XIV. FEJEZET
További események

Míg Port-Arthurban ezek történtek, Hobarttownban Hawkins úr fáradhatatlanul iparkodott összegyűjteni minden adatot és bizonyítékot, amely esetleg kideríthetné a két Kip testvér ártatlanságát. Mióta a fegyházban találkozott velük, még jobban meggyőződött arról, hogy nem ők a gyilkosok, s ez a hite csak annál jobban ösztönözte, hogy kiszabadítsa őket a fogságból.

Mindenekelőtt azt kellett tisztáznia, hogy abban a fogadóban, ahol a két Kip testvér lakott, nem fordult-e meg ugyanakkor Vin Mod is, vagy valamelyik cinkostársa, aki a maláji tőrt, s a kapitánytól rabolt piaszterek egy részét becsempészhette a két testvér poggyásza közé?...

De a fogadós, akit Hawkins úr több ízben kikérdezett, nem emlékezett semmiféle gyanús vendégre - sőt már azt is elfelejtette, hogy ugyanakkor, mikor a két testvér nála lakott, az övékkel szomszédos szobának is volt lakója. Hawkins urat ugyan bántotta ez a dolog, de azért nem csüggedt.

Május 7-ikén azonban váratlan hír terjedt el a városban.

A kormányzó táviratot kapott, hogy Port-Arthurból két politikai elítélt, a rájuk vigyázó felügyelővel együtt megszökött egy gőzösön, melyet amerikai cinkosaik küldtek értük - s ez alkalommal két másik elítélt is megugrott velük.

Ez a másik két fegyenc a két Kip testvér volt.

Hawkins úr nem akarta elhinni a hírt.

Rögtön fölsietett a kormányzóhoz, aki azonban megerősítette a két testvér szökésének a hírét és sóhajtva mondta:

- Lássa, hogy csalódik néha az ember!... Ön azt hitte, hogy ártatlanok, s már-már magam is kezdtem kételkedni a bűnösségükben, de a szökésük igazolta az ítéletet. Ha nem lennének bűnösök, nem szöktek volna meg, hanem megvárták volna perük újrafölvételét; de úgy látszik, semmi okuk sem volt ezt remélni.

Hawkins úr nem tudott mit felelni, ő maga ugyan még most is meg volt győződve a Kip testvérek ártatlanságáról, de érezte, hogy ez a szökés nagyon is ellenük szól, s a kormányzónak igaza van, ha bűnösnek hiszi őket.

A kormányzó ezután elmondta Hawkins úrnak azt is, hogy már megállapították: a szökevények az Illinois amerikai gőzösön menekültek el. Ugyanis kiderült, hogy május 5-ike és 7-ike közt csak ez az egyetlen gőzös fordult meg Hobarttownban, s miután ennek a szökés után nyomaveszett, kétségtelen, hogy a fegyencek a fedélzetén vannak. Most már az angol kormány megvárja, hol és mikor köt ki az Illinois, s akkor azonnal kérni fogja a szökevények kiadatását az amerikai kormánytól.

Hawkins úr csüggedten ment haza. Május 25-ikén kellemes meglepetés érte: Zieger úr látogatta meg a feleségével.

Zieger úr úton volt, mikor a két Kip testvér megszökött, s így még semmit sem tudott a dologról. Mikor meghallotta, ő is nagyon megdöbbent.

- Ez igazán lesújt! - mondta a fejét csóválva. - Én magam sohasem akartam azt hinni, hogy ők a gyilkosok... de most?!...

- Most sem szabad ezt hinnie - felelte Hawkins úr komolyan. - Nekem szilárd hitem, hogy ártatlanok.

Zieger úr kissé elgondolkozott s aztán így szólt:

- Nem tudom, mit feleljek... Annyi bizonyos, hogy a bennszülöttek ártatlanok... Sem Hamburg úr, sem én nem találtunk a legcsekélyebb nyomra sem amely azt bizonyítaná, hogy a bennszülötteknek részük volt ebben a szörnyű gyilkosságban.

- Ebben igaza van - hagyta helyben Hawkins úr. - Nem is bennszülöttek gyilkolták meg, hanem...

És elmondta gyanúját, föltevéseit, hogy Gibson kapitányt Flig Balt és Vin Mod gyilkolták meg, s ők csempészték be a lopott piasztereket és a maláji tőrt a két testvér poggyásza közé.

- Csak az a baj - tette hozzá a fejét csóválva -, hogy Flig Baltnak és Vin Modnak nyomuk veszett. Senki sem tudja, mi lett velük, mióta Hobart-Townból eltávoztak.

- De én tudom - felelte Zieger úr.

- Nos, hol vannak hát?...

- Három hónappal ez előtt Port-Praslinban voltak s elszegődtek a Kaiser nevű német háromárbocos hajóra, mely két héttel később elvitorlázott.

- S aztán?...

- Aztán nem hallottam többé a hajóról...

- Akkor bizonyos, hogy a gazemberek elfoglalták és valahol kalózkodnak vele! - sóhajtott Hawkins úr csüggedten.

Elmúlt három hét, s ekkor megjött a hír Hobarttownba, hogy az Illinois gőzös kikötött San-Franciscóban, ahol a féniek politikai szövetsége nagy ünnepéllyel és diadallal fogadta MacCarthyt, O’Brient és Farnhamot, szent ügyüknek e három vértanúját, akik megszabadultak az angolok zsarnokságától.

Ugyanakkor azt is hírül hozta a távíró, hogy a két Kip testvérnek nyoma veszett, s mikor az amerikai rendőrség keresni kezdte őket az angol kormány sürgetésére, már sehol sem találták őket.

E hírre Hawkins úr végképp lemondott arról, hogy a két testvér perének újrafölvételét sürgesse. Mire való is lett volna ez - miután azok, akiknek a becsületét és ártatlanságát kereste, önmaguk ítélték el magukat a közvélemény szemében, midőn megszöktek a büntetés és az esetleges rehabilitáció elől?...

Ámde hat héttel később, július 25-ikén, az a hír terjedt el a városban, hogy a két Kip testvér visszajött Hobarttownba és - önként jelentkezett fogságra a királyi ügyésznél!