Fejezet

 1 1 |          le nem gyõzné magában; de hát még Kunigunda nõvér mit
 2 2 |           itt vergõdik bezárva, és hát van szíve - vagy képzelõtehetsége,
 3 2 |        hisz említettem egyszer. És hát istenem, engem itt sok minden
 4 2 |   bágyadtan dõlt vissza a fának.~- Hát így persze nem lehet, nem
 5 2 |       pletyka listán. Nézd meg õt, hát õ mit látott az „élet”-bõl?
 6 2 |        mert leesett róla a cédula. Hát nem kiégette a reverendáját
 7 3 |      árulón követi, hogy a nõvérek hát megül is sorjában felismerhetõk,
 8 4 |    Milyennek találja szegénykét?~- Hát afféle - afféle! Idegen
 9 4 |         kifejezett akarata volt.~- Hát persze, persze, igaza van;
10 4 |         arccal nézett rá megint.~- Hát persze, önök ezt jobban
11 4 |            kedves nõvér?~- Jó, jó! Hát mit tudok én; ’ne alte Trompete!
12 4 | nagyságolni; és ha változásuk van, hát zöldek, és alig húzzák-vonják
13 4 |        nicht!~- Lám! Kötelességünk hát a betegségeket kerülni,
14 4 |      elértve valami célzást -, jó, hát ne errõl beszéljünk. A kedves
15 4 |        egynéhányunknak kellett. De hát még a jövedelem, amit ez
16 6 |           Palinak hívják az úrfit, hát Ördög Paula kisasszony címet
17 7 |           mosolyba rángatódzott.~- Hát hogyne, kedves. Túl könnyû
18 7 |         akadémiai kiadvány; ej, de hát ne fuss helyettem! Nem,
19 7 |            a lelkem!~- Mifélébe?~- Hát nem tudod? Würdigét akar
20 7 |        Nézzétek már azt a csacsit, hát nem kiment jelentkezni,
21 7 |   magyarázgat - kérdez, okoskodik; hát nem látja, hogy feltûnõsködés
22 7 |          tisztességesen. „Lám-lám, hát ilyen megkülönböztetõ szimpátiával
23 7 |          egész rendes kifejlõdésû. Hát én nem tudom, na, hogy értette;
24 7 |            akkor én azt kérdeztem: hát nem mindegy az önnek, tanár
25 7 |      szorította meg a kezem.~- Na, hát mit akarsz még?~- Nem, ez
26 8 |          éppen találkozott.~„Aha - hát a kedves Kunigunda nõvér
27 8 |        szivárvány többi színeit? - Hát Gregoria kolléga egészsége
28 8 |          sem merte utánamondani.~- Hát jól van - fejezte be végre
29 8 |            feledte el; nem kellett hát újra megtanulni, és igazában
30 8 |      szörnyû kíváncsiak voltak rá.~Hát csakugyan gyönyörû volt.
31 8 |          embernek költõi híre van. Hát arról van szó, hogy ezt
32 8 |         Elmondasz ugye, mindent?~- Hát hisz ki is vénült már az
33 8 |  szeretetbõl...~- No, ki vele már, hát mit tegyek, mit mondjak,
34 8 |        tudott bánni a Palijával.~- Hát persze, tudom én úgyis,
35 8 |           mindjárt...~- Uramisten, hát sírsz? Ugyan, ne bolondozz!
36 9 |           tónusa; nem, ez nem sejt hát mégsem az õ kis bizalmaskodásairól
37 9 |            nem ismertem volna meg, hát direkt a természetemhez
38 9 |              ahogy odabenn hívják. Hát lehet az ilyet erõltetni?
