál, Flig Balt odamegy hozzád, Len - mondta Vin Mod - és jól nyisd ki a füled...
- Aztán ő lenne a hajó kapitánya? - kérdezte Len Cannon, akinek jobban tetszett volna, ha senki sem parancsol neki.
- Hát persze, hogy ő! - felelte Vin Mod. - Kapitány nélkül nem lehet a hajó. De mit tesz az, ha te meg én és a többiek leszünk a hajó tulajdonosai!
- Jól van, Mod, én már a pártodon vagyok. Mihelyt egyedül leszek Sextonnal, Bryce-szal és Kyle-lel, mindjárt beszélek velük.
- Úgy, hogy még ma éjjel kellene...
És Vin Mod elmondta, hogy holnapután reggel Wellingtonba érnek, ahol Mr. Hawkins és Gibson kapitány fia is a hajóra szállnak. Akkor két emberrel több lesz, akit el kéne tenni láb alól, ez pedig megnehezíti a dolgot. Ezért kellene ma éjjel, vagy legkésőbb holnap éjjel végbe vinni.
Len Cannon megértette, hogy Vin Modnak igaza van, Megígérte hát, hogy mihelyt bealkonyodik, azonnal beszél cimboráival, akiért egyébként jót állt, mint önmagáért. De előbb még Flig Balttal akar tisztába jönni... két szó elég lesz; két szó meg egy kézszorítás, mely megpecsételi az alkut.
A két cinkos elégedetten vált el és mindegyik a dolgára ment. Este nyolc órakor, midőn a fölváltás órája ütött, Len Cannon odament a kormánykerékhez és átvette a hajó vezetését. Flig Balt pedig hátra ballagott a hajó farára, ahol a kapitány üldögélt, hogy megkapja parancsait az éjszakára.
Az idő szép volt, s az északnyugati szél egyre fújt, bár napszállta óta kissé csökkent az ereje. Mivel a tenger is csöndes volt, nem kellett félni semmi veszedelemtől, s legfeljebb csak az történhetett, hogy szél szüntével megáll a hajó. Egyelőre azonban szó se volt erről és Harry Gibson, hogy éjszakára ne legyen nagyon közel a parthoz, kissé oldalt fordíttatta a vitorlákat, s egyenesen a Christchurch-szoros felé tartott, ahová, úgy remélte, hajnaltájban érkezik.
Végrehajtatván e parancsait, a kapitány tíz óráig a hídon maradt, Flig Balt végtelen bosszúságára. A fedélzetmestert a guta környékezte: bármennyire szeretett volna szóba elegyedni Len Cannonnal, nem tehette, mert Harry Gibson közvetlenül a kormányos közelében ült, vagy ha fölkelt is sétálni, alig pár lépésnyire járt föl s alá.
A hajón minden rendben volt. A briggnek csak hajnali három-négy órakor kellett majd irányt változtatnia, mikor Akoroa-kikötőt megpillantják. Gibson kapitány tehát még egyszer végigtekintve a tengeren és a vitorlákon, jó éjszakát mondott a fedélzetmesternek és lement kabinjába.
Most aztán Flig Balt pár szót váltott Len Cannonnal. El kell tenni a kapitányt láb alól, s vele együtt Hobbes, Wickley és Burnes matrózokat is, akik vele tartanak.
- És mikor? - kérdezte Len Cannon.
- Még ma éjjel! - vágott közbe Vin Mod, aki szintén ott volt.
- Tizenegy óra és éjfél közt - felelte Flig Balt. - Akkor Hobbes és Sexton lesznek az őrségen, Wickley pedig a kormánynál. Egyelőre ezektől szabaduljunk meg. Holnap reggel aztán végzünk a többiekkel.
- Úgy lesz! - felelte Len Cannon bólintva.
S átadván a kormányt Vin Modnak, egyenesen a hajó orrába ment, hogy meghányja-vesse a dolgot cimboráival és fölkeltse Kyle-t, aki nem volt szolgálatban és aludt.
De se Sextont, se Bryce-t nem találta, bár ott kellett volna állniuk az őrségen, s mikor Wickleytől megkérdezte, hogy nem látta-e őket, ez csak vállat vont.
