IV. FEJEZET
A tárgyalás

A közvélemény, mely különösen Gibson kapitány tragikus halála miatt sokat foglalkozott a James Cookkal, már előre elítélte Flig Baltot és cinkosait. Tíz-tizenöt esztendei fegyházat jósoltak a zendülőknek, már csak azért is, mert az ausztráliai aranymezők felfedezése óta egyre gyakoribb eset volt, hogy a legénység föllázadt, vagy megszökött, s az angol hatóságnak érdekében volt, hogy ezeket az eseteket szigorú, erős büntetéssel torolja meg.

A koronatanúkat, Hawkins urat, Nat Gibsont, Kip Károlyt és Pétert, valamint Hobbes, Wickley és Burnes matrózokat, meg Jimet, a hajósinast, már a vizsgálat során kihallgatták, de a védelem követelte, hogy a tárgyalásra idézzék meg mentő tanúknak Vin Modot, Sextont, Kylet, Brycet és a szakács Koát.

A közönség már kilenc óra előtt zsúfolásig megtöltötte a nagytermet. A tanúk számára fönntartott helyen két külön csoportban álltak a terhelő és mentő tanúk; ez utóbbika közül Kyle hiányzott, mert s részegséget oly tökéletesen színlelte, hogy a révkapitány negyvennyolc órai sötétzárkára ítélte, s mindjárt le is záratta.

Vin Mod tehát nagyon nyugtalan volt. Nem tudhatta, vajon Kyle átadta-e üzenetét Flig Baltnak: pedig ez nagyon fontos körülmény volt, mert esetleg megtörténhetnék, hogy Flig Balt, ha látná, hogy mindenki elhagyta, megnevezné cinkosait is, köztük Vin Modot... s akkor neki is meg kellene osztania a rabságot a fedélzetmesterrel.

E tépelődésének a haditörvényszék elnöke vetett véget aki megnyitotta a tárgyalást és elrendelte a bűnösök elővezetését.

Flig Balt és Len Cannon, a fegyveres csendőrök között bejöttek a terembe és leültek a vádlottak padjára.

A két vádlott magatartása szembetűnően különböző volt. Len Cannon lecsüggesztett fejjel, tétován ment a helye felé, alattomos pillantásokat vetve maga körül, mint a tőrbe esett fenevad, mely érzi, hogy nincsen menekvés semerre.

Flig Balt ellenben önérzetesen, szinte büszkén tartotta föl a fejét, mintha mondaná: »Azt hiszitek, hogy hurokra kerültem?... Nagyon csalatkoztok! »

Vin Mod szíve nagyot dobbant örömében. Most már nem kételkedhetett: Kyle csakugyan beszélt Flig Balttal és elmondta neki az üzenetet... különben a fedélzetmester is éppoly csüggedt lenne, mint Len Cannon.

Valóban úgy is volt. Kylenak aznap reggel, az utolsó pillanatban csakugyan sikerült pár szót váltania Flig Balttal... s a fedélzetmester, midőn Vin Mod sóvár, fürkésző tekintetét magán érezte, lassan arra fordult és alig észrevehetően biccentett fejével...

- Jól van! - ujjongott magában Vin Mod - a kanóc tehát ég... Vigyázzunk a bombára!

A jegyző fölolvasta a vádiratot, mely apróra részletezte az eseményeket: hogyan lett kapitány Flig Balt, miért és mi módon vesztette el ezt a tisztséget, melyben Kip Károly váltotta föl, aztán elmondta, hogy a letett kapitány bosszúból zendülést akart támasztani Kip Károly ellen, s ebben a szándékában, cinkostársa, Len Cannon is támogatta.

A vádirat felolvasása után az elnök megkérte a tanúkat, hogy távozzanak a teremből, s majd csak akkor jöjjenek be, ha hivatja őket. Aztán megkezdte a fővádlott kihallgatását.

- Flig Balt, hallotta, mivel vádolják. Mit tud a védelmére mondani?

- Semmit - felelte a fedélzetmester dacosan.

- Tehát nem tagadja, hogy elkövette azt, amit a vádirat a terhére ró?

- Nem tagadom.

Ez a szilárd hangon kiejtett szó meglepte a közönséget. A fővádlott maga írta alá ítéletét, s még a védekezést se kísérelte meg!

- És semmivel sem tudja menteni a tettét? - kérdezte az elnök újra.

- Semmivel - ismételte Flig Balt, s nyomban leült, mint akinek csakugyan semmi mondani valója nincs.

Most Len Cannon kihallgatása következett. Ez a ravasz róka fölötte óvatos volt és egyre kitérő feleleteket adott, azokat a kérdéseket pedig, melyekre felelni kész veszedelem lett volna, sehogy sem akarta megérteni. Úgy látszott, hogy számításból teszi ezt: nem akart közösséget vállalni a fedélzetmesterrel, aki már, úgy hitte, fölégette a hidat maga mögött.

A vádlottak kihallgatása után a tanúkra került a sor. Elsőnek Kip Károlyt hívták be, aki elmondván, hogyan került a James Cook fedélzetére, röviden összefoglalta az eseményeket, melyeknek kapcsán ő váltotta föl a hajó vezetésében a volt fedélzetmestert. Mikor Gibson kapitány meggyilkolásáról beszélt, Flig Balt oly hirtelen és hevesen ugrott föl, mintha nem bírná magát türtőztetni... úgy, hogy még az elnök is megkérdezte:

- Van talán valami mondanivalója?