39 9 |         éppenséggel.~- Ne tréfálj! Hát itt, mióta is van? Valami
40 9 |         tudja még, nem is sejti.~- Hát add tudtára hamarosan. Miért
41 9 |      Töfflerke, mirõl beszélünk!~- Hát itt van? Melyik az, ugyan
42 9 |   noteszkönyv, plajbász, pántlika. Hát ez az összehajtogatott cédula
43 9 | becsületkérdés, kollegialitás! Hm, hát lányok közt is van ilyesmi,
44 9 |          van ilyesmi, csakugyan? - Hát jó, egyelõre próbáljuk diplomáciai
45 9 |            nagyon unta magát itt. „Hát mulatni éppen nem mulattam;
46 10|         kis csigerrel szolgálta ki hát a cigányokat az urak parancsára.
47 10|           haragja. - Mér zárják be hát akkor magokat a nyavajások?
48 10|         fenébe mennél, te?~- Hová? Hát odaáltal a klastromba, háromszázötven
49 10|            Na megájj, az apádat... Hát most mingyár! Úgy, ahogy
50 10| kötölõzködött a másik.~- Ejnye!... Hát becsületes, tisztességes
51 11|           Csak egy volt! Merre van hát, hol bujkál, jöjjön elõ!
52 11|       boldogító valóságot.~- Igen, hát szeret, te kis bamba! Vedd
53 11|            csakúgy, mint te õbele; hát olyan hihetetlen ez? Igaz,
54 11|         Igen-igen, fe-le-ség-nek - hát mi a csudának másnak? Csak
55 11|     csináljunk? Ó, Istenem!~- Mit? Hát ezt csak rendbe kell hozni -
56 11|         ban álmodik felõled, pedig hát elõbb-utóbb együtt kell
57 11|            nem is értem egészen.~- Hát komplikált is az eset, mi?
58 11|          te bolondulva? Nem mered? Hát nem akarsz Töfflerné lenni?
59 11|           akartam igazán! Csakhogy hát most már itt vagyok, és
60 11|          rajtam van ez a gallér.~- Hát dobd le, az istenfáját!
61 11|            csalódott szívû vagyok. Hát még Simonea és Leona, az
62 11|         nem is lehet!~- No hallod? Hát hogy akarsz kikerülni innét?
63 11|            akarsz kikerülni innét? Hát még ez is az én gondom legyen?
64 12|             És ha valaki ittkapna, hát... higgye el, hogy játszom
65 13|       hajnali vártajárás sora; így hát egy másikat rendelt helyére
66 13|          azok nem apácák.~- Nem-é? Hát micsodák? Ejh! Maga aludt
67 13|         gyermek, az ég szerelmére; hát miért nem szaladtál ki rögtön;
68 13|    megnézte. - Mily régóta mondom! Hát Zólyomba is akár, ha máshová
69 13|       villanyvilágításról szólunk, hát igen-bizony a múltkori,
70 13|          amíg elvégezzük a képzõt. Hát még ruházni! És apánk mindenért
71 13|   szerintem is. No, kire szavazzak hát?~- Akire akarsz, kedvesem! -
72 13|          esnek lépten-nyomon.~- Ó, hát te is azt véled talán -
73 14|         szentjé”-nek is jutott. Ez hát! Annyi szervezés, korrespondencia,
74 14|      Virginia testvér, nyugodj meg hát - jer! - szólt ösmerõs,
75 14|      viselni itt! - No, igen, jó - hát ma még nem, csakugyan -,
76 15|         pedzeni olyasmit is - hogy hát hiszen a szent házasság
77 15|           haragos felháborodásban. Hát mindkét fél egyformán és
78 16|          az „igazi” világban is, - hát még itt, ahol még inkább:
79 16|            nem hiszik? Az ördögbe, hát miért is létezne - mi nyújt
80 16|        hogy a nap van a közepibe - hát a nap van a közepibe, lelkeim,
81 16|     közelben, de nem árt vigyázni! Hát, hogy, mint vannak? Az egész
82 16|        Pestre!~- Ó - egész Pestre? Hát mit fog ott csinálni?~-