| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Verne Gyula A két Kip testvér IntraText CT - Text |
Tasmánia, melyet 1642-ben fedezett föl a németalföldi Tasman Ábel, 1804-ben került Anglia birtokába, abban az időtájban, mikor az angol kivándorlók mostani fővárosát, Hobart-Townt alapították.
A majdnem háromszögű és igen termékeny sziget első lakosai deportált fegyencek voltak, ők alapították a most elsőrangú Port-Arthur kikötőt is. De most már csupa szabad ember lakja, s a sziget őslakói is teljesen kihaltak. Az utolsó tasmániai bennszülöttet, egy ostoba vénasszonyt, ritkaságképpen mutogatták 1884-ben, s azóta hírük-hamvuk sincs a szigeten a vad, emberevő negritóknak.
Hobart Town kikötőjének legfőbb előnye, hogy a szelektől nagyon védett fekvésű. A vize mély, úgyhogy a legnagyobb hajók is bizton bejárhatnak, a hullámverést pedig egy hosszú kőmóló töri meg. A James Cook, melynek Hobarttown volt a törzskikötője, rendes helyén vetett horgonyt, szemben a Hawkins cég irodájával.
Hawkins urat úgy tisztelték, mint a város egyik legelső és leggazdagabb kereskedőjét, s azért a gyászban, mely a cég egyik belső tagját és kapitányát érte, az egész város osztozott. Hogy a hajót valami baj érte, azt mindjárt akkor sejtették, mikor a James Cook föltűnt a szemhatáron: félárbocra eresztett lobogója szerencsétlenség hirdetője volt.
Hawkins úr neje és Gibson kapitány özvegye kora reggel óta kint voltak a rakodóparton, és szorongva találgatták, micsoda csapás érhette a közelgő hajót. A kikötőmunkások és a dologtalanok, akiknek minden hajó érkezése esemény volt, szintén azon tűnődtek, hogy mi történhetett a fedélzeten.
- Bizonyos, hogy valaki meghalt a hajón - mondta az egyik.
- Valamelyik matróz...
- Utasok nincsenek a fedélzeten?
- De, azt hiszem, vannak... Legalábbis úgy volt, hogy Wellingtonban Hawkins úr és Nat Gibson is a hajóra szállnak...
Közben a brigg egészen közel ért a parthoz, s midőn Gibson asszony nem ismert rá férjére a kapitányban, aki a hajót vezette, s midőn fia, ahelyett, hogy elébe szaladt volna, csüggedten, megtörve ült a hajó farán és szinte még feléje sem mert nézni - a kétségbeesés prófétái sejtelmével kitalálta a szörnyű valót, és rémülten sikoltott föl:
A következő pillanatban Nat Gibson már ott volt mellette és zokogva ölelte át, - de a szerencsétlen özvegy némán roskadt össze, és ha fia föl nem fogja, ájultan zuhant volna le a tengerbe.
- Hol van a kapitány? - kérdezte Hawkins asszony rémülten.
- Meghalt! - felelte Nat Gibson tompán.
- Meghalt?! - ismételte Hawkins asszony visszatántorodva.
- Meggyilkolták!...
Az ájult Gibson asszonyt kocsin vitték haza, mialatt a rémes hír futótűzként terjedt a városban. Mindenki sajnálta a derék kapitányt, akit becsületessége és jó szíve, egyenes, őszinte lelke miatt az egész városban szerettek...
Hawkins úr még a kikötés előtt megkérte Kip Károlyt, hogy legalább addig tartsa meg a kapitány tisztét a hajón, míg a terhét kirakják. Ő viszont majd utána néz, hogy nem akad-e hajó, amely hazavinné őket Európába.
A két testvér szívesen fogadta ezt az ajánlatot és Kip Károly mindenekelőtt értesítette a tengerészeti hatóságot, hogy a hajón zendülők vannak. Egyúttal pedig részletes jelentést tett a Flig Balt és cinkosai merényletéről.
