Fejezet

 1 2 |          képzelõtehetsége, ahogy te mondod. Akarva-nemakarva
 2 2 |        ezeket a hülyeségeket. De te idejöttél tavaly, és alaposan
 3 2 |   Mindennek vége. Lám. Kornélia, te szép, forró kis fáta, jól
 4 2 |   bámulom. Egy olyan okost, mint te, aki úgy ismeri az életet!
 5 2 |       úgy ismeri az életet! Én a te helyedben nem is tudnék
 6 2 |          bele nagyon.~- Igen, de te egyszer belemásztál. Az
 7 2 |      igazítani a szerelmet, mint te. Engem helyedben most megölne
 8 2 |         nem botránkozik.~- Igen! Te is afféle vagy.~- Ne felejtsd,
 9 2 |          Kapossy-heccedet, de ha te csak titkon hevülsz és álmodol,
10 2 |         annyira sem mentél, hogy te nyújtsd oda a könyvet óra
11 2 |   kisasszony!...” Zavarba jönne, te elsírnád magad, õ arcodhoz
12 2 |          hol tanítani fog. Hanem te, menjünk innen kicsit odább
13 3 |     Otthon megennél! koplalolsz, te Fracc, te Pinkli!” Egy fokkal
14 3 |  megennél! koplalolsz, te Fracc, te Pinkli!” Egy fokkal ilyenkor
15 4 |      kísérte tovább.~- Nézd már, te - lökte oldalba Pável Marika
16 4 |       szõke Király Erzsit. - Né, te, ezek összevesztek! Csuhaj,
17 6 |        hihi - ugye lennél? Ugye, te nem is akarsz Schwester
18 7 |     vonja magához a lelket. S ha te erre lettél kiválasztva...~-
19 7 |          javára és emelésére lám te is jónak látsz. Ne ellenkezz,
20 7 |      olyat, aminek a betöltésére te vagy a legalkalmasabb.~-
21 7 |          ideáljából.~- Ne mondd, te! No de ilyet!~- Csacsi,
22 7 |           No de ilyet!~- Csacsi, te nem is hallottad? Az egész
23 7 |   gondolt, dühbe jött. „Megállj, te hiú béka!” - gondolta. Mindketten
24 8 |          helyett; bízzál bennem, te szegény gyermek!” - És észrevenni
25 8 |         nono, ne mondd”-okat és „te, igazán?”-okat szokott odavetni;
26 8 |     beszélt.~- Hány éves is vagy te, leánykám?~- Húsz múltam,
27 8 |         felkérték Töfflerkét is; te, és azt hallottam, hogy
28 8 |           mindenkit elcsábít; és te, furcsa lesz, ha még együtt
29 8 |  megérdemelne egy ilyen ember! - Te, a másik ruhám még szebb,
30 8 |         mit mondjak, mit kérjek? Te nagy tizenkét éves! Militorisz
31 9 |     töltsek a poharába?~- „Ó, ó, te kis csacsi!” - mondta magában
32 9 |            Mondd, nem gondolod-e te azt - sietett Erzsi a lényegre
33 9 |      erre itt vagyok én - no meg te! Jaj, úgy örülök, igazán,
34 9 |      késõbb Holzernét -, ismered te Kapossyt, a mi neveléstan-tanárunkat?
35 9 |         a buta cédulán. Ez volt:~Te Szidu! Mit szólsz ehhez
36 9 |         szaladt be hozzá.~- Jaj, te - lihegett -, nagy újságok
37 10|       Ide látni!~- Jót emlegetsz te is, hallod! Hogy a gyász
38 10|   röhögve füleltek rá.~- Csuhaj, te híres! Azt hiszed, nem tudom
39 10|        tudom én kiér’ ungorkodol te most, hogy eszedbe jutott
40 10|    megözvegyültél, jó pipa vótál te is mindig vélem együtt...
41 10|           De azt is, komám, hogy te megkéretted akkor mégeccer,
42 10|            Hova a fenébe mennél, te?~- Hová? Hát odaáltal a
43 10|       véllem, ha meglát!~- Ugyan te, ne bolondulj meg! Ülj veszteg,
44 10|      Vagy másüvé! Jobb helyre!~- Te mán nekem hiába beszélsz.
45 10|          a tanú? Én is menjek?~- Te maradj csak itt, mer’ hepciáskodnál.
46 11|   valóságot.~- Igen, hát szeret, te kis bamba! Vedd be már egyszer
47 11|      szeretve, no, csakúgy, mint te õbele; hát olyan hihetetlen
48 11|     rendbe kell hozni - vagy mi? Te itt csücsülsz a négyes számú
49 11|        aludnotok.~- Jaj, drága - te mindig olyan cinikusan beszélsz.
50 11|         lelkem, legjobb lesz, ha te mielõbb kimegy innen Holzernéhez;
51 11|         merem, Erzsi!~- Meg vagy te bolondulva? Nem mered? Hát
52 11|          is az én gondom legyen? Te, a végén még kicsapnak engem
53 11|      anyám.~- Jaj, ne haragudj - te drága, jó, okos te!~- Persze -
54 11|    haragudj - te drága, jó, okos te!~- Persze - szöktessenek
55 13|        fejét és hallgatott.~- Ó, te szegény gyermek, szegény
56 13|       anyányi” társnõje iránt. - Te, valami nagyszerû heccet
57 13|          annak a zsidó újságnak, te majd fogalmazod! Még nem
58 13|     eccer!... Megcsinálom magam, te meg majd beárulhatsz.~-
59 13|       Hidd el, drága anyus, hogy te sohasem bírtál volna bennünket
60 13|      aznap kinn leszünk nálad; a te kész tanítónõ leányzóid.
61 13|          lépten-nyomon.~- Ó, hát te is azt véled talán - nyitott
62 13|         nem is ösmerem úgy, mint te a viszonyokat, és ezen is (
63 13|          olyan képességûek, mint te vagy, kedves! Nekem, hála
64 14|           ítéld meg, szólj, hisz te mindent látsz, értesz! Te
65 14|        te mindent látsz, értesz! Te tudod, hogy mindenem vagy,
66 14|          és már mosolygott is -, te most túl izgatott vagy,
67 14|         cselekedted velem, amire te magad lettél volna tán valóban
68 15|      zongoragyakorló kották is. „Te, add ide a kulcsot; te úgyis
69 15|           Te, add ide a kulcsot; te úgyis játszani mégy - add
70 16|   felváltva, ilyeneket mondani: „Te Aranyház! Te frigynek szent
71 16| ilyeneket mondani: „Te Aranyház! Te frigynek szent Szekrénye!