II. FEJEZET
Tervek a jövőre

A katasztrófa, mely a Gibson családot oly szörnyen lesújtotta, megváltoztatta Hawkins úr terveit is. Most már szó sem lehetett arról, amiben előzetesen megállapodtak Zieger úrral, hogy az újzélandi kereskedelmet egészen a kezükbe ragadják, s e célból Nat Gibson Wellingtonban telepedik le, mint Hamburg úrnak a cégtársa.

- Nem eresztem oda a fiamat, arra a szörnyű helyre! - tiltakozott Gibson asszony hevesen.

És Nat Gibsonnak sem volt semmi kedve, hogy visszamenjen Wellingtonba és viszontlássa azt a helyet, ahol szegény apját meggyilkolták. Azt határozták tehát, hogy Nat Gibson Hobart-Townban marad, Hawkins úr irodájában.

Hawkins úr különben nehezen várta Hamburg úr tudósítását Wellingtonból, még mindig remélte, hogy a derék kormányzónak sikerül valami nyomra akadnia, s a gaz gyilkosok végre megkapják méltó büntetésüket.

Egyelőre azonban minden gondját az a vizsgálat foglalta le, melyet a James Cook matrózainak zendülési ügyében a tengerészeti hatóság nagy eréllyel folytatott. Flig Balt és két cinkosa, mióta a hajóról elvitték őket, nem érintkezhetett társaival. Vin Mod ugyan többször megkísérelte, hogy Flig Balt közelébe juthasson, de minden igyekvése sikertelen maradt.

Pedig fontos okai lettek volna, hogy legalább csak egy szót, egyetlenegy szót súghasson Flig Balt és cinkosai fülébe, azt az egy szót, hogy: «Megtörtént!» - Mert ha ezt a szót nem mondhatja el Flig Baltnak még a tárgyalás előtt, akkor mindennek vége...

De mi volt hát az, aminek meg kellett történnie, vagy már meg is történt?... Tudni nem tudhatjuk, csak sejtjük, hogy összefüggésben kellett lennie a Kip testvérekkel, mert Vin Mod éjjel-nappal leste és követte őket mindenfelé, mint az árnyék.

Mindenekelőtt álszakállt ragasztott föl, s úgy elváltoztatta az arcát, hogy még a legjobb barátja sem ismert volna rá. Aztán ugyanabba a fogadóba szállt, ahol a két Kip testvér lakott, s olyan szobát választott, melynek ablaka egy erkélyre nyílt, amely erkélyről folyosó vezetett a két testvér ablaka alá.

Vin Mod tehát, ha kimászott az erkélyre, s onnan átlépett a folyosóra, oda lopózkodhatott a két testvér ablaka alá és kihallgathatta beszélgetéseiket - sőt mivel nagyon meleg volt, s az ablakok nyitva is voltak, szükség esetén a szobába is belopózhatott.

Január 13-ikán este Vin Mod óvatosan lappangva, lábujjhegyen ment végig a folyosón és megállt a két testvér ablaka alatt.

A két derék fiatalembernek ez volt az első elégedett estéje Hobarttownban. Kip Károlynak, hosszas utánjárással és Hawkins úr pártfogásával, végre sikerült állást kapnia: e napon írta alá a szerződést a Skydnam tulajdonosával, aki másodkapitánynak hívta meg hajójára.

- Szívesen fogadott a hajótulajdonos? - kérdezte Péter, a fiatalabbik.

- Nagyon szívesen - felelte a bátyja. - Mivel már tudta, hogy a James Cookot is én hoztam haza Hobarttownba, hamar megegyeztünk.

- A James Cookról jut eszembe, Károly: rosszul tetted, hogy szaladni hagytad Flig Balt többi cinkosát... Például, meg vagyok győződve, hogy az a Vin Mod éppoly bűnös, mint a többiek...

- Ha bűnös, akkor a tárgyaláson úgyis kiderül, és nem kerüli el a büntetést...

- Majd meglátjuk! - dünnyögte az ablak alatt Vin Mod és dühösen csikorgatta a fogát.

- És mikor lesz ez a tárgyalás? - kérdezte Péter.

- Huszonegyedikén...

- S mikor indul a Skydnam?...

- Öt nappal később, 25-ikén. S ez még jó, mert ha a tárgyalás később lett volna, a hajónak is várnia kellett volna az indulással, miután te meg én, mint tanúk nem utazhattunk volna el.

- Eszerint nem is megyünk a hajóra addig?...

- Nem, egész addig, míg a tárgyalást meg nem tartották. Azt hiszem, elég jókor lesz, ha 22‑ikén este hurcolkodunk föl a Skydnam fedélzetére, még akkor is lesz három napunk...

- Csak ezt akartam tudni! - dünnyögte magában Vin Mod és örvendve dörzsölte kezeit.

S mialatt a két testvér lefeküdni készült, nesztelenül visszasompolygott szobájába, észrevétlenül kiszökött az utcára, s a kikötő felé mentében így morfondírozott magában:

- Tehát jöjjünk tisztába az esettel... 21-ikén lesz a tárgyalás... Helyes!... E szerint 20-ikán este be kell lopnom a ládájukba azt a kriszt, amellyel Flig Balt leszúrta a kapitányt... De nemcsak ezt, hanem a kapitány pénzét és irományait is... Ráadásul pedig értesítenem kell Flig Baltot is, hogy: «megtörtént!»... Igen ám, de hogyan? Ez a bökkenő!...