A révkapitány azonnal a hajóra sietett, s miután meghallgatta Kip Károly szóbeli jelentését is, azt kérdezte:
- Hol van az a fedélzetmester?
- Vasra verettem, a hajófenékben.
- Két cinkosa, akik tettlegességre vetemedtek, szintén a hajófenékben van, ezek Dunedinben vetődtek be... Van aztán még három-négy, akik szintén gyanúsak, ezeket most elbocsátjuk, a többiek azonban becsületesek, és semmi panasz nincs ellenük.
- Helyes - felelte a révkapitány. - Azonnal küldök egy szakasz rendőrt, aki elviszi őket.
Negyedóra múlva csakugyan meg is jöttek a rendőrök, s ekkor fölhozták Flig Baltot, Len Cannont és Kylet a hajófenékből.
A fedélzetmester összeszorította ajkait és egy szót sem szólt, de oly gyűlölködő pillantást vetett Kip Károlyra, hogy maguk a rendőrök is meghökkentek; Len Cannon pedig fogcsikorgatva fenyegette az öklével és úgy káromkodott, hogy a rendőrök kénytelenek voltak betömni a száját.
Eközben Vin Mod, aki látszólag közömbösen támaszkodott a hajókorláthoz, észrevétlenül Flig Balt háta mögé surrant és elmentében ezt súgta neki:
- Nincs vége mindennek!... Úgy cselekedjél, ahogy megállapodtunk. A bizonyítékokat megtalálják nála!
Világos volt, hogy Vin Mod valami módon mégiscsak hozzá tudott férkőzni a fedélzetmesterhez, akivel ismét kifőzött valamit, mert Flig Balt, aki tökéletesen megértette a sugdosott utasítást, igenlően bólintott...
A rendőrök közrefogták a három lázadót és egyenesen a börtönbe vitték őket. Alighogy elmentek, Kip Károly behívatta Vin Modot, Sextont, Brycet és Koát, a szakácsot, minden magyarázat nélkül kijelentette, hogy elbocsátja őket, s egyúttal megtiltotta nekik, hogy bármi ürüggyel a hajóra merjenek lépni. A bérükért menjenek Hawkins úr irodájába, ott majd megkapják.
Vin Mod előre sejtette ezt a fordulatot és meg sem kísérelte a tiltakozást. Összeszedte a holmiját, s mit sem törődve Koával, csak Brycenek és Sextonnak intett, hogy menjenek vele. Először elvezette őket Hawkins úr irodájába, ahol megkapták a bérüket, onnan pedig egy ismerőséhez, ahol mind a hárman szállást találtak.
Pár nap telt el ezalatt, és Gibson asszony, akit férjének rémes halála ágyba döntött, lassanként jobban lett. Kip Károly is kirakatta a hajó terhét, s mivel a James Cook-on már semmi dolga sem volt, öccsével együtt szintén partra szállt. Előbb azonban Hawkins kapitány hálásan megköszönte szíves szolgálataikat és Kip Károlynak, az egyhavi kapitányi fizetésen felül, még szép jutalmat is adott a cég nevében.
A két testvér, addig míg Európába induló hajó akad, kénytelen volt lakást fogadni Hobarttownban. Járás-kelés és lakáskeresés közben észre sem vették, hogy Vin Mod és Bryce lopva folyton a sarkukban járnak, mintha fölötte érdekükben állna megtudni, hogy a két testvér hol talál lakást...
Végre megtudták ezt is. Január 8-ikán Burnes matróz lassan ballagva cipelte a két testvér egyetlen ládáját, s egy szegényes, de tiszta fogadó előtt állt meg vele. A Kip-testvérek ott foglaltak lakást, az első emeleten.
- Helyes - mondta Vin Mod a cimborájának, mikor tisztában volt mindennel: most már nem menekülnek!