VIII. FEJEZET
A Korall-tenger

Fél órával később a James Cook már északkeletnek fordította orrát, s nekivágott annak az ezernégyszáz mérföldnek, mely a Norfolk-szigetet Új-Írországtól elválasztja. Úgy számították, hogy ha jó szelük lesz, öt napig tart, míg ismét földet láthatnak, s ez a föld Új-Kaledónia, a franciák fegyencgyarmata lesz.

Flig Balt és az összeesküvők végtelenül el voltak keseredve. Mióta a két Kip testvér is a hajón volt, nem is gondolhattak arra, hogy erőszakkal foglalják el a hajót. De Vin Mod, aki sehogy sem tudott belenyugodni álmainak meghiúsulásába, ismét pokoli tervet koholt, melyet sietett közölni Flig Balt cimborával.

- Arról van szó - magyarázgatta rejtélyesen -, hogy valami véletlen szerencsétlenség megfosztja a brigget kapitányától... Tegyük föl, hogy valamelyik sötét, viharos éjszakán Gibson úr belefordul a tengerbe... Ki lesz az utódja?... a James Cook kapitánya?... Mindenesetre Balt mester... A hajótulajdonos és Nat Gibson annyit értenek a tengerészethez, mint a hajdú a harangöntéshez... És akkor, ahelyett, hogy Flig Balt kapitány Hobarttownba vinné a hajót... Szóval... azt hiszem, erről lehet beszélni, vagy mi?...

S látván, hogy Flig Balt hallgat, nagyot káromkodva folytatta:

- Más módját nem látom... Ezekkel az átkozott hollandusokkal együtt nyolcan vannak... nyolc kötél a nyakukra... Meg kell hát fosztanunk őket a kapitánytól, hogy könnyebben elbánhassunk velük.

Ezzel szemben Len Cannonnak az volt a véleménye, hogy hat elszánt ember könnyen végezhet nyolc ellenféllel, ha váratlanul ütnek rajtuk... Elég, ha kettőt titokban eltesznek láb alól: akkor ők is csak hatan lesznek... Aztán így végezte beszédét:

- Holnap éjjel meg kell kísérelni a dolgot... Balt mester szóljon, hogy beleegyezik-e, s akkor holnapután már ura lesz a briggnek.

- Nos, Balt: mit felelsz? - unszolta őt Vin Mod.

Mielőtt Balt, aki még habozott, felelhetett volna, a kapitány lekiáltott érte a hajóhídról, hogy menjen föl hozzá.

Len Cannon nagyon dühbe jött a fedélzetmester pipogyaságán, és határozottan kijelentette Vin Modnak, hogy ha Port-Praslinig nem történik valami, ő és társai megszöknek a briggről, mert semmi kedvük nyavalyogni a tengeren.

Ezzel faképnél hagyta Vin Modot, aki maga is nagyon aggódott tervei miatt, mivel ismerte Flig Balt habozó, aggodalmaskodó természetét.

Mindamellett egyre leste a kedvező alkalmat, hogy a kapitányt valamilyen módon eltehesse láb alól. De ez lehetetlen volt. A gyönyörű estéket Hawkins úr, Nat Gibson, a két Kip testvér fönt töltötték a fedélzeten Gibson kapitány társaságában, s mikor úgy éjféltájban lementek aludni, velük ment a kapitány is, úgyhogy a megtámadásáról szó sem lehetett.

Közben a brigg elhaladt Új-Kaledónia mellett, melyet a korallszigetek és zátonyok úgy körülfognak minden oldalról, hogy úgyszólván csak egyetlen megközelítő pontja van: Nouméa-kikötő, amely egyszersmind a fegyencgyarmat fővárosa is.

- Mennyi derék ember sanyarog ott! - sóhajtott Len Cannon, a sziget felé pislogva. - Ha csak tízet kaphatnék magam mellé...

- Hamar végeznénk a kapitánnyal, mi? - vágott közbe Vin Mod, aki mellette állt.

