Fejezet

 1 1 |    bevásárolni megy az ebédhez... Igen, itt is, a templomajtóban
 2 1 |           nevetnek a háta mögött. Igen, hisz õk nem tartoznak rettegett
 3 1 |         és holnap nemkülönbül.~Ó, igen, az Öreget valahogy meg
 4 1 |         télire a betegek számára; igen, mert ez a rend... és azt
 5 1 |          lehetne venni titokban - igen, de már hárman látták, és
 6 1 |         akartok, ideadhatjátok!~- Igen, jó lesz - mondja a körfésûs
 7 2 |        Bernarda után szaladtál.~- Igen, az akkor volt. Az ember
 8 2 |         nem mászik bele nagyon.~- Igen, de te egyszer belemásztál.
 9 2 |   ismerkedtem meg a képviselõvel, igen, az anyám nyugdíjügyében
10 2 |       képzõ osztályait magánúton. Igen, nagyobb fizetés, nagyobb
11 2 |     semmin meg nem botránkozik.~- Igen! Te is afféle vagy.~- Ne
12 2 |        megbukott polgáristával.~- Igen, ezek is értik a módját.
13 3 |      áhított velumot...~Az apácák igen kevésre szoktak emlékezni
14 3 |       szép Virginia nõvér is csak igen korai ifjúságát élte le
15 3 |          egy-egy idõsebb úrnõhöz. Igen, Virginia nem talált ebben
16 3 |         ország minden vidékén, és igen sok világi kórházban ápoltak
17 3 |     szervezõ tehetségének is, és (igen, csak miatta) egyre növekedõ
18 4 |           Kunigunda élénkebben.~- Igen, azért küldtem fel az imént,
19 4 |       hangon kezdte magyarázni:~- Igen, Fõtisztelendõ Anyánk fontosnak
20 4 |          beszélni, beszélgetni... igen, hisz tudja azt, kedves
21 4 |            a közelemben töltse... igen, és fájt nekem, ha elgondoltam,
22 4 |       hisz tudjuk mi, ugye?~- Ach igen, igen! Mein Gott!~- És a
23 4 |      tudjuk mi, ugye?~- Ach igen, igen! Mein Gott!~- És a fõtisztelendõ
24 4 |          itt is! Hanem volt rend, igen, úgy bizony; pisszenni se
25 4 |       megnyitottam a szívemet is, igen, de csalódtam; régen látom
26 5 |         láz. Imádkozzatok érte!~- Igen, igen! - bizonykodott kiáltva
27 5 |        Imádkozzatok érte!~- Igen, igen! - bizonykodott kiáltva
28 5 |      szegény Kunigunddal szemben, igen, testvérietlenül bánt vele,
29 5 |  kísértésbe; de szabadíts meg...” Igen; ha oly nyugodt, biztos
30 6 |          Önök csak nevetnek most, igen!~Pável Marika fennült az
31 6 |        önkényesen balra fordítsa! Igen, önök csak mulatnak!~- Hahaha! -
32 6 |         nevetett a sarokágyban.~- Igen, a kisasszonyok csak regényeskednek; „
33 6 |            Pesten, a szüleinél?~- Igen, egy fiatal úr adta, aki
34 6 |         ezekbõl a mostaniakból?~- Igen ám, de ez õsszel annyi új
35 6 |     Berchtolda „reform”-jainak.~- Igen, mert mi még legközelebbrõl
36 7 |           friss és kedves, valami igen nyugodt, jóságos és elõkelõ
37 7 |           csak Márthák vagyunk.~- Igen, munkálkodjunk! De oly sokat
38 8 |         lelógott ölébõl, fejével „igen”-t bizonygatott egyre, és
39 8 |           van. Melyek azok tehát?~Igen, aki nagyon figyelt (talán
40 8 |  érzelmeidet valaki, egy férfi?~- Igen! - vallotta a német leányka
41 8 |    angolos lefésült frizurával.~- Igen - suttogta Kornéliának,
42 8 |        kitûnõ stílrõl tanúskodik. Igen gazdag díszítõ jelzõkben
43 8 |   érzésbõl fakadt. A befejezés is igen hangulatos, de véleményem
44 8 |          A bírálata egészben véve igen helyes, kisasszony - bólintott
45 9 |         vonásait.~- Elvadították, igen! Nagyon is mélyen és komolyan
46 9 |         ivott õ is egy kortyot.~- Igen - folytatta aztán meggyõzõdéssel -,
47 9 |              Már tudod, drága, én igen jó katolikus vagyok, mint
48 9 |          Kézimunka? - kérdezte.~- Igen, afféle tót hímzés, a mi
49 11|        volt hátra... még tizenöt, igen. - Végre - vége? És most
50 11|       vagy maguk is tudják már?~- Igen, kedves nõvér! - hazudott
51 11|         Erzsi nagy intuícióval és igen meglepõdve. - Borzasztó! -
52 11|   ájulásig boldogító valóságot.~- Igen, hát szeret, te kis bamba!
