Fejezet

 1 2 |                útra! Ki jön ott?~- Aha, Virginia, akkor már értem! A szerelem
 2 3 |                                3.~Soror Virginia deli termetû, olajbarna
 3 3 | elkedvetlenülten búcsút mondtak. A szép Virginia nõvér is csak igen korai
 4 3 |               volt.~Ám a szép olasz nõ, Virginia csakhamar rájött, mi rejtõzik
 5 3 |               segítette e terveket -, s Virginia valóságos oszlopa lett e
 6 3 |          egy-egy idõsebb úrnõhöz. Igen, Virginia nem talált ebben helytelent,
 7 3 |                 saját kelengyéjükbõl... Virginia szerzete valahol középen
 8 3 |             egyházi életben! - gondolta Virginia. Elsõsorban gazdagabb lenni,
 9 3 |                szerzetesi szellemet. És Virginia jól tudta, hogy ezt meg
10 3 |           finoman: „Ó, a szegény kedves Virginia valóban túl nagy áldozatokat
11 4 |             csakhogy óriási arányokban. Virginia minden ellenérzése mellett
12 4 |                    Hogyne! - mosolygott Virginia, és eszébe jutottak a szidások,
13 4 |         Fiatalság, bolondság! - felelte Virginia megint diplomatásan mosolyogva,
14 4 |                lesz nemsokára! - kezdte Virginia tompán, és összekulcsolta
15 4 |                tud érezni... igenis!...~Virginia gyorsan elfordította a fejét,
16 4 |                emlékezném! - mosolygott Virginia, tréfába fojtva azt a feszengõ,
17 4 |                    Régebben - folytatta Virginia elszánt türelemmel - csakugyan
18 4 |               Jó - vágott közbe gyorsan Virginia, tán elértve valami célzást -,
19 4 |                 a divatból régen, soror Virginia, látom én jól! Mit akar
20 5 |        káposztaágyak közelébe ért soror Virginia, meglassította a lépteit,
21 5 |                 tudja az újságot, soror Virginia? Megjött a Rumkorff-gépünk!~-
22 5 |              tanár úr! - fordult vissza Virginia, és arca élénkebb színt
23 5 |            írtak a halvány arcok elõtt.~Virginia továbbment. A kertész háza
24 5 |           hasznos háziállatot. - Holott Virginia eszes és tanult nõvér volt.~
25 5 |              kedves nõvér? - lábalta át Virginia az itatóvályúkat, hogy hozzájuthasson.
26 5 |                már, esteli harangszóra. Virginia megösmerte a szigorú Leonát,
27 5 |         fõispánkisasszony - gondolta el Virginia -, tíz éve van itt, és nem
28 5 |                elfelejtett imádkozni... Virginia forró akarattal, görcsösen
29 6 |                 a legnagyobb ellenzõi a Virginia meg Berchtolda „reform”-
30 7 |                 nyitott folyosóján állt Virginia Magdolnával; fekete kendõikbe
31 7 |             emberek elõtt - vágott bele Virginia olyan hévvel, hogy belepirult. -
32 7 |               megfogta barátnõje kezét.~Virginia szólni akart még valamit,
33 7 |             hidegben?~- Szóval - kezdte Virginia menetközben gyorsan, lázasan,
34 7 |                    ezt nem volt szabad, Virginia!~A másik lihegve még a sietéstõl,
35 7 |           Láttad, hogy szaladt az imént Virginia, mint egy „szökellõ õzike”?~-
36 8 |         észrevett. Hogy példának okáért Virginia és Berchtolda mily bensõ
37 8 |           Berchtolda - aggodalmaskodott Virginia néha -, hogy a kis Helénben
38 8 |                 engedelmesség! - felelt Virginia önámító buzgósággal, és
39 8 |               csináltatott hozzá. Soror Virginia akarta, hogy a képezdésznõk „
40 8 |        tanárnõ-apácák közül itt voltak: Virginia, Magdolna és a halvány Gregoria,
41 8 |                kitalálni! - Nézze, ez a Virginia - ez tulajdonképpen kedveli
42 12|               jól tudta, hogy ő az, aki Virginia és az ifjabb, magyar nővérek
43 12|               mégis sem Berchtolda, sem Virginia s a többiek nem mertek elmaradni
44 12|          percnyi csend fogadta szavait; Virginia, Berchtolda néhányadmagukkal
45 12|             mint egy kardinális süvege. Virginia ideges szája gúnyos, megvető
46 12|             mosolygott Simonea óvatosan Virginia felé; s ez félrerántotta
47 12|              história! - ráncolta össze Virginia a homlokát odakinn, ahogy
48 12|               hiszik ám! - mondta akkor Virginia egészen halkan.~Szidi és
49 13|        Berchtolda a kezeit tördelte, és Virginia oly csüggedt volt pár napig,
50 13|       ugyanabban az irodaszobában soror Virginia Fénrichet, az intézõ papot. -
51 13|              nagyon is erõsek! - mondta Virginia halkan, ámult és szemrehányó
52 13|               Magdolna csendesen, mikor Virginia szokása ellenére elmondta
53 13|                 Hogy érted? - nézett rá Virginia elképedve. Tehát ennyire
54 13|              akarsz, kedvesem! - felelt Virginia kissé zavartan, és azzal
55 13|            érintette, nyomorgatta... Ó, Virginia úgy vágyott volna néha ilyen
56 13|             tudomást sem véve jóformán! Virginia szinte elröstellte most
57 13|                   nyitott nagy szemeket Virginia -, amit Leona mondogat,
58 13|          általánosságban... (erõlködött Virginia egyre nagyobb csüggedéssel).~-
59 13|              Igen hálás vagyok érte.~És Virginia nõvér sóhajtva, megzavartan
60 14|           padokban imádkoztak; Fénrich, Virginia és Simonea már végére jártak
61 14|       megoszlott Magdolna, Simonea, sõt Virginia között. Három cédula Evelinának,
62 14|            Anyánk!” - mondta Simonea és Virginia csüggedt hangon, és szinte
63 14|               arc mégis Magdolnáé volt; Virginia szíve ijedten szorult össze,
64 14|           Méltóbb? - és... alkalmasabb, Virginia nõvér?~- Ó, nem, ne nézz
65 14|                ennél jobban szeretni.~- Virginia! Hogy beszélsz, barátnõm?
66 14|              kezed egy pillanatig!...~- Virginia testvér! - kiáltott rá akkor
67 14|                 ijedt megundorodását. - Virginia, rögtön felállj innét! Mi
68 14|               biztos szorítású kezét.~- Virginia testvér, nyugodj meg hát -
69 14|                  az ember, az érzései - Virginia - és minden jogosult igaz
70 15|            kisebb dolgokban is szokták. Virginia, máskor az ilyesmik szenvedélyes
71 15|                nõvérem - kezdte -, mert Virginia oly csüggedt - vagy tûnõdõ
72 16|              Egy napon az elõcsarnokban Virginia ment el a pár mellett; váratlanul
73 16|           meghatottsággal hajolt újra a Virginia szép keze fölé, hogy csókkal
74 16|        közbenjárni, gyermekem! - felelt Virginia, és egy kegyes, kenetes,
75 16|        Berchtolda jelöltjeinek, és hogy Virginia marad ezutánra is az új