- Nem... nincsen - felelte Flig Balt megvetően, és ismét leült.

Kip Károly tovább folytatta a vallomását, s mikor elvégezte, az elnök a törvény értelmében ismét megkérdezte a vádlottaktól, hogy van-e valami mondani, vagy kérdezni valójuk, de egyiknek sem volt.

Most egymás után következtek a többi tanúk: Hawkins úr, Nat Gibson, Kip Péter, a három becsületes matróz, Wickley, Hobbes és Burnes, meg Jim, a hajósinas, de ezek mind csupa tudott dolgokat és ismert részleteket mondtak.

Ekkor a mentőtanúkra került a sor. Az első Vin Mod volt, aki avval kezdte, hogy földicsérte Flig Baltot, mily ügyes tengerész, mily derék kapitány, s egyúttal ócsárolni kezdte Kip Károlyt, hogy csupa irigységből fondorkodott Flig Balt ellen, mert a kenyeret akarta kivenni a szájából...

- Elég! - szólt közbe az elnök fölháborodva. - Az ily hazugságokra nem kíváncsi a törvényszék.

Sexton és Bryce vallomása jelentéktelen volt, a két gazember megijedt Vin Mod kísérletének kudarcán, és csak általánosságban nyilatkozott, olyan formán, hogy Flig Balt legjobb tudása szerint teljesítette kötelességét és nem izgatott az új kapitány ellen.

Be lévén fejezve a tanúk kihallgatása, az elnök újra a vádlottakhoz fordult:

- Flig Balt, ön is hallotta, hogy mivel vádolják... Van-e valami mentsége, amit védelmére fölhozhat.

- Van! - felelte a fedélzetmester, még pedig oly szilárd, határozott hangon, hogy a meglepetés moraja futott végig a termen.

Oly halálos csönd lett, hogy a legyek zümmögését is hallani lehetett volna. A közönség érezte, hogy válságos fordulat következik. Mindenki Flig Baltot nézte, aki egyenesen állt bírái előtt és szemeit lesütve várta az elnök további kérdéseit.

- Nos, beszéljen bátran és tartózkodás nélkül - szólt most az elnök - a törvény mindenkinek biztosítja a jogot, hogy védhesse magát.

Flig Balt meghajtotta magát és bátran kezdte:

- Engem Hawkins úr szólított föl arra, hogy vállaljam el a hajó vezetését. Az első utazás után, meg lévén elégedve szolgálataimmal, a rendes formák megtartásával kinevezett kapitánynak is... Azután, hogy micsoda befolyások és ármánykodások következtében, azt nem tudom - ok nélkül megfosztott a rangomtól, s új kapitányt nevezett ki helyembe... És ugyan kit?... Egy idegent... egy hollandot!... Mint angol alattvaló, angol hajón és angol lobogó alatt, nem tűrhettem, hogy holland kapitány parancsoljon nekem és a legénységemnek!...

- Akár holland, akár nem holland - szólt az elnök -, Kip Károly az ön kapitánya volt, s önnek nem volt rá joga, hogy megtagadja az engedelmességet.

- Jól van - felelte Flig Balt még határozottabban. - Ha hibáztam is ebben a tekintetben, csak túlzott nemzeti büszkeségből tettem. De volt még más is, mely az engedelmesség megtagadására ösztönzött, s hogy ezt a törvényszék is méltányolja, kénytelen vagyok a két Kip testvért bevádolni...

A teremben nagy mozgás támadt. A két Kip testvér megrendülve ugrott föl, és Kip Károly rá akart rohanni a hitvány gyilkosra, mialatt Péter izgatottságtól remegő hangon rivallt rá:

- Mivel vádolhatsz bennünket, nyomorul?...

- Avval, hogy ti vagytok Gibson kapitány gyilkosai!

Lehetetlen leírni a roppant zavart és izgatottságot, mely a teremben e szavakra támadt. Az undor és megdöbbenés érzése futott végig a közönségen, mely elképedt arra az arcátlan vakmerőségre, hogy ez a hitvány bandita a legsúlyosabb vádat meri emelni a két becsületes testvér ellen.

Nat Gibson azonban, mintha valami legyőzhetetlen ösztön súgta volna neki, fölugrott helyéről és irtózattal fordult el a két szerencsétlen testvértől. Ezt a mozdulatát még Hawkins úr sem bírta megakadályozni.

A testvérek szólni, tiltakozni akartak, de a szörnyű vád úgy lesújtotta őket, hogy szólni sem tudtak. Az elnök pedig, erősen megrázván csengőjét, méltatlankodva kiáltott rá a vádlottra:

- Flig Balt, az ön vakmerősége határtalan!

- Én igazat mondtam.

- Ha igazat mond, miért nem mondta meg akkor, mikor a gyilkosság elkövettetett?

- Mert akkor még nem is sejtettem, csak a hazautazás alatt jöttem rá. Engem pedig a hazautazás alatt fogtak el és csuktak le a hajófenékbe. Meg kellett hát várnom, míg ide juttatnak a törvényszék elé, hogy nyilvánosan vádolhassam őket a gyilkossággal.

Kip Károly magánkívül volt jogos fölindulásában és harsány hangon kiáltott föl:

- Nyomorult!... Alávaló rágalmazó! Hol vannak a bizonyítékaid erre a hazugságra?!

- A lakásodon! - dörögte Flig Balt arcátlanul. - A meggyilkolt kapitány elrablott pénzét és irományait te rejtegeted!