A tenger, melynek habjait a James Cook szántotta, valamennyi hajós tapasztalata és állítása szerint, a legveszedelmesebb a földkerekség összes vizei között. Körülbelül két szélességi foknyi területen a korallszirtek és zátonyok szeszélyes, folyton váltakozó sokasága lappang az örökké tajtékos és hullámzó tenger alatt, és a sok, nem eléggé ismert, szabálytalan tengeráramlat csak még veszedelmesebbé teszi a hajózást ezen a koralltengeren.

Szerencsére Gibson kapitány nem először járt erre, s óvatosságból lehetőleg távol tartotta a hajót attól a veszedelmes zónától, amelyben a korallszirtek és zátonyok egymást érik.

November 9-ike délutánján Nat Gibson a fedélzeten sétált, s unalmában messzelátójával vizsgálgatta a szemhatárt. Egyszer csak meglepetve fölkiáltott, s apjához sietett, aki fönt a hajóhídon beszélgetett a két Kip testvérrel és Hawkins úrral.

- Nézzék csak, mi az ott! - szólt kelet felé mutatva, ahol vagy két mérföldnyire, valami sötét tömeg libegett a vízen.

- Annyi bizonyos, hogy nem zátony - mondta Kip Károly, miután hosszasan megnézte a messzelátón át.

- Ezt én sem hiszem - felelte a kapitány. - A térkép ezen a vidéken nem tud zátonyról.

- Nekem úgy tetszik, hogy úszik és libeg - szólt Péter, akinek legjobb szeme volt mindnyájuk közt.

- Akkor meglehet, hogy hajóroncs! - kockáztatta meg Hawkins úr a föltevést.

- Halló, Hobbes! - kiáltott oda Gibson kapitány a kormányosnak -, kerülj csak közelebb ahhoz a valamihez!

Fél óra múlva világos volt, hogy az az úszó holmi csakugyan hajóroncs; féloldalt dőlt hajó volt - s mivel a két Kip testvér valószínűnek tartotta, hogy a Wilhelmina lehet, mely csak három héttel ezelőtt ütközött össze a gőzössel, Gibson kapitány elhatározta, hogy megnézi az elpusztult hajót.

Keresztbe feszítették hát a brigg vitorláit, lebocsátották a nagy csónakot, amelybe három matróz ült evezni, továbbá a két Kip testvér és Nat Gibson.

A hajóroncs valóban a Wilhelmina volt.

Féloldalt hevert a vízben, az eleje egészen víz alatt volt, és csak a fara állt ki a tengerből, de már a hajószobában is térdig ért a víz.

Nat Gibson, a két Kip testvér és Vin Mod fölkapaszkodtak a fedélzetre, mely e pillanatban száraz volt, mivel a tenger oly sima volt, hogy még fodrokat is alig vetett.

Mindenekelőtt azt keresték, hogy nincs-e élő ember a fedélzeten?... De nem volt, azon a rémes éjszakán mindnyájan csak menekülni óhajtottak, s a két Kip testvéren kívül egy lábig el is vesztek: holott ha a golettán maradnak, valamennyien megmenekülhettek volna!...

A két testvér mindenekelőtt az okmányait és egyéb vagyonát kereste; de szerencsétlenségükre a kabin, melyben laktak, nagyon közel volt a lékhez, mit a gőzös ütött a golettán, úgyhogy félig megtelt vízzel, s a hullámok mindent kimostak belőle...

Vin Mod azonban, aki szemesebb volt a többieknél, mégis talált valamit: egy maláj tőrkést, aminek krisz a neve, és Péteré volt, aki mint érdekes fegyvert, gyűjteménye számára vette meg. Ez a gyilok, leesvén a földre, beszorult két deszka közé, s Vin Mod is úgy akadt rá, hogy megbotlott benne a víz alatt. Önkéntelenül az inge alá dugta - csupa tolvajösztönből, maga se tudta, hogy miért...

Nem lévén egyéb dolguk a hajóroncson, lekúsztak róla a csónakba, mely gyorsan visszavitte őket a brigg fedélzetére. Minden, amit magukkal hoztak, néhány ruhadarab, fehérnemű és egyéb apróság volt, amely éppen megmaradt Kip Károly vízmentes bőrzsákjában.