53 11|  võlegényed elõtt! Holnap tehát - igen, minél elõbb szólnod kell
54 11|        papok is kiugrottak már.~- Igen, de... hogy én mondjam meg?
55 12|           a Jóisten velünk van!~- Igen, de õk is azt hiszik ám! -
56 12|           boldog életfelfogáshoz. Igen, hisz azt mondtam; „Ha majd
57 12|   megcsináltatnia, szegénykének. (Igen, csakis így akarom, másképp
58 12|       csonka gyertyafény világít; igen rossz subickszag is van;
59 13|      voltak, kivált az egyik, egy igen köpcös és széles arcú, durva
60 13|     jelének számított az Úr ilyen igen szerény menyasszonyaival
61 13|          nélkül ne szegjük meg!~- Igen, de - de nekem fontos okom
62 13|    pénzüket... és... ezek csalók, igen; ez egy házaspár.~- Ó! Ez
63 13|          mögött alvást tettettem; igen, ezek galíciai vasúti munkások,
64 13|     megpróbáltatás! Most az a fõ, igen, eltitkolni ezt a csúnyaságot!
65 13|       szemöldökét. - Az apácáknak igen rosszul esnék, és senkinek
66 13|           bosszús elképedésében - igen meg lehetett elégedve a
67 13|        katolikus” zárdaorvos most igen kijött a sodrából, egyszer
68 13|    tanúkul ne hívjanak bennünket! Igen, errõl önnek kell gondoskodnia,
69 13|            hangulatot csináljon”. Igen, a szerzet (nem egyesek)
70 13|       viselik. A csalók - ámítók! Igen, itt, itt kedves nõvér,
71 13|        érezhetõbbek volnának még. Igen, érdekbõl, a belsõ szabadság
72 13|    csüggedéssel).~- Rendelkeznie, igen! - mosolyogott a másik kissé
73 13|         nem is képzelek magamnak. Igen hálás vagyok érte.~És Virginia
74 14| pártoskodás és rábeszélés után! - Igen, de a legutolsó hetek csúnya
75 14|     állónak; senkit még most sem, igen - aki fölöttünk rendelkezni
76 14|       noha követni nem is tudlak. Igen, vétek volt, hogy egy pillanatra
77 14|          test és - tán idegalkat, igen! Hisz azért van, hogy csak
78 14|         terhét viselni itt! - No, igen, jó - hát ma még nem, csakugyan -,
79 14|       õszinte! Így olvastam ezt - igen, csak hallomásból tudom;
80 14|       gyûlölködésnek is gyökerét. Igen, mindez egy dolog, s nem
81 14|   félretérül a körülmények miatt. Igen, az az õsi, nagy, igaz és
82 15|        dolgot csinálni belõle.” - Igen, ilyen beszédek és vélekedések
83 15|          meg kell nyitnunk mégis; igen, most már mi is, e terv
84 15|     belátni és javulni sose késõ! Igen, mi - lássa már öregek vagyunk,
85 15|        velünk együtt úgyszólván - igen, egy kissé mégis alapítója
86 15|           készen is volnék... ah, igen, még egyet! A noviciátot,
87 16|      ötösét tetszett kapni nálam, igen! Mert újabban némi csirkefogók