- Hol vannak hát? - kérdezte Len Cannon másodszor is.
- Ott bent hortyognak... holt részeg mind a kettő!
- A nyomorultak! - csikorgatta fogát Len Cannon dühében.
- Elitták az eszüket: ma éjjel nem foghatunk semmihez!
Mégis bement a hajószobába, hogy megnézze őket. Valóban holt részeg volt mind a kettő: hiába rázta, rugdalta, szólítgatta őket, azok csak morogtak, egyet fordultak fektükben és hortyogtak tovább.
Len Cannon átlátta, hogy nem számíthat rájuk és bosszúsan ment vissza a fedélzetre. Flig Balt is egészen oda volt dühében, mikor meghallotta ezt a nem várt akadályt és Vin Mod alig bírta lecsillapítani. Utóvégre - így vigasztalta a fedélzetmestert - e mai éjszakával még nem veszett el minden. Holnap majd jobban vigyázunk arra a két akasztófavirágra, hogy le ne ihassák magukat. De Flig Baltnak nem szabad följelentenie őket, mert akkor a kapitány lecsukatná mind a kettőt és Wellingtonig ki sem bocsátana őket.
Az éjszaka tehát nyugodtan telt el, s midőn Harry Gibson másnap kora hajnalban a fedélzetre jött, a brigg már vígan szelte a Christchurch-szoros tajtékos habjait.
- Mi újság? - kérdezte Gibson a fedélzetmestertől, aki kevéssel előbb kelt föl nála.
- Semmi, kapitány - felelte Flig Balt jó reggelt köszönve.
- Ki van a kormánynál?
- Nincs semmi panaszod az új legénység ellen?
- Még eddig nincsen, kapitány, s azt hiszem, nem is lesz. Ezek az emberek alighanem jobbak, mint aminőknek látszanak.
- Annál jobb - felelte Harry Gibson a kezeit dörzsölve -, akkor megtartjuk őket. Mert azt hiszem, hogy Wellingtonban éppoly szűkében leszünk matrózoknak, mint Dunedinben voltunk.
- Mindenesetre, kapitány, ha ezek beválnak, nem kell törnünk a fejünket, hogy honnan veszünk helyettük másokat.
A James Cook gyorsan futott a kedvező szélben, s egész délelőtt a part mentén vitorlázott. Ebéd után azonban mintha csökkent volna a szél ereje: a hajó futása meglassúdott, s alig volt remélhető, hogy alkonyatig elérhetik a Cook-szoros torkolatát. Akkor pedig kint kell tölteniök az éjszakát a nyílt tengeren, és csak másnap vethetnek horgonyt Wellingtonban.
Flig Balt és Vin Mod elégedetten kacsintgattak egymásra: most már mi sem állt útjába gaz tervük végrehajtásának. Sexton és Bryce, miután kialudták a tegnapi mámort, kész örömmel beleegyeztek a zendülésbe és Len Cannon már csak a jeladást várta.
A közös megállapodás szerint Vin Mod és Len Cannon éjfél és egy óra közt leosonnak a kapitány szobájába, megkötözik, betömik a száját, s még mielőtt kiálthatna, belehajítják a tengerbe. Ugyanekkor Hobbest és Burnest, akik őrségen lesznek, Kyle, Sexton és Bryce teszik el láb alól; Wickleyt, aki a kormánynál lesz, Koa és Flig Balt könnyen megkötözhetik, s aztán a hajósinassal együtt szintén a tengerbe vetik. A James Cook pedig legott megfordul s kelet felé nekivág a Csendes-óceánnak.
A gyalázatos összeesküvés sikere, úgy látszott, bizonyos immár.
A brigg még napfölkelte előtt messze lesz innen, az orgyilkos Flig Balt parancsnoksága alatt.
Körülbelül esti hét óra lehetett, mikor északkeleten föltűnt a Campbell-fok, mely a Cook-szoros bejáratának déli határát jelzi. A szél ugyan már annyira csökkent, hogy a brigg minden vitorláját kifeszítették, s még így is csak lassan bukdácsoltak, de egy tengeráramlat mégis a kívánt irányba hajtotta a hajót és növelte sebességét.
