XI. FEJEZET
Port-Praslin

Első látogató a hajón Zieger úr volt, a Hawkins-ház régi üzleti barátja és Hawkins úrnak meg Gibson kapitánynak személyes ismerőse.

- Kedves Hawkins - így kezdte -, mutassa meg a poggyászát, hogy azonnal haza vitethessem, mert a mai naptól fogva ön az én vendégem, Gibson kapitánnyal és Nat barátommal együtt...

- Arról szó sincs! - nevetett Gibson kapitány. - Hawkinssal meg a fiammal tehet amit akar, de én nem hagyhatom itt a hajót.

- Ezt mindjárt gondoltam - felelte tréfásan Zieger úr. - Ön már oly megrögzött rabja a kötelességének, hogy a kényelmét szinte öntudatlanul áldozza föl érte. De másik két barátomhoz ragaszkodom... Semmi áron nem engedem meg, hogy itt maradjanak a hajón.

Miután ebben megegyeztek, a kapitány bemutatta Zieger úrnak a két Kip testvért, s a derék kereskedő megígérte, hogy gondoskodni fog róluk, ha helyre lesz szükségük, de a két testvér kijelentette, hogy egyelőre a hajón óhajt maradni, mert az a szándékuk, hogy Hobarttownba érve, onnan haza vitorláznak Európába.

- És mi - kérdezte Gibson kapitány Zieger úrtól - ugyan meddig veszteglünk itt, Port-Praslinban?

- Legföljebb három hétig - felelte Zieger úr. - Ennyi épp elég arra, hogy kirakják a terhet s újból megrakodjanak.

- Ezt már szeretem - örült Gibson kapitány. - Ma november 20-ika van, tehát legkésőbb december közepén indulhatunk...

- Addig pedig megnézhetik Port-Praslin környékét - felelte Zieger úr -, ámbár nem sok nézni való akad rajta.

Ezzel, még néhány jelentéktelen kérdés tisztázása után, mindjárt magával vitte Hawkins urat és Nat Gibsont, a kapitánnyal pedig megígértette, hogy ebédre szintén utánuk jön és elhozza a két Kip testvért.

Zieger úr lakóháza körülbelül egy angol mérföldnyire volt nyugat felé a kikötőtől, irodája azonban a rakparton volt, a többi kereskedőház tőszomszédságában.

Wilhelmshaf, ahol a Zieger úr háza is volt, sűrű, árnyas erdő közepén épült; az út mindenütt fák és bokrok közt vezetett odáig s néhol oly keskeny volt, hogy ketten sem fértek el egymás mellett. A százados faóriások egynémelyike olyan vastag volt, hogy öt-hat ember sem igen érte volna át a törzsét, s egyik másiknak a földből kinőtt gyökerei valóságos természetes kunyhókat alkottak, melyek alatt féltucat ember is meghúzhatta magát szükség esetén.

Zieger úr neje nagyon szívesen fogadta férje barátait, s mindjárt meg is mutatta a nekik szánt csinos vendégszobákat. Négy óra tájban megjött Gibson kapitány is, s a két Kip testvért is elhozta magával. Ziegerné szívesen látta őket, és nagyon megindult a szíve, mikor szerencsétlenségüket megtudta.

Gibson kapitánynak ebéd után vissza kellett mennie a hajóra. Barátjai ugyan nem szívesen eresztették el, de ő nem tudott nyugton lenni a hajótól távol, mert aggódott, hogy esetleg megszökik valaki a legénységből, s akkor itt kell vesztegelnie.

Hátha még azt is tudta volna, ami ezalatt a hajón történt!

Len Cannon és cimborái, miután nem sikerült a kapitányt láb alól eltenniük, föltett szándékukhoz híven partra akartak szállni a kikötőben. Vin Mod elkeseredetten könyörgött nekik, hogy ne tegyék ezt... hogy várjanak addig, míg Hobarttownba indul a hajó...

- Ej, mi nem akarunk oda menni! - szólt bosszúsan Len Cannon.

- De várjatok legalább az indulásig - sürgette őket Vin Mod. - Ki tudja, mi történhetik még addig!...

E pillanatban Jim, aki gyanúsnak találta ezt a folytonos sutorászást, közeledett a tanakodó csoporthoz. De Flig Balt észrevette és haragosan rárivallt:

- Mi dolgod van itt?...

- Ebédelni megyek...

- Még ráérsz... Nincs semmi dolgod?

- Fogadok - szólt közbe Vin Mod -, hogy a Kip testvérek szobáját még nem takarítottad ki!...

Ezzel Vin Mod jelentősen rákacsintott Flig Baltra, aki elvigyorodott. Jim pedig, aki mindebből semmit sem látott, csakugyan lement a Kip testvérek kabinjába.

Az első dolog, ami a szemébe ötlött, az a maláji tőr volt, melyet Vin Mod a Wilhelmináról lopott el, s amelyről a két testvér nem is tudta, hogy megvan... Miért volt itt ez a krisz?... Vin Mod bizonyára nem ok nélkül csempészte ide, a két testvér távollétében?

Jim kezébe vette az éles tőrt, melynek furcsa, szokatlan alakja neki is föltűnt; de miután megnézte és megpróbálta a pengéjét, visszatette a kis asztalra, s nem törődvén vele tovább, elvégezte a dolgát.

Eközben a fedélzeten Vin Modnak sikerült rávennie Len Cannont és cimboráit, hogy legalább addig ne szökjenek meg a hajóról, míg Hobarttownba indulnak...

- Miért éppen addig? - kérdezte Len Cannon.

- Mert addig még sok minden történhet - felelte Vin Mod. És rejtélyesen mosolygott, de többet egy szót sem szólt.