Fejezet

 1 1 |              meg mosogató üst szagával, mikor a bennlakó növendéklányokat
 2 1 | növendéklányokat a reggelihez vezetik - mikor a hosszú misétõl agyoncsigázva,
 3 1 |                tavaly vagy tavalyelõtt, mikor még otthon, valahol a szülõk
 4 1 |                a szörnyû egyhangúság... mikor úgyis oly rettentõ hosszúak
 5 2 |              volna össze a kígyó fejét, mikor a koldusgyerekek orrát mennyei
 6 2 |             leány, házileány kivált?... Mikor a hat felsõt kijártam, még
 7 2 |                 szegény anyu hogy sírt, mikor csak egy kis része a fülébe
 8 2 |              végén a leckét kijegyezni; mikor is jelentõs kis feljegyzéseket
 9 3 |               Tizennyolc éves lehetett, mikor az apja elhalt; egy év múlva
10 3 |           gyermeket; s nagy szünidõkön, mikor a növendékek távol otthonukban
11 3 |               vele egy kicsit - késõbb, mikor egyre kevésbé igénytelenné,
12 3 |               élménye lett. Még késõbb, mikor testvérek és növendékek
13 3 |            gondolt egy ilyen délutánra, mikor kinn a szabadban, Isten
14 3 |                Abban az idõben volt ez, mikor itt ilyenekkel lehetett
15 4 |                 széket, úgy mint régen, mikor még itthon volt ebben a
16 4 |            itthon volt ebben a kertben. Mikor együtt imádkoztunk itt a
17 4 |                 mint hét évvel ezelõtt, mikor én itt voltam. Csak az orgonabokrok
18 4 |             látta nagy ünnepeken kívül, mikor a szokásos kézcsókra elébe
19 4 |                 lekötelezte múlt évben, mikor templomunkat pazarul ellátta
20 4 |                  Szemét lesütötte volt, mikor imádottja újra nem vette
21 4 |                beszélt ön velem valaha, mikor még jobban értettük egymást.
22 5 |                                      5.~Mikor a káposztaágyak közelébe
23 5 |             úgyis - örök. Minek sietni? Mikor úgy süt még a nap.”~A vendég
24 6 |               És ez csakugyan nem rend; mikor mindegyik párnája jobb felõl
25 6 |              úgy megsúgták, hogy melyik mikor van soron. De ez csak látszatra
26 7 |               legjobb színésznõ. Végre, mikor Fóth javában benne volt
27 7 |            üvegcsõ. Csend lett azonnal, mikor gonoszkás képpel leült az
28 7 |                 és ott mosott akkor is, mikor ezek ketten még kicsinyek
29 7 |           legutoljára, most három hete, mikor kimenõnap után este, hét
30 7 |               egyszer hazugságon kapta, mikor már majdnem nyíltan a võlegénye
31 7 |                 Menj rögtön, kedves!~És mikor az eltávozott, felállt -
32 8 |            szobájában töltik esténként, mikor rendesen velük van Evelina,
33 8 |          táplálék mindössze annyi, hogy mikor a gyászeset után Holzerné,
34 8 |              sokkal inkább bizony, mint mikor egy más nõvér, az öreg Leone
35 8 |               sötétszürke útiruha volt, mikor megérkezett; ilyenkor lehetett
36 8 |               megnyugvásban keresendõ”.~Mikor a szerzõ berekedve és pirosan
37 8 |            tõled - bújt hozzá Kornélia, mikor minden elcsendesült. - Nézd,
38 8 |         púderpapirost a drogériából - s mikor már bennült a kocsiban gardedámja,
39 9 |                 ki is szaladt a száján, mikor a fiatal férfi egyre pirosodó
40 9 |                Erzsi oldalánál; kivált, mikor a fiatalasszony diszkréten
41 9 |               az egész világot”.~Örült, mikor Fóth néni hazamenést intett -
42 10|                hogy „no, hátha most?” - mikor Békássy cserbenhagyta az
43 11|              Fuss!~...És másnap reggel, mikor Szelényi papa a portafolyosó
44 12|                furcsa esetet. Ki tudja, mikor nyúl darázsfészekbe az ember.~
45 12|              örök szégyenfolt marad. És mikor arra kérem a jelenlevőket,
46 12|       növendékben, mint régen, azelõtt, mikor még nem „fertõzte meg” a
47 12|                 inkább a Ház karzatára, mikor egy valaki nagy beszédét
48 12|            hangú vasúti portás a télen, mikor együtt utaztunk, és azt
49 13|               pontosan beállítottak, és mikor a homályos folyosón végighaladtak,
50 13|              Helénünkre? Ah, az a pénz! Mikor jut már tényleg rendeltetési
51 13|              mondta Magdolna csendesen, mikor Virginia szokása ellenére
52 13|                 az orvos nem vétkezett, mikor a beteg Gregoria hófehér,
53 14|               nyitott, emeleti ablakon, mikor elváltak végre - szép, meleg,
54 14|        szenvedése és megenyhülése. - És mikor még zsibbadt fõvel és zsibbadt
55 15|                 legalkalmasabb percben, mikor a kapu épp nyitva volt,
56 15|            egyenesen a Marhakapun át... mikor a többi bejárói elmentek -
57 15|      Berchtoldának. Szidu jól hallotta, mikor indignálódva tiltakozott: „
58 15|            szükség lesz még rá ezentúl, mikor az önök által tervezett
59 16|                 zárdafolyosó sötétjébe. Mikor Király Erzsi lépett ki,