A kapitánynak nyolc órakor kellett volna lefeküdnie, s ettől a pillanattól kezdve Flig Balt lett volna úr a fedélzeten. Ámde kevéssel nyolc óra előtt vékony füstoszlop támadt a brigg háta mögött, s nemsokára feltűnt egy gőzös is, mely éppen akkor kerülte meg a Campbell-fokot.
Vin Mod és Flig Balt nem sokat törődtek a gőzössel. Mivel gyorsan ment, azt hitték, hogy csakhamar utoléri s el is hagyja őket.
A gőzösön meglátszott, hogy hadihajó; kisebbfajta cirkáló volt, de még nem húzta föl a lobogóját. E pillanatban azonban lövés dördült el fedélzetén, s egyidejűleg középső árbocára felszökkent Nagy-Britannia lobogója.
Harry Gibson ottmaradt a fedélzeten, mert úgy látszott, hogy érdekli a kis gőzös. Csak az volt a kérdés, meddig marad ott. Addig-e, ameddig csak látni lehet ezt a gőzöst, amely valószínűleg szintén Wellingtonba igyekszik, vagy már előbb megunja a dolgot és lemegy aludni?
Ezen tűnődtek az összeesküvők, éspedig tele aggodalommal, mert már alig várták, hogy egyedül lehessenek a fedélzeten.
Elmúlt egy óra, és Gibson kapitánynak eszébe sem jutott, hogy lemenjen. Néha egy-egy szót váltott Hobes-szal, aki a kormánynál állt, közben pedig folyton a kis hadigőzöst nézte, amely alig volt egy mérföldnyire a briggtől.
Flig Balt és cinkosai fogukat csikorgatták tehetetlen dühükben. Az angol gőzös lassan jött utánuk, s látszott, hogy csak félgőzzel halad. De miért? Talán valami baj érte a gépét? Vagy nem akart éjszaka bemenni Wellington kikötőjébe, melynek bejárata szirtes és veszedelmes?
Akármi volt is az oka lassúságának, annyi bizonyos, hogy egész éjszaka ott fog kullogni a James Cook sarkában s meghiúsítja az összeesküvés végrehajtását.
Len Cannon és társai eleinte még azt is hitték, hogy a gőzöst Dunedinből küldték az ő üldözésükre, és nagyon megijedtek. De Flig Balt csakhamar megnyugtatta őket e tekintetben: ostobaság volt föltenni, hogy kedvükért hadihajót mozgósítanak, mikor sokkal egyszerűbb volt, ha a rendőrség sürgönyöz Wellingtonba, hogy akkor fogják el őket, mikor a James Cook kiköt. Különben is, a kis gőzös nem iparkodott érintkezésbe lépni a briggel, és csónakot sem bocsátott le, hogy átvizsgálja.
E részben tehát nyugodtak lehettek a Három Szarka garázda verekedői: de annál jobban dühöngtek magukban amiatt, hogy a hadigőzös közelsége megakadályozta az éjszakai orgyilkosságot, holnap pedig már Wellingtonba ér a brigg.
Gondoltak ugyan arra, hogy mégis végrehajtják tervüket, de csakhamar átlátták, hogy ez lehetetlen. A kapitány s a hozzá hű matrózok bizonyára kiabálni fognak és védelmezik magukat, ennek zaját pedig okvetlenül meghallják a hadigőzösön, mely alig volt három-négy kődobásnyira a briggtől, s pár pillanat alatt melléje érkezett volna.
- Átkozott véletlen! - hörgött Vin Mod elkeseredve. - Nem csinálhatunk semmit!
- Holnap pedig - tette hozzá Flig Balt fogcsikorgatva - Nat Gibson és a hajó gazdája is a fedélzeten lesznek!
El kellett volna távozniuk a hadihajótól, s a fedélzetmester talán meg is tette volna, de a kapitány ahelyett, hogy aludni ment volna, az éjszaka javarészét a fedélzeten töltötte. Nem lehetett hát megszökni, és le kellett mondani a tervezett orgyilkosság végrehajtásáról.
Másnap korán hajnalodott. A James Cook megkerülte a Nicholson-fokot, mely a Wellington-öböl bejáratát védi, és reggeli hét órakor befordult a kikötőbe, ahol az angol hadigőzössel egyidejűleg vetett